Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-11 / 187. szám, csütörtök
I HOBBI új SZÓ Horgász - hirdetés IVII Lassan csomagolni kezdek, módszeresen, húzva az időt, a botot csak a legvégén veszem ki. Többször megtörtént, hogy az utolsó pillanatokban sikerült fogni valamit. Mikor mindennel kész vagyok, lépek a bothoz. Abban a pillanatban az úszó elindul a bokrok alá. Na tessék! Erről van szó. Hoppá! Ül a bevágás, aztán sosem tapasztalt másodpercek következnek. Valami iszonyatos erővel indul a hal, visszafordulva, ki a mederbe. Az ám, volt már ilyen, de ez szinte vágtat! Akkora súlya van, mint egy vízbe vetett vaskályhának, a sebessége meg elképesztő. Az öreg pontyok nagy erővel, komótosan húznak, ez meg, mint egy megvadult mozdony. Az erős bot és a fonott ellenére kénytelen vagyok gyorsan lazítani a féken, hiszen sosem éreztem ekkora erőt. A szerelék bivalyerős, de attól félek, durranós szakítás lesz belőle, vagy eltörik a bot. Egyszerűen nem tudom megtartani! Oda megy, ahová akar. Sír az orsó, surrogva megy a zsinór, a hal pedig jobbra tart, és... DERMESZTŐ ÉRZÉS: AKADÓT FOG! A szűzmáriáját. Ott van egy bedőlt fa, néhány éve még mellőle fogtam néhány szép halat, de időközben lemerült, ott korhadozik, és feledésbe merült. Mostanáig. Ez lett a vesztem. Ez a víz alatt rohadó, alattomos fa. A húzóerő egyszeriben elfogy, a zsinór belazul, az úszó megáll a víz színén. Csönd, csak a szívem zakatol. Huzigálom a szereléket, hátha, pedig tudom, most már valamelyik karvastagságú gallyba kapaszkodik a horog, a hal pedig világgá inait. Valószínűleg a tó utolsó nagy amurjainak egyike volt. Semmi nem húz ilyen erővel és gyorsasággal. Harcsa kizárva, az kaszálva megy, és nem ilyen rohanással. Bár fogtam már itt kukoricára harit, de az inkább kivétel lehetett. Néhány éve nem telepítenek ide amurt, de úgy látszik, él itt néhány utolsó mohikán. Érdekes módon ilyenkor az első bosszúságot hamar elnyomja a leírhatatlan, szinte jóleső érzés, amit egy kapitális hallal való találkozás nyújt. Hogy nem is láthattam? De éreztem! Volt hozzá közöm, ha nem is sokáig. Legnagyobb amurom - igaz, folyón - tizenhét kilós volt, az ereje alapján ennek a kisöccse lehetett. Na, mindegy, ne szomorkodjunk. Csinálok pár fotót „négyeskéről", amely hirtelen nagyon összezsugorodott, aztán irány haza. De azt tudom, hogy megint nem folyóvízi peca következik, mert ezzel a (vagy másik) nagy, öreg jószággal muszáj ismét találkoznom! KÖVESDI KÁROLY Néhány jó tanács Üzleti etetőanyag keverése A legtöbb horgász gyárilag készített etetőanyagot használ a tavi és a folyami horgászathoz. Sokan állítják, hogy ezeket érdemes feltuningolni, hogy még csábosabbak, még ízesebbek legyenek. A magmixek esetében ez elfogadható, hiszen azokat elrontani nem igen lehet még több és változatosabb magok hozzáadásával, ám a ledarált állapotban vásárolt etetőanyag összetételét nem ismerjük, így a kívánt javító hatás helyett el is ronthatjuk azt. Legjobb tehát, ha a megvásárolt etetőanyagot úgy használjuk, ahogyan van, eredeti állapotában (természetesen vízzel keverve, hogy gombócokat formázhassunk belőlük), esetleg némi aromát nyomhatunk rá, persze lehetőleg keveset, mert a túl sok aromával ellenkező hatást érhetünk el. Csontiból, gilisztából, bábból, pinkiből, konzervkukori- cából, főtt búzából ugyan valamennyit belekeverhetünk az etetőanyagba, arra azonban ügyeljünk, hogy a gombócok ezáltal ne essenek szét. Különösen a fürge csontik szeretik „szétrúgni" a gombócot. Az etetőkosárnál más a helyzet, ott kifejezetten kívánatos, hogy a csontik elvégezzék a bontó munkát. A legjobb talán mégis az, ha a kukoricát, élő csontit, főleg a gilisztaféléket inkább csúzlival juttatjuk be a már az etetésre gyűlt halakhoz. Feltéve persze, hogy csúzlival elérhető távolságra horgászunk. Ha vízközt van a hal Nyári melegben, tavi horgászat közben gyakran előfordul, hogy fenekezve vagy úszós módszerrel fenékre tett horoggal kapásig sem jutunk el, pedig ott ugrál a hal előttünk. Nem csoda, a felmelegedett vízben a halak gyakran a vízoszlop különböző mélységeiben szeretnek tartózkodni, keresik az áramlatok közt a hűvösebb rétegeket. Ilyenkor nem marad más, mint vízközti úszózással próbálkozni. Lehet ugyan fenekezve is megemelni, meglebegtetni a csalit, de különösen banyatavakon, ahol a mélység elérheti az 5-6, sót a több métert is, ez meglehetősen problémás. Legjobb a lassan lefelé pilinckéző csali és a felhős etetés, amely nem a fenéken bont, hanem vízközt, ahol a halak vélhetően tartózkodnak. Ha erre rálődözünk egy-két maréknyi csontit, más élő anyagot, elóbb-utóbb megtaláljuk a halakat. Ez esetben persze fennáll a lehetőség, hogy a bodorkák, snecik és mindenféle apró népség „rástartol” a süllyedő csontira. Görbüljön a bot! Kis, hat-hét hektáros tavon horgászok. A tó közepén jókora sziget terül elf benőve fákkal, bokrokkal. Tulajdonképpen kettéosztja a kis tavat, egy nagyobb és egy kisebb részre. A pontyok köztudottan szeretnek az ilyen szigetek körül korzózni, ólálkodni, pláne, ha árnyékot is találnak a part közelében. Ott dőzsölnek a tőkésrécék is, élvezve a nyár nyújtotta lehetőségeket. Egyszer csak furcsa zajt hallok bal felől. Hamar kiderül, hogy egy fickó lábpumpával gumicsónakot igyekszik felfújni. Mellette egy suhanc, talán a fia. Kisvártatva vízre lökik a csónakot, és beeveznek a szigetre. Esteledik, nyilván éjjeli pecára készülnek, a legjobb, legháborítatlanabb helyen. Amivel mindössze annyi a gond, hogy finoman szólva szabályellenes. A horgászrend ugyanis tiltja az ilyen szigeteken való horgászatot. Emberünk tehát azon túl, hogy megszegi a törvényt, a csemetéjét is olyan szellemben neveli, hogy fittyet kell hányni minden előírásra. Lehet, hogy másokra vonatkozik, de miránk nem. A szigetről hallatszó fejszecsattogás már csak hab a tortán: a fickó a környezetét is „átszabja", ha úgy szottyan kedve. Igaz, teheti, ezen a tavon tavaly ősztől nem találkoztam ellenőrrel. HIRDETÉS Felvásárolunk 10 kg fölötti pontyot a legmagasabb áron 20 kg fölöttinél azárl5€/kg TELEFON: 0908/803 940. 0918/643 592
