Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-25 / 199. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. augusztus 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Családban marad Bugárnak esze ágában sincs Kaliňák miatt kellemetlenkedni Ficónál CZAJLIK KATALIN M iközben lassan helyükre kerülnek a spájzokban az idei uborka- és barackbefőttek, úgy alakul át szemünk láttára a kormánykoalíció négyesből hármas fogattá, s a vezető kormánypárti politikusok nyilatkozataiból már-már úgy tetszik, a két eseménynek körülbelül azonos a súlya. Négy vagy három? Nem mindegy? Lényeg, hogy megvan a parlamenti többség - sugallják a megmaradt koalíció vezetői, miközben a Sieť után felszabadult posztok elosztásán dolgoznak. Viszálynak, vitáknak semmi látható jele, mintha csak teljesen rutinfeladat volna egy kormánykoalíció átrendezése. Illetve, mintha örökös kebelbarátok osztanák újra egymás közt a lapokat, azzal a tudattal, hogy akárhogy is osztják el a paklit, minden a családban marad. Pedig a koalíciós felállás átrendeződése jó alkalom lehetne arra, hogy az egyes pártok újra előálljanak azokkal a követeléseikkel, amelyek első körben nem teljesültek. Ez főleg a két kisebb partnerre érvényes, hiszen az ő szerepük értelemszerűen felerősödik. Esetünkben a Híd van most nyeregben, hiszen a Sieť elvándorolt képviselői éppen Bugámál leltek új otthonra, s a párt kormányzati posztjait is a Híd kapja meg. Mikor lenne hát jobb alkalom arra, hogy Bugárék egyben Kaliňák menesztését is követeljék? Hiszen, ha hinni lehet Bu- gár Bélának, a Híd ezt már az eredeti koalíciós tárgyalásokon is felvetette, ám akkor engedelmesen tudomásul vették, hogy „csak addig nyújtózhatnak, ameddig a 6,5% ér”. Nézzük csak, mi is változott azóta? A., Kirobbant a Baštemák-botrány, ami minden civilizált rendszerben tarthatatlanná tenné Robert Kaliňák helyzetét. B., A Híd politikai súlya megnőtt. Ebből logikusan az következne, hogy Bugárék most nagyobb nyomatékkai követelhetnék Kaliňák távozását. Ám a politikában, tudjuk, nem mindig érvényesül az egyszerű logika. Bugár Béla jelezte már, esze ágában sincs újra a Kaliiiák-ügyben kellemetlenkedni Ficónál, hiszen egyszer már próbálták, s nem sikerült. Ehelyett a Híd megelégszik a közlekedési minisztériummal, ahol ugyan nem nagyon van már mód labdába rúgni, hiszen a fejlesztési pénzek évekre előre le vannak kötve, de legalább megérezhetik az emberek, hogy „magyar ember áll a tárca élén.” Kíváncsian vátjuk, miként fogjuk ezt érezni, mert azt, hogy a belügy élén még mindig Kaliňák áll, már érezzük mindnyájan. Az emberekben egyre nagyobb a csömör a politikától, s Kaliňák minden egyes napja, amit belügyminiszterként tölt, egy jókora vödörrel rátesz erre a frusztrációra. A frusztrált tömegek pedig ellenőrizhetetlenné válhatnak, amire érdemes odafigyelni olyan helyzetben, amikor a szélsőjobbon olyan fiúk szervezkednek, akikhez képest Kot- leba meg Kollár a stabilitás netovábbjának tűnnek. A németek már a spájzban vannak FELEDY BOTOND A mi Amerikában történik, az messze van. Amit viszont a németek tesznek, arra gyakran tekintünk úgy, hogy előbb-utóbb hozzánk is elér. Most is ez a helyzet. A berlini kormányzat úgy döntött, hogy a hidegháború óta először újra stratégiai koncepciót készít a civilek védelmére. Ez azt jelenti, hogy szövetségi szinten indítják újra a gondolkodást, hogyan éljék túl a német polgárok a súlyos katasztrófahelyzeteket, amig megérkezik a kormányzati segítség. Hagyományosan tíz napra, két hétre javasolj a a hivatalos jelentés a spájzolást - bár ez igazából nem változott 1989 óta. Mindenkinek önállóan túl kell tudnia élni ennyi időt