Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-10 / 211. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. szeptember 10.

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

I 7

Szegregált valóság

A roma közösségeket integrálni kell, ez stratégiai érdek

O

MÓZES ,

SZABOLCS '

■■ ■■

gyütt vagy külön? Roma osztályban, „fehér” iskolában, esetleg „színesben”? Mi lenne az ideális, és mit mutat a valóság?

Hétfőn megnyitották kapuikat az iskolák, és ismét előkandikált a roma gyerekek oktatásának kérdése is. Az oly sokat ragozott válasszal, mely szerint nem jó dolog a szegregáció, csak kéz a kézben, egy nagy színes iskolában lehet jó eredményeket elérni, a leszakadó társadalmakat integrálni. Szépen hangzik, ám tegyük fel őszintén a legfontosabb kérdést: valóban minden esetben sikeres lehet a felzárkóztatás egy közös osztályban?

Nézzük a gyakorlatot: egy településen két különálló közösség él, minimális kapcsolódási pontokkal. Az egyik hároméves kortól óvodáztatja a

gyerekét, az európai standardhoz közelítő életteret nyújt neki odahaza. A gyerek kirándul, otthon könyvet foghat a kezébe, játszik, kérdései és az arra kapott válaszok által bizonyos civilizációs térbe nő bele. A másik közösség gyerekei hatéves korukig jellemzően nem részesülnek óvodai oktatásban (van, ahol a szüleik, van, ahol a „fehér többség” hibájából). Sokszor a hazai viszonyokhoz mérve harmadik világbeli térben nőnek fel, a péró határát szinte át sem lépik. Ergo, egy teljesen más világban élnek, mint az előző csoport.

Ha integrált az oktatás, ezt a két csoportot „engedik” össze hatéves korban. A kérdés az: a rendelkezésre álló standard oktatási idő alatt el lehet-e sajátíttatni a „fehér gyerekekkel” a tananyagot, emellett pedig integrálni, beemelni ebbe a közegbe a velük egy osztályban levő, roma telepről érkező gyerekeket, és persze velük is sikeresen átvenni az anyagot. És eközben egymáshoz is közelebb hozni a két társaságot. Mindezt a hagyományos didaktikai módszerekkel, az alulfizetett tanári karral.

Nem lenne szerencsésebb előtte legalább hároméves kortól intenzíven foglalkozni a roma gyerekekkel? Kötelező jelleggel. Akikre egyébként a gyakran mostoha otthoni körülmények miatt az óvodai nevelés sokkal inkább ráférne, mint a fehér gyerekekre. Sőt, bizonyos esetekben lehetséges, hogy még az óvodai három év is kevés lehet arra, hogy ekkora civilizációs szakadékot át tudjanak hidalni az iskola első osztályában.

E sorok írója nem oktatási szakember, csak kérdéseket tesz fel. A romakérdés Közép-Európa, s azon belül főként Szlovákia egyik kardinális témája (kellene, hogy legyen), a népszaporulat egyre nagyobb hányadát adó cigányságot integrálni kell, ez stratégiai érdek-mindkét közösség számára. A kérdés csupán az, hogy ideológiai alapon, vagy a realitásokat figyelembe véve tesszük-e. Úgy, hogy az a helyi közösségek számára is elfogadható, reménykeltő legyen, nem pedig felülről ráerőszakolva, a helyben aggodalmaskodókat kioktatva.

A TE SZÜLEID MIT MONDANAK, A KIEGYENSÚLYOZOTT VAGY A NÖVEKEDÉSI NYUGDÍJALAP LESZ JOBB NEKED?

/

(Ľubomír Kotrha karikatúrája)

Egy kertből

E

lrendeztem a zöldséget a hűtőben, és most egy sikeres sportoló ikerpárral készült interjút olvasok. A szöveg hosszú, hat oldal, sok témát érintenek benne, a beszélgetés igazából mégis egyetlen dologról, a testvéri összetartásról szól. A két lány kiskorától kezdve szerette, támogatta egymást. Eredetileg röp- labdáztak, de mikor az egyiket egészségi okokból eltanácsolták, szolidaritásból a másik is abbahagyta. Ezután jött a szinkronúszás, amiben háromszoros világbajnokok lettek. Bár ma már nem egy országban élnek, évente több hónapot töltenek együtt, szabadságra is együtt járnak. Az a szó, hogy „együtt”, nagyon gyakori a szótárukban.

