Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-03 / 205. szám, szombat
www.ujszo.com I 2016. szeptember 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A gasztrokalauz „Megveszik a legolcsóbbat, aztán áttöltik más üvegbe JUHÁSZ KATALIN A pozsony-ligetfalui tónál a jó időnek köszönhetően kitolódott a szezon. A víz kicsit hidegebb a nyáron megszokottnál, de még lehet fürödni, a parti büfék pedig gőzerővel üzemelnek. Két helyen kapható lángos, az egyik vállalkozó készterméket melegít fel, a másik helyben süti. És mivel egymástól tisztes távolságra vannak, nem jelentenek konkurenciát egymásnak, mindkét helyen virágzik az üzlet, kígyózik a sor. „Helyesen teszi, hogy itt eszik, itt nem spórolják ki az anyagot belőle ” —mondja egy harmincas férfi, aki mellett üres helyet találok a kempingasztalnál. Pár perc múlva kihozzák neki a bódéból a lángost, ami itt nem szokás, főleg ilyen munkatempó mellett. „Pán vedúcí”-nak szólítják, hát megkérdezem, övé-e a hely. Nem az övé, de ő is szakács, és gyakran jár ide, mert ez Ligetfalu legjobb lángo- sa. „Most mondja meg, hogy lehet megenni a Janóék mélyhűtött szemetét?”- teszi fel a kérdést, és a túlsó part felé mutat. Bólogatok. Több se kell neki, kezdődik a gasztronómiai gyorstalpaló. A fiatalember ismer minden szakácsok étterem- és kiföz- detulajdonost a lakótelepen. Képzeljem csak el, a legfelkapottabb olasz restiben akkora csalások folynak, hogy az embernek lesül a bőr a képéről. „Előttem nyitottak ki egy nyavalyás Morca Dellát! És amikor szóvá tettem, nem is értették, mi a baj om! Összesen tíz percig voltam ott, aztán levettem a kötényt és elbúcsúztam, mert én ilyen helyen nem vagyok hajlandó dolgozni.” Elismerő hüm- mögésem hallatán egy másik helyről kezd mesélni, ahol olyan kosz van a konyhában, hogy ha jönne egy ellenőr, megnézhetnék magukat. Nyílt viszont egy új bisztró, ahol két régi kollégája főz. Na, ott tényleg érdemes kajálni, alig használnak félkész terméket, minden előírást betartanak, sőt, kézműves sörfőzdéből rendelik a sört. És az áraik is korrektek. Felírja a címet egy cetlire. Sokáig beszélgetünk a lángosok fölött, illetve inkább csak ő beszél, és láthatóan élvezi a közönségsikert. Aztán megcsörren a telefonj a. Valakinek szakácsra és takarítónőre van szüksége. „Figyelj, öreg, szakácsot lehetetlen most találni, a jobbak mind külföldön vannak. Mennyiért? Hát, annyiért nem tudok senkit. De takarítónő talán akad. Azonnali belépéssel? Akár úgy is. Felhívom, megkérdezem, aztán visszacsörgök?” Hegyezem a fülem, hátha tanúja lehetek egy állásközvetítésnek. De a hívott fél sajnos nem veszi a telefont. Még néhány gyors tanács: mire vigyázzak, mit ne egyek a környéken. Pontosan tudja, ki honnan szerzi be a kolbászt, virslit, csirkét, hasáb- burgonyát, de még a kecsupot is. „Megveszik a legolcsóbbat, aztán áttöltik heinzes üvegekbe, és úgy teszik az asztalra a mocskok”. Kiderül, hogy eddig legalább tizenöt helyen dolgozott, kizárólag a lakótelepen, mert itt él, és nem hajlandó fél óránál többet utazni a munkahelyére. Mire elfogy a lángos és a kofola, teljesen képben vagyok. Hazafelé menet már egyáltalán nem csábít a sarki kebabostól kiáramló illat, amely eddig mindig rabul ejtett. Gyorsan nyílik az olló (Lubomlr Kotrha karikatúrája) szelet várunk Párizsból új tolsó beszédét mondta el a francia elnök országa nagykövetei előtt. Az éves diplomáciai csúcsot Franciaországban hagyományosan nagy figyelem kíséri, s most különösen, amikor az országot külföldről támogatott javarészt helyben született terroristák tartják rettegésben. Emellett már fortyog az elnökválasztási kampány, mindenki árgus szemekkel lesi a vetélytárs botlásait. Ebben a környezetben Francois Hollandé nagyon óvatosan