Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-20 / 195. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. augusztus 20. SPORT 117 Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Rióból Matej Tóth halhatatlan lett Tudatos, taktikus, tökéletes versenyzéssel győzött a vb- címvédő Matej Tóth 50 km-es gyaloglásban a riói olimpián. A szlovák atléta végig a saját tempójában ment, egyik ellenfele szökése sem zavarta meg, s az utolsó száz méteren már önfeledten ünnepelhetett. „Nincs fogható ehhez az eredményhez. Ezzel a elértem a halhatatlanságot" - mondta a célban. Matej Tóth tavaly a pe- kingi vb-n ért fel elő- szőr a csúcsra, akkor fölényesen nyert, szin- te az első méterektől vezetett. Akkora volt az előnye, hogy még az is belefért, hogy verseny alatt elugoijon a mellékhelyiségre, aminek köszönhetően olyan lapok címlapjára is került, amelyek máskor nem foglalkoznak atlétikával. Akkor mindenki úgy gondolta, ő az olimpia egyik fő favoritja. Sokat kínlódott A februári dél-afrikai edzőtáborban azonban ínsérülést szenvedett, és sokáig kínlódott vele. Áprilisban már azt nyilatkozta, a lába már rendben van, csak fejben kell valahogy átáll- nia, hogy ne gondoljon mindig rá. A római csapat-vb-t, ahol 20 kmeň indult volna, ki kellett hagynia, idén csak egy három és egy öt kilométeres versenyt abszolvált. Júniusban pedig egy edzés után úgy érezte, nincs értelme erőltetni az olimpiát, a lába nem az igazi. „Nyolc hete még azt mondtam volna, ötvenötven az esélye, hogy egyáltalán itt leszek” - vallotta be utólag. Nem hagyta magát Tegnap a pontali tengerparton kiderült, jól döntött, hogy mégsem hagyta magát. Roppant izgalmas versenyen végig a saját tempóját mente, pedig egyszer a francia Yo- hann Diniz, később az olimpiai címvédő új-zélandi Jared Tallent ugrott meg a mezőnytől. Tóth zsenialitása éppen abban rejlik, hogy ilyenkor sem esik pánikba, és nem kezd el rohanni az ellenfelek után. Figyeli a saját érzéseit, adatait, és a pontosan kiszámolt terv szerint halad. Diniz drámája A világcsúcstartó Diniz versenye drámát hozott. Harminchárom kilométeren át vezetett, az előnye már másfél perc volt. Akkor azonban megállt, úgy látszott, rosszul van, fel SLOVAKIA Matej Tóth az önálló Szlovákia történetek első atlétikai olimpiai aranyérmét szerezte meg (TASR-felvétel) kell adnia a versenyt. Ám amikor az addig második helyen álló kanadai Evan Dunfee beérte, és megveregette a vállát, újra elindult. Bár az élmezőnytől leszakadt, nem adta fel, egyszer összerogyott, de felállt, és folytatta. Végül nyolcadik lett. Tallent kontra Tóth A 40. kilométernél Tallent állt az élre, őt a japán Arai követte 4 másodperc hátránnyal, majd Tóth jött 7 másodperces lemaradással. Tallent fokozni is tudta a tempót, a boly leszakadt tőle, és az új-zélandi 23 másodperces előnyre tett szert. Hat kilométerrel a cél előtt Tóth és Arai fél perccel volt lemaradva az éllovastól, és kilenc másodperc volt az előnyük az üldözőikkel szemben. Itt Tóth fokozatosan kezdte leszakítani Arait, a 45. kilométerig nyolc másodpercet lefaragott a Tallenttel szembeni hátrányából. A következő kilométernél újabb hat másodperccel csökkentette a hátrányt, 3 kilométerrel a cél előtt 16 másodperc volt a lemaradása. Az utolsó előtti körben már csak hat másodperccel volt előtte Tallent. Fordulópont Tóth valamivel több mint két kilométerrel a cél előtt érte be ellenfelét, az utolsó körre két másodperces előnnyel fordult. Egyértelmű volt, az új-zélandi nem csak taktikázott, nincsenek már erőtartalékai. Tóth ezzel szemben nagyszerű ritmusban haladt, s míg a verseny közepén néhányszor fájdalmasan grimaszolt, most már szinte kisimult arccal, a várható olimpiai bajnoki címtől mámorosán rótta a kilométereket. Az utolsó száz méterre - amikor már majdnem húsz másodperc volt az előnye Tallent előtt - zászlót is kapott, körbenézett, és begyalogolt a halhatatlanságba. Zászlóba burkolózva „A szeretteimre gondoltam. Ők ugyanúgy megérdemlik ezt a diadalt, mint én. Igaz, hogy én tapostam végig ezt az 50 km-t, de ők pedig mellettem állnak, és egész életemben támogattak. Azokra is gondoltam, akik már nincsenek velünk...” — mondta kissé meghatottan Tóth, aki a szlovák zászlóba burkolózva állt az újságírók elé. „Amikor az utolsó frissítőpontnál hátranéztem, és láttam, mekkora előnyöm van, már tudtam, hogy nem fogok összeesni, és hogy meglehet az arany” - felelte a 33 éves gyalogló a kérdésre, mikor kezdte elhinni, hogy ő lehet a győztes. Tóth végül 3:40:58- as idővel teljesítette