Amikor a gyerekek megszületnek,

valók

minden szülőben él a vágy, hogy jó testvérek legyenek. Mély fájdalom, ha nem így van. Egy ismerősömet a házastársa idegenítette el a testvérétől, ügyesen, módszeresen. Nem mondott rá semmi konkrét rosszat, semmi olyat, amit esetleg a két testvér egymás között megbeszélhetett, tisztázhatott volna, csak folyamatosan szurkált, rossz hangulatot teremtett, míg gyakorlatilag megszakadt köztük a kapcsolat. Ez az ember a mai napig nem tudja megmondani, mi baja van a testvérével, azon kívül, hogy amikor találkoznak a szülők által szervezett családi akciókon (már amelyikre elmennek, mert a házastársa ezeket is igyekszik kerülni), úgy „érzi”, azzal az „idegennel” nincs miről beszélnie.

Szomszédunk és a testvére kapcsolatát a szülői örökség tette tönkre. Csak egy öreg házacska volt a hozzá tartozó kerttel, de ők ketten évekig pereskedtek miatta. A szomszéd belebetegedett, a vékony falon keresztül hallottuk hangos jajgatását, de a per tartott tovább. Amikor

már nem tudott elmenni, a feleségét, majd a vejét küldte a bíróságra. Nem a ház fájt neki, hanem az, hogy amikor a testvére lánya Pozsonyba költözött, ő fogadta be, ő egyengette az útját, ő szerzett neki lakást, a testvére mégis ki akarta őt semmizni a szülői vagyonkából. Ezzel a fájdalommal ment a sírba.

Elrendeztem a zöldséget a hűtőben. Mindig kapok valakitől. Jó szívvel adják, látom. A szomszédaim. A falusi barátnőim, akik jó testvérek, nincs olyan vasárnapi sütemény, de más sem, amiből ne adnának egymásnak. Nézem a kukoricát, amint szép nyugodtan sárga szemeit ragyogtatja. Melléteszem az ifjú, sima héjú paradicsomokat. Ide fektetlek benneteket, a testvéreitek mellé, mondom nekik, mert ti testvérek vagytok, hisz egy kertben teremtetek. És arra gondolok, milyen jó lenne, ha mi, emberek is ilyen jó testvérek tudnánk lenni, de nem csak akkor, amikor már egymás mellé fektetnek bennünket. Akkor már késő.

Orbán legkisebb hazugsága

LAJOS P. JÁNOS

A

ngela Merkel német kancellár szerint most sokkal jobb a helyzet a menekültválság ügyében, mint egy évvel ezelőtt. Váléban, nem gyalogolnak kisgyerekes menekültek az M1 -es autópálya mellett, nem kell nekik a Budapest-Keleti pályaudvar előtt a földön aludniuk, és nem kell túlzsúfolt magyarországi menekülttáborokban élniük, ahol száz emberre jut egy budi, zuhanyozó pedig talán egy sem. Nem, mert nem is engedik be őket Magyarországra, igaz a beléptetés szigorítása jellemző a balkáni útvonal minden országára.

Egy évvel ezelőtt volt olyan nap, hogy 10 ezer ember érkezett Magyar- országra. Már épült a kerítés a szerb-magyar határon, csak még nem volt tökéletes, majd amikor elkészült, egy ideig Horvátországon keresztül érkeztek és utaztak tovább Ausztriába és Németországba.

Az Európai Tanács tavaly szeptemberben fogadta el a mintegy 120 ezer, Görögországban és Olaszországban levő menekült elosztására vonatkozó határozatát, az azóta rengetegszer bírált kvótarendszert. Itt jegyezném meg, hogy a kvótarendszert nem „Brüsszel”, vagyis nem az Európai Bizottság, nem az európai bürokraták fogadták el, hanem a Tanács, még pontosabban az egyes európai tagállamok belügyminiszterei. Kivéve persze a javaslatot nem támogató 5 országot - Finnország tartózkodott, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia pedig ellene szavazott. Eszerint Szlovákiának 802, Magyarországnak pedig 1294 menekültet kellene befogadnia. Tudjuk, hogy nem kell, a menekültek elosztása nem működik, és általában nem is akarnak Szlovákiába, sem Magyarországra menni. Németország egyébként 30 ezer menekült befogadását vállalta.