fogalmazott nagykövetei előtt. Bár sok területre kitért - Szíria, brexit, Ukrajna -, egyiknél sem tudott karakteres francia álláspontot felmutatni. Francia- ország tehetetlenkedése és nehézkessége az egész uniót sújtja. Hiába várta Berlin, hogy az 1990-92-es időszakhoz hasonlóan a Párizs-Ber- lin-tengely újra felpörgeti az integrációt, ez Hollandé alatt nem következett be. Az egyik legnépszerűtlenebb elnök a francia gazdaság relatív erőtlenedését, bővülési lehetőségeinek elmulasztását is végignézte, és azt sem tudtuk meg, mit gondol a brexit utáni Európáról az Élysée- palota. A menekültek ügyében sem léptek előre, a belső terrorista sejtek felszámolása komótosan halad, a Charlie Hebdo után elfogadott rend- fenntartói reformok közül sem fejeződött be mind. Hollandé beszédében nem tett érdemi utalást Németországra, sem arra, hogy konkrétan milyen integráció felé menne el Franciaország, holott a közös védelemről már mindenki beszél. Hollandé nem ment szembe név szerint egyetlen partnerével sem, egyet leszámítva: kijelentette, hogy a német szocialistákhoz hasonlóan befejezettnek tekinti az amerikaiakkal folytatott szabadkereskedelmi tárgyalásokat, nem lát esélyt az aláírására. Főleg nem Obamával. Igaz, egyértelmű volt, hogy a mostani világpolitikai környezetben ez a megállapodás már egy új amerikai és francia elnök, illetve a talán újrázó német kancellár dolga lesz - nem szólva arról, hogy akár az összes uniós tagállam parlamentje elé kerülhet ratifikálásra a szöveg. Ami nagyon hiányzik, az tényleg a közös uniós ötletelés, az előrevivő viták, az, hogy Párizsból nehéz mostanában inspirálódnia annak, aki Európa jövőjén gondolkodik. Miközben Párizs dobogós helyen áll a világ fegyverexportőrei között, kontinentális nemzetként az egyedüli, amely képes önállóan kisebb afrikai katonai bevetésekre, s az egyetlen uniós atomhatalom lesz... Más szóval, szükség lesz az Élysée-palota következő lakójára ahhoz, hogy Európa kilábaljon a mostani válságaiból. Putyin adja Lajčák hátszelét MÓZES SZABOLCS ég néhány hónap és kiderül, ENSZ-fötitkár lesz-e Miroslav Lajčák. Hogyan és miért lehetne befutó a szlovák külügyér, és miért jó ez Ficónak? Tucatnyian indultak, eddig három „előválasztási” fordulót tartottak, végül pedig a nagyhatalmak döntenek. Mi ez? Az ENSZ-fötitkár megválasztása, amelybe ezúttal szlovák jelölt is bekapcsolódott. Tehette mindezt azért, mert ezúttal - az ENSZ-en belüli nem hivatalos felosztás szerint - az úgynevezett kelet-európai blokknak kellene a szervezet vezetőjét adnia. A „területi beosztás” még a régi, 1989 előtti világot képezi le, ám a közép-kelet-európai államok ragaszkodnak hozzá: ha a mostani erőviszonyokhoz és politikai helyzethez (EU- és NATO-tagság) szabnák a felosztást, a posztszocialista államok nagy része a nyugati blokkban találná magát, sokkal súlyosabb partnerek társaságában. A régi rendszer régiónk kis országainak kedvez, már csak azért is, mert az öt, az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójoggal rendelkező nagyhatalom nem szokott főtitkárt adni - így Oroszország kiesik -, a régió másik nagy állama, Ukrajna pedig az orosz-ukrán konfliktus miatt nem rúghat labdába. Ajelöltek fele így is a közép-európai régiótól távoli országokból származik, ez is mutatja, hogy nem mindenütt gondolják úgy, hogy az ENSZ-nek tartania kellene magát a szokásjoghoz. Marad-e a szokásjog vagy sem, erről is leginkább az öt vétójoggal bíró állam dönt, pontosabban az ő konszenzusos egyezségük. Hiába nyerte mindhárom „előválasztást” António Guterres - akit egyébként az egyik legfelkészültebb jelöltnek tartanak -, Moszkva állítólag meg fogja vétózni az ENSZ menekültügyi főbiztosi posztját betöltő volt portugál kormányfőt. És