áram, víz és az élelmiszer-ellátás állami biztosítása nélkül. Amikor ezt olvastam, meglepődtem. Filmekben látunk ilyeneket, amerikai atomháborús gyakorlatokról hallottunk, de ezt a Frankfurter Allegmeine Sonntagszeitung írta, nem pedig valami bulvárlap. Aztán a német közszolgálati média is felkapta a témát: segít kiszámolni, hogy hány fos család esetében hány kiló tészta, konzerv, más termék szükséges. Eligazítanak a különböző készenléti listák közt, mit ne felejtsünk el: gyógyszer, papírok, elemes rádió. Mert ha nem lesz áram, akkor se mobil, se internet, se tévé; visszalépünk a történelemben, és rádión jöhet a kormány üzenete. Talán nem baj, hogy emlékeztetnek minket ilyen eshetőségekre. Amikor a világ pénzügyi rendszere összeomolhat saját magától is, nemhogy külső hatásokra. Amikor a pénzautomatákat egy gyengébb ki- bertámadás is napolna kiiktathatja, és a nagyobb városok élelmiszer- ellátásának logisztikája sebezhető. Azért sem baj, ha emlékeztetnek minket minderre, mert szerencsés lenne olyan politikai döntéshozókat megválasztani, akik ezekkel a veszélyekkel számolnak, képesek felfogni és kezelni őket. Nem viccelnek a külpolitikával, nem opportunisták, értékeket követnek. Nem csak a haverkapitalizmust, a szájkülpolitikát és fotódiplomáciát csinálják, mint régiónkban annyian. Egy rossz döntés még talán nem, rossz döntések és rossz kormányok sorozata viszont könnyen nem kívánt konfliktushoz vezethet. Ahogy számtalanszor. Addig is két dolgunk van. A nehezebbik, hogy okosan válasszunk, ha népszavazás, parlamenti választás vagy elnökválasztás adódik. Vagy inkább korábban gondolkodjunk: olyan jelöltek feljutását segítsük a pártoknál, akik tényleg képviselnek valamit. A könnyebbik, hogy a spájzban tényleg legyenek ott az alapvető dolgok, amelyek civilizációnk megőrzését segíthetik egy olyan pillanatban, amikor vagy a saját súlya alatt, vagy külső nyomásra, de átszakad az a vékony hártya, ami emberiességünket jelenti. Tíz év Majomországban SZALAY ZOLTÁN egyik elment, mert belátta, hogy a rendszer menthetetlen. Pedig a közösség kiállt mellette, utcára vonultak miatta az emberek, és az ellenállás, a saját igazáért vívott harc jelképe lett a közösségén belül. Nem akarta magának ezt a szerepet, és nem élt vissza vele. Akár az elcelebesedés útját is választhatta volna, de nem tette. így történetének legfőbb üzenete az maradt: a rendszer gyors és alapos javításra szorul. A másik maradt. Egy ország ellenszenvét vívta ki, halmozza a botrányokat, a rendszer romlottságának és cinizmusának jelképe lett. Sokakat magával rántott, és máig gátlástalanul elhárít minden számonkérést. Mindketten túlélők. Mindkettejüket a saját állhatatossága tette túlélővé, egyikük esetében viszont ez az állhatatosság a saját igazának bizonyításán alapul, míg a másikuk esetében az állhatatosság alapja az a velejéig züllött, ám annál stabilabb rendszer, amit ő maga tesz végképp hiteltelenné. Maiina Hedvig és Robert Kaliňák: egy tízéves harc két kulcsszereplője. Azé a harcé, amely a szlovákiai magyarság rendszerváltás utáni történetének egyik kulcsfontosságú epizódja. A mi Dreyfus-ügyünk, a szlovákiai demokrácia életképességének nagy próbatétele. A per viszont már nincs a kezünkben: mivel a Fico-kormány, amely nyakig benne van a történetben, Magyarországra dobta át az ügyet, a hazai igazságszolgáltatás kimászott a felelősség hatalmas kőtömbje alól. Ez azonban nem azt jelenti, hogy idehaza már ne lennének meg a felelősök. Megvannak, és máig úgy tesznek, ahogy az elejétől fogva, 2006. augusztus 25. óta: mint ha ők semmiről sem tehetnének. Pedig ez nem így van. „Csak” arról tehetnek, hogy az