Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-31 / 203. szám, szerda
121 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2016. augusztus 31.1 www.ujszo.com Szentmária Gyöngyvirága - kicsit a mienk is A rengeteg fellépés mellett egy CD kiadására és egy tetszetős emlékkönyv megjelentetésére is vállalkoztak Az együttes teljesítményét jó néhány díjjal ismertékel (Képarchívum) LECZO ZOLTÁN A bodrogközi Szentmária község népdalkörének tizenhat évvel ezelőtti megalakulásában egy pici szerepe kiadó- vállalatunknak is van. IHi'Ái'JMZ A tízéves jubileumra kiadott emlékkönyv tanúsága szerint Battyányi Veronika épp a Vasárnapban olvasott egy közép-szlovákai magyar népdalcsoportról, amikor felötlött benne a gondolat, milyen jó lenne helyben is létrehozni egy hasonló együttest. Ez azonban a társaság elmúlt évtizedben elért, máig tartó sikerei szempontjából mellékes adaléknak tekinthető. Már csak azért is, mert a ténnyel, hogy 2005-ben megalakult a szentmáriai Gyöngyvirág Népdalkor, a magyar közösség, határon innen és túl, mindenképp gazdagodott. Battyányi Veronika barátnőjével, Szalontai Piroskával - Hor- nyák István polgármester unszolására - tizenegy évvel ezelőtt kezdte toborozni a daloskor tagjait, végül nyolc hölgy és egy férfiember még abban az évben közönség elé állt. A helyi sikereket hamarosan régióbeli és határon túli fellépések követték, 2007-ben már a Bíborpiros szép rózsa verseny országos döntőjében és a gálaműsorban is hallhatta őket a közönség. Ezután számtalan megmérettetés következett itthon és Magyarországon, melynek „termése” mostanra tizenegy arany, három ezüst minősítés, négy Arany Páva-díj, néhány nagy díj és különdíj, melyre a csoport tagjai méltán lehetnek büszkék. Egy különdíj at és egy arany minősítést épp az elmúlt héten, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége - KÓTA és a Tradíció Alapítvány által Egerben szervezett megmérettetésen sikerült megszerezniük. Battyányi Veronika, a csoport vezetője lapunknak elmondta, a szakmai fejlődésre kezdetektől nagy hangsúlyt helyeznek: az együttes munkáját a megalakulástól Horbu- lák Petronella művészeti vezető segíti, és a tagok, ahányszor csak tehették, mindig részt vettek a duna- szerdahelyi zenei tábor képzésein is. Ezenkívül helyben jó pár dalostalálkozó és karácsonyi jótékonysági koncert megszervezésére is fútotta az erőből, tavaly pedig Hatfán a régióbeli kórusok számára is rendeztek egy többnapos továbbképzést az azóta elhunyt Jób Árpád magyarországi zenepedagógus vezetésével. A rengeteg fellépés mellett eddig egy CD kiadására, tavaly pedig egy igazán tetszetős emlékkönyv megjelentetésére vállalkoztak. y Gyöngyvirág Népdalkor A megalakulás éve: 2005 A csoport vezetője: Battyányi Veronika • A művészeti vezető: Horbulák Petronella ' '*elen,8£i tagok: Bandura József Bandura Katalin, Tóth Margit Tóth Mária, Nagy Klára, Horócky Olga, Gergel Éva, Battyányi Veronika, Horbulák Petronella Battyányi Veronika szerint a község vezetésére, valamint a helyi és régióbeli emberek önzetlen támogatására mindig számíthatnak, ám mint olyan sok más együttesnek, nekik is az utánpótlással van a legtöbb gondjuk. A fiatalok egy részét talán a kishitűség vagy az érdektelenség tartja távol a népdalénekléstől. A csoportvezető elkötelezettségét és lelkesedését látva azonban bízvást állíthatjuk, a szentmáriai Gyöngyvirág Népdalkörről - mely legutóbb e hét végén, Kisgéresben, a XX. Bodrogközi Népművészeti Fesztiválon állt színpadra - az elkövetkező években is hallani fogunk még. Legközelebb a makranci Cserépszín asszonykórust mutatjuk be. A tót atyafiak falujában SZÁSZI ZOLTÁN Aki csak úgy elhajt a falucska mellett, azt is mondhatná, ugyan, mi