Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-18 / 193. szám, csütörtök
12| SPORT 2016. augusztus 18. | www.ujszo.com Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Rióból Peter Sagan unja az országutat BŐDTITANILLA Az országúti mezőnyverseny címvédő világbajnoka, de nem a saját versenyszámában indul az olimpián. Azt mondja, unja az országúti tokerést, a hegyikerékpár-versenyt viszont élvezni fogja. Poter Sagan, a szlovák olimpiai csapat legnagyobb sztárja már Riában van, ahol a játékok utolsó napján áll rajthoz a hegyikerókpárosok között. Sagan azért döntött úgy, hogy Rióban nem az országúti mezőnyversenyen indul, mert úgy érezte, az inkább hegyimenőkre szabott pályán nem sok esélye lenne a győzelemre. Végül mégis egy šprintér nyert, a belga Greg van Avermaet, miután az elöl lévő Vincenzo Nibali és Sergio Henao összeütközött egy lejtős szakaszon, a szökevények közül így csak Rafal Majka folytatta, akit utolért Van Avermaet és Jakob Fuglsang. A belga šprintér aztán a befutónál könnyedén érvényesítette tapasztalatait, és olimpiai bajnok lett. Fél éve döntött „Én már januárban eldöntöttem, hogy nem indulok az országúti versenyen Rióban. Ha nincs Nibali balesete, akkor teljesen másképp alakult volna az a verseny. Az olimpián sokat számít a szerencse is, mert az ember mögött nincs akkora csapat. A legjobbak is csak öttagú csapattal állhatnak ki, és öten nem tudnak ellenőrzésük alatt tartani egy 250 km- es versenyt” - mondta a 26 éves szlovák kerekes, s hozzátette, egyáltalán nem biztos, hogy ha ő is a mezőnyben lett volna, akkor minden ugyanígy alakul: „Országúton egy negyedik, ötödik, hatodik helynek nincs értelme. A hegyikerékpárban viszont ezt máshogy veszem. Ez az egyetlen verseny, amin úgy indulhatok, hogy élvezem, ráadásul az év legnagyobb eseményén, az olimpián.” Unja az országutat Már Londonban is hegyikerékpárban akart indulni, de akkor Szlovákia nem szerzett kvótát. Most megvolt a kvóta is, valamint a szlovák szövetség részéről a hajlandóság is, hogy ebben a számban Sagant indítsa, bár a kvótát nem ő harcolta ki. A Tinkoff-Saxo versenyzője, aki jövőre a német Bora csapatában folytatja évi hatmillió eurós álomgázsiért, 2008-ban junior világbajnok volt hegyikerékpárban, ám azután ProTour-versenyző lett, és a hegyibiciklit félre kellett tennie. Pedig az számára sokkal szórakoztatóbb. „Én személy szerint unom az országúti versenyeket, még ha el is értem azért néhány eredményt. De nem mindig a legjobb győz. Az ember öt órán át teker, és utána néhány centivel kikap, csak azért, mert nem volt szerencséje. A hegyibiciklin az is kell, hogy az ember szeressen kockáztatni” — magyarázta Sagan, aki szerint a hegyikerékpárt az országúti mezőnyversennyel összehasonlítani olyan, mint ha az ejtőernyőzést és a szörfözést hasonlítanánk össze. Gyakorlatilag újonc A két szakág között a legnagyobb különbséget a gyors tempóváltások jelentik, amelyek közben csak minimális idő van a regenerációra. Míg egy ötórás országúti versenyen lehet valamennyit pihenni, a mountain bike-on másfél órán át teljes erőből nyomni kell a pedált. Sagan tavasszal két hegyi- kerékpár-versenyen indult, az egyiket bukás miatt nem tudta befejezni, a másikon negyedik lett. De hogy a sportág ászai között mire megy máj d, azt ő sem tudja. „Én nem tudok róluk semmit, ők sem tudnak rólam semmit. Honnan ismernénk egymást, a tévéből? Onnan nem lehet feltérképezni valakinek a stílusát - jelentette ki Sagan. - Meglátjuk, mire jutok a versenyen. Hét éve nem voltam hegyikerékpár-világverse- nyen, újonc vagyok. De nincs mit veszítenem.” Jó a technikája Sagan az elmúlt két hétben az amerikai Park Cityben készült az olimpiára, ahol két kisebb versenyen is elindult, és konkurencia nélkül győzött. „Ez egyfajta tréning volt számomra, de akkor is érdemesebb versenyezni, nem lehet úgy jönni az olimpiára, hogy az ember sehol nem versenyzett előtte. Park City jó helyszín volt, mert magas tengerszint feletti magasságon edzhettem” - magyarázta Sagan, aki idén otthon is sokat tekert hegyibiciklin. Júliusban a Tour de