állam rendfenntartó és bűnüldöző szervei megbízhatatlanok, és a mečiari időkhöz hasonlóan ma sem az alkotmányos rend védelme az, amiről a munkájuk szól. A Maiina Hedvig-ügy üzenete talán soha nem volt ennyire eleven: ha nem áll vissza a hatóságokkal szembeni bizalom, hamarosan önjelölt „rend- fenntartók” szabadulnak ránk. Már megjelentek zöld egyenruháikban a vonatokon. Vezetőik már bent ülnek a parlamentben. Az ő arctalan közkatonáik közül kerültek ki Maiina Hedvig támadói tíz évvel ezelőtt. A Malina Hedvig-ügy nem ért véget, és akkor sem biztos, hogy véget ér, ha az illetékes magyar bíróság ítéletet hoz. A tíz évvel ezelőttihez hasonló támadás bármikor megismétlődhet, ma is mindannyian potenciális Maiina Hedvigek vagyunk. Gondoljunk csak bele: ha ma történne hasonló támadás, nem lenne az áldozat ugyanúgy kiszolgáltatva a hatalomnak, mint az a magyar diáklány, aki vizsgázni indult azon a tíz évvel ezelőtti augusztusi reggelen? Ugyanaz a hatalom, ugyanazok a hatalomgyakorlók magasodnának fölénk. „Majomkézben majomfegyver, / a majmoké a világ.” Tíz év hosszú idő, és a hazai felelősök nyilván a kivárásra játszanak. Mint annyi más esetben. A hazai közvélemény hajlamos belefásulni régi történetekbe. Afféle legyintés demokrácia a miénk. Nem bocsátunk meg, lehet, hogy nem is felejtünk, de egy idő után legyintünk rá. Ez nem az az ügy. Ne legyintsünk a Maiina Hedvig-ügyre. Kéijük számon addig, amíg kielégítő eredménnyel nem jár a számonkérés. Nemcsak egy egykori diáklány, ma háromgyermekes anya tisztessége, hanem mindannyiunk normális élete kedvéért. FIGYELŐ Pokémonra vadászó norvég kormányfő A norvég miniszterelnök, Erna Solberg, pokémonokra vadászott tegnap a pozsonyi Óvárosban - írta a Denník N. A miniszterelnök asszony kihasználta a tárgyalások közti szünetet, és testőrei, valamint néhány magas rangú politikus társaságában pokémonvadászatra indult. Az 55 éves konzervatív politikusnő azzal magyarázza hobbiját, hogy a virtuális lények üldözése néha tíz kilométer sétát is igényel. Erna Solberg a brexit kapcsán járt a szlovák fővárosban, ahol a norvég érdekekről tárgyalt. Robert Fico azt mondta, hogy Norvégia és az EU kapcsolata mintául szolgálhatna aNagy- Britanniával kialakítandó kapcsolathoz. (dennikn.sk) Elmennek a törökök Ausztriából? Az egyik ok, hogy hagyták Bécs- ben tüntetni a kurdokat, a másik a törökökkel szembeni szerintük ellenséges közhangulat - közölte az osztrák sajtó. A Vorarlberg tartományban élő törökök által létrehozott munkavállalói szervezet nyílt levelet írt a tartományi vezetőhöz, Markus Wallnerhez. Az állásfoglalás szerint a hiányzó együttérzés és az ellenséges megjegyzések miatt akarnak elmenni, mert megítélésük szerint a török- országi puccskísérlet óta csökkent a bizalom a török emberek iránt. A levélben foglaltak értelmében az Ausztriát elhagyó családok egyúttal visszakérik az eddig befizetett társadalombiztosítási és nyugdíj- pénztári hozzájárulásukat. A szervezet vezetője, Adnan Din- cer szerint a levél a török bevándorlók százainak álláspontját tükrözi, mert az Ausztriában dolgozó törököket megalázó szóbeli támadások érik. A két ország viszonya azóta feszült, hogy Christian Kém osztrák kancellár felvetette a Törökország európai uniós csatlakozásáról folyó tárgyalások felfüggesztését, és egy másik vezető politikus azt mondta, Ankara a diktatúra felé halad. Hétfőn Törökország konzultációra hazahívta bécsi nagykövetét. A török külügyminiszter azzal magyarázta az intézkedést, hogy az osztrák hatóságok a hét végén engedélyezték Bécsben fuggetlenségpárti kurdok tüntetését, és hogy Ausztriában erősödik a törökellenes közbeszéd. (MTI)
