Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-27 / 201. szám, szombat
8 | KULTÚRA 2016. augusztus 27. I www.ujszo.com A szóvá tett zene Zeneértő és zeneszeretők jól kiegészítik egymást a kötetben AYHAN GÖKHAN MOZIJEGY A sárkányok bennünk élnek Eddig csak egyszer láttam, de tudom, hogy még néhányszor megnézem majd, mert régen láttam ennyire őszinte és szerethető filmet, mint az Elliott, a sárkány. Már maga a történet is mentes minden mindenféle sallangtól: él az erdőben egy kisfiú, bizonyos Pete, a szülei meghaltak, és a világon senki nem tud róla. Arról sem, hogy egyedül egy sárkánynak köszönheti, hogy életben van, aki gondozta, barlangot alakított ki neki, és aki jelenleg a legjobb barátja. Aztán jönnek a gonosz felnőttek, akik csak azt látják, hogy a fákat irtani kell, a sárkányt pedig elfogni, mert biztosan veszélyes. Hogy mi lesz ennek a vége, azt nem árulom el. Azt viszont igen, hogy egyfelől azért csodálatos ez a film, mert David Lowery rendező nem dől be a manapság oly divatos számítógépes technikának, és az egyébként aranyos sárkányt kivéve minden igazi. A párbeszédek őszinték, jó szemlélni a bámulatos erdőt, és jó észrevenni, ahogy a rendező megpróbál minket visszavinni egy olyan korba, amikor még nem a felesleges folytatásokkal és az Egy csodálatos barátság története eszetlen popcom-mozikkal volt azonos Hollywood. Az Elliott, a sárkány ugyanis a legjobb családi mozikat idézi meg, úgy beszél például a barátságról, hogy könnyen eszünkbe juthat az E. T. Mese ez a film a javából, ahol nem az a fontos, milyen látványos lesz az autósüldözés (egyébként még az is élvezetes), hanem az, hogy elhisszük: a remény és a hit tényleg mindenek- felett áll, és csak azok fogják meglátni a sárkányt, akik igazán hisznek benne. Eközben a „tanulság” és a „mondanivaló” nincs a szánkba rágva: a legkisebbek a kedves, sárkányos sztoriért lesznek oda, a felnőttek pedig azt fogják felfedezni, talán néha gyermekké kell válnunk, hogy meglássuk a csodákat. A jelenetek alatt remek countryzene szól; a film egyik legszebb pillanata, amikor az idős Robert Redford mesél a hitről - mi kellhet még? Most tényleg az Elliott, a sárkány megtekintése tűnik a legjobb családi programnak. Gera Márton Elliott, a sárkány (Pete's Dragon). Amerikai családi kalandfilm, 103 perc, 2016. Rendezte: David Lowery. Szereplők: Bry- ce Dallas Howard, Robert Redford, Oakes Fegley, Oona Lau- rence. (Képarchívum) Juhász Előd zenetörténész, újságíró, a valamikori Zenebutik szerkesztője a Magyar Katolikus Rádióban vezetett Zene-közeiben című műsorának vendégeivel folytatott beszélgetései váltak könyv alakban is elérhetővé a közelmúltban. A magyar szellemi (és egyházi) élet legjava foglalt helyet a rádió stúdiójában, majd költözött be a megnyugtató kék színével hívogató könyvbe: többek között Esterházy Péter, Olofsson Piacid, Jeleníts István, Beer Miklós, Kozma Imre, Pál Ferenc vagy Várszegi Asztrik. A választott cím, a Zeneközeiben ideális és idilli helyszínről tesz tanúbizonyságot: úton lenni (fülünkben Paganinivel vagy Bartókkal) boldogság, zeneközeiben lenni öröm. Közel a zenéhez, az erősebb lét közelében. A beszélgetések könnyed, csevegő stílusa, a komolyság és a humor közötti ügyes egyensúlyozás, a hivatalos hangvétel és a formaságok tudatos hiánya azt a benyomást