Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-23 / 197. szám, kedd

KULTÚRA 6 2016. augusztus 23. | www.ujszo.com RÖVIDEN Kibocsátották a márquezes pesót Bogotá. Gabriel García Már- quez Nobel-díjas kolumbiai író képmásával díszített papírpénzt adtak ki szülőhazájában, Ko­lumbiában. Az 50 000 peso (kb. 16 euró) címletű bankjegy ki­bocsátási ünnepségét a hétvégén tartották az író szűkebb hazájá­ban, Santa Marta karib-tengeri városban, amely 80 kilométerre fekszik szülőfalujától, Aracata- cától. „A bankjegyen szereplő személyiség a múlt század kö­zepe óta szerte a nagyvilágba elvitte Kolumbia hírét” - indo­kolta a választást a kolumbiai jegybank elnöke. Az író 1927- ben született, leghíresebb regé­nyét, a Száz év magányt 35 nyelvre fordították le, és több mint 30 millió példányban adták el. Az irodalmi Nobel-díjat 1982-ben kapta meg. Latin- Amerika legolvasottabb szer­zője 2014 áprilisában hunyt el Mexikóvárosban. (MTI) AA49842085 = Kolumbia az 50 ezres bankón tiszteleg az (ró emléke előtt (Arch) Ben Affleck krimit rendez Los Angeles. Ben Affleck ren­dezi A vád tanúja című Agatha Christie-krimi új filmváltozatát, és játszik is benne. A főszereplő ügyvédet alakítja, aki meg van győződve gyilkossággal vádolt védence ártatlanságáról, annak ellenére, hogy a vádlott felesége nem sokat tesz félje felmentése érdekében, sőt, inkább ő a vád tanúja, aki minden megszólalá­sával árt főijének. A Billy Wilder által rendezett 1957-es verziót hat Oscar-díjra jelölték. 1982- ben készült a krimiből még egy mozifilm Alán Gibson rendezé­sében, ennek forgatókönyvét szintén Wilder írta. Ben Affleck a 2012-es Argo-akció óta nem rendezett, az a filmje Oscar-díjat kapott. (deadline, juk) A triviális, ha érdekes Szécsi Noémi író és Géra Eleonóra történész kötete a Halcsontos Fűző blogból nőtt ki LAKATOS KRISZTINA Akad a mai magyar írásbeliségben néhány olyan sikertörténet, amely azt a hitet erősíti, hogy az elektronikus megjelenési forma nem okvetlenül fojtja meg a hagyományos, nyomtatott könyvet. Sőt - bizonyos esetekben egyenesen példányszámot felhajtó erőként, kitűnő reklámként működik. Ilyen pályát futott be A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) című kötet is. Az internetes felületek és a köny­ves eladási listák kölcsönhatása szempontjából egyfajta előképként gondolhatunk például a Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeket tag­laló posztjaiból kinőtt könyvsorozat­ra, amely az így szerettek ők után újabb területekre kalandozott el, vagy Lackfi János és Szabó T. Anna Vers­lavinájára, amelyet egy születésnapi köszöntő és az arra adott válasz ho­zott mozgásba a legnépszerűbb kö­zösségi oldalon. Szécsi Noémi és Géra Eleonóra kötete, A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) egy nőtörténeti - ezzel együtt társa­dalom- és művelődéstörténeti - blog tartalmaiból öltött könyvformát. Szécsi Noémi minden megjelené­sére érdemes odafigyelni. Egyebek mellett írt már vámpírregényt (Finn­ugor vámpír, 2002), vörös pikaresz- ket (Kommunista Monte Cristo, 2006), Budapest-regényt (Utolsó kentaur, 2009), majd az 1848/49-es szabadságharc bukását követő emig­ráció világát megrajzoló történelmi trilógiába vágott bele, melynek eddig két kötete olvasható (Nyughatatla­nok, 2011, Gondolatolvasó, 2013). S hogy miért a kritika és az olvasók megkülönböztetett figyelme? Talán elsősorban azért, mert Szécsi Noémi minden könyve okosan, következe­tesen, egyszersmind szellemesen és izgalmasan nyújtja, húzza, formálja át, majd tölti újra a műfaji változatok hagyományos kereteit. Az mindig is „kiolvasható” volt, hogy a szerző roppant tudatos, egy ideje pedig tudjuk, hogy takarékos is. A történelmi tárgyú regényeihez könyvtárakban, levéltárakban össze­gyűjtött, a „nagy műből” végül is ki­szorult részletgazdag háttér-infor­mációkat sem hagyja jegy zetlapokon 1 kifakulni - néhány éve ezek olvashatók (és folyamatosan gyarapodnak) a Halcsontos Fűző blogon. Amely időközben a maga nemében kifejezetten népszerű lett, így a szerző és a kiadó is látott benne fantáziát, hogy szakértő szerzőtárs - Géra Eleonóra történész - bevoná­sával, a bejegyzéseket átválogatva, rendszerezve könyvként adja az ol­vasók kezébe. „A triviálisnak ható részletek te­szik élettelivé, esendővé a regényhő­söket” - vallja Szécsi Noémi. És ezekből a triviális részletekből kere­kedik ki, válik izgalmas korleírássá, szinte már nőtörténeti kézikönyvvé ez a kötet. A budapesti úrinő magánéle­te (1860-1914) egy alapvető társadalmi változásokat hozó időszakon belül, egy átalakuló város képeit felvillantva veszi sorra a korabeli női szerep alapértelmezett szabályait, miközben olyan történe­teket is