Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-19 / 194. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. augusztus 19. KÓPÉ 111 FEISÖVÄMOSIHÉTSZÍNVIRÁG Zsákovics Dorka Júlia, 6 éves Juhos Patrik, 5 éves Vass Máté, 6 éves Juhos Patrik, 5 éves Kedves Gyerekek! Képzeljétek, hogy’jártam! De még ha csak én, hogy’jártam, de hogy’jártak a békéi iskolások! Valaki tőlük (tanító néni, szülő, diák?) bizonyos időközönként lead a kiadó portáján egy nagy csomagolópapír- ban összetűzött rajzgyűjteményt Kópénak címezve. így volt ez valamikor legutóbb is, talán még tavasszal. Belenéztem a gyűjteménybe, csupa téli, karácsonyi rajz, műalkotás, és félretettem az íróasztal mellé, hogy majd jó lesz, ha aktuális lesz, hajön a hideg. A múlt héten meg valamiért elhúztam az asztalt, és kiborult a hányaveti csomagolásból minden. A sok valóban karácsonyi rajz, mikulás és ragasztgalás közül kihullott viszont egy fénykép is. Egy kislány, kezében könyv. Hát ez meg mi? Nézem, szedegetem össze egyenként a műveket, hát Uram, Teremtőm, köztük levelek is, érdekes beszámoló a mesékről, az olvasásról, éppen nekem való, hát hogy kerülnek ezek ide? Biztos vagyok benne, hogy Kiskópé, a jótékony manóm bökte föl a csomagot, és nyomta kezembe ezeket a leveleket (van még ott gyönyörű karácsonyi jókívánság is), mert olyan szomorú voltam már, hogy senki nem reagál a kéréseimre. „Nesze, itt van, itt ülsz fölöttük már vagyfél éve, ők meg szegények hiába várják! ” Szinte hallottam, amint ezt mondja. Fekete Zsófika mindkét nagyon helyes beszámolóját most meg is mutatom Nektek, együtt a fényképekkel, és elnézést kérek mindenkitől, hogy csak most vettem észre. Megragadom azonban az alkalmat, és MEGKEREK MINDEN PEDAGÓGUST és levélcsomagküldőt, hogy: ► Különítsék el egymástól valami módon a különböző műfajú küldeményeket: pld. a fényképeket, a leveleket tegyék külön borítékba, papírdossziéba, hogy ne ragadhassanak be két rajz közé. ► A diákok, a rajzolók nevét írják nyomtatott betűkkel, vagy legalább olvashatóan, mert nagyon sok fejtörést okoz nemegyszer, hogy eltaláljam, kit hogy hívnak, s lehet, nem is sikerül mindig. KÖSZÖNÖM! A békéi elsuvasztott levelekért pedig a nagyölvedi napközis Harangozó Laura és Pásztor Péter rajzával kérek bocsánatot. Harangozó Laura, 3. osztály, Nagyölved Pásztor Péter, 1. osztály, Nagyölved ÍGY RAJZOLTOK TI! Macko Veronika, 9 éves, Szőgyén Pávik Krisztián, 9 éves, Sávoly Németh Eszter, 11 éves, Alistál Madarász Flóra, 9, Nemeskajal Balogh Lajos, 9, Nagyölved LEVELEZŐ Kedves Kópé! Nemrég volt nálunk, a békéi alapiskolában Böde Péter mesemondó. Bejött az osztályba, bemutatkozott. Kedvesen, nagy örömmel fogadtuk őt. Elmesélte, hogy ő is szeretett iskolába járni, rajzolni, olvasni. Azt is mondta, hogy ne sokat bámuljuk a tévét, inkább olvassunk, tanuljunk. Hozott magával verseskönyveket, kifestőket és mesekönyveket. Kihívott három tanulót a táblához verseket olvasni az állatokról, és a többi gyereknek ki kellett találni, melyik állatról van szó. Sokat nevettünk, beszélgettünk. A könyvekből lehetett vásárolni. Én is vettem egy kifestőt, amiben nagyon sok kifestésre váró állat van. Mindegyikhez tartozik versike is. Jól éreztem magam, és nagyon örültem, hogy megismerhettem Péter bácsit. Aztán még egy: Nemrég volt az iskolánkban a Tökjónap. Kellett hozni mindenkinek tököket. Behoztuk a töklámpásokat az osztályba. Megrajzoltuk a formáját. A tanító néni kivágta a tetejét, és kibeleztük. Amikor szépen kikapartuk kanállal, a tanító néni kivágta a szemét, száját és az orrát. Rátettük a tetejét, és feldíszítettük. A tökre színes gyöngyöket, szalagok masnit és piros fátylat ragasztottunk. Nagyon jó volt. Az én töklámpásom vámpír lett. Fekete Zsófika, 3. osztály, Békéi Alapiskola Itt a nyár és a szünidő közepe. Én is nyaralok a nagymamánál, és közben elhatároztam, hogy rajzolok valamit Kópénak. Szeretném, ha közölnéd a rajzomat. Remélem, neked is jól telik a szünidő. Szia! Pávik Krisztián, 9 éves, Sávoly TARKA LEPKE, KIS MESE A furfangos kecske Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kecske. Ez a kecske találkozott a farkassal. Azt mondja a farkas:- Most én megeszlek. Borzasztóan éhes vagyok.- Ne egyél meg, farkas koma, inkább elhozom neked a három fiamat. Úgyis nagyon rosszak.- De be ne csapj, mert baj lesz! - egyezett bele a farkas. Hazament a kecske, a három gidájának egy-egy kukoricacsövet tett a szájába, és rájuk parancsolt, hogy így jöjjenek a farkas elé. Az meg rámordult a kecskére:- Soká hoztad őket! *- Hagyd el, farkas koma! Olyan rosszak, hogy az előbb is felfaltak egy farkast, annak a csontján rágódnak még mindig. A farkasnak se kellett ennél több. Úgy beszaladt a sűrűbe, hogy azóta se látták. A kecskemama pedig boldogan ment haza három kicsinyével, (népmese)
