Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-20 / 195. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. augusztus 20. SZOMBATI VENDÉG I 9 Reklámfilmekkel jutott a csúcsra Ivan Zachariáš: „Igazán buszke akkor leszek magamra, ha egy jól sikerült mozifilmmel állhatok közönség elé..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Reklámfilmek és fesztivál­klipek, rangos külföldi elismerásekés hollywoodi sztárok után egy nyolc estére szabott HBO-sorozat, amelynek egyetlen része az övé. Ivan Zachariáš, a negy­venöt éves cseh filmrendező Cannes-ban is nyert már, noha mozifilmet még nem forgatott. Túlzás nélkül állítható: a reklám­iparban ugyanolyan elismert alkotó, mint az általa is csodált Milos For­mán a játékfilmek világában. Olyan cégeknek dolgozik, mint a Coca- Cola, a Nordic Mist, a Heineken, a Stella Artois, a Nike, a Rexona vagy a Landover. Első reklámfilmjét a prágai FAMU dokumentumfilm szakos növendékeként készítette 1992-ben. Azóta világviszonylatban is az egyik legjelesebb reklámfilmes. Karlovy Vary fesztiváljának tíz kli­pet készített az elmúlt években. Ezek összességének köszönheti, hogy a Pusztaság című, bemutatásra váró HBO-sorozat egyik rendezője lett. Legelső reklámfilmjére huszon­egy éves korában a pilseni Prazd- roj kérte fel. Hogyan bukkantak önre, aki akkoriban még a filmmű­vészeti főiskola padját koptatta? Ha jól emlékszem, elsőként Jin Menzelt kérték fel a munkára, aki ak­koriban valami mással volt elfoglal­va, és időhiányra hivatkozva nem tudta elvállalni a munkát. így jutot­tak el az egyik főiskolai tanáromhoz, akinek meg nem volt kedve hozzá, és engem ajánlott. Mennyire volt megkötve a fan­táziája? Csak a reklámszlogent kellett szem előtt tartani. Bedrich Smetana Ha­zám című szimfonikus ciklusára ala­pozva a Hazám tejszíne volt a szlo­gen, mivel a zeneszerző vezetékneve tejszíntjelent. A film pedig annyira jól sikerült, hogy onnantól fogva a legnevesebb külföldi cégek felkérése közül vá­logathat. Nyilván ehhez is kellett valaki. Daniel Bergman, a prágai Stillking Films produkciós iroda egyik vezető munkatársa ajánlott fel exkluzív szerződést, amelyet elsőre nem akar­tam aláírni. Nem kívántam ugyanis lekötni magam, de rá kellett jönnöm, hogy a legnívósabb forgatókönyve­ket, vagyis a legjobb munkákat Csehországban ők tudják biztosítani számomra. Egy szellemesen megkomponált reklámfilm manapság már olyan, mint egy másfél perces minifilm. A legfontosabb szempontok egyi­ke, hogy a film pozitív hatással le­gyen a vásárlók ízlésére és intelligen­ciájára. Amellett tehát, hogy az adott cég el akar adni egy terméket, for­málnunk is kell az emberek tudatát. Ehhez pedig elengedhetetlen az oko­san, finom humorral, tömören meg­fogalmazott szöveg és azzal együtt a vizualitás, a képi világ, a termékhez illő arcok pontos megválasztása. Arany- és Ezüstoroszlánt nyert Cannes-ban, a reklámfilmek fesz­tiválján, de volt már „az év leg­jobb angol reklámjának” a ren­dezője is. Hogy csak hármat em­lítsünk az elmúlt időszak termé­séből: a világ egyik legfelkapot­tabb sörét egy vadászpilótával, a világ egyik legelegánsabb sport- felszerelését egy csinos teniszező­nővel, a világ egyik legnépszerűbb testápolóját kaszkadőrök népes seregével forgatta. Másodpercek­be, maximum egy percbe sűríteni egy frappáns történetet, amelyből