Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-08 / 184. szám, hétfő

16i SPORT 2016. augusztus 8. | www.ujszo.com Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Rióból Szász Emese mosolyogva verhetetlen volt Négy éve még a nyolcad- döntőbe sem jutott, a 25. helyen rangsorolták. Nehéz volt folytatnia, de arra gondolt, nem lehet így vége. Négy évvel később a dobogó tetejére állhatott, ő nyerte a magyar küldöttség első riéi aranyérmét. A párbajtőröző Szász Emese végig mosolyogva ver­senyzett, és azt sem bánja, ha egész éjjel hímeznie kell. Van benne arany Szász Emese egyéniben sem Eb- t, sem vb-t nem nyert (csapatban is csak junior-vb-ről volt aranyérme). Kevésbé fényes érmet azonban so­kat gyűjtött: vb-n egy ezüstöt és egy bronzot, Eb-n három bronzot. Bár a dobogós helyeit pozitívan élte meg, azért ő is az aranyra vágyott igazán. „Mindig pozitívan álltam az ér­mekhez, nem úgy vettem, hogy nem nyertem aranyat, hanem hogy ér­mes lettem. De persze volt bennem egy kis hiányérzet, hogy egyéniben sem az Eb-, sem a vb-arany nem jött össze. Ez viszont nagy motivációt is adott, meg akartam mutatni a világ­nak, hogy van bennem aranyérem” — magyarázta Szász Emese fültől fülig mosolyogva. Megmutatta. Volt benne. A riói olimpia első napján pedig ki is jött. Majdnem abbahagyta Nagyon mélyről kellett felka­paszkodnia. Pekingben 12. lett, Londonban 25. Élete egyik legne­hezebb időszakát élte: sérülés miatt mütötték a könyökét, és elhunyt az édesapja. Akkor csak azért nem fe­jezte be, mert nem akarta, hogy ilyen csúnyán legyen vége. „A 2013-as budapesti világbajnokság nagyon sokat segített. Azt az évet adtam ma­gamnak, hogy ha akkor nem nyerek érmet, vagy ugyanolyan rosszul ví­vök, mint Londonban, akkor abba­hagyom. Ám mind a zágrábi Eb-n, mind a budapesti Eb-n bronzérmes lettem, ez pedig azt mutatta, London egy kisiklás volt” - idézte fel pá­lyája kulcsfontosságú momentuma­it az újdonsült olimpiai bajnok. így kell nyerni Rióban verhetetlen volt. Mestere, a négyszeres olimpiai aranyérmes Kulcsár Győző elégedetten konsta­tálja: így csinálják a bajnokok. „Az első asszóban az észt Beljajeva el­len kicsit meg volt illetődve, de jött egy szerencsés pillanat, kicsit bab­ráltak a videóval, akkor felébredt. Utána végig kifogástalanul vívott, vigyorogva, koncentráltan. így kell olimpiát nyerni” - mondta elisme­rően védencéről Kulcsár. Pedig Beljajeva már fél perc után 4:1-re vezetett. Szász Emese vi­szont nem ijedt meg: „Tudom, hogy sokan féltettek tőle, mert a budapes­ti vb-n ő vert meg a döntőbe jutásért. De én nem tartottam ettől az asszó- tól, mert azóta már sokszor nyertem ellene. Amikor az elején elhúzott, csak arra gondoltam: Ne már, ne kezdjük ezt! Az első fél percben csak ácsorogtam, de amikor elkezdtem bátran vívni, már nem volt gond.” Szász Emese Rióban végig mo­solygott. Nyoma sem volt a korábbi görcsösségének, a közönség is érez­te, mennyire élvezi a vívást, és sem­mi nem zökkentheti ki. Az elődön­tőben a francia Rembi többször is próbálgatta a fegyverét, a bíróknak magyarázott, de a magyar vívót ez sem zavarta meg. Mínusz négyről felállni A fináléban a kétszeres és egyben címvédő világbajnok Rossella Fia- mingo következett. Két generáció csapott össze, Fiamingo 25, Szász 33 éves. Az egymás elleni mérleg az olasz vívónak kedvez, Szász Emese azonban ezen a napon emiatt sem iz­gult. „Nem annyira pozitív a mérle­gem ellene, de abban hittem, egy­szer minden sorozat megszakad” - mondta a boldog bajnok. A döntőben az első három perc­ben