bőven idéz, amelyek a nor- maszegés finomabb vagy élesebb eseteinek minősíthetők. A vizsgált réteg, az úri középosztály — alatta a kereskedők, iparosok közege, felette a nagypolgárság és az arisztokrácia világa - családi és társasági életéből kiemelt mozaikok sokféle forrásból származnak: néhány budapesti csa­lád magániratai, levelezése adja a könyv legfontosabb pillérét, de bő­ven találunk hivatkozásokat például a korabeli sajtóra, a dualizmus korá­nak saját társadalmára reflektáló szépirodalmi alkotásaira, a nők szá­mára kiadott, különféle témákat érintő útmutatókra (etikett, egészség, háztartás, levelezés stb.). A megidé­zett nőalakok között vannak neveze­tes személyiségek: sok más mellett a Jókai-Feszty család számos határt átlépő lányai-asszonyai; Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő, aki svájci diplomával a zsebében itthon éveken át csak bábaként dolgozhatott (és egyebek mellett olyan meghök­kentő gondolatokat fogalmazott meg, mint hogy a nászéjszaka előtt a lá­nyokat fel kellene világosítani a vár­ható események testi vonatkozásai­ról); Blaha Lujza, „a nemzet csalo­gánya”, aki nemcsak a színésznők társadalmi állásában beállt változá­sokat illusztrálja példaszerűen három házassága által, hanem egy korsza­kos jelentőségű - saját lakásában, az étkezőasztalon elvégzett - nőgyó­gyászati műtét apropóján a korabeli egészségügyi viszonyokat is jól szemlélteti. A híres nők mellett persze ott van­nak azok a kortársak, akiket nem je­gyez semmiféle, szintézisre törekvő történetírás, de feljegyzéseik, törté­neteik itt és most, a kötet kontextu­sába emelve tipikusak, vagy éppen atipikus jellegüknél fogva izgalma­sak. Miként lehetett óvatosan buzdí­tani - vagy ellenkezőleg, udvariasan elutasítani - a kérőt? Mit értettek 100-150 évvel ezelőtt szerelmi há­zasság alatt? Mi kellett a váláshoz? Hogyan készült a havikötő? Mi le­hetett a lehetséges forgatókönyv, ha házasságon kívül gyermek született? És ha már itt tartunk: mivel lehetett ezt megakadályozni, vagy ha késő bánat, „elcsinálni”? Hogyan vezette háztar­tását a Takarékosság erényét gyakor­ló úriasszony? Hogyan viszonyult a cselédséghez? Milyen társasági ese­ményeket látogatott, merre nyaralt? Milyen iskolákba járhattak az úrilá­nyok, és milyen pályák nyíltak meg előttük a századfordulón? Száz meg száz izgalmas kérdés és többszörösen annyi válasz körvonalazódik ebben a nőtörténeti kaleidoszkópban, és raj­zol árnyalt képet a boldog békeidők­ről - női nézőpontból. Szécsi Noémi-Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914). Európa Könyvki­adó, Budapest, 2016.448 oldal. Prince halála: hamis címkéjű gyógyszerek voltak az énekesnél Minneapolis. A Prince ottho­nában ás táskáiban talált tabletták egy része fentanilt, egy veszélyesen erős szinte­tikus fájdalomcsillapítót tartalmazott, de ez nem derült ki a csomagolásukból - közöl­te az AP hírügynöksóggel egy nóvtelensóget kérő, a vizsgá­lathoz közel álló szakórtő. Az 57 éves popsztár fentanil vé­letlen túladagolásában vesztette éle­tét április 21-én a halottkém jelen­tése szerint. Ez a szintetikus opiát 50- szer erősebb a heroinnál, és már több túladagolásos halált okozott az Egyesült Államokban. Ha hamis gyógyszert készítenek belőle, a pá­Az énekes áprilisban hunytéi, a körülményeket még vizsgálják (Képarchívum) ciens nem mindig tudja, hogy mit szed, és ez növeli a véletlen túlada­golás kockázatát. Az énekesnek nem volt receptje a szupererős fájdalomcsillapítóra, és a hatóságok jelenleg is vizsgálják, ho­gyanjuthatott hozzá a halálát okozó gyógyszerhez. Az eddigi vizsgála­tok szerint a halálát megelőző 12 hó­napban Prince-nek nem írtak fel olyan gyógyszert, amely Minnesota álíamban receptköteles. A nyomo­zók két tucatot találtak abból a Wat- son 385 feliratú tablettából, amely a laboratóriumi elemzés szerint fenta­nilt, lidokaint és egy U-4770 nevű, a morfiumnál nyolcszor erősebb szin­tetikus szert tartalmazott. Az énekes halálát megelőzően végzett vérvizs­gálatok szerint Prince nem szedte hosszabb ideje a tisztázatlan forrás­ból származó veszélyes gyógyszert, a végzetes adagot a halála előtti 24 órán belül vette be. Prince-re a liftben összeesve ta­láltak rá a Minneapolis közelében fekvő Paisley Park-i otthonában áp­rilis 21-én. Halála előtt egy héttel, április 15-én egy atlantai koncertről hazatérőben az énekes repülőgépé­nek sürgősen landolnia kellett Mo­hne repülőterén, mert az énekest gyógyszer-túladagolás miatt kezel­ni kellett. Prince a repülőgépen el­vesztette eszméletét, az elsősegély-- nyújtók két adag, opiáttúladagolás ellen használatos Narcan-injekciót adtak be neki. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents