Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-22 / 196. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2016. augusztus 22. SPORT 115 £[ Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Rióból Megvédte címét a magyar női kajak négyes Remek hajrájukkal nyertek a magyar lányok (MTi-feivétei) Megvédte olimpiai bajnoki címét a magyar női 500 méteres kajak négyes. A Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Csípés Tamara, Fazekas-Zur Krisztina összeállítású kvartett a szombati döntőben sokáig nagy csatát vívott a németekkel, a hajrában azonban ellépett riválisától, s magabiztos sikert aratott. A négyes ezzel a riói magyar küldöttség 15. érmét, egyben nyol­cadik aranyát szerez­te. A startot az ukránok kapták el a legjobb ütemben, az élen azonban nem maradtak sokáig, hiszen az új- zélandi és a német egység is meg­előzte őket. A táv felénél a magya­rok még a második helyen haladtak a mellettük lapátoló németek mö­gött, pillanatok múlva azonban ma­gasabb sebességi fokozatba kap­csoltak, s néhány másodperccel ké­sőbb már nagyjából egy beülő kü­lönbséggel a mezőny előtt siklot­tak. Az utolsó 100 méteren a ma­gyarok már csak előnyük tartására törekedtek, a németek pedig nem tudták őket támadni, így végül Sza­bóék 0,901 másodperces előnnyel győztek. A pályafutása ötödik ötkarikás aranyát begyűjtő Kozák az első női kajakos az olimpiák történetében, aki triplázott, hiszen egyesben, Sza­bó Gabriellával párosban, és most a négyes tagjaként sem talált legyő­zőre Rióban. A férfiak közül is csak egy versenyző, az új-zélandi lan Ferguson hajtotta végre ezt a bravúrt még 1984-ben, Los Angelesben. Csipes Tamara megismételte édesapja, a mostani kvartett felké­szítésében is szerepet vállaló Csipes Ferenc sikerét, aki 1988-ban, Szö­ulban a férfi kajak négyessel győ­zött 1000 méteren. Eddig három­szor fordult elő, hogy magyar olim­piai bajnok gyermeke is aranyérmes lett: a kalapácsvető Németh Imre (1948) fia, Miklós gerelyhajításban (1976), a vízilabdázó Homonnai Márton (1936) leánya, Szőke Kató úszásban (1952), a szintén vízilab­dázó Szívós István (1952,1956) fia, István (1976) ugyanebben a sport­ágban diadalmaskodott. „Mondhatjuk, a legtökéletesebb pálya volt, amióta együtt vagyunk” - jelentette ki az immár ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta, hozzátéve, hihetetlenül nyugodt- nak érezte a csapatot. „Mondtam is a lányoknak, hogy az Eb-pályához képest, bár ott is nyertünk, ez ég és fold volt. S emeli az arany fényét, hogy tényleg meg­csináltuk azt, amit tudunk. Krisztá­val beszéltük is a szobában, hogy nem is azért izgulunk, milyen színű lesz az az érem, hanem hogy ne rontsunk el semmit, mert akkor si­kerül. És nem rontottunk el sem­mit” - nyilatkozta boldogan Csipes Tamara, aki a londoni diadalhoz ké­pest újonc volt a négyesben (Ko­vács Katalint váltotta). Fazekas-Zur Krisztina elárulta, hogy a londoni sikerrel szemben most sokkal jobban izgult: „Lon­donban nem izgultam, mert nem tud­tam, milyen egy olimpia, s a felépí­tése is más volt az egész versenynek, most négy napot végigszurkoltunk. Nagyon örülök, hogy vége van, fel­szabadult vagyok, s várom, hogy ün­nepelhessünk — mondta Fazekas- Zur. - Hátul mást nem látok, csak összevissza lapátokat, s meg is fo­gadtam magamban, hogy nem fogok kinézni, de nem bírtam ki, 350-nél kinéztem, s láttam, hogy vezetünk.” „Nem mertem kinézni, mert azzal csak rontok a teljesítményünkön. De az utolsó 50 méteren, ahol már szok­tam kíváncsiskodni, érzékeltem, hogy megvan az előnyünk. Nem foglal­koztunk azzal, hol vagyunk a me­zőnyben, szerettünk volna jól rajtol­ni, de tudtuk azt is, hogy gyorsak is tudunk lenni, csak saját magunkban bíztunk” — mondta Szabó Gabriella, aki már háromszoros olimpiai baj­noknak mondhatj a magát. (MTI) Kozák Danuta sebezhetetlennek érzi magát BŐD TITANILLA Három olimpián egy ezüst és öt arany, ez Kozák Danuta mérlege. A fenomenális magyar kajakos Rióban három számban győzött, előbb Szabó Gabriellával kettesben, majd egyéniben, szombaton pedig Szabó Gabriellával, Fazekas- Zur