kelti, mintha közeli barátok ültek volna össze azzal a céllal, hogy közös szenvedélyüknek, a zenének hódoljanak. A szakmai hozzáértés a műsorvezető részéről az érthetőség határain belül marad; zeneértő és zeneszeretők jól kiegészítik egymást, s azzal, hogy más irányból közelítik meg az adott darabot, a mű maradéktalan feltérké- pezéséhezjárulnak hozzá. „Ha az ember mindent megtesz - tehát az alapfeladatok: műveltnek kell lenni, érzékenynek kell lenni, tehetségesnek kell lenni, jó formában lenni -, ha ezek mind megvannak, akkor működik valami” - mondja Esterházy Péter az írás kapcsán. Egy másik interjúban a most decemberben századik születésnapját ünneplő Piacid atya mesél arról, hogyan énekelt az őröket kijátszva a halálraítéltek cellái előtt a Gulágon töltött éveiben. Jelenits István piarista szerzetes pedig a vele készült beszélgetésben személyes, karácsonyhoz köthető élményeibe avatja be a hallgatót, illetve az olvasót. Ha a könyvben hibát kell keresni, kevés, de akad. A beszélgetések elején olvasható felvezető szövegek más-más okból, de giccsesre, sziruposra sikerültek, egy kis körültekintéssel, objektív irányba mozdulással mindez elkerülhető lett volna. A könyv másik hibája, ha egyáltalán ez felróható negatívumként egy beszélgetésekből összeállított kötetnél, a műsorvezető túlzott jelenléte, aki talán jobban tette volna, ha visszahúzódik kissé, és több teret hagy az interjúalanyának. Az intenzív jelenlét talán Juhász Előd személyiségéből következik, s nem érheti vád ezért, de a szerkesztők nyugodtan lerövidíthették volna a kérdéseket és jobban megszerkeszthették volna a szövegeket, elkerülendő a felesleges szóismétlések és a helyenként zavaró mondatok halmazát. Hogy a könyvhöz nem jár CD, kisebb szépséghiba - vagy inkább kihagyott lehetőség. „Akárhogy is, zenéről írni képtelenség. Hallgatni kell” - úja Vass Norbert fiatal kritikus, szerkesztő, és frappáns állítása komoly hívekre találhat a lelkes műélvezők között. Persze, a zenéről azért sokféleképpen beszélünk: nyugodtan, áhítattal, szakmaian, hiába összetéveszthetetlenül esetlegesebb és törékenyebb a szóbeli közlés, mint az írásbeli. És miért is ne: egy Mozart-darab meghallgatása, majd az élmény megosztása közel hozhat egymáshoz két ismeretlent, amennyiben bízunk a zene összetartó, netalántán társadalomalakító erejében. Juhász Előd: Zeneközeiben 3. Nap Kiadó, 2016.217 oldal. JUHÁSZ ELŐD ZENEKÖZEIBEN 3. feaijrtjsít így riftrór ígytízi és rfági mii Nap Kiadó Juhász Előd a magyar szellemi (és egyházi) élet legjavát kérdezte (Képarchívum) Három magyar film is szerepel a 21. század eddigi legjobbjai között Európa - Örömóda? London. A 21. század eddigi legjobb száz filmje közá választották Nemes Jeles László Saul fia című Oscar- díjas alkotását, valamint Tarr Béla és Hranitzky Ágnes Werckmeister harmóniák (2000) és A torinói ló (2011) című munkáját. A BBC Culture listája 36 ország 177 filmkritikusának közreműködésével állt össze. A Saul fiát a 34., a Werckmeister harmóniákat az 56., A torinói lovat a 63. helyre sorolták az ítészek. A lista elsőre helyére David Lynch szürrealista mesterműve, a 2001-es Mulholland Drive - A sötétség útja került. A legjobb ötös mezőnyben Vong Kar-vaj Szerelemre hangolva (2000) című filmje követi Lynch klasszikusát, a harmadik hely Paul Thomas