az 50 km-t. Egy generáció sikere Peter Korčok, a Szlovák Atlétikai Szövetség elnöke és a szlovák olimpiai küldöttség vezetője is elérzéke- nyült Tóth győzelme láttán. „Egy csoportban edzettünk Mat’óval, ez egy egész generáció sikere. Mindannyian úgy érezzük, mintha kicsit mi is nyertünk volna” - fogalmazott Korčok, aki egyébként Tóth sógora. „Megérdemlik!" Tóth mindig készségesen nyilatkozik a sajtónak, hiszen maga is újságírást végzett, és pályafutása befejeztével ezzel is akarna foglalkozni. Az angolul érkező kérdésekre is válaszolt a mixzónában. „Mit szól hozzá, hogy nincsenek itt az orosz atléták?” - faggatta az olimpiai bajnokot egy kolléga. „Megérdemlik!” - vágta rá Tóth, aki a nemzetközi szövetség sportolói bizottságának tagjaként is a sport megtisztításáért harcol. Bővebben már nem fejthette ki a véleményét, mert már vitték is a virágátadó ceremóniára. Az érmet csak tegnap este lapzárta után kapta meg (riói idő szerint péntek este kapja meg), az Olimpiai Stadionban, több tízezer ember szeme láttára. Az aranyat Danka Barteková, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának tagja adta át. A taktika volt a kulcs A tűző riói nap alatt Tóth győzelmének titka a kiváló taktika volt. „Nem engedhettem meg magamnak, hogy reagáljak az ellenfelek szökési kísérleteire. Amikor Diniz meglépett a verseny elején, egy kicsit én is fokoztam a tempót, de máris felment a pulzusom, vagyis minél előbb össze kellett szednem magam, koncentrálnom, és a saját tempómat mennem” - magyarázta a nyitrai születésű versenyző. „Ez a verseny arról szólt, hogy végig kellett gürizni. Nem volt kifejezett krízisem, de az egész táv során keményen oda kellett raknom magam” - hangsúlyozta Tóth. Nincs ehhez fogható Ez volt Szlovákia első olyan nyári olimpiai aranya, amely nem vízi szlalomban született, és Tóth pályafutásának legnagyobb sikere. A kiváló gyalogló az 1988-ban, Szöulban 20 km-es gyaloglásban győztes Jozef Pribilinec nyomdokaiba lépett, sőt, talán túl is szárnyalta, mivel a maratoni versenyszámban diadalmaskodott. Nem túlzott, amikor így fogalmazott: „Nincs fogható ehhez az eredményhez. Ezzel elértem a sporthalhatatlanságot.” Vicekék a döntőben; négyből kettő a magyar kajakosok mérlege Középfutamát megnyerve jutott be a K41000 m mai döntőjébe a Denis MySák, Vlček Erik, Tarr György, Linka Tibor összeállítású szlovákiai kajak négyes. A magyar baják felemás mérleggel zárták az előfutamokat. A tegnapi versenyeket egyre erősödő szélben, s így egyre nagyobb hullámok között rendezték a Rod- rigo de Freitas Lagúnában. A 2015-ben világbajnok Denis Myšák, Vlček Erik, Tarr György, Linka Tibor négyes az 1000 m előfutamában a második helyen végzett a németek mögött, így a középfutamban is rajthoz kellett állnia. Ott az oroszokkal együtt gyorsan megugrottak a mezőnytől, előbbiek azonban a hajrára elfáradtak, így Tarrék gond nélkül nyerték a futamot, így ott lehetnek a ma délutáni döntőben. „A fináléba jutás volt az első célunk, ezt teljesítettük. Az előfutamban a németek megmutatták erejüket és azt, hogy remekül felkészültek. A középfutamban az oroszok nagy rizikót vállaltak, én azt hittem, kibírják a végéig, de a végén nagyon komolyan visszaütött nekik ez a tempó és lemaradtaka fináléról - nyilatkozta Vlček Erik. - Mi tudtuk, hogy a hajrá az erősségünk, és az utolsó 300 méteren jól fogunk menni. Nehéz körülmények voltak a versenyen, a szél és a sok futam miatt a motorcsónakok okozta hullámok miatt.” Négyből két magyar hajó vívta kia döntős zsereplés jogát: a női kajak négyes 500 méteren és a Vasbányai Henrik, Mike Róbert kenu kettes 1000 méteren. A kajakos Molnár Péter 200 méteren és a Hufhágel Tibor, Ceiner Benjámin, Kugler Attila, Somorácz Tamás kajak négyes 1000 méteren a B döntőben folytathatja. A két finalista egység teljesen eltérő produkciót nyújtott. Amíg a címvédő Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Csípés Tamara, Fazekas- Zűr Krisztina összeállítású kvartett - a londoni győzelem alkalmával Csípés helyén Kovács Katalin ült futamgyőztesként, magabiztosan és meggyőzően versenyezve, csaknem egy hajóval verve a mezőnyt biztosította helyét a döntőben, addig Vasbányaiék adósak maradtak a jó teljesítménnyel. Az előfutamban esélyük sem volt a rögtön döntőt érő első hely megszerzésére, csak harmadikként értek célba. A mindössze négy hajót számláló középdöntőből úgy tudtak továbblépni, hogy megelőzték a mozambiki kettőst, s az első ukránoktól több mint 17 másodperccel lemaradva futottak be. (MTI, TASR)