Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-11 / 187. szám, csütörtök
| IV | Fotósuli 2016. augusztus • www.ujszo.com A Central Parkban baseballozó fiúkat napsütésben fényképeztem, ezért rövid, 1/3200-ad másodperces záridővel dolgozhattam, így sikerült megállítanom a labdát a levegőben. Talán nem a legjellemzőbb, ám mindenképpen humoros pillanatot sikerült elcsípnem. A tó jegén hokizó fiúkat békaperspektívából fotóztam, az előtérbe a kapu gyanánt használt bakancsaikat komponáltam. Az ellenfény látványos árnyékokkal dobta fel a képet, a színekből pedig az utómunka során vettem vissza, mert nem figyeltem eléggé, és a rosszul beállított fehéregyensúly miatt zavaróan kék lett ajég. Tippek, trükkök wm Gyors mozgások fényképezéséhez legalább 1/500-ad másodperces vagy ennél is rövi- debb záridőt használjunk, csak így sikerülhet „megállítani" a pillanatot. Ne ellenőrizzük minden egyes kattintás után, jól sikerült-e a fénykép. Szakadjunk el gépünk LCD-kijelzőjéről, különben könnyen lemaradhatunk a legérdekesebb pillanatokról. Vigyázzunk, mert sípályán, vízparton, mo- tocross pálya szélén állva az átlagosnál is könnyebben kerülhet por, víz, szennyeződés objektívünkre. Próbáljuk meg kitalálni a versenyautó útját, vagy ráérezni, merre száll majd a labda. Ha egy századmásodperccel gyorsabbak vagyunk, százszor olyan jó képek készíthetünk. Felejtsük el a vakut - nincs olyan alacsony osztályú teremfocitorna, ahol jó szemmel néznék, ha belevillantunk a játékosok szemébe. Kerüljük a zavaró háttereket. Igyekezzünk eleve úgy komponálni felvételünket, hogy ne egy csupaszín hirdetőtábla kerüljön a futók mögé. Ha van, használjuk fényképezőgépünk „sorozatvető" funkcióját - így sokkal nagyobb eséllyel csíphetjük el a leglátványosabb pillanatot. új szó HOBBI | A töltésen bicikliző fiatalember fényképezésekor folyamatosan követtem a mozgását, megvártam, amíg egy vonalba ér velem, és exponáltam. A géphez képest nem a kerékpáros, hanem a háttér „mozgott", az előbbi éles, az utóbbi pedig elmosódott lett. Ez a szertomász egy sötét helyiségben gyakorolt, meg sem próbáltam a falilámpa gyenge fényét használni, inkább ellenfényben fotóztam. Az ugrás helyett a kézenállás másodpercét kaptam el, így nem kellett attól tartanom, hogy elmosódott lesz a tornász. 18. RÉSZ A sportfotózás AZ OLIMPIÁN VAGYA KÉZILABDA EB-N KÖZÜLÜNK VALÓSZÍNŰLEG KEVESEN FOGNAK FÉNYKÉPEZNI, AZONBAN EGY NYÁRI VÁG-TÚRÁN VAGY A CSILIZRADVÁNY- VÁSÁRÚT RANGADÓN Ml IS LÓHETÜNK NÉHÁNY JÓ KÉPET. H obbifotósoknak rossz hír, hogy a megfelelő felszerelés a sportesemények fényképezése során kulcsfontosságú. A profi sportfotósok több ezer eurós technikát használnak, a mi körülményeink között leggyakrabban be kell érnünk egy belépő szintű tükörreflexes fényképezőgéppel. Az ilyen, pár száz euróért megvehető gépek nem tudnak másodpercenként 10-12 képet készíteni, és az érzékenységük is alaposan behatárolt: nagyobb ISO értékeknél már erős képzajjal kell számolnunk. A kompakt gépek tulajdonosai pedig csak a vakszerencsének köszönhetik, ha az elkészült képen véletlenül rajta van a pingponglabda is, ezért gyorsan pörgő sportesemények megörökítésére ezekkel a kisgépekkel aligha van lehetőség. Hiába van azonban egy középkategóriás gépünk, hiszen a megfelelő fényerejű és fókusztávolságú objektív nélkül nem sokra megyünk vele: nem véletlenül látni a foci közvetítések során any- nyi ágyúcső hosszúságú objektívet a pálya szélén. A gyújtótávolság azért lényeges, mert nem mindig tudunk a sportolók közelébe menni, hogy lefényképezzük őket, ezért jó szolgálatot tesz egy, legalább 200 mm fókusztávolságú teleobjektív, méghozzá a lehető legnagyobb fényerejű. A fényerő különösen fontos, mivel a gyors mozgást csak rövid záridővel tudjuk megörökíteni (1-es kép), gyengébb fényviszonyok között pedig egy kisebb fényerejű objektív szinte használhatatlan. Mégis jó eséllyel próbálkozhatunk, ha elég közel tudunk kerülni a versenyzőkhöz, és elég világos van. Még a bemozdulás sem okvetlenül gond; hiszen a mozgás érzékeltetésére kiváló az elmosódott háttér (2-es kép). A svenkelés izgalmas és meglehetősen nehéz technikája a futókon vagy a kerékpárosokon kívül például autóverseny fényképezésekor is látványos eredménnyel kecsegtet. Érdemes figyelembe venni, hogy a megörökítendő sportoló mozgásának melyik pillanatát tudjuk a legköny- nyebben elkapni. Egy példa: ha műugrást fényképezünk, a leglátványosabb pillanat az ugró vízbe érése, ekkorra azonban annyira felgyorsul a versenyző, hogy aligha tudjuk fényképezőgépünkkel elcsípni ezt a tizedmásod- percet. Ebben az esetben inkább akkor exponáljunk, amikor a műugró elrugaszkodik az ugródeszkáról, és a levegőben eléri a legmagasabb pontot. Ekkor ugyanis lelassul a levegőben, mi pedig könnyebben lefényképezhetjük (3-as kép). Igyekezzünk különlegessé, egyénivé tenni képeinket, akár azzal, hogy alacsonyan tartva a gépet, békaperspektívából fényképezünk, vagy egy szokatlan elemet (tárgyat, árnyékot) komponálunk a képbe (4-es kép). Könnyebb dolgunk van, ha jól ismerjük az adott sportág szabályait, törvényszerűségeit, a sportolók mozgását, így nagyobb eséllyel tudjuk lencsevégre kapni egy-egy jellemző pillanatot. Ha van gépünkön, használjuk a „sorozatvető" beállítást, így a kioldót lenyomva tartva másodpercenként több képet is készíthetünk. Általánosan érvényes szabály (sportesemények fényképezésekor pedig különösen így van) hogy amint a keresőben meglátjuk a megörökítendő pillanatot, már le is maradtunk róla. Ezért gyakran vaktában kell kattintanunk, hogy jó képet lőhessünk JUHÁSZ LÁSZLÓ (A SZERZŐ FELVÉTELEI) MIÉRT NEM SIKERÜLT? Ennek a fotónak főleg azért a kukában a helye, mert a főszereplő (vagyis a labda) kirepült a képmezőből. Jár a vállve- regetés, mert a felugró piros nadrágos a levegőben van, ám ellenfelének lába lemaradt a képről. Az előtérben háttal álló lány zavaróan hat, ráadásul az ő végtagjait is „amputáltam", és a három játékos közül egyiknek sem látszik az arca. Rossz a kompozíció, nem sikerült elkapnom a megfelelő pillanatot, ráadásul a háttér összevisszasága is nagyon zavaró.
