Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-13 / 213. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. szeptember 13. KULTÚRA 117 Továbbélni a szökő időben Szőke Erika Az órát igazítsátok el című kiállítása október 5-ig tekinthető meg a pozsonyi Brámer-kúriában TALLÓSI BÉLA Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában október 5-ig látható a Szőke Erika munkáiból összeállított Az órát igazítsátok el című kiállí­tás. Csanda Máté kurátor úgy rendezte egysóggó az egyes sorozatokkal megjelenített emlókeket, hogy azokat el tud­juk helyezni a folyamatos idő­ben: lássunk bennük utalást a jelenre, megsejtsünk belőlük valamit a jövőből, tudatosítva, hogy a lót örök körforgásában átörökítők vagyunk. „Sejtjük és érezzük, hogy Szőke Erika képeinek tulajdonképpeni fő­szereplője - a könnyebben olvasható tematikus síkok és motívumkoszorúk fedőrétegei mögött - az idő, ponto­sabban az idő iszkolása, megfogha­tatlansága, folytonos szökésben le­vésé - igazítja el a kiállítás látogató­ját az információs tábla. - Ahhoz, hogy az időt beszéltetni tudjuk (akár képek által), óhatatlanul (testjképze- tek, hangoltságok és emlékek (olykor húsba vágóan személyes, rögzülő és fakuló, képlékeny és folyton újraíró­dó, hol szétszálazódó, hol képekké élesedő emlékek) sokasága szüksé­geltetik, melyek térbelivé szerveződ­ve, egymásba fonódva és egymástól elkülönbözve (egymáshoz képest és egymás által létezve) egy-egy pilla­nat erejéig talán képesek valamit fel­villantani az idő és az időben való lét titokzatos törvényszerűségeiből.” Képesek, mert a Nyitra melletti Szőke Erika: Talált testek (2016) - a sírköveken látható arcok fotóreproduk­ciói kérges kenyértestekre felragasztva a dagasztás, a sütés és a megformá­lás műveletével történő testadást jelképezik (Somogyi Tibor felvételei) Nagykéren élő és alkotó Szőke Erika zseniális logikai-vizuális ötletekkel, mindennapi életünkhöz alapszük­ségletként tartozó dolgokból építke­ző találó, kifejező és ütős jelképekkel úgy közöl személyes titkokat, intimi­tásokat, hogy azok mégis általános érvénnyel szólnak a születéstől a ha­lálig tartó tipikus élethelyzetekről, kapcsolatokról s a kapcsolatokat táp­láló érzelmekről. Ennek köszönhető, hogy Szőke Erika emlékei találkoz­nak a mi emlékeinkkel, s hogy alko­tásainak ideje „elállítható” úgy, hogy a mi, múltban hagyott időnk is lesz. Értőn, logikusan felépített műveket teremt az életből a művészetbe átfor­dított profán tárgyakból (esetenként ezek fotópapírra leképezett képéből). Ezeket a műtárgyakat (múltról) valló, (múltat) vallató, bevalló, (múlt ese­ményt) felderítő, leleplező, élő-be­szédes erejű ikonná képes formálni. Szőke Erika - a klasszikus kifejezés (fotó), a kortárs vizuális eszközök, a talált tárgy, a művészetidegen, de élő matériák (pl. a kovász), továbbá ké­miai folyamatok (pl. a kristályoso­dás) vegyítésével alkotott - ikonjai a családi (rokoni) kapcsolatokról (ge­netikai, érzelmi vonatkozásaikról), a morális értékekről szólnak, érintve a bűn, az erőszak, a szenvedés, a meg­bocsátás, a feledés és az emlékezet, a fizikai létünk és az elmúlásunk, a másokban (utódunkban) folytatódá­sunk témáit. Megmutatják azt is, mennyire veszik át, illetve fejezik ki hozzánk tartozó tárgyaink személyi­ségünket, s hogy mennyire, meddig és mi módon tudnak megőrizni ben­nünket (másokban emlékként) tár­gyak, itt hagyott levelek, fotók. De azt is kérdezik, hova leszünk. Az Élő emlékek (2014) egyik kockája - a fa kazettára ragasztott fotón az öröm vagy a fájdalom könnyeként csordul ki a zárt dobozban erjedő kovász mmmmm Csoóri Sándor (1930-2016) (MTI-felvétel) Budapest. Életének nyolcvan- hetedik évében elhunyt Csoéri Sándor kétezeras Kossuth- díjas költő, író, esezéieta, a nemzet művésze. A Székesfehérvárhoz közeli Zá- molyban, földművescsaládban szü­letett 1930-ban. Az 1941-ben Hó- man Bálint kultuszminisztersége idején felállított Országos Tehetség­kutató Intéző Bizottság segítségével került Pápára középiskolába, 1950- ben érettségizett a Református Kol­légiumban. 1951-ben felvették az ELTE orosz-történelem-marxizmus és műfordítás szakára. Tanulmányait tüdőbetegsége miatt már az első év­ben félbe kellett szakítania, újságíró­ként kezdett dolgozni. Az irodalmi életbe 1953 augusz­tusában robbant be, amikor a Csillag és az Irodalmi Újság egyszerre 14 versét tette közzé, melyeket a társa­dalmi problémák iránti érzékenység, a Rákosi-korszakot bíráló őszinte hangvétel jellemzett. 1954-ben je­lent meg első kötete Felröppen a ma­dár címmel, ugyanebben az évben József Attila-díjat kapott. Költésze­tében sajátos módon keveredtek a közéleti és a személyes vallomások, kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatásait. Az 1956-os forradalom után egy ideig nem talált munkát, majd tiszt­viselőként helyezkedett el a Laka­tosipari Vállalatnál. 1958-tól sza­badfoglalkozású íróként, 1968-tól Elhunvt Csoóri Sándor 1988-ig a MAFILM dramaturgja­ként dolgozott. 1967-től forgató­könyvíróként közreműködött Kosa Ferenc (Tízezer nap, ítélet, Hósza­kadás, Nincs idő) és Sára Sándor (Vízkereszt, Nyolcvan huszár, Elát­kozva a hatodik napot, Tüske a kö­röm alatt) filmjeiben. A hatvanas években megfigyelés alatt állt, éve­kig hallgatásra kényszerült. Ekkor írott verseit sötét tónusok, vidéki csendéletek, valamint a szegények iránti együttérzés fémjelzi. A népi-nemzeti értékrendet valló szellemi és politikai ellenzék egyik vezetőjeként részt vett az 1985-ös monori és az 1987-es lakiteleki ta­nácskozás előkészítésében, egyike A 80-as évekre a magyar szellemi élet egyik központi alakjává vált: „hídverőnek" tekintették, aki képes oldani a feszültséget „urbánusok" és „népiesek" között. volt a Magyar Demokrata Fórum ala­pítóinak. 1988-tól 1992-ig a kéthe­tenként megjelenő Hitel című irodal­mi és társadalmi folyóirat szerkesz­tőbizottságának elnöki tisztségét töl­tötte be, majd a lap főszerkesztője volt. Csoóri Sándor a nyolcvanas évekre a magyar szellemi élet egyik központi alakjává vált: az illyési örökség folytatójának tekintették, olyan „hídverőnek”, aki okos, hig­gadt szóval képes oldani a feszültsé­get az „urbánusok” és a ,gépiesek” hosszú ideje tartó vitájában. Ezt a po­zíciót számolta fel a rendszerváltás utáni Magyarország egyik első, éles hangú, nagy nyilvánosságot kapott ideológiai polémiája. Csoóri 1990- ben, a Hitelben folytatólagosan kö­zölt Nappali hold című naplószerű esszéfuzérében olyan megosztó ma­gyarságképet vázolt fel, amely miatt többek között Mészöly Miklós és Es­terházy Péter is elhatárolódott a szer­zőtől, utóbbi egyenesen antiszemitá­nak nevezte. Csoóri Sándor 1991—2000 között a Magyarok Világszövetségének elnö­keként tevékenykedett, és meghatá­rozó szerepet játszott abban, hogy létrehozzák „a mozaiknemzetet egy­ben láttató” Duna Televíziót, hogy ápolja és segítse a határon túli ma­gyarok nyelvének és kultúrájának megőrzését. 1998-ban egyik alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Aka­démiának, amely a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásait menti át a digitális korszakba. Munkásságát a legmagasabb elis­merésekkel méltatták. A Kossuth- díjat, amelyet ellenzéki magatartása miatt korábban nem ítéltek neki oda, 1990-ben kapta meg, 2012-ben pedig a Kossuth-nagydíjat vehette át. 2008- ban Príma Primissima díjjal, 2014- ben a Nemzet Művésze díjjal jutal­mazták. (MTI, as)

Next

/
Thumbnails
Contents