Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-11 / 187. szám, csütörtök

HOBBI új szó 2016. augusztus • www.ujszo.com Vadászat - hirdetés Ixi HANGOLNAK A SZARVASOK Van, ahol már befe­jeződött az őzek párzá­sa, de a legtöbb ­Erikái SÜlrlX. •S?«*' ■ŕÄ* Kajkod miért nem hagyja őt békén? Pár napos vagy pár hetes fiatal nyúllal szemben más lehet a felállás. A még lábon álló napraforgó augusztusban kiváló vadeleség. Valóságos energiabomba. A mada­rak szinte kivétel nélkül kihasználják a napraforgó kínálta lehetőséget és a habzsolás közben sok magot elpotyogtatnak a tányérokról. Ezekből jut a többi állatnak is, akik nem tudnak felkapaszkodni az élelemhez. Augusztusban indul a gerlék és galambok vadászati idénye. Mivel a galambok állnak az első helyen a „napraforgó dézs­málok" közt, az augusztusi vadászatuk is szokás szerint a napraforgó- A táblák közelségéhez M kötődik. is meg-megszólal pár bika. A szaknyelv ezt hívja „han­golásnak". Több csülkös vad vadászati idénye is el­kezdődik augusztusban. A mufloné augusztus elsején, míg a dámé és a gímszar­vasé nemre és korra való tekintet nélkül augusztus 16-án. Augusztus 20-án egy jelentős vadász kulturális eseményre kerül sor a lévai járásbeli Kisgyar- maton (Sikenička). Gazdag programmal kerül megrendezésre a II. Szlovák-Magyar Vadász­nap, melyre a rendezőség szeretettel vár minden vadászt és a vadászattal . szimpatizálót. VÁROSLAKÓ LETT AZ ÖRVÖS GALAMB HIRDETÉS hogy az örvös galamb csak pár éve merészke­dett az ember közelébe és költözött emberek által lakott területre. Mondjuk úgy húsz évvel ezelőtt az ilyen teljesen elképzelhe­tetlen volt. Még az emberi települések közelében se fészkelt. Az egyik legember- kerülőbb, legelővigyáza­tosabb madár volt, amely nagyon, de nagyon tudott magára vigyázni. Tizede annyi se volt belőlük, mint most, és puskával nem sok kár érte az állományukat, mivel keve­Ha most valaki felkapja a fejét, hogy a parkjaink, parkerde- ink egyik legkedvesebb madarának, az örvös galambnak mi köze a vadászidényhez, közlöm, szokat sújtják. Ennél fogva vannak országok, mint Ang­lia, ahol az örvös galamb újabban korlátozás nélkül egész évben vadászható. Szlovákiában az örvös galamb augusztus 1-től - október végéig lőhető, de szeptemberben már elvo­nul délre, mert költöző ma­dár. Nem az örvös galamb az egyedüli vad, amelyik látványosan urbanizálódott. Hasonlóan hozzá a seregély és a feketerigó is csak nemrég vált a települések lakójává. helyen most tartunk csak a közepén. Viszont mire ezek a sorok megjelennek, az idei őznász akkorra már le­cseng. Az elfáradt őzek egy időre úgy eltűnnek majd a területről, mintha egy sem lenne belőlük. A dám és a gímszarvasok most augusztusban tisztítják az agancsukat. A gím bikák már a bőgésre készülnek, és foglalják a párzó terüle­teket. Igaz, hogy a bőgés kezdetét szeptemberre - kisasszony napjára tartja a ^ szakma, de a déli ország­részekben minden évben már augusztus v végén sünknek volt türelme és ügyessége ahhoz, hogy vadásszuk őket. A jelenlegi hazai állományuk jelentő­sen felduzzadt. Az örvös galamb teljesen elvesztette az ember iránti félelmét, mi több, keresi a társaságunkat és a védelmünket, mert úgy látszik, hogy kevésbé tartja az embert veszélyesnek, mint a számos tollas és szőrmés ragadozót. Az ör­vös galamb ténykedésének a kimutatható kárát csak kevesen ismerik, mert azok mind a mezőgazdasági területekre korlá- tozódnak, és a mező­Bivalyok nyomában a Zambézi-deltában Gyócsos Ferenc kollégámmal évek óta segítünk magyar vadászoknak abban, hogy Mozambikban a Zambézi-deltában vadásszanak. Tavaly én is csatlakoztam hozzájuk egy szafari erejéig. Portugál barátaink vártak a repülőtéren, akik miután elintézték a fegyver beléptetését bepa­koltak bennünket egy terepjáróba, és elindult a 10 napos vadászkalandunk. Mozambik egyik legjobb portugál felügyelet alatt álló vadász- területére érkeztünk a Zambézi-deltába. Már várt bennünket Abdul és a tábori személyzet. Miután mindenkivel összeismerkedtünk, elköl­töttük a művészien megterített asztalnál az első vacsoránkat, eltettük magunkat másnapra. Kora reggel 6.30-kor reggeli után, már világosban és kabóca-koncert közepette lőttük be a puskát, majd ezután felvontuk a magyar zászlót. A tábor bejáratánál észrevettük a feliratot, amely önma­gáért beszél: ENJOY azaz ÉLVEZD. Ezt mi parancs­nak vettük, de nem is esett nehezünkre. Óra, Tv, Internet, stressz nincs. Csak a kabócák hangja, a Zambézi-delta, a forró afrikai napsugarak és le­írhatatlan mennyiségű vad: antilopok, bivalyok, elefántok, varacskos disznók. Szállásunk minden igényt kielégítő faház, mindenkinek külön-külön, amelyben saját fürdőszoba van, meleg vízzel, WC-vel és kényelmes ággyal. A teljesen (hűtő­vel is) felszerelt terepjárón indultunk felfedezni a 225.000 hektáros vadászterületet. Szeptember végén itt tavasz van, minden zöld, minden virág­zik. Nagyon sok vadat láttunk még az erdős ré­szeken is, hisz a vad nincs zavarva, takarás bőven van, és a táplálék bárhol megtalálható. Az első vad egy reedbuck lett, 197 méterről egy 375-ös kaliberű Sako puskával került elejtésre, aztán jött szépen sorban a kapitális varacskos disznó, ame­lyet futtában, egyetlen lövéssel hozott terítékre vadászunk, aztán még ugyanaznap a kalandos hartebeest vadászat. Talán a legemlékezetesebb vadásznap azonban a bivalyvadászat volt. Hosz- szú terepjárózás és kétéltű ARGÓ járműn zöty-' kölődés után értünk a deltába. Volt nagy megle­petés, hiszen azonnal bent rekedtünk egy csapat elefánt és egy bivalycsorda között. Az elefántok nagyon idegesek voltak, és nem voltak kellően messze, nagyjából 80-100 méterre álltak. Körül­belül egy órán keresztül ültünk néma csendben, a tűző napon, mozdulatlanul és vártuk, hogy tör­ténjen valami. Miután elvonultak az elefántok, Domingo barátunk kiszúrt a bivalycsordában egy jó bikát. A vadász 100 méterről lőtt rá, a vad elfe­küdt, majd egyszer csak felállt és elindult a papi­rusznád felé, így ismételni kellett a lövést, mert ha abban eltűnt volna, akkor sose lett volna meg. Egy jó öreg bivaly került terítékre, és szerintem az egyik legfinomabb vacsora lett belőle másnap estére. A bivaly után még sikerült egy öreg nyala bikát elejteni, szintén egy jól célzott lövéssel. Majd egy bozóti disznót sikerült terítékre hozni. Talán legtöbbet a Roosevelt sable vadászata kí­vánt, többször is rácserkeltünk több különböző csapatra, de mi konkrétan tudtuk, hogy egy fe­kete, és legalább 40 inch-es trófeát szeretnénk. A legnehezebben ezt a vadat sikerült elejteni, de nagyon szép befejezése volt ennek a szafarinak. Akkor már tudtuk, hogy másnap bizony magya­ros sable pörkölt lesz, amit mi főzünk. Újdonsült amerikai és mozambiki barátaink több-kevesebb közreműködésével, asszisztálásával, magyar zene kíséretében a mi kedves vadászvendégünk 5 csil­lagos ebédet és vacsorát rittyentett a mozambiki szavannára, általa szaggatott nokedlivel. Min­denki a 10 ujját nyaldosta a táborban, és valószí­nűleg azóta emlegetik a magyarokat ott is. TIERRACAZA----------- H U N TIN G ----------­„ Vadásszon velünk vadregényes tájakon!“ Tierra Caza Hunting • Spanyolország • Argentína • Mozambik • Zambia • Magyarország Elérhetőségek: Lukáts Orsolya +3630 362 1436 E-mail: tierracaza@tierracaza.com hubertussksro@gmail.com www.tierracaza.com

Next

/
Thumbnails
Contents