Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-14 / 214. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. szeptember 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Sebek Megdöbbentő, hogy az állam nem a kiszolgáltatott fél oldalán áll CZAJLIK KATALIN inéi több részlet bújik elő a szőnyeg alól a galántai „reszociali- zációs” központban történtekről, annál undorítóbb kép tárul elénk, s egyben erősödik a baljós érzés, hogy máshol is előfordulhatnak hasonló esetek. Nyilván nem állíthatjuk, hogy a történtekért személyesen Richter, Kaliňák vagy Tomanová a felelős, ám az általuk vezetett intézmények felelőssége és mulasztása annyira szignifikáns, hogy egyre indokoltabbá válik személyes felelősségre vonásuk. Hiszen arról, hogy a galántai intézet kiskorú lakójának - szerinte nem önkéntes - szexuális viszonya volt egy alkalmazottal, tudott a rendőrség, és tudott a szociális ügyi minisztérium is, mégsem tettek semmit. S amikor a botrány napvilágra került, az volt a fő gondjuk, hogy az általuk képviselt hivatalok eljárásának helyességét hangsúlyozzák, és nekimenjenek az ellenzéknek, amely az egész ügyet a nyilvánosság elé vitte. S mindeközben csak egy esetről beszélünk, holott több olyan vallomás is ismert, miszerint Natália története egyáltalán nem egyedi... S ez a fő gond. Ha a legfelső politikai vezetéstől ilyen jelzések jönnek, az világos útmutató minden nyomozónak, ügyésznek, bírónak, szociális munkásnak, aki a jövőben hasonló esettel találkozik, mennyire kell komolyan vennie egy fiatalkorú „szi- póst”, akit valamilyen eldugott intézetben megerőszakolnak. A szexuális zaklatással foglalkozó szakemberek tudják, milyen könnyű megkérdőjelezni egy ilyen állítást: Ki látta? Ki fogja tanúsítani, hogy az állítás igaz? Biztos, hogy az áldozat akarata ellenére történt? Ugyan már, hiszen mindenki tudja, hogy ezek a kis nar- kósok össze-vissza szexeinek... Ilyen és ehhez hasonló keresztkérdésekkel még egy felnőttet is el lehet tántorítani attól, hogy feljelentse támadóját, hát még egy gyereket, aki ráadásul továbbra is az adott személyiek) felügyelete alatt él! Megdöbbentő, hogy az állam mennyire nem a gyengébb és kiszolgáltatottabb fél oldalán áll az ilyen esetekben, hanem saját intézményeit, s ezzel közvetve az agresszort védi. Persze fennáll a kérdés, hogy ebben a konkrét esetben csak a rendszer hibájáról van-e szó, vagy esetleg felmerül az is, hogy a galántai intézmény különös elbánásban részesült vezetőinek kapcsolatai révén, melyek a jelek szerint egészen a kormányhivatalig elérnek. Ha ez így lenne, az - ha lehet - még súlyosabbá teszi az egész történetet. Maradjunk azonban az ismert tényéknél: világos, hogy bűntény történt, s a felelős hatóságok nem cselekedtek. Ezért valakinek viselnie kell a felelősséget, s egyben utólag helyre kell hozni mindent, ami még helyrehozható. A horzsolások és kék foltok Natália testén biztosan begyógyultak már, de a lelkén élete végéig viselni fogja a sebeket. De azért még tehet az állam, hogy ne legyen több Natália. AHOGY AZ ŐSI SZLOVÁK MONDÁS TARTJA: SOSE FORDÍTS HÁTAT EGY BÁNYÁSZNAK! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A Smer aranybányája MARIÁN LEŠKO R obert Fico a hét végén megint leereszkedett kedvenc bányájába és a következő kinyilatkoztatást tette: „Amíg én leszek a miniszterelnök, a kormány sose fordít hátat a bányászoknak”. A Smer elnöke nem akar hátat fordítani a Felsőnyitrai Bányák tulajdonosának, ezért inkább hátat fordít az összes többi polgárnak. A bányatulajdonosa és igazgatója Peter Čičmanec, a Pénzpolitikai Intézet pedig már 2011 -ben azt írta a bányák üzemeltetéséről, hogy az egy bányászra elköltött havi állami dotáció magasabb, mint a bányász fizetése. „Tehát teljes egészében a lakosság dotálja azt a veszélyes munkát, amit a bányászok végeznek ebben a magáncégben, és nem mellékesen a kitermelés rendkívüli módon szennyezi a környezetet.” 