ki kell hogy lógjon a lóláb - ehhez valóban külön tehetség szükséges. Nagyon kevés játékfilmrendező­ből lehetne jeles reklámfilmes. Emlékszem egy olyan sörreklám­jára is, amelyben Aňa Geislerovát a hetvenes-nyolcvanas évek besú­gói követték prágai sétája során. Az is az ön fantáziáját, kreativi­tását dicséri, ahogy ezeket a hely­zeteket beállítja. Természetesen mindig örülök, ha valaki évek múlva is képes felidézni egy-egy munkámat, ám azt kell, hogy fnondjam, egy reklámfilmes rendező sikere nem egészen az ő sikere. Én csak megrendezek egy mások által kitalált minitörténetet. Milos Formán is olyan jeles for­gatókönyvírók munkáit vitte film­re, mint Peter Shaffer vagy Jean- Claude Carrier, mégis a világ egyik legjelesebb filmrendezője. En mégis annak tulajdonítom az igazi sikert, akinek a fejéből kipattant egy értékes ötlet, s azt meg is tudta ír­ni. Más egy reklám- és egészen más egy egész estét betöltő játékfilm, amely az egyetemes filmművészet tárházát gazdagítja. Igazán büszke majd akkor leszek magamra, ha egy jól sikerült mozifilmmel állhatok kö­zönség elé. Filmes családban született, s a szakmai gyakorlata is megvan ah­hoz, hogy játékfilmet rendezhes­sen. Gyerekkoromtól fogva készültem erre a pályára. Sem űrhajós, sem mozdonyvezető nem akartam lenni, mindig csak filmrendező. Anyám vá­gó, a nagymamám gyártásvezetőként dolgozott a dokumentumfilmesek csapatában, nagyon sok forgatásra magával vitt. Tizennégytől húszéves koromig aktív golfjátékos voltam. Cseh ifjúsági bajnok. Még Japánba is eljutottam. De eszemben sem volt le­mondani a filmes pályáról. Vannak termékek, amelyekhez nem adná a nevét? Sem cigaretta-, sem videojáték­reklámot nem vállalok. Elvből. De olyat sem, amelyben az erőszak leg­halványabb jelét érzem. Karlovy Vary fekete-fehér fesz­tiválklipjeit nyilván egészen más­fajta kihívásként éli meg. Ezek is egy-két perces alkotások, amelye­ket a nagyfilmek előtt vetítenek, s a közönség már annyira megszeret­te őket, hogy évről évre kíváncsian várja, kiről szól majd az új klip, s milyen helyzetben reklámozza a fesztivál életműdíját, a Kristály­glóbuszt magasba emelő, mezíte­len nőalakot. Nyolc évvel ezelőtt fogant meg az ötlet, hogy a feszti­vál neves hazai és külföldi kitün­tetettjeit így örökítik meg a közön­ségnek. Az idei klip a tizenharma­dik a sorban. Tíz az ön nevéhez fűződik. Eredetileg húsz másodperces, két- három snittből álló klipekben gon­dolkoztunk, ebből lett aztán a másfél perc, és most már évről évre nő az el­készült filmecskék száma. Arra nem is gondoltam az elején, hogy a film­ben szereplő művészek hajlandók lesznek velünk annyi időt tölteni, amennyit a forgatás és maga a törté­net megkíván. A díjazott vendégeket a fesztivál igazgatója kéri fel a klip el­készítésére, és még senki sem mond­ta azt, hogy nem vállalja, bár többen is vannak már, akikkel még mindig nem sikerült időpontot egyeztetni. Arra persze volt már példa, hogy az illető sztár a maga ötletét próbálta el­fogadtatni velünk. Például Harvey Keitel vagy Andy Garcia. Időbe telt, míg finoman, diplomatikusan elma­gyaráztam nekik, hogy az, amihez ra­gaszkodnak, nem igazán nagyszerű. Keitelnek azt találtam ki, hogy a lá­bára esett a Kristályglóbusz, azért ül bekötözött lábfejjel kedvenc man­hattani sörözőjében. Andy Garcia pedig a