Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-16 / 191. szám, kedd
POPKULTÚRA Európa a Szigeten Lokális sztárok, akik pár év múlva felérhetnek a nagyszínpadra JUHÁSZ KATALIN A Sziget Fesztivál forgatagában nagy a konkurenciája az Európa Színpadnak, de aki oda keveredik, többnyire nem bánja meg. Olyan feltörekvő, hazájukban már komoly népszerűségnek örvendő zenekarok lépnek itt fel, amelyek pár év múlva meghatározó szereplői lehetnek a nagy európai fesztiváloknak. Ez a színpad idén először kapott méltó helyet, eddig ugyanis alig lehetett megtalálni. Tavaly például a Hajógyári-sziget legeldugottabb részén, az olasz kemping mellett állították fel, ennek megfelelően a szerény létszámú közönség is főleg napfürdőző, sziesztázó olaszokból állt. Most viszont az is könnyen felfedezhette, aki máshová igyekezett. És nagyon könnyen ott is ragadt. A program részben a fesztivál nemzetközi promótereinek ajánlatai alapján, részben pedig a Sziget kutatómunkájának köszönhetően áll össze minden évben. Zeneileg érdekes, különleges produkciókat sikerült megmutatni a kontinens minden tájáról. És mivel a közönség is heterogén, a nemzetköziség garantált. Talán felesleges is volt az EU- tagállamok szászlóival díszíteni a színpadot, mert ez így erőltetettnek hat, másrészt viszont azonnal érthető az „üzenet”. A Sziget honlapján viszont a nevükön kívül semmilyen információ nincs a fellépőkről, így aki nem ért rá nyomozni a neten, tényleg csak a fülére hagyatkozhatott. Nekem hétnyolc új kedvencem is lett hirtelen, most bemutatok önöknek néhányat közülük. I Ministri (Olaszország) Milánóiak, 2003 óta űzik az ipart, és olyannyira tesznek a világra, hogy a honlapjuknak nincs is angol nyelvű verziója. Az sem érdekli őket, hogy Ministry néven már működik egy eléggé népszerű amerikai industrial metálbanda. Az I Ministri stílusa leginkább post-grunge rockzeneként határozható meg, de sokkal dallam- központúbb, egyben punkosabb beütésű. Sodró, lendületes, igazi bulizene ez, markáns, karcos gitárokkal és némi szinkronfejrázással a színpadon. A számok nincsenek túlbonyolítva, a hangzásuk viszont szép telt, talán pont e kettősség miatt hatnak elementáris erővel. A zenekar tagjai a fotókon általában hárman vannak, a szigetes koncerten viszont hat ember állt a színpadon. Nem létező olasztudásommal annyit sikerült megértenem, hogy az alapító tagok körül folyamatosan cserélődnek a zenészek, ez már az ikszedik felállás. A koncertnaptárjuk alaposan tele van a nyárra, viszont ez volt az egyetlen külföldi fellépésük, egyébként az olasz nagyvárosokban portyáznak. Játszottak a Coldplay előtt is (2009-ben Udinében), a Szigeten pedig négy évvel ezelőtt már felléptek egyszer, nyilván azon a bizonyos eldugott kis színpadon, délután kettőkor. Eddig összesen öt albumuk jelent meg, ami tizenhárom év alatt nem tűnik soknak, de például a szombati nagy- színpados Muse sem túlozza el a lemezkészítést, mégis két évtizede imádja őket a világ. Therr Maitz (Oroszország) A Leningrad felfedezése óta, azaz nagyjából tíz éve nem volt rám orosz zenekar ilyen hatással. A Therr Maitz egy elektronikus alapú indie-pop- csapat Moszkvából, bár tulajdonképpen egyszemélyes projektről van szó, bizonyos Anton Beljajev billentyűs-kütyüs-énekes az agytröszt. Ez már akkor látszott, amikor felpakolták a hangszereket a színpadra, hiszen kevesen teszik középre a szintetizátort. Határozott, pár taktusból álló szintialapok, ezekre jön a basszusgitár, majd a ritmusgitár, a dobos pedig szinte csak megtámasztja a hangzást. A dalok kivétel nélkül angol nyelvűek, egy énekesnő is besegít, de ő is vigyáz, hogy ne kerüljön túlzottan előtérbe. Énekben is Beljajev viszi a prímet, ő a fő mókamester a színpadon, és az összes számot ő írja. Továbbá ő a zenekar eddigi három lemezének producere, hogy ebbe se kontárkodhasson bele más. Okosan összerakott, ám azonnal átlátható zenét csinál ez a fiatalember, akit egyébként a The Voice orosz verziójának műsorvezetőjeként ismert meg az egész ország 2014-ben. A Therr Maitz már akkor is megvolt, sőt előfordult, hogy havonta 40 koncertet adott. Felléptek bárhol, egyre többen ismerték őket alternatív körökben, aztán a tévés szereplésnek köszönhetően Beljajev celeb lett, a zenéjét pedig a kereskedelmi rádiók is játszani