Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-02 / 179. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. augusztus 2. POPKULTÚRA 113 Igaz történetek A Lola Marsh tagjai szerint a zenével ezernyi dolgot lehet tenni Otthon érezték magukata Pohodán (A szerző felvétele) HAVRAN KATI Turnéjukat Szlovákiában kezdték. Idán harmadszor érkeztek a Pohodára, az eltelt idő alatt az indie-popért rajongó Spotify-hallgatók egyik kedvenc zenekarává váltak. A tel-avivi Lola Marsh kát tagja, Yael Shoshana Cohen ás GH Landau a készülő albumról, a Pohodához fűződő különleges kapcsolatukról ós az izraeli könnyűzenei piacról beszéltek. Legfrissebb szerzeményeteket, a She is a Rainbow-t tavasszal mu­tattátok be. A dal egyrészt vidám, hiszen az ember legszínesebb élet­szakaszáról mesél, másrészt egy kicsit szomorkás nosztalgia érző­dik a melódiában. Hogyan készült? Yael: Igen, a dal egyszerre vidám és szomorú, nem tudnám eldönteni, a kettő közül melyik volt az az érzés, amelyik a meghatározó löketet adta hozzá. Az ember emlékezetében élénken él a gyermekkor, amikor a legbátrabbak és leginkább természe­tesek vagyunk. Ahogy cseperedünk, fokozatosan alakul ki bennünk egy kép önmagunkról, egyfajta minta, amit úgy érzünk, követnünk kell, vi­szont könnyen elfeledkezünk arról, hogy milyennek képzeltük magun­kat gyerekként. Kivesznek a szemé­lyiségünkből bizonyos színek. A dal arról szól, hogy milyen jó lenne, ha az összes színt meg tudnánk tartani. Gil: A demó szinte ugyanaz, mint a dal végleges változata. Az elejétől fogva nagyon pontosan éreztük, mi­lyennek szeretnénk a végeredményt. A dalszövegnek ritmikusnak kellett lennie, hogy illeszkedjen a dallam­hoz. Amikor a szöveget illesztjük a hangszerekhez, az a legvarázslato­sabb része az egésznek. Gil szinte minden hangszeren játszik... Gil: Kivéve a fuvolát, (nevetés) Tanultam fuvolázni, de elfelejtet­tem. Sokat dolgozunk számítógép­pel is, ez rengeteg lehetőséget nyújt, szinte bármilyen zenei ötletet meg tudunk így valósítani. Egyébként a billentyűk, az ukulele és a gitár a meghatározóak a zenénkben. Yael: Ukulelén én játszom, az a kedvencem. Úgy érzem, jól harmo­nizál a hangszínemmel. Rögtön az elejétől nagyon fontos volt, hogy megtaláljuk a megfelelő hangzást. Duóként kezdtünk, de aztán rájöt­tünk, hogy plusz két taggal ez még jobb lehet. Mikor várhatunk tőletek albu­mot? Gil: Ha minden a tervek szerint alakul, jövő ilyenkorra jelenik meg. Yael: Az EP folytatása lesz, de a Lola Marsh egy még szélesebb és színesebb szeletét szeretnénk meg­mutatni. A zenével ezernyi dolgot le­het tenni, rengeteg úton el lehet vele indulni, mi viszont egy dolgot sze­retnénk: igaz történeteket mesélni. Az a legfontosabb, hogy megtaláljuk azt a zenei színt, amely a legjobban emeli ki a zenekar egyéniségét. Fel­merült az is, hogy héber dalokat ír­junk, de úgy döntöttünk, ennek még nem jött el az ideje. Az utóbbi időszakban rengete­get turnéztok. Gil: Nagyon élvezzük az utazást és a közönséggel való interakciót. Ha­talmas különbségek vannak közön­ség és közönség között, gyakran or­szágokon belül is. Yael: Megint más Tel-Avivban koncertezni. Az indie zene jól érzi magát Izraelben, és aránylag nagy teret kap a könnyűzenei piacon. Ren­geteg indie-popot játszó zenekar koncertezik Tel-Avivban, indie ze­nei fesztiválokat is rendeznek. Az egész persze egy