látnivaló lehet itt, a Kürtös-patak völgyében szerényen meghúzódó Szklabonyán? Pedig érdemes megállni. Aki szeretné megismerni Mikszáth Kálmán, a legnagyobb magyar írók egyike gyerekkorának helyszínét, annak kivált ajánlott hely ez, az emlékház és a temető a Mixádt, azaz Mikszáth család emlékeivel. SZKLABONYA A falu története a 12. századig nyúlhat vissza, de első írásos említése 1330-ból származik. Temploma is 14. századi emlékeket őriz: egy- hajós, a déli falon fennmaradt a régi gótikus bejárat, de már reneszánsz boltozású. Szent Miklós a védőszentje. A falu a szlovák-magyar nyelvhatáron fejlődött ki, míg urai magyar nemesek voltak, az egyszerű nép szlovák. S ami különlegessé teszi ezt a falut mindkét nép életében, az nagy szülöttének, Mikszáth Kálmánnak az emlékezete. AMikszáthokról Az író családja anyai ágon az ebec- ki Nemes család, apai ágon pedig híres evangélikus papi család, amelynek tagjai — így az író dédapja, ükapja és annak egyik testvére is - Wit- tenbergben és Jénában tanultak. A nagyapa volt az első, aki polgári foglalkozást választott magának, a nagykürtösi uraság kocsmárosaként dolgozott. Mikszáth édesapja Ebec- ken kezdett vállalkozásba, az árendás kocsma és mészárszék bérlőjeként. Itt ismerte meg Nemes Máriát, akivel házasságkötésük után a közeli Szkla- bonyára költöztek. Ott már mintegy száz holdnyi gazdaságot müveit Mixádt János, és ott született három gyermeke is, Mariska, Kálmán és Gyula. Az eredeti zsúpfedeles szülőházat, ahol 1847-ben Mikszáth Kálmán született, 1968-ban bontották le. Kár érte, egy fennmaradt rajz szerint igen hangulatos kis épület volt. Ahogy szintén vonzó és hívogató az a már cserépfedeles kis kúria, amely 1852-ben épült, s ahol 1872-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal gyerek- és ifjúkorát töltötte az író. Az emlékház miliője Fehérre meszelt falak, muskátlis ablakok, egy igen jól sikerült mellszobor, oszlopsoros veranda várja a betérőt. Egy kis előtérbe toppanva máris információk sokasága fogad, jobbra a korabeli bútorokkal berendezett egykori utcai szobákba, balra pedig az egykori pitvarból, konyhából és szecskásból kialakított nagy terembe lépünk, az író munkásságát és életét bemutató kiállítási térbe. Itt eredeti kiadványok, használati tárgyak, fényképek, illusztrációk, valamint a modem technika eszközei várják a látogatókat. Azt is megmutatják az ide érkező gyerekeknek, miféle játékokkal játszottak Mikszáth gyerekkorában. Egy egész napot kitölthetnek az itt kínált foglalatosságok. Ahogy azt Bőhm András, a ház gondnoka és a kiállítás lektora elmondta, a kis Kálmán beteges gyerek volt, s mivel szüleinek rengeteg dolga volt a birtokkal meg a bérelt mészárszékkel és kocsmával, így a fekvőbeteg mellé idős embereket hívtak, ezektől hallott aztán mindenféle mesét, szlovákot is, magyart is, a betyártörténetektől egészen a rémmesékig, valóban megesett történetekig. Emléktáblák az író mosolygós szobrával <A szerző felvétele) Tájoló Szklabonyán a Mikszáth Kálmán Emlékházata Nagykürtöst Ipolysággal összekötő 527-es útról letérve érhetjük el, a kúria a falu délnyugati végén, a temetővel szemközt talál ható. Helyben a turisztikai alapszolgáltatások érhetők el. Az ősök nyughelye Elég átmenni az utcán, ott pihen a kis kúriával szemközti temetőben az író leánytestvére, Mariska, aki alig 17 évesen hunyt el 1867-ben: egy zsé- lyi, azaz egészen pontosan egy sósári mulatságon fázott meg. Halvány rózsaszín sírköve mellé Bőhm András kezdeményezésére, a sírhely azonosítása után nemrégen állították fel az édesapa és az édesanya, azaz Mixádt János és Nemes Mária sírkövét. Mindketten 1873-ben hunytak el, a környéket sújtó kolerajárványban.
