Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-12 / 188. szám, péntek

181

A NAP HŐSE

Szilágyi Áron

„Ha tehetném, mindenkinek adnék egy darabot az aranyérmemből." Az ötödik magyar arany szerzője rendkívül szimpatikus, az átlagosnál jóval hosszabb bejegyzésben köszönte meg Facebook-oldalán az érte szorí- tóknak a sok pozitív energiát.

A NAP MEGLEPETÉSE

„Jugoszláv" pólós bukta

Az még benne volt a pakliban, hogy a montenegróiak kikaphatnak a veszélyes olaszoktól (6:5), de hogy a spanyolok 9:5-re elpáholják a címvédő horvátokat, a topfavorit szerbeket pedig a nem túl magasan jegyzett brazilok csípik el (6:5), szenzáció a javából. Lehet, hogy újra egyesülni kellene?

A NAP MONDATA

„Télen mindenhol sok hó volt, és mi éjjel 12-ig is edzettünk benne."

A kazah színeket képviselő Nijat Rahimov súlyemelő, a 77 kg- osok olimpiai bajnoka igyekezett eloszlatni a világcsúcsával kapcsolatos kételyeket - négy éve (még özenként) ugyanis doppingoláson érték.

A NAP SZÁMA

5 Ennyi magyar aranyérem született az ötödik versenynapig, és mind az ötöt (Hosszú Katinka 3, Szász Emese és Szilágyi Áron 1-1) a Vasas versenyzői szerezték. Az angyalföldi sportklubot még Harcsa Zoltán, Bácskái Balázs (boksz), Sastin Marianna (birkózás) és Kugler Attila (kajak) képviselik az olimpián.

A NAP ÓVÁSA

Törülköző a nyakban

Az egyiptomi férfíkézisek 26:25- re legyőzték a svédeket, a skandinávok azonban megóvták a mérkőzést, mivel az utolsó másodpercekben az egyik egyiptomi játékos törülközővel a nyakában játszott, mígnem észre nem vette ezt, és kidobta a pályáról. Azaz nem a szabályoknak megfelelő öltözékben lépett pályára.

SPORT

2016. augusztus 12. | www.ujszo.com

Grigar érmét elvitte a víz

A szlovák Jakub Grigar az 5. helyen végzett a vízi szlalomozók Kl-es számában a riói olimpián. A táv kétharmadánál még ő volt a bajnok, de az ötödik hely miatt sem búsult. Nyilatkozataiban épp olyan laza, mint a magyarok új kedvence, Kenderesi Tamás.

„Liptói gyerek vagyok"

A 19 éves liptói ver- senyző megnyerte a középdöntőt, pedig úgy érezte, nem ment jól. „Meglepődtem, amikor a célban a kivetítőre néztem, és megláttam, hogy egyedüliként teljesítettem 90 másodperc alatt” - mondta a középdöntő után. A hűvös, esős idő és a hideg víz egyáltalán nem zavarta: „Liptói gyerek vagyok, nálunk folyton esik, és még ennél is hidegebb a víz.” Attól sem jött zavarba, hogy remek középdöntős helyezésével egyértelmű favorittá lépett elő: „Szeretem ezt a pozíciót, mert a célba érve nem kell vámom a többiekre, azonnal tudom, hogy sírjak-e vagy ünnepeljek.”

Kétharmadig jól ment

A döntő előtt kevésbé tűnt felszabadultnak, mint a középdöntőt megelőzően, amikor beintett a kamerába. „Most is kacsintottam a kamerának, nem tudom, látszott-e - hárította el a feltételezést, hogy esetleg feszült lett volna. - Csak hát a lelátón ott ült az apukám és Mišo Martikán is, ők meg nem szeretik a bohóckodást, úgyhogy visszafogtam magam.”

A vízben aztán nem fogta vissza magát, de az ellenfelei sem, négyen is 90 másodperc alá kerültek. A legjobb időt a cseh Jirí Prskavec érte el, de ő hozzáért egy kapuhoz, a két büntetőGrigar: „A végén már nem volt erőm átugrani azokat a víztömegeket, amelyek éppen bezárultak előttem" (TASR-feivétei)

másodperc miatt így csak a 3. helyre jött be. Az élen a brit Joseph Clarke állt a szlovén Peter Kauzer előtt.