Krisztinával és Csipes Tamarával négyesben. A verseny után kér­deztük az érzéseiről. Mit jelent önnek, hogy ötszörös olim­piai bajnok? Most még nem fogom fel. Majd otthon, ha leülök, vagy még akkor sem. Ennek kell öt-tíz év, hogy iga­zán tudatosuljon ajelentősége. Gyerekként álmodozott róla, hogy olimpiai bajnok, sőt ötszörös olimpiai bajnok lesz? Akkor semmiképpen. Az utóbbi hónapokban kezdtem erről álmo­dozni, amikor láttam, hogy ez akár egy reális cél is lehet, meg lehet va­lósítani, mert biztossá vált, hogy há­rom számban fogok indulni Rióban. De még akkor is úgy gondoltam, ez elég merész álom, de összejött. Érzett nyomást Rióban, vagy felszabadultan versenyzett? Egyszer-kétszer éreztem a nyo­mást, főleg akkor, amikor nem sok­kal a páros előfutama előtt lebete­gedtem. De pont ezért tudtam talán fesztelenül versenyezni, mert nem volt bennem, hogy itt most nyerni kell, tőlem aranyakat várnak, hanem már annak tudtam örülni, hogy egyszerűen odaállhatok egészsége­sen a rajthoz. Mindhárom riói arany egyfor­mán kedves a szívének? Nem szoktam különbséget tenni közöttük, mert mindegyik pálya egy külön élmény, külön extázis. Az egy dolog, hogy itt megnyeijük az aranyérmet, de talán az az út az iga­zán fontos, amelyet idáig megtet­tünk, amennyi munkát beletettünk. Ez sokkal inkább jellemformáló. Nagyon örülök, hogy ezt az utat vé­gigjárhattam. Az utat élvezi jobban, vagy az­tán a célt, az eredményét? Úgy élvezem az utat, hogy van eredménye. Ha most itt állnék egy rosszabb helyezéssel, akkor csaló- dottabb lennék, el lennék keseredve, de azt gondolom, az elmúlt négy-öt évben tényleg mindent megtettem azért, hogy sikeres legyek az olim­pián. Volt olyan szakasza a felkészü­lésének, amikor azt hitte, hogy nem fog sikerülni? Persze, voltak olyan időre mené­sek, amelyek rosszul sikerültek, olyan edzések, amelyek eszméletle­nül fájtak. Amikor már a sírás kerül­get az edzés végén, mert már nincs Kozák Danuta harmadszor fogadhatta a gratulációkat Rióban (MTi-feivétei) több erőd, és akkor is oda kell állni délután is, és megint meg kell csi­nálni. zeléseink szerint. Mindent erre épí­tettünk, és mindent a célnak rendel­tünk alá. Ilyenkor mi ad erőt? A cél. Hogy kitűztünk magunk elé egy célt, és én azt szeretném még el­érni. Londonban sikerült egyesben nyerni, és az volt az álmom, milyen szép lenne, ha tudnék nyerni Rióban is. Szerencsére Újpesten találtam egy olyan egyesületet, ahol támo­gattak minket a párommal, hogy együtt tudjunk edzeni a saját elkép­A három riói aranyból melyiket érezte a legnehezebbnek? A párost nyertük meg a legkisebb különbséggel, ráadásul utólag el­árulhatom, hiába mondtam azt, hogy százszázalékos voltam, akkor még messze nem voltam az. Az egyes és a négyes előfutamokra mondhatom azt, hogy túlment raj­tam minden betegség, és testileg is teljesen jó állapotban tudtam rajt­hoz állni. Lehet tudni, mitől kapott bél­fertőzést? Tavaly itt jártunk az előolimpián, akkor nemcsak a fél magyar csapat, hanem az ellenfelek között is renge­teg fertőzött volt, olyanok is, akik nem is eveztek ezen a vízen. A szövetség próbált mindent megtenni, hogy ez ne legyen gond. Tavaly nem kaptam el semmit, talán egyedül a csapatból, idén meg pont én kaptam el. Lehet, hogy jobb lett volna tavaly túlesni ezen a tűzkeresztségen. Mennyi pihenője lesz az olimpia után? Talán ez az első év, amikor nem ér­zem azt, hogy a végletekig ki lett vpl- na belőlem minden passzírozva. Él­vezek itt lenni. Pár nap múlva sze­rintem felveszem a fútócipőmet, és elmegyek kocogni. Élvezem a moz­gást, és nem érzem, hogy nagyon kel­lene pihennem. Persze ez attól is le­het, hogy sok sikert értem itt el, ami emocionálisan annyira felemeli az embert, hogy sebezhetetlennek érzi magát. Mik a következő célok? Lassú ember vagyok, először sze­retek leülni, kicsit pihenni... A kö­vetkező célokon majd kicsit később fogok gondolkozni. Ha az olimpiai eredményességi ranglistán még fel­jebb tudnék kapaszkodni, az tök jó lenne. De ehhez rengeteg edzés és szerencse is kell.

Next

/
Thumbnails
Contents