De visszatérve az első mondathoz: ha jobb a helyzet, az nem a menekültkvótának köszönhető. A menekültek befogadásának terhét ugyanis j avarészt Németország és a többi nyugati állam, a skandináv államok vagy Ausztria vállalta, a keleti tagállamok szolidaritásáról szó sincs. Javult a határvédelem, és Törökország is lezárta a balkáni útvonalat a menekültek előtt, tehát - egy ideig legalábbis - nem kell újra attól tartani, hogy menekültek tízezrei próbálnak átmászni a szerb-magyar határon. A keleti és a nyugati mentalitás közti különbséget azonban továbbra is jól példázza Orbán Viktor és Angela Merkel hozzáállása. Merkel a napokban is kijelentette, hogy helyes volt a döntése, amikor befogadta a menekülő emberek tízezreit. Még akkor is, ha ennek az volt az ára, hogy a napokban a pártja éppen elvesztett egy tartományi választást. Ezzel szemben Orbán már két évvel a következő parlamenti választás előtt a menekülttémával támad, népszavazást ír ki a nem létező, nem működő „kötelező kvóta” ellen, ráadásul hazugságokkal kampányol, lásd: városnyi menekültet akar ,3rüsszel” Magyarországra erőltetni. Bár talán még ez a legkisebb hazugság, ugyanis Magyarország legkisebb városa Pálháza, amelynek mindössze 1062 lakosa van. Ennél valóban többet kellene, és talán illene is befogadnia Magyarországnak, főleg, ha azt nézzük, hogy hány százezer magyart fogadtak be csak az elmúlt száz évben más, főleg nyugati államok.

FIGYELŐ

Levették a zászlót, tombolnak a románok

Lekerült a sepsiszentgyörgyi városháza tornyáról az egy napra kitűzött román zászló - a románok szerint gyalázat, ami történt. Ioa- chim Grigorescu, a tartalékos katonatisztek Kovászna megyei szervezetének elnöke korábban azt mondta, az egyesület tagjai őrt állnak, hogy megakadályozzák a zászló levételét.„Kéijük a törvény módosítását, hogy a román trikolór kikerüljön valamennyi polgármesteri hivatal tornyára” -jelentette ki a tartalékos ezredes. A csütörtöki évfordulós ünnepségen Sebastian Cucu prefektus felszólította a város elöljáróit, hogy ne távolítsák el a zászlót. Antal Árpád, Sepsiszent- györgy polgármestere elmondta: megértették, hogy a háborús veteránok számára fontos az, hogy 1944. szeptember 8-án, a városba való román bevonuláskor zászlót tűztek ki a városházára, ezért a városvezetés gesztust tett, az évfordulóra kitűzte a zászlót. Hozzátette: egy ipari alpinista arra kapott megbízást, hogy csütörtök hajnalban kitűzze, és péntek hajnalban eltávolítsa a zászlót. Azt is hozzátette: a hivatal épületén a törvényben előírt helyen van kitűzve Románia és az EU zászlaja, s korábban a román hatóságok a törvényt szűkítő módon értelmezték, amikor megtiltották a székely zászló kitűzését.

, ,Mi gesztust tettünk, egy napra kitettük a toronyra a román zászlót. Erre az lenne a normális válasz, ha a prefektúrára március 10-én, a székely szabadság napján kikerülne a székely zászló, március 15-én pedig a magyar” - mondta a polgármester. Sepsiszentgyörgyön évek óta feszültség forrása a román zászló kitűzése. A korábbi polgár- mesterre, Albert Almosra 2002- ben tetemes pénzbírságot rótt ki a prefektus, amikor eltávolíttatta a toronyról a román zászlót, és a bírságot a volt polgármesternek bírósági úton sem sikerült érvénytelenítenie. 2010-ben azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítés fizetésére kötelezte a román államot amiatt, hogy a bíróságok indoklás nélkül utasították el a volt polgármester óvását.

Az egy éve felújított városháza tornyára az eredetinek megfelelő toronydísz került, villámhárítókét is szolgál, és nem teszi lehetővé a zászló kitűzését. A tavalyi megemlékezés botrányba fulladt, mert a megemlékezőknek létrás tűzoltókocsival sem sikerült kitűzniük a Bukarestből katonai stafétával hozott zászlót. Gabriel Oprea akkori miniszterelnök-helyettes a sepsiszentgyörgyi elöljárók felelősségre vonását követelte. Az 55 ezer lakosú városban a lakosság 77 százaléka vallotta magát magyarnak a 2011 -es népszámláláson. (MTI)