kezdték. Ma már csak havi 7-8 fellépést vállal, és egy csomó díjat bezsebelt. A Therr Maitz egyébI Ministri - sodró, lendületes post-grunge rock, karcos gitárokkal és némi szinkronfejrázással a színpadon (Fotó: origo) 2016. augusztus 16. | www.ujszo.com Therr Maitz - indie-pop Moszkvából; a formáció tulajdonképpen Anton Beljajev billentyűs-kütyüs-énekes projektje (Képarchívum) Bombay - leporolták, újragondolták a kilencvenes évek alternatív rockzenéjét (A szerző felvétele) ként nem jelent semmit, de leírva jól néz ki. A zene milyenségét pedig szépen mutatja, hogy az Európa Színpad előtt alig lézengtek a koncert kezdetén, szinte csak oroszok toporogtak izgatottan. Aztán fokozatosan gyűltek az emberek, és a közepére már mozdulni sem lehetett a környéken, pedig a nagyszínpadon akkor épp a Sigur Rós játszott. Bombay (Hollandia) Egy amszterdami indie-rock-trió, egyetlen albummal. Ezt az egyet viszont nem első lelkesedésükben csapták össze, előtte évekig kísérleteztek mindenféle lo-fi hangzásokkal és diszharmonikus dallamokkal. Aztán amikor látták, hogy ez nem vezet sehova, leporolták és újragondolták a kilencvenes évek alternatív rockzenéjét, annak is a dallamosabb, népszerűbb vonalát. Ez a határozott irányváltás tagcserével járt, a dobos lányt egy másik dobos lány váltotta, és lássuk be, ilyesmi azért ritkán történik. Mindezt a Bombay honlapjáról tudom, amelyen egyébként lelkendezve újságolják, hogy fel fognak lépni a Szigeten. A holland feszti- válozók kötelességüknek is tartották a megjelenést és a refrének együtt éneklését, így a zenekar komfortosan érezhette magát, hiszen a britek mellett a hollandokból van a legtöbb a Szigeten. A triófelállásnak köszönhetően a képletek tiszták és érthetőek, lehet gyönyörködni abban, hogy milyen pofonegyszerű ez az egész. Csak kreativitás kell hozzá, csak fülbe mászó dallamok és markáns alapok, amelyeket aztán csak cizellálni kell, és kész a fogós dal. Az „alternatív rockzene” kifejezés nálam új értelmet kapott a Bombayt hallgatva, amire tényleg nem számítottam. Led Zeppelin-ügy: mikor lesz már vége? PUHAJÓZSEF Kétségkívül az év legnagyobb publicitást kapott ügye ez, a zenei világ árgus szemmel nézi, hogy mi lesz a vége: Robert Plantnek és Jimmy Page-nek a bíróságon kell megvédenie a Stairway to Heaven című Led Zeppelin- világsláger eredetigését. Az 1971-es dal bevezető akkordjai állítólag a Spirit 1967-es Taurus című zeneszámából származnak. A keresetet Michael Skidmore adta be a még 1997-ben elhunyt Randy Wolfe, a Spirit gitárosa és a Taurus szerzője, valamint a jogdíj örökösök nevében. Wolf halála előtt nem sokkal egy interjúban beszélt a két dal közötti hasonlóságokról. A két zenekar ismerte egymást, együtt turnéztak a hatvanas évek legvégén, így biztosra vehető, hogy a Led Zeppelin tagjai élőben is hallották a Taurust. Azt valóban nem lehet tagadni, hogy van hasonlóság a két dal bizonyos részei között. Ugyanakkor az is tény, hogy az ereszkedő basszusmenet mint zenei téma nem ritka a popdalokban. A Los Angeles-i esküdtszék még júniusban úgy döntött, hogy nem történt plágium, tehát a Stairway to Heaven teljes mértékben a gitáros, Jimmy Page és az énekes, Robert Plant szerzeménye. A történemek azonban még nincs vége. Michael Skidomore, Randy Wolfe-nak, a Spirit néhai gitárosának vagyonkezelője jogászával, Francis Malofiy- jal benyújtotta az ítélet elleni fellebbezést, amelyet az illetékes amerikai fellebbviteli bíróság el is fogadott. Magyarázkodnia kell Robert Plantnek és Jimmy Page-nek (Képarchívum) Malofiy egyébként már a júniusi ítélet után bejelentette, hogy fellebbezni fognak. Szerintük ugyanis nem volt igazságos, hogy a tárgyaláson nem a Taurus 1968-as felvételét hallgatták meg, hanem kottából játszatták el. Az tehát biztos, hogy folytatódik a per, és már azt is tudni, hogy 2016-ban nem lesz újabb tárgyalás. Eddig 800 ezer dollárba került a Led Zeppelinnek a plágiumper. A pert - átmenetileg - megnyerték, egyelőre mégsem kapják vissza az ügyvédeknek fizetett és egyéb jogi díjakra elköltött pénzt, pedig ezt szerették volna. A Los Angeles-i bíró azzal az indokkal utasította el a követelést, hogy az együttes ellen benyújtott plágiumkereset nem volt komolytalan, ahogyan azt a Led Zeppelin korábban többször is állította.
