Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-14 / 214. szám, szerda

Itthon 2016. szeptember • www.ujszo.com Új szó HOBBI PIKK Kerti többlettermények a Facebookról NEM TUDOM, HOGY MÁSOK IS ÉSZREVETTÉK-E, DE EGYRE TÖBB ÉRTELMES DOLOG (IS) JÖN VISSZA A DIVATBA. A DEREKAT ALAPOSAN TAKARÓ NADRÁGOK, A VINYLLEMEZEK, NA ÉS PERSZE A KERTÉSZKEDÉS. a kedves olvasó most sóhajt egyet, hiszen épp előbb jött be a kertből, és még vár rá a be­főzés, a lekvárfőzés, akkor annak nagyon örülök. Hiszen ha körbenézünk közvetlen környezetünkben, a szeren­csésebbeknek megadatik az, hogy nem a városba kell bemenniük paradicsomért, hanem kisétálhatnak érte a komposzton túlra. Viszont úgy néz ki, hogy a kertészke­désre igenis, újra motiválnunk kell magunkat és másokat. Szerencsére, annyira nem rossz a helyzet, hiszen egyre többen és többen térünk vissza a gyökereinkhez, az alapvető zöldségek és gyümölcsök otthoni termesz­téséhez. Nem is olyan rég, ta­lálkoztam a Facebookon egy családi kezdeményezéssel, amiből (nem csak) a Csalló­köz embere tanulhat. A PIKK lényege, hogy a terméstöbb­leten nemes egyszerűséggel továbbadnak, elcserélik vagy eladják. így mindenki jól jár. Erről beszélgettem Németh Gergellyel. A feleségével Zuz- kával, és kisfiúkkal Fllippel ők alkotják a PIKK csapatát. • Hogy született meg a PIKK ötlete? Nyárasdon, ahol élünk, van egy kertünk a család­dal. A kert fontos része az életünknek, egyrészt örömet okoz, meg hát egészsége­sebb, ami itt megterem, a boltban vásárolt import élelmiszerekkel szemben. Gyümölcsök, zöldségek, fűszernövények, gyógynö­vények. Vegyszereket nem használunk. Ha gazdag év van, nem szeretnénk veszni hagyni a sok felesleget, így úgy döntöttünk, hogy akkor kiárusítjuk, ami kimarad. Pél­dául az interneten, a Face­bookon. Kiposztolom, hogy van pár felesleges cukkinink, és jelentkezik, akit érdekel. A PIKK szót pedig a gügyö­gő kisfiúnk alkotta meg. így nevezi a napot, fényt, ráadásul az angol pickszed- ni, csipegetni jelentéshez is passzol. • Van idő a kertészke­désre az irodai munka mellett? Lehet rá szakítani, ha az ember akar. Az van a kerttel, hogy ha munka van, akkor munka van. Viszont egyelőre még nem nőtt a fejünkre, bár néha úgy néz ki. Napi szinten nem tudunk vele foglalkozni, de hetente többször igen. Öntözünk, gyomlálunk, kapirgálunk, ha elkésünk vele, akkor behoz­zuk később. • Az ember azt hinné, hogy manapság már az ülőmunkát végző ember nem fog kimenni kertet ásni. Nálatok ez hogyan jött? A szüléinknek és környe­zetünknek köszönhetjük, hogy nem undorodunk a kinti munkáktól. Mindig is volt kertünk, növényeink, állataink. S ha az embert érdekli valami, akkor bele­ássa magát. Mit hol lehet termeszteni, milyen növény milyen más növénnyel szeret egy ágyásban élni; milyen természetes főze­tekkel lehet gyógyítani más megbetegedett növénye­ket. Inspirálódunk máshol látott példákkal. Igyek­szünk csakis természetes alapanyagokat használni, a permetezéshez is. • Nem lenne egyszerűbb megvenni a boltban? Szimbiózisban szeretnénk élni a világgal és egész­ségesen, ezért meggon­doljuk, hogy mit eszünk, mit veszünk. Sajnos a mai világban a feje tetejére van minden fordítva, semmi sem úgy van, ahogy gondolod. Ezért a legegyszerűbb, ha mindent, amit lehet, magad oldasz meg, főleg az ilyen fontos dolgot, mint az egész­séged. • Hogyan látod a környe­zeted viszonyát ehhez? Az ember eltávolodott a házi dolgoktól. Pedig náíunk a faluban is még pár évtize­de, az „átkozott" szociban volt a falunak boltja, ahol a helyi termesztők az élelmi­szert a falusiaknak árulták. Aztán jött a nagy villogás, színes világ, és mindenki megbolondult: csomagolt, bolti gyümölcs, „papája Ni­caraguából". De talán most jön valamiféle felvilágosodás. VARGA BIANKA (FOTÓK: PIKK ÉS A SZERZŐ) Magunkat is műveljük Ennyire még soha nem volt szabad választásunk a felett, hogy mit teszünk az asztalra magunknak, és a családunk számára. Nekem a legnagyobb biogazdálkodás, két utcával arrébb, a mamáék kertje. Tökéletes helyzetben vagyunk, a termőföld kiváló, az időjárás is kedvező, nem leptek el még min­dent a betonágyások. Egyetlen dolog van, amit a földön kívül művelni kell, az pedig önmagunk. Ez pedig hangozhat bármennyire is álmodozónak, akkor is így van. A kertészkedés nem csak az ételt hozza magával. Az ember mozog, ha úgy tetszik, sportol. Mert igen, nemcsak futással, görkorcso­lyákkal és szobabiciklivel tudjuk magunkat kondícióban tartani, hanem egy jó ásással, kapálással, gereblyézéssel. De az még semmi! Az ember kint van a szabadban, és tengerparti nyaralásokat meg­szégyenítő barnasággal fog garantáltan este bemenni vacsorázni. A vacsora pedig lehet pont ennek a munkának édes gyümölcse, zöldsége. Amiben benne van minden erőfeszítése, energiája, gondos­kodása, munkája, (vébé)

Next

/
Thumbnails
Contents