Anderson Vérző olaj (2007) című drámájáé, utána Mija- zaki Hajao Chihiro szellemországban (2001) című animációs alkotása, majd Richard Linklater Sráckora (2014) következik a sorban. A lista tanúsága szerint Wes Anderson, Api- chatpong Weerasethakul, Christopher Nolan, Michael Haneke, Paul Thomas Anderson, valamint Joel és Ethan Coen a 21. század legbiztosabb kezű rendezői: mindannyian három-három filmmel kerültek a legjobbak közé. A visegrádi térséggel - a magyar filmet leszámítva - mostohán bántak az ítészek: sem szlovák, sem cseh alkotást nem tartottak említésre érdemesnek, és a lengyel felhozatalból is csak Pawel Pawlikowski Oscar-díjas Idája (2013) került fel a listára. Nyoma sincs a top 100-ban a balkáni országok filmes termésének, és az orosz stúdiók tájékáról is csak Andrej Zvjagincevnek sikerült vitathatatlan elismerést kivívnia: két rendezése, A visszatérés (2003) és a Le- viatán (2014) is ott van az elmúlt másfél évtized legemlékezetesebb alkotásai között. (MTI, as) LAKATOS KRISZTINA Nyitra. Európa jellegéről, kilátásairól és jövőjéről, a művészet és a kultúra európai szerepéről gondolkodik az idén jubileumi, 25. évébe lépő Színházi Nyitra fesztivál. A jelentős nemzetközi színházi szemlét - Örömóda (múlt, jelen jövendő) mottóval - szeptember 23. és 28. között rendezik meg. Idén magyar társulat nem szerepel a fő programban, kitekinthetünk viszont a német, a francia, az ukrán, a lengyel, a cseh, az orosz és a svéd kortárs színházi törekvésekre. A külföldi vendégelőadások több szlovák produkcióval együtt arra a kérdésre keresik a választ, mi jót és mi rosszat adott az öreg kontinens a világnak, melyek azok az európai értékek, amelyek ellenállnak a globalizáció, a kommerciali- zálódás hatásainak, továbbá hogyan éli meg a földrész a migrációs válságot, a menekültek érkezését, a kultúrák találkozását. Ebben a kontextusban különösen érdekesnek ígérkezik a Svédországból érkező előadás: Anmar Taha rendező Irakból menekült el, sorstársaival hozta létre Göteborgban az Iraqi Bodies társulatot, amely a tánc- és a fizikai színház eszközeivel erősen politikus felhangú produkciókat mutat be. Nyitrán szeptember 25-én A vér pillérei című táncdráma lesz látható, amely a táncosok Irakban megtapasztalt történeteiből mesél - ölésről, öngyilkos merényletekről, az élet értelméről. A fesztiválon elmesélendő hazai történetek között ott van egyebek mellett Sláva Daubnerová Solo Lamentoso című performansza, amely a párkányi zenélő ház sztoriját, illetve a Kossuth utcában tizennégy éven át Placido Domingót bömböltető háziasszony lelki állapotát dolgozza fel mozgásszínházi elemekkel, a terror eszközeként is értelmezhető zenével, az Új Szóban megjelent tudósítások szövegét is felhasználva. A Színházi Nyitra kísérőprogramjában a magyar kultúra is megjelenik: a fesztivállal párhuzamosan futó FILM.EU 2016 vetítéssorozat Nemes Jeles László Oscar- díjas filmjét, a Saul fiát kínálja, a Newrope című kiállítás gerincét pedig V4-es képzőművészek munkái alkotják, ezek valamilyen módon az Örömódára reflektálnak a mai társadalmi jelenségek tükrében. Szlovákiát a tárlaton többek között Németh Ilona képviseli. Amit az elmúlt bő másfél évtizedből mindenképpen látni kell: pillanatkép Tarr Béla és Hranitzky Ágnes Werckmeister harmóniák című filmjéből (Képarchívum)