2011 óta persze változott a helyzet - még nagyobb állami támogatást kap a bánya. A Trend hetilap a Felsőnyitrai Bányák 2015-ös zárszámadásból kiszámolta, hogy az alkalmazottakra költött összeg 55 millió euróra rúgott, a bánya működtetésére adott állami dotáció pedig ennek közel a duplája volt. Ami a legrosszabb, hogy a második Fico-kormány döntése szerint az adófizetőknek 2030-ig kell ezt a magántársaságot súlyos eurómilliók- kal támogatniuk. így a következő tizennégy évben még másfél milliárd eurót öntünk a feneketlen bányákba. Ebből a hatalmas összegből pedig semmiféle fejlesztést, a régió szempontjából a jövőben megtérülő befektetést nem hajtanak végre, csupán arról van szó, hogy az adófizetők pénzén elbányászgatnak még tizennégy évig és kitermelik az egyébként eladhatatlan szenet. Martin Vlachynský, az INESS elemzője szerint a mostani Fico-kormány tói az egyetlen felelős hozzáállás az lenne, ha mihamarabb leállítaná a szénbánya dotálását. Csakhogy akkor a Smer elveszítené ezt a régiót, amelynek szavazóbázisa valóságos aranybánya számára. De ami még nagyobb baj lenne, megszűnne az a szénbánya, ahol aranyat tud bányászni. 2015-ben októberében kezdett nyomozni a rendőrség, miután Iveta Jánošová, Branislav János akkori smeres parlamenti képviselő volt felesége a hírhedté vált „alufóliás” videoüzenetében elmondta, hogy exférje nem győzte hazahordani a pénzt a bányából. Vallomása szerint miután férje parlamenti képviselő lett, „kapcsolatba lépett Čičmanec úrral, a Feísőnyitrai Bányák vezérigazgatójával”. A kapcsolatfelvétel olyan jól sikerült, hogy a volt férje háromhavonta egy rakás pénzt hozott haza, alufóliába csomagolva. Arra a kérdésre, hogy mit mondott a félje, kitől van a pénz, Jánošová azt válaszolta: „Azt mondta nekem, a Čičmanec után megy, mert az tartozik neki, és aztán hozta is a pénzt - több csomag pénzt.” Annyi pénzt, hogy idővel kénytelen volt bankjegyszámláló gépet venni, „mert már gond volt összeszámolni”. Nem beszélve arról a fáradtságos munkáról, amikor alufóliába csomagolta a pénzkötegeket, aztán meg sokszor át is kellett csomagolni, mert elrepedt az alufólia. Tavaly október óta ugye már eltelt tizenegy hónap. A nyilvánosság azóta se tudja, mi lett az akkor indított büntetőeljárás sorsa, leállították- e, nyomoznak-e, mások után is nyomoznak-e az ügyben. Az adófizető csak arra jó, hogy fizessen, arra már nincs joga, hogy valódi választ kapjon a kérdésre, mit csinálnak a pénzével. Hogy esetleg a dotált cég visszahordja a pénzt annak, aki az állami dotáció odaítéléséről döntött. A szerző a Trend hetilap kommentátora Cameron: egy gyors karrier villámgyors vége MTI-HÁTTÉR David Cameron volt brit kormányfő azzal várta a június vógi brexit -szavazást, hogy a britek az EU-ban való maradásra szavaznak, ő pedig megerősödve a következő választásokat is megnyeri. Másnap már nem volt kormányfő, és most már parlamenti képviselő se. Másfél évtizedes politikai karrier ért véget, amikor David Cameron bejelentette, hogy visszaadja alsóházi képviselői mandátumát. Cameron 2001-ben került be a parlamentbe egy sziklaszilárdan konzervatív oxfordshire-i választó- körzetből, és 2005-ben, 39 évesen már át is vette az akkor ellenzéki Konzervatív Párt vezetését. Egyébként a magyar származású Michael Howardtól. Cameron a Konzervatív Párt negyedik vezetője volt azóta, hogy John Major miniszterelnök a Munkáspárttól 1997-ben elszenvedett súlyos vereség után leköszönt. Gyors karrierje ezután is folytatódott: a 2010- es választások után kormányt alakíthatott a Liberális Demokratákkal, mivel a konzervatívoknak nem sikerült abszolút többséget szerezniük. Ez azonban kétes értékű rekordbeállítás volt, mivel a megelőző száz évben csak négyszer fordult elő, hogy egyik párt sem tudott a választások másnapján azonnal, biztos alsóházi többséggel kormányt alakítani. A helyzet szokatlanságát jelezte, hogy hét évtized után alakult koalíciós kormány Nagy-Britanniában. 