kicsit máshogyan, szerényebben működik, mint a pop­zenei piac. Gil: A rádiókra viszont nem pa­naszkodhatunk. Az egyik kereske­delmi rádió például sokkal nagyobb teret ad a rétegzenének, mint azok, amiket Európában hallunk. Dinami­kus a műfaji repertoáija és a felho­zatal valóban széles. Yael: Ennek köszönhetően az utóbbi években történt egy nagyon pozitív előremozdulás az izraeli ze­nei piacon. Hogy kerültetek a trencséni Po­hoda fesztiválra? Gil: Michal Kaščákkal, a Pohoda fő szervezőjével egy tel-avivi fesz­tiválon találkoztunk. Odajött hoz­zánk, bemutatkozott, és mesélni kezdett egy szlovákiai fesztiválról, amit még hírből sem ismertünk. Yael: Nem igazán tudtuk, mire számítsunk. Michal roppant szerény volt, annyit mondott csak, hogy hát, volna egy fesztiválom. Mikor meg­érkeztünk és körülnéztünk, láttuk, hogy olyan helyen játszunk, ami­lyennel eddig még nem találkoztunk. Óriási megtiszteltetés, hogy har­madszorrajöhettünk vissza. Gil: Tavaly Björk előtt léptünk fel a nagyszínpadon. Azt hiszem, éle­tem legkülönlegesebb napja volt. Yael: Fantasztikus pillanat volt. Lenyűgöző volt látni, hogy egy tá­voli ország fesztiválozói kívülről fújják a dalszövegeinket... Gil: Úgy éreztem magam, mint a legelső gitárórámon, hatodikos ko­romban. Senki nem szólt előre, mi fog történni, végül olyan volt, mint­ha legvadabb álmaim válnának va­lóra. Yael: Nagyon szeretjük ezt a vi­déket, több városban is koncertez­tünk már. Különlegesek az emberek, és remek vendéglátók. Szülinapi kiadványok a Főnöktől Rohan az idő. A zenei életben The Boss (a Főnök) nevet ki­érdemelt Bruce Springsteen szeptember 23-án tölti be a 67. életévét. Ebből az alkalomból még aznap új nagylemezzel jelentkezik, és néhány nappal később Bőm to Run címmel önéletrajzi könyvvel rukkol elő. A Chapter and Verse című válo­gatásalbumon a legendás rockzenész tizennyolc dala: tizenhárom slágere mellett öt még kiadatlan felvétele kap helyet. Felkerül rá a Baby I és a You Can’t Judge a Book by the Cover (Willie Dixon szerzeményének, Bo Diddley slágerének az átdolgozása), Bruce Springsteen (Képarchívum) amelyeket a tinédzser korú Spring­steen még a The Castiles zenekar tagjaként írt és dolgozott át 1966-ban és 1967-ben. A lemezen hallható lesz továbbá az 1970-es He’s Guilty (The Judge Song) a zenész Steel Miíl nevű együttesétől, valamint az 1972-es Ballad of Jesse James és Henry Boy című dalai. A Bőm to Run (Futni született) című könyv szeptember 27-én kerül a boltokba. A New Jerseyből szár­mazó Bmce Springsteen pályafutá­sát más szerzők már sok szempont­ból feldolgozták. Ezúttal maga a ze­nész vállalkozott arra, hogy megírja a visszaemlékezéseit. Kíváncsian vájjuk. (péjé) Zorán elszeretett dalai PUHAJÓZSEF Zorán legutóbb 2013 őszén je­lentkezett stúdiólemezzel, az Egypár barát cíművel, amelyen tíz, javarészt már ismert duettje és egy, 2006-os tercettje hallható - énekel többek között Palya Beával, Rú­zsa Magdival, Tompos Kátyúval, Gerendás Péterrel, Presser Gá­borral, fivérével, Sztevanovity Dusánnal és feleségével, Hegyi Barbarával. A közönség most új dalokat tartalmazó albumot várt a Kossuth-díjas előadóművésztől, mivel márciusban a Budapest Kongresszusi Központban tartott koncertjén két vadonatúj Presser Gábor-Sztevanovity Dusán szer­zeményt is előadott, a Nincsen kedvem és az Az volt a dal címűt. Ehelyett azonban