Kristályglóbusszal veri szét havannai házának bejárati ajtaját, mert váratlanul érkezett haza, és el­hagyta a kulcsát. Danny DeVito szállodai szobá­jában alszik, amikor megcsörren a telefonja, s kábán, félálomban fog­ja az éjjeliszekrényén álló Kris­tályglóbuszt, és azt csapja a készü­lékre. Milos Formán connecticuti házában az altatóját zúzza szét az üvegszoborral. Jude Law elegáns kocsijára szereli fel az üveggömböt tartó mezítelen hölgyet. Sajnos többen is vannak már a dí­jazottak között, akikkel még mindig nem sikerült leforgatnunk a klipet. Robert De Niro mindig az utolsó pil­lanatban jelzi, hogy bocsánat, most mégsem jó, pedig igazán remek szto­ri vár rá. Antonio Banderasszal még egyszer sem jutottunk el a konkrét időpont megbeszéléséig. Mindig csak tárgyalunk a forgatásról. Most például a készülő Versace-film miatt kerültünk nála mellékvágányra. Judi Dench nagyon bájos asszony, de újra és újra türelemre int bennünket, és mindig a szemére hivatkozva. Azt mondja, annyira megromlott a látása, hogy műtét vár rá, s majd utána. Kivel volt a leginkább idegfeszí­tő a munka? Helen Mirrennel. Háromnegyed órát adott a forgatásra, egyetlen perc­cel sem többet. Mindent hajszálpon­tosan elkészítettünk, helyszín, smink, jelmez, világítás, mert tudtuk, hogy ha kicsúszunk az időből, nincs kö- nyörület. Szerencsére minden úgy ment, ahogy előre lekottáztuk, de az utolsó pillanatig dolgoztunk. A legkellemesebb emlék kihez fűzi? John Malkovichhoz. Meghívott bennünket a lakásába, kávét főzött nekünk, aztán bekocsikázta velünk Bostont, minden fontos látnivalót megmutatott, majd elvitt bennünket vacsorázni a kedvenc éttermébe. Két napot töltöttünk vele, egyáltalán nem éreztette velünk, hogy mennyire el­foglalt ember. Pedig színházban is játszik, sőt divattervezőként is ren­geteg munkája van. New York, London, Boston... ahány díjazott, annyi forgatási helyszín. Jirí Menzel, Vera Chyti- lová és Zdenek Sverák nyilván „ol­csóbb fogás” volt. A legolcsóbb Véra Chytilová volt. 0 egyedül szerepel a klipben, és ná­la, az ő lakásában forgattunk, ráadá­sul a fia, Štépán Kučera állt a ka­mera mögött. Véra nagyon náthás volt, a klipben is szipog, törölgeti az orrát, miközben a széttört Kris­tályglóbuszt raga.sztgatja dohogva, zsörtölődve. Egy reklámfilm forgatásához általában hány napra van szüksé­ge? Három, négy, öt nap alatt is vé­geztünk már. De volt olyan reklám is, amely tizenkét napot igényelt. Az volt eddig a maximum. S a Pusztaságot hány nap alatt vették fel? Ötvennyolc. Egy észak-csehor­szági település polgármesternőjéről szól a történet, aki megszállott igaz­ságharcos, és lehetetlent nem ismer­ve keresi nyomtalanul eltűnt lányát. Több felkérést kaptam már az elmúlt években, még Amerikából is jöttek forgatókönyvek, de ez a történet volt az első, amely igazán megérintett. Nem lesz nehéz egy ilyen film után visszalépni a reklámiparba? Biztos, hogy nehéz lesz, és pilla­natnyilag nincs is hozzá nagy ked­vem, de mi mást tehetnék? Amíg nem jön egy újabb, hasonló ajánlat, addig percekbe sűrítem minden eddigi szakmai tapasztalatomat. A reklám sajnos sokkal rövidebb életű, mint egy tévé- vagy egy játékfilm. „Több felkérést kaptam már az elmúlt években, mégAmerikából is jöttek forgatókönyvek..." (Matúš Tóth felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents