Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-13 / 189. szám, szombat
Juhász R. József kínai útinaplója (6.) 19. oldal 2016. augusztus 13., szombat, 10. évfolyam, 33. szám Melyik kortárs filmből lesz klasszikus? Öt film az elmúlt tíz évből melyről unokáink is beszélni fognak A klasszikus jelző a filmművészetben egyszerre jelöl minőséget és kulturális hatást, de abban, hogy egy film klasszikussá váljon, szerepet játszhat a technológiai áttörés, a széles körű népszerűség és számos további tényező is. Kétségkívül korunknak is megvannak az olyan filmjei, mint Orsón Welles Aranypolgára, Alfréd Hitchcock Psychója vagy Francis Ford Coppola A keresztapája, melyek a maguk műfajában egyedülálló, máig sokat emlegetett alkotások. De vajon melyek azok a mozik a közelmúltból, melyekről ötven év múlva is beszélni fognak? A következőkben nem az elmúlt tíz év legjobb filmjei közül válogatunk, hanem azokból, melyek megfelelhetnek a klasszikussá válás kritériumainak. Kezdjük a sort Guillermo dél Toro 2006-os, Oscar-díjas alkotásával, A Faun labirintusával. A Franco- érában játszódó, horrorisztikus elemekben bővelkedő drámai fantasy kétségkívül minden olyan minőséget felvonultat, amely garantálja, hogy évtizedek múlva is ugyanolyan hatást gyakoroljon, mint a bemutatásakor. A nyomasztó hétköznapok elől a ház mögötti titkos labirintusba menekülő Ofé- lia története egyszerre aratott sikert a kritikusok és a nézők körében, három Oscar-díjjal tüntette ki az amerikai filmakadémia, míg világszerte a legrangosabb filmfesztiválokon közel száz díjjal jutalmazták. ,A keretes szerkezetű történet gyönyörűen egyensúlyoz a fantázia és a valós világ között, miközben egyre az a kérdés jár a fejünkben, lehet-e, hogy a két világ közül csak az egyik létezik” - írja a filmről egyik mélta- tója. Már a kezdet meghökkentő: a földön fekvő, vérző kislány kicsordult vére visszaszivárog. A narrátor közben egy történetbe kezd: a föld alatti királyságban élő kislány, aki az emberi világot álmodja, egyszer átszökik az emberek világába. A napfényben elvesznek az emlékei, elfelejti, valójában kicsoda, beteg lesz, Egy lenyűgöző mese - A Faun labirintusa Az akciófilmek új referenciája - Mad Max: A harag útja Egy tökéletes szatíra - a Birdman majd meghal. Ám apja, a király tudja, hogy egyszer újjá fog szülemi emberi alakban, és akkor visszatérhet a saját világába. Eddig a mese, s máris megérkezünk a film valóságába: 1944 Spanyolországába. A polgárháború véget ért, az új rend létrejött, már csak az ellenállók csapataitól kell megszabadulni. Ofélia, a főszereplő ebben a történelmi helyzetben érkezik meg terhes édesanyjával egy vidéki tanyára. Mostohaapja, a fasiszta Vidal kapitány innen szeremé az utolsó csapást mérni az erdőben bujkáló ellenállókra. Ofélia pedig az erdőben lel rá annak a másik világnak a jelzéseire, amely minden pillanatban figyeli elveszett királykisasszonya lépteit... Del Toro jól tette, hogy nem kötött kompromisszumokat, bár sokkal nagyobb költségvetésből dolgozhaFellini nyomában - A nagy szépség Egy igaz történet - a Közösségi háló tott volna, ha elfogadja Hollywood ajánlatát - olyan mesét, olyan képi világot vetített elénk, amely évtizedek múlva is érvényes lehet. Hasonló a helyzet Alejandro G. (Fotók: képarchívum) Inárritu tavalyi sikerfilmjével, a Birdmannel, mellyel kapcsolatban nincsenek kétségeink, hogy biztos helye van a jövő klasszikusai között. Az egykori filmsztár története, aki maga mögött hagyva a hollywoodi álomgyárat a Broadwayn kíván rendezőként szerencsét próbálni, a bátor és egyszerre egyedi koncepció (nincs vágás a filmben), tökéletes szatíra, nem utolsósorban kimagasló rendezői és operatőri munkával és emlékezetes alakításokkal. Közel kétszáz fesztiváldíj, köztük a legjobb film Oscarja már önmagában erős ajánló. Az Oscar-díjaknál maradva: 2011- ben 3 aranyszoborral távozhatott az év legfontosabb filmes eseményéről a Közösségi háló. Bár előzetesen sokan úgy vélték, túl korai még filmre vinni a Facebook történetét, Aaron Sorkin (forgatókönyvíró), David Fincher (rendező) és Trent Reznor (zeneszerző) triója rendkívül erős produkciót tett le az asztalra. A filmnek elsősorban kordokumentum jellege miatt van esélye a klasz- szikussá válásra, ugyanis egy olyan sztorit mesélt el - nem mellesleg magas színvonalon -, mely a világszerte milliók életét megváltoztató, a kommunikáció egészét megváltoztató jelenség hátterét mutatta meg. Egészen más kvalitásai végett lehet esélyes a klasszikussá válásra a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetésfilmje, a Mad Max: A harag útja. George Miller 36 év után, 2015-ben visszatért az általa teremtett franchise posztapokaliptikus világához, és egyértelműen maga mellé állította a szakmát, annak ellenére is, hogy a