France-on ismét magabiztosan szerezte meg a pontverseny győztesének járó zöld trikót, és három szakaszt is nyert. A Touron többször profitált a hegyikerékpáros múltjából, technikájának köszönhetően megúszott néhány olyan bukást, amelyet a többiek már nem tudtak elkerülni. Az elmúlt években azonban a hegyike- rékpársport is változott, a korábbinál még gyorsabb és technikásabb lett. „A technikám elég jó, de tényleg nincsenek elvárásaim. Nem veszíteni jöttem, de ha veszítek, nem leszek csalódott. Ha nyerek, annál jobb” - nevetett Sagan. Hosszú Katinka már a nagyapjával Világkupát játszott A helyszínen látta, ahogy a lánya három olimpiai aranyat és egy ezüstöt nyer, de a versenyek alatt csak egyszer találkozott vele, akkor is váletlenül. Bakos Barbarával, Hosszú Katinka édesanyjával beszélgettünk a riói Magyar Házban. Hogyan élte át a riói olimpia első hetét, Katinka fergeteges sikereit? Az egész családdal együtt boldogságban úsztunk, mert nagyon vártuk ezt az eredményt, kimondatlanul is. Nálunk a családban ez úgy működik, hogy mindenki erősen gondol rá, de nem szabad kimondani. Nagyon örülünk, hogy Katinkának végre sikerült kiegészítenie az éremkollekcióját olimpiai aranyakkal. Hosszú Katinka az édesanyjával (Fotó: Facebook) Mennyire megközelíthető Katinka a verseny előtt? Abszolút a zónában van, minden gondolata a verseny körül forog. Tudta, hogy itt vagyunk, megyünk az előfutamokra, középdöntőkre, döntőkre, de szinte telefonon sem beszéltünk vele. Tudtuk, hogy ez számára nagyon fontos feladat, és arra kell koncentrálnia. Véletlenül futottunk össze Shane-nel és Katinkával valamelyik döntő után az edzőknek fenntartott részen, nagy boldogság volt, hogy egy ölelés, egy puszi erejéig élőben is létrejött a kontaktus. Úgy terveztük, hogy a verseny végéig nem találkozunk, úgyhogy ez tényleg szerencsés véletlenvolt. Ön hogyan élte meg a lánya átalakulását Katinkából írón Ladyvé? A csírája már kisgyerekkorban benne volt, a céltudatosság, a kitartás, a küzdeni tudás, az, hogy mindenáron nyerni szeretne, és ezért mindent megtesz. Szoktunk azzal viccelődni, hogy már a nagypapájával Világkupát játszottak, ő volt ugyanis 12 éves koráig az edzője, és voltak pénzdíjak - egy arany egy ezres, meg ilyesmik. A papa már akkor megteremtette a Világkupát kicsiben. Az átalakulás tehát nem jött hirtelen, de Shane kellett hozzá, hogy ezeket a tulajdonságokat még jobban kibontsa. Mennyire fog megváltozni az életük most, hogy Katinka háromszoros olimpiai bajnok lett? Nagyon jóleső a tudat, hogy hála Istennek, elérte ezt a célt. De újabb célok vannak, Tokióra ugyanolyan keményen készülnek, mint Rióra, sőt, még a 2024-es olimpia is szóba került, hogy milyen jó lenne legalább egy-két számban ott lenni. Ebből is látszik, mennyire imádja a versenyzést, az úszást - ha nem így lenne, nem hiszem, hogy 2024-en járna az esze! Anyaként a rosszabb időszakokban sem fordult meg a fejében, hogy talán boldogabb lenne a lánya, ha elengedné az olimpiai álmot? Én mindig támogattam a döntéseiben, de a 2012-es londoni olimpián elgondolkoztam, úristen, szinte a legjobb idővel utazott ki, nagyon keményen dolgozott, és érmet sem szerzett - lehet, hogy vissza kellene menni Amerikába az egyetemre. A tervek között szerepelt ugyanis egy olyan verzió is, hogy folytatja az egyetemi tanulmányait, ledoktorál. Megmondom őszintén, én akkor hajlottam volna erre. Támogattam végül azt a döntésüket, hogy folytatják, mert Shane azt mondta, lehet, hogy ha valamit még ráteszünk, meglesznek azok az érmek. De ha a Shane nem lett volna, akkor lehet, hogy én mást mondok neki. Jól tette, hogy nem mondta, mert gyönyörűen folytatódott ez a történet. Biztosan nehéz választani, de melyik riói érem a legkedvesebb önnek? Én a400 vegyesre voksolnék, mert az volt az első, az első arany, ráadásul világcsúccsal. Az egész uszoda talpra ugrott, és nagy ovációval biztatták Katinkát, hogy legyen meg a fergeteges rekord. Nekem ez a legszebb pillanat. (bt) ii' i ijbmbiuh t u mmmm—— ma Sagan az elmúlt két hétben az amerikai Park Cityben készült az olimpiára