A kétszeres junior világbajnok Grigar remek tempóban kezdett, a pálya felső részén jó ütemben lapátolt, a második részidőnél pedig már 0,87 másodperc volt az előnye Clarke-kal szemben. Ezután azonban a 19. és a 20. kapunál időt vesztett, és ez pont elég volt arra, hogy csak az 5. helyen érjen be.

„Mit kívánhatnék?"

„A végén már nem volt erőm átugrani azokat a víztömegeket, amelyek éppen bezárultak előttem — ecsetelte az ominózus pillanatot Grigar. - Ereztem, hogy jól megyek, de

a 19-es kapunál azonnal tudtam, hogy ez még véletlenül sem volt jó. Aztán rögtön a 20-as még rosszabb lett.”

A fiatal vízi szlalomos nem tudta, milyen jó részidejei vannak. „Az ember csak azt érzi, hogy a határon lapátol-e, az időt annyira nem érzékeli. Egy kisebb versenyen, ha épp a kivetítőnél haladok el, fél szemmel odapillantok, hogy mennyi a részidőm, meg hogyan nézek ki a vízen, de hát ez nem az a verseny” - so- molygott Grigar. Bár kicsit bánkódott, hogy két hiba miatt elvitte a víz az érmét, összességében pozitívan értékelte az olimpiai élményt. „Mi mást kívánhatnék? Egészséges vagyok, van családom, barátnőm, fedél a fejem felett... Nem panaszkodhatom” - nevettette meg az újságírókat Grigar.

Mindig mezítláb jár

Édesapja is elégedett volt az olimpiai 5. helyezéssel. „Nem fogom megszidni, dehogy fogom. Én mindig csak dicsérem - mondta Richard Grigar, de egy apróság mégis eszébe jutott. - Azért szidom, mert folyton mezítláb jár, ha kiszáll a hajóból! Nézzék meg, most is! Liptószent- miklóson a tízcentis hóban is!”

Jakub Grigar sem gondolta, hogy bárki is megfeddné, mert csak ötödik lett: „Édesapám, mint egy rendes szülő, amúgy sem azért szeret, ahogyan kajakozom, hanem azért, mert a fia vagyok.” (bt)

ÉREMTÁBLÁZAT

*

•

Egyesült Államok

11

11

10

Kína

10

5

8

Japán

6

1

11

Ausztrália

5

2

5

Magyarország

5

1

1

Oroszország

4

7

4

Koreai Köztársaság

4

2

3

Olaszország

3

6

2

Nagy-Britannia

3

3

6

Franciaország

2

3

1

Kazahsztán

2

2

3

Thaiföld

2

1

1

Németország

1

2

1

Svédország

1

2

0

Hollandia

1

1

2

Belgium

1

1

1

Brazília

1

1

0

Vietnam

1

1

0

Kolumbia

1

1

0

Szlovénia

1

1

0

Tajvan

1

0

2

Görögország

1

0

1

Spanyolország

1

0

1

Svájc

1

0

1

Argentína

1

0

0

Horvátország

1

0

0

Koszovó

1

0

0

Független

1

0

0

Szlovákia

0

1

0

Az 5. versenynap után Magyar érmesek

Arany (5): Hosszú Katinka (úszás, 400 m vegyes, 100 m hát, 200 m vegyes),

Szász Emese (vívás, párbajtőr egyéni), Szilágyi Áron (vívás, kard egyéni)

Ezüst (1): Imre Géza (vívás, párbajtőr egyéni) Bronz (1): Kenderesi Tamás (úszás, 200 m pillangó)

Szlovák érmes

Ezüst (1): Matej Beňuš (vízi szlalom, C1).

Hatodik a magyar női gyorsváltó

A magyar női 4x200 méteres gyorsváltó a hatodik helyen végzett. A döntőben a Verrasztó Evelyn helyére bekerülő Jakabos Zsuzsanna gyengébb időt úszott előbbinél, és utolsóként váltott. Őt a magyar küldöttség legfiatalabb tagja, a 14 éves Késely Ajna követte, s egy hellyel feljebb hozta a csapatot. Harmadikként Kapás Boglárka ugrott vízbe, de nem tudott faragni a hátrányból. A váltó záróembereként Hosszú Katinkának óriási hátrányt kellett volna ledolgoznia, egyet így is előre tudott lépni, így a kvartett a hatodik lett. A számot az amerikai váltó nyerte. „Igyekeztem az elején egy picit lemaradni, hogy a hullámok ne zavarjanak, de talán éppen ez volt a baj, mert a végén nagyon elmentek” - mondta Jakabos.

A férfiaknál mindkét magyar gyorsváltót kizárta utólag a Nemzetközi Uszószövetség. A szabályok szerint ugyanis minden kiutazó úszónak rajthoz kell állnia legalább egy versenyben, még akkor is, ha a tartalékok közé van nevezne. A magyar csapat vezetése viszont megváltoztatta a váltók tervezett összeállítását a selejtezőkben, így Holló Balázs, Márton Richárd, Gyárfás Bence, Reményi Ármin és Pulai Vince egyszer sem úszhatott, ami automatikus kizárást von maga után. 4xl00-on 12., 4x200-on 16. lett eredetileg a magyar váltó. (MTI, nso)

A horná-dolnái bajnokság

RIÓI NAPLÓ BŐDTITANILLÁTÓL

„Gyerekként az ember nem fogja fel, hogy ez most egy olimpia vagy éppen a horná-dolnái bajnokság. Csak azt szeretné, hogy azok, akiknek szurkol, jól teljesítsenek.” A szlovák Jakub Grigar mondja ezt az olimpiai döntője után, ahol 5. lett, amikor arról kérdezik, hogyan élte meg kiskorában két másik kiváló liptói vízi szlalomos, Elena Kaliská és Michal Martikán ötkarikás sikereit.

Azon gondolkodom, mennyire más csomag ez, mint amit a magyar sportolók kapnak a nyakukba. A közelmúltban körbejárta az internetet egy felvétel a tízéves Hosszú Katinkáról, aki már akkor kijelentette, olimpiai bajnok akar lenni.

Nyilván Grigar esetéből nem lehet általánosítani: ő eleve nem idoloknak, hanem hús-vér embereknek, barátoknak szorított az olimpián. Nem az olimpia volt számára a fontos, hanem az emberek, akikkel nap mint nap együtt edzett, s akikhez hasonlóvá szeretett volna válni - nem azért, mert esetleg olimpiai bajnokok, hanem azért, mert minden nap ott voltak a szeme előtt, és edzésmunkájukkal példát mutattak neki.

És nyilván nem lehet összehasonlítani egy fiatal ország fiatal sikersportágát a magyar olimpiai hagyományokkal. A dicső sportmúlt, az olimpiakultusz nem szükségképpen teher, jól kezelve rendkívüli tudatosságot eredményezhet. Ezt látjuk most Hosszú Katinkán, vagy láttuk négy éve Berki Krisztiánon, nyolc éve Vajda Attilán, tizenkét éve a vízilabdacsapaton, tizenhat éve Kolonics Györgyön, húsz éve Kokón. (A sor tetszés szerint folytatható és a nevek kicserélhetők, válogatni van miből.)

Ha valaki egész életében az olimpiai bajnoki címre készül, az elképesztő erőt és energiát adhat neki. Egy horná-dolnái bajnokság erre sosem lenne képes.

De az olimpia kétségkívül nyomás is. Irdatlan nyomás. Erről tanúskodnak a cselgáncsozó Tóth Krisztián szavai is, aki a 16 között elvesztett meccse után keserűen azt mondta: „Egyszerűen agyonnyom ez az egész.” S persze léteznek technikák, hogy az elvárásokat és az aranykényszert hogyan lehet feldolgozni, mégsem megy mindenkinek. Nekik könnyebb lenne olimpiakultusz nélkül, a horná-dolnái bajnokságon.

Ha most kellene fogadni, azt mondanám, Jakub Grigar lesz még olimpiai bajnok. Még akkor is, ha soha nem készült annak. Vagy talán pont azért.