film története voltaképpen egy mondatban összefoglalható. A lélegzetelállító vágások, a rendkívüli látvány, az egész filmet átható atmoszféra, a legapróbb részletekig kidolgozott világ és a digitális érában egyedülálló kaszkadőrjelenetek azonban olyan egységet képzenek, amely hosszabb távon is garantálhatja, hogy A harag útja az akciófilmek referenciájává váljon. Mindezek mellett nem mehetünk el szó nélkül Charlize Iheron már most ikonikussá vált karaktere, a közel kétszáz filmes díj és a 6 Os- car-díj mellett sem. Ahhoz, hogy klasszikussá válhasson egy filmalkotás, minden egyéb feltétel teljesülése mellett arra is szükség van, hogy minél szélesebb körben ismerné váljon. Mindenki ismeri Don Corleonét, a Psycho legendás zuhanyzós jelenetét vagy a Casablanca csókját. Ennek a kritériumnak nem igazán felel meg listánk utolsó filmje, A nagy szépség, azonban minden más érdeme méltóvá teszi arra, hogy hosszú évek múlva is beszédtéma legyen a filmkedvelők körében. A legjobb külföldi film kategóriájában 2014- ben Oscart nyert alkotást egyedülálló atmoszférája, Luca Bigazzi pazar operatőri munkája és a gazdag szövetű dialógusok emelhetik a legnagyobbak közé. Ha Fellinit klasz- szikus rendezőként tartjuk számon, Paolo Sorrentinónak és filmjének is minden esélye megvan erre. Horváth Gergő OTTHONUNK A NYELV Az alakváltozatokról A rovatunkat figyelemmel kísérő olvasók rendszeresen fordulnak hozzánk nyelvhelyességi kérdésekkel: azt szeretnék tudni, hogy az a nyelvi forma vagy nyelvi jelenség, amelynek használatában bizonytalanok, „helyes”-e, illetve hogy alkalmazható-e szóbeli és/vagy írásbeli megnyilatkozásaikban. Érdeklődésük gyakran irányul olyan szavakra, amelyeknek két (esedeg több) hasonló alakú változata él nyelvünkben. Ezek közül mutatunk be most néhányat, s egyúttal olvasói kérdésekre is válaszolunk. A magyarban elsősorban nyelv- történeti okokból léteznek olyan alakváltozatok, amelyekben az egyes hangok nemcsak rövidséghosszúság vonatkozásában, hanem minőségükben is különbséget mutatnak. Magánhangzóikban térnek el egymástól például a csend - csönd, fel —fii, seper - söpör párok, mássalhangzóikban a benn - bent, kinn — kint, foltoz - foldoz alakok. Más alakvariánsok abban különböznek egymástól, hogy az egyik a másikhoz képest hangzóhiányt vagy hangzótöbbletet mutat, pl.: gyermek - gyerek, tekinget - tekint- get, zsűriz - zsűrizik, de ismerünk olyan szópárokat is, amelyek toldalékváltozataiknak köszönhetően váltak egymás variánsaivá, pl.: fogódzkodik - fogózkodik, igyekszik - igyekezik, látsszék - lássék. Az itt felsorolt formák mindegyike standard elemnek minősül, a magyar nyelv szótárai, kézikönyvei kettős alakváltozatként jelenítik meg őket. Használati értékük ennek ellenére nem mindig azonos. Míg például a benn — bent, fel — fii alakváltozatok teljes mértékben egyenértékűek, vagyis mindenféle korlátozás nélkül léphetnek egymás helyébe, addig a gyermek - gyerek használatában már lényeges eltérés van: a gyermek alak választékosabb, a gyerek pedig kissé bizalmas (összehasonlításként lásd: Magyar értelmező kéziszótár, 2003). Szintén stílusbeli eltérés figyelhető meg néhány hangrendi különbségen alapuló alakváltozatban is: az arrább - arrébb, lábas - lábos, sapka - sipka variánsokban a mély hangrendű alak általában semleges, a vegyes hangrendű pedig népiesebb stiláris jelleget mutat. Az idegen eredetű szavak körében is gyakran előfordul, hogy ugyanaz a szó két (esetleg több) alakban él nyelvünkben. Ilyen alakváltozatokra számos példát szolgáltat az Idegen szavak szótára (2007), pl.: amalgámozás - amalgamáció (=,arany vagy ezüst előállítása ércből higany segítségével’), diszkvalifikáció - diszkva- lifikálás (= .versenyből való kizárás’), interpelláció - interpellálás (= .parlamentben a kormányhoz benyújtott, írásban feltett kérdés’) stb. Az ilyen alakváltozatok jelentése azonos, de egyik tagjukban a tőhöz idegen eredetű, míg a másikban magyar képző kapcsolódik. E variánsok sorrendi helyének megállapításakor a szótár azt a változatot tünteti fel elsőként, amely a magyar nyelvű használatban gyakoribb. Nyelvünkben azonban vannak olyan idegen eredetű alakváltozatok is, amelyek csupán írásmódjukban különböznek egymástól, pl.: diszlexia — dyslexia (= orv ,az olvasás elsajátításának zavara’), kauzális - causalis {=jog,oksági, oki, ok-okozati viszonyból eredő’), leukoríta - leukocytu (= bio, orv .fehérvérsejt’). Ennek az az oka, hogy a latin betűs írású nyelvekből átvett, közkeletűvé vált idegen szavak írása a magyar jelölésmódhoz igazodik, a szaknyelvi írásgyakorlatban azonban megőrződik az átadó nyelvre jellemző írásmód is. A szótár ebben az esetben is azt az alakváltozatot sorolja az első helyre, amely gyakoribb a magyar nyelvű használatban. Misad Katalin I
