Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-03 / 180. szám, szerda
8 i KULTÚRA 2016. augusztus 3.1 www.ujszo.com Kalandozás a Völgyben A hagyományokat a modern stílusokkal ötvözve minél szélesebb réteget szeretnének megszólítani KACSINECZ KRISZTIÁN „Völgyszűzként" érkeztem Kapolcsra, de a 2017-es naptárban már most bejelöltem július végét, amikor is huszonhetedik alkalommal rendezik majd meg Magyarország legsokszínűbb és legszívmelen- getőbb fesztiválját. A Művészetek Völgyére idén több mint kétszázezren voltak kíváncsiak, a programokat huszonöt százalékkal többen látogatták, mint tavaly. A fesztivál három településén, Talián- dörögdön, Kapolcson és Vigántpe- tenden huszonhat programhelyszínen és negyven további helyszínen ezer program várta a látogatókat. A szervezők nem titkolt célja, hogy a hagyományokat a modem stílusokkal ötvözve minél több réteget és generációt szólítsanak meg, ami sikerül is nekik: évről évre többen jönnek és a Völgyben egyaránt találkozhatunk a nagyszínpad előtt pogózó fiatalokkal, az akácfák csendes árnyékában, egy jazzkoncerten borozgató családanyákkal és -apákkal, na meg a színpad előtt táncikáló gyerkőceikkel, sőt a Boros Misi-koncerten a templomot dugig megtöltő nagymamákkal és nagypapákkal is. Bár idén három faluban rendezték meg a fesztivált, a központi helyszín egyértelműen Kapolcs volt. Vigánt- petenden a komolyzene, Taliándö- rögdön a színház kapta a főszerepet, Kapolcson viszont volt minden, ami szem-szájnak, szívnek-léleknek ingere. Az egyes műfajok és stílusok tarkabarka kavalkádjában mindenki megtalálhatta azt, ami a leginkább lázba hozza, vagy éppen lehűti, ellazítja a negyvenfokos hőségben, esetleg melengeti egy kiadós zápor után. A délelőtti jógázás, majd a temérdek gyerekprogram után kora délután énekelni tanulhattunk Harcsa Veronika udvarában a művésznő kedvesen motiváló iránymutatásával (bárNépi és modern véletlen találkozása a zsibvásárban (A szerző felvételei) csak ilyen énektanárom lett volna!), aztán átslattyoghattunk a Kaláka Versudvarba, hogy alkalmi fűzfapoétaként verset faricsgáljunk Lackfi Jánossal. Szerencsés csillagállás mellett mindezt egyszerre is csinálhattuk, az udvarhölgyek és urak ugyanis gyakran szomszédoltak. Az esti koncertek, színdarabok előtt mindenképpen érdemes volt betérni az interaktív, improvizációs színházi előadásokra szakosodó Momentán Társulat udvarába, hogy beszálljunk egy-egy imprójelenet- be, továbbszőjük a rögtönzött folytatásos szappanopera kusza szálait, vagy megnézzük az éppen aktuális főhőssel - Senával, Kovács Kokó Istvánnal, Gryllus Vilmossal, Spiró Györggyel, Mácsai Pállal - készült interaktív beszélgetést, kiegészítve az életéből készült film rögtönzött színpadi előzetesével. Az esti koncertfelhozatal is rendkívül sokrétű volt. A nagyszínpadon a jól bejáratott fesztiválzenekarok mellett valódi csemegék színesítették a programot, fellépett például Lajkó Félix, Palya Bea, a Budapest Bár vagy az Erik Sumo Band, az idei fesztiválszezonban ezen egy alkalommal. Vasárnap valódi világsztárok, Skye és Ross a Morcheebából zárták a fesztivált, akik fergeteges bulit csaptak a reflektorok körül döngicsélő gigantikus rovarokkal, az énekesnőt a színpadról lerángatni próbáló, háromszor visszatérő pucér „nőrablóval”, és a végül mindent elmosó viharral dacolva. Aki inkább a kisebb, bensőségesebb hangulatú koncertek barátja, az is megtalálhatta a számítását a kapolcsi Harcsa Veronika- vagy a ta- liándörögdi Fonó-udvarban. A „Harcsában” a hazai jazzélet több évtizede bejáratott nevei és feltörekvő tehetségei mellett helyet kaptak más stílusok és formációk is. Az udvar programjának csúcspontja minden bizonnyal az utolsó előtti estén színpadra lépő Random Trip volt. A Harcsa Veronikával, Fábián Julival, Mc Kemonnal és Pély Barnával kiegészült improvizatív, a hip-hoptól a jazzen át a rock’n’rollig rengeteg műfajt magába sűrítő formáció egyszeri és megismételhetetlen bulijára a nagyszínpadhoz mérhető közönség verődött össze. A záródal, Somló Tamás egyik legnagyobb slágerének feldolgozása pedig - számomra legalábbis - a fesztivál egyik csúcspontja marad. Zárásképpen Lackfi János történetét idézném, amit akkor mesélt el, amikor megkérdeztem tőle, mit is jelent számára a Művészetek Völgye: „Valamelyik évben sikerült kivívnunk, hogy a versműhely ingyenes legyen. Egyik alkalommal megjelent egy szalmakalap a kerítés fölött. Gondoltam, szólok a gazdájának, hogy jöjjön be bátran, de féltem, hogy megsértődik, úgyhogy inkább szabad folyást engedtem az eseményeknek. Vezettem tovább a műsort, és egyszer csak azt látom, hogy az illető a kerítésen ül, aztán egy fél óra elteltével már az első sorban hallgatja a verseket és faragjaarímeket, akár egy törzsvendég. O átugrotta a kortárs művészetekhez vezető kerítést, azt a kerítést, ami itt Kapolcson valójában nem is létezik. A Völgy talán ettől lesz több, mint sok más fesztivál.” FÜLVIDÉK Indie-pop ukrán módra Az ukrán Zapaska egy elektro-akusz- tikus, indie-pop duó. Egyedi zenéjük a főik, a hiphop, a rock, a pop és az elektronika ötvözete. Jana Spacsin- szka és Pavlo Necsitajlo a magánéletben és a zenében is szerencsésen egymásra találtak. Mindketten aránylag hosszú zenei múlttal rendelkeztek már, amikor összeakadtak egy fesztiválon, és volt bátorságuk belevágni egy teljesen új projektbe. 2009-ben még nem lehetett tudni, mi sül ki ebből, mennyire vevő a közönség erre a fura mixre. Mostanra tájainkon szinte már népszerűbbek, mint odahaza, eddigi két albumuk is nálunk jelent meg. Ezt annak köszönhetik, hogy összehozta őket a sors a Longital duóval, akik egy lemezkiadót is működtetnek. Amikor 2013-ban kitört az ukrán válság, odahaza félbe kellett hagyniuk a munkát a Kontur című albumon, úgyhogy jól jött a pozsonyi segítség. Másodszorra pedig már nem volt kérdés, hogy ismét a Slnko Records kiadót választják. Mivel az „alternatív” jelző ma már egyre nehezebben definiálható, maradjunk annyiban, hogy nívós, fantáziadús, mozgalmas, emellett fülbemászó és könnyen táncolható dalokat írnak, a koncerteken pedig ketten is kitesznek egy népes zenekart. Játszottak már többezres fesztiválokon, klubokban, katonai bunkerben, hajón, sőt ötvenéves születésnapi partin is. Aki nem mozog otthonosan az ukrán népzenében, talán észre sem veszi, milyen szorosan kapcsolódik a Za% 'M $ A ti POVALU paska a folklórhoz. Ez az alap, amelyre a dalok építkeznek - úgy képzeljük el, mint egy pizzatésztát, amelyre a legkülönbözőbb dolgok kerülhetnek feltétnek. A Pomalú című, néhány hete megjelent korongra a játékosság a legjellemzőbb - a fő dallam alatt gyakran önálló életet élnek az egyes hangszerek, két-három melódia is egybecseng, váratlan harmóniák olvadnak össze. A hangszerelés mégis levegős, minden hangszer kivehető, az összhatás pedig finom, elegáns. A kezdeti időszak miniihalista irányulását felváltották a gazdagabb szövetek, mintha ízlésesen kihímeznénk egy amúgy is szép, kellemes tapintású szőttest. Nyomokban még a nyolcvanas évek szintipopját is felfedezni a korongon, újragondolt formában. Egyszerre álomszerűén lebegő és karakteres, urbánus zene ez, amelyet bármelyik rádió nyugodtan játszhatna, felesleges aggódniuk a szerkesztőknek, hogy a hallgatók felháborodottan tovább tekernek. Juhász Katalin (Slnko Records, 2016) Értékelés: 10/9 Tegnap elbúcsúztatták Esterházy Pétert Ganna. „Olyan fénylő és saját pályáján ívelő csillag, emelkedő üstökös volt, akit nem lehet és nem is szabad befogni” — hangsúlyozta Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a Kossuth-díjas író, Esterházy Péter tegnapi gyászmiséjén a Veszprém megyei Gannán, a család hagyományos temetkezési helyén. „Búcsúzik egy nemzet, egy nép a sorsával azonosuló írójától és gondolkodójától” - mondta a pannonhalmi főapát a templomot és az előtte lévő parkot is megtöltő tömeg előtt tartott búcsúztató beszédében. „Esterházy Péter újjáteremtett szavakban tudta elmondani a teremtés kimeríthetetlen valóságát és tragédiáját, gyönyörűségét és ellentmondásosságát. Játékos szelleme, gazdag lelke szétfeszítette megszokott szavainkat” - fogalmazott Várszegi Asztrik, aki szerint Esterházy Péter szavai egyszerre szóltak a teremtő Isten gazdagságáról, az ember életéről, sorsáról, élvezeteiről és fájdalmáról. „írása egyszerre volt briliáns irodalom és egy nemzet nyelvének megdicsőülése. Nemcsak a vér, hanem a lélek és a szellem arisztokratája is volt. Örökségét meg kell ismernünk, fel kell fedeznünk és élnünk is kell belőle” -mondta a főapát. A latin nyelvű gyászszertartáson részt vett Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, több párt és a könyvszakma képviselői, valamint írók és más művészek, köztük Dragomán György, Végei László, Konrád György, Spiró György, Törőcsik Mari, Mácsai Páí, Dés László és Földes László (Hobo). Esterházy Péter 66 éves korában, július 14-én hunyt el hasnyálmirigyrák következtében. Földi maradványait szűk családi körben helyezték el az altemplomban található családi kriptában. (MTI, lndex.hu) Harcsa Veronika mint énektanár Zenés szieszta a szalmában