itt jön képbe a „mi emberünk”. Éajčák júliusban a középmezőnyben végzett, az augusztus eleji szavazáson a vert mezőnyben, s ekkor úgy tűnt, a szlovák külügyér bedobhatja a törülközőt. A törülköző helyett viszont Robert Fico dobta be magát. Nem sokkal a Vlagyimir Putyinnál tett látogatása után megtartott harmadik körben már a második legtöbb voksot gyűjtötte be a szlovák külügyminiszter. Ezzel pedig az egyik legfőbb esélyessé vált, feltéve ha igaz, hogy Guterrest valóban kigolyózzák az oroszok. Lajčáknak innentől kezdve csak arra kell vigyáznia, hogy ellene ne akaijon egyik nagyhatalom sem vétózni, mert akkor csomagolhat. Kérdéses, Putyin keze milyen messzire ér el, s mit tudott nála elintézni a szlovák kormányfő, ám az indulók közül legjobban Lajčák feküdne Moszkvának. Amellett, hogy az oroszokkal az átlagnál mindig jobb kapcsolatokat ápoló Fico kabinetjének stabil tagja, a 80-as években szovjet diplomataképzőben szerezte egyetemi oklevelét. Emellett tipikus diplomata: Moszkva úgy érezheti, a sótlan, senkivel össze nem vesző, a nagy szerkezeti reformokról hallani sem akaró koreai Bán Ki Mun méltó utódja lehet. Ebben pedig partnerre lelhet a többi állandó BT-tagban is: a vétójoggal bíró legbefolyásosabb öt ország nem igazán érdekelt a szervezet átfogó átalakításában. Lajčák megválasztása lenne a szlovák kormányzat legnagyobb külpolitikai sikere - igaz, hogy az ENSZ-fötitkár sok vizet nem zavar, ám ettől még két lábon járó országimázs. Főként egy olyan ország számára, amelyet a világban rendszeresen Szlovéniával kevernek, rosszabb esetben pedig azt sem tudják, hogy létezik. Paradox módon ezt a sikert nem a kivételes képességeknek, hanem a középszerűségnek és a simulékonyságnak köszönhetnék Ficóék. Mint látjuk, bizonyos szinteken ezek az erények számítanak. FIGYELŐ Nemzeti konzultáció az elszakadásról Konzultációt kezd a választókkal a függetlenné válásról a skót kormány -jelentette be Nicola Stur- geon miniszterelnök, a függetlenségre törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője. A konzultáció november 30-áig tart, egy erre a célra létrehozott honlapon fejthetik ki véleményüket a fiiggetlenségről az emberek. Másrészt a nemzeti párt 120 ezer regisztrált tagja kérdőíveket kap, és azt kérik tőlük, hogy novemberig mindenki havonta legalább öt emberrel töltesse ki a nyomtatványokat. Emellett a párt parlamenti képviselőinek rendszeres függetlenségi fórumokat kell tartaniuk. Sturgeon a konzultációt annál a csatatérnél jelentette be, ahol William Wallace felkelőserege 1297- ben a skót függetlenségi háború egyik legnagyobb győzelmét aratta az angolok felett. A skót miniszterelnök kijelentette: minden felmérés azt mutatja, hogy Skóciában most többen voksolnának a függetlenségre, mint az önállósodásról két éve tartott referendumon. A 2014-es népszavazáson az elszakadást ellenző tábor győzött, 55,3 százalékkal. A brexitről tartott júniusi népszavazáson ugyanakkor a skót választók 62 százaléka a bennmaradásra voksolt, és Nicola Sturgeon azóta többször egyértelművé tette, hogy ismét napirendre került Skócia függetlenné válása. Arra hivatkozik, Skócia nem fogadja el, hogy akarata ellenére kirángassák az EU-ból. Úgy gondolja, a függetlenség támogatottsága erősödni fog. A friss felmérések azonban nem ezt mutatják. A legnagyobb brit közvélemény-kutató, a You- Gov által a The Times című konzervatív brit napilap megbízásából végzett vizsgálat szerint a skót választók 50 százaléka nem is akar újabb népszavazást a függetlenségről, és csak 37 százalék szeretné, ha a skót kormány ismét referendumot írna ki. Ha ez megtörténne, 54 százalék ismét a függetlenné válás ellen voksolna, és 46 százalék szavazna az elszakadásra Nagy-Britanniától. (MTI)