válogatásko­ronggal rukkolt elő. „A duettlemez adta magát, mert mindig varrnak vendégeim a kon­certeken, és a sokféle, érdekes fú­zióból érdemes volt összeállítani egy albumnyit” - mondta Zorán az MTI-nek. Pályafutása során kül­földi zenészek jó néhány slágerét rögzítette magyarra átírva vagy az eredeti nyelven, ezekből kötött csokorba tízet az Elszeretett dalok című korongon. „A lemezen sze­replő felvételek nagy része itt-ott, különböző kiadványokon már megjelent, de gyűjteményként még nem, és rákerült két publiká­latlan átirat is. A Dusán által ma­gyarra átültetett slágerek között számos olyan van, amelyet a mai napig játszom a koncertjeimen. Elsősorban a Volt egy táncra gon­dolok, Leonard Cohen Take This Waltzának a magyar változatára, de említhetem az Üres bölcsőt rin­gat a Hold fénye címűt, Harry Chapin több mint négy évtizeddel ezelőtt íródott Cat’s in the Cradle cimű dalának a magyar verzióját, vagy a Szép holnapot is, amely Mark Knopfler szerzeménye, Why Worry címmel a Dire Straits slá­gere” - nyilatkozta az énekes. Az említettek mellett szerepel az al­bumon Colé Porter, Sting, Charles Trenet, Billy Joel, Chris Reá egy- egy dala, valamint felkerült rá egy skót népdal, a Moming Has Bro­ken is, amely Cat Stevens előadá­sában vált ismertté 1971-ben. Az utóbbi mellett Zorán szintén an­golul adj a elő a True Love-ot, Auth Csillával, de franciául is énekel, a feleségével a Que reste-t-il de nos amours? című slágert, amely a Magyar Televízió Aranyág című műsorában hangzott el 2010-ben. Zorán hangsúlyozta: nem nosz­talgiázik. „Számomra nagyon fontos, hogy időről időre szüles­senek új dalok, amelyek bekerül­nek a repertoárba. Akkor érzem jól magam, ha zajlanak a dolgok kö­rülöttem” - mondta az énekes, aki szeptember 17-én két koncertet is ad a budapesti Művészetek Palo­tájában. A belépőjegyek már el­fogytak. Zorán csokorba kötötte az átdolgozásait (Képarchívum) Véget ért a One Dance parádés sikersorozata Eddig bírta. A kanadai Drake, a nigériai Wizkid és az angol Kyla dala, a One Dance az amerikai és a brit rangsorban is trónfosztott lett. Az előbbit egy hét megszakítással tíz, az utóbbit tizenöt hétig uralta. A brit piacon a listavezetés alapján bekerült a zenetörténet három leg­nagyobb slágere közé. Az USA-ban Sia és Sean Paul száma, a Cheap Thrills lett az első. Az ausztrál énekesnő először ta­nyázik az amerikai rangsor élén. Flo Rida 2012-es felvétele, a Wild Ones közreműködőjeként szerepelt a legmagasabban, az ötödik pozíció­ban. A jamaicai társának a Cheap Thrills a negyedik amerikai lista­vezetője. A Get Busyvel (2003) há­rom, a Temperature-ral (2006) egy hétig uralta a mezőnyt, és Beyoncé Baby Boy (2003) című slágerének a közreműködőjeként is vezetett, kilenc hétig. Az Egyesült Királyságban négy dal is megelőzte a One Dance-t. A negyedik helyen a The Chainsmo- kers és Daya (Don’t Let Me Down), a harmadikon Calum Scott (Dancing on My Own), a másodi­kon Jonas Blue és JP Cooper (Per­fect Strangers) áll. A csúcsot - rajt­cél győzelmet aratva - a Máj or La- zer a kanadai Justin Bieberrel és a dán M0-val készült Cold Water című újdonsága foglalta el. Az amerikai elektrozenei formáció­nak az ezüstérmes pozíció volt az eddigi legjobb helyezése, amelyet a francia DJ Snake-kel és a M0-val készített Lean On című szerze­ménnyel ért el. (puha)

Next

/
Thumbnails
Contents