200 éves rekord Az akkor 43 éves Cameron viszont csaknem 200 évre visszamenőleg a legfiatalabb brit kormányfőként költözhetett be a Downing Streetre, bár nem döntötte meg a korrekordot. Ezt a mai napig Robert Banks Jenkinson, azaz Lord Liverpool tartja, aki 1812-ben 42 évesen lett miniszterelnök. Cameron ugyanakkor 31 év után az első olyan konzervatív miniszterelnök volt, aki munkáspárti kormányfőt válthatott a hatalomban. Ez előzőleg Margaret Thatchernek adatott meg, aki 1979 májusában James Callaghant váltotta, majd 18 évi folyamatos konzervatív kormányzás következett Thatcher és később Majorvezetésével. Gyengének tartották Cameron Gordon Brown munkáspárti kormányfőt követte a Downing Streeten 2010-ben. Minimális elvárás volt a pártjában, hogy Cameron abszolút többséggel győzze le az akkor már rendkívül népszerűtlen, politikai körökben csak mogorva skótként emlegetett Brownt, de ez nem sikerült - ezért volt szükség a koalícióra a liberálisokkal. Ezt pártja, a tory hátország véleményformáló, mélyen EU-szkeptikus „nagyvadjai” a gyengeség jeleként értelmezték. Cameron eredeti tervei között nem szerepelt a népszavazás Nagy- Britannia EU-tagságáról, sőt kifejezetten ellenezte. Ehelyett rendre azt hangoztatta, hogy „haza kell telepíteni Brüsszelből” az uniónak átadott, de a brit kormány szerint nemzetállami hatáskörbe tartozó jogköröket. Az EU-szkeptikus konzervatív jobbszámy azonban ennyivel nem érte be, és már Cameron első miniszterelnöki időszakában nyomást gyakorolt a fiatal és a vártnál halványabb választási eredmény miatt gyengének tartott kormányfőre a népszavazás kiírása végett. Öt év haladék Cameron 2013 januárjáig tudott ellenállni; akkor bejelentette, hogy a brit választóknak 2017 végéig lehetőségük lesz referendumon dönteni az EU-tagságról. Egybehangzó korabeli londoni politikai kommentárok szerint ezzel saját magának adott ötévi haladékot. Čsak időnyerésre játszott, és abban reménykedett, hogy a népszavazás meghirdetése megnyugtatja a kedélyeket a Konzervatív Párt EU-szkeptikus szárnyán, másrészt a távozás lehetőségének fenyegetése erősítheti London pozícióit az uniós viszonyrendszer újratárgyalása során. Az újratárgyalási folyamat nem is zárult teljesen eredménytelenül - sikerültpéldául megállapodásra jutni a Nagy-Britanniában dolgozó EU- munkavállalók szociális ellátásának szigorításáról. De a szabad munkaerő-áramlás korlátozásáról, amely az EU-szkeptikus tory irányvonal vezetőinek elsődleges követelése volt, Brüsszel hallani sem akart. Cameron ezután a tavaly májusi választásokon váratlanul jó eredménnyel, abszolút többség birtokában már önállóan alakíthatott kormányt. Deklarálta, hogy a tárgyalások sikerrel zárultak, Nagy-Britannia egyedi státust vívott ki az EU-n belül, és ez alapján azt javasolja a választóknak, hogy a népszavazáson a maradásra voksoljanak. A június 23-ára - a végső határidőnél másfél évvel korábbra - kiírt referendumon azonban szűk, 51,9 százalékos többséggel mégis a kilépést pártolók kerültek többségbe. Cameron másnap bejelentette távozását a kormányfői tisztségből, most pedig végleg kiszállt a westminsteri nagypolitikából.