annyira görcsölt a keze, hogy alig tudta lefejteni az ujjait a fegyver markolatáról, „de aztán az is meg­oldódott”. Fiamingo a második me­netben már négy tussal vezetett, ám Szász 7:11-ről feljött 12:12-re, aztán át is vette a vezetést. És már nem en­gedte ki a kezéből. „Jézusom, négy tus hátrányból nyertem?” - szakadt ki belőle a kér­dés közvetlenül az asszó után. „Tényleg mindig csak a következő tusra koncentráltam - magyarázta egy kis idő elteltével, amikor már lassacskán kezdte felfogni, mit is ért el. — Nekem már nem volt veszteni­valóm. Egy picit változtattam a tak­tikámon, és megpróbáltam tuson­ként felkapaszkodni.” Izguljon más A vívás is azon sportok közé tar­tozik, ahol egy adott napon minden­nek össze kell állnia, hogy valaki olimpiai bajnok lehessen. Szász Emesénél így történt. „Az volt a nap taktikája számomra, hogy én már izgultam eleget olimpián, ma nem fogok! Izguljon más! Érezzék ma­gukat kényelmetlenül az ellenfelek, hogy ők milyen feszültek, Szász Emese meg vigyorog mindenkire - mondta a bajnok kacagva, de könny szökött a szemébe, amikor arról be­szélt, úgy érezte, édesapja is ott volt vele a páston, és segített, hogy Lon­dont végre elfelejthesse. S bár Szász Emese viccesen meg­jegyezte, a mondás szerint az nyeri meg az olimpiát, aki a legkevésbé fogja fel, hogy olimpián van, ő pon­tosan felfogta, hol van: „Tudatosan úgy hangolódtam rá a versenyre a pszichológusommal, hogy ezért dolgozom minden nap, akkor él­vezzem ki az egészet, azt, hogy itt lehetek, és a vívást is.” Az olimpiai bajnoki címmel pe­dig azt is elérte, hogy nem kell au­gusztus 10-én hazautaznia, így még tovább élvezheti az ötkarikás han­gulatot. „Ez is egy célom volt, hogy nem küldhetnek haza 10-én! Valószínűleg nem maradok az olimpia végéig, de a férfi-pár- bajtőrcsapatot még megnézem. Majd kiderül. Egyszer hazame­gyek, de nem 10-én” - örvendezett Szász Emese. 169. Magyarország a riói olimpiáig 168 olimpiai aranyérmet nyert, ez a szám szerepel a magyarok formaruháján is. „A 168-as szám van mindenünk­re ráhímezve. Mivel az első napon volt a versenyem, megfordult a fe­jemben, milyen jó lenne, ha én vol­nék az, aki miatt át kell hímezni az összes cuccot — kacagott Szász Emese. — Még az sem zavarna, ha most egész éjjel számokat kellene hímeznem!” (bt) Alig egy órával az olimpiai láng meggyújtása előtt tudta meg Vanderlei Cordeirode Lima, hogy miután Pelé egészségi okok miatt nem vállalta, őrá bízták a riói olimpia megnyitóünnepségének megtisztelő feladatát. De Li­ma maratonfutóként úgy lett bronzérmes a 2004-es athéni olimpián, hogy a 35. kilométernél vezető helyen futott, ám egy ír pap megtámadta. Űrvízilabda után döntetlen BŐD TITANILLA A magyar férfi-vízilabda válogatott 13:13-as döntetlennel kezdte az olimpiát a világ- és Eurépa- bajnoki címvédő szerbek ellen: a magyarok előnye volt már négy gól is, de a szerbek négy másodperccel a meccs vége előtt egyenlítettek. Benedek Tibor kapi­ClPHfeik tan>' azonban nem pá- nikol: „A magyar csa- ^^485* pat érzi, hogy erős.” Szerbia a 2012-es olimpia óta rendezett hét világver­senyből hatot megnyert. Azon az egyen, amelyen nem a szerbek do­mináltak, Benedek Tibor csapata di­adalmaskodott, de a barcelonai vb-n nem találkozott egymással a két csa­pat. Az elmúlt négy évben a magya­rok csak egyszer tudták legyőzni az örök riválist, a 2014-es Eb- csoportkörében, de a döntőben ott is kikaptak Szerbiától. A magyar válogatott tehát a lehető legnehezebb ellenfelet kapta a riói olimpia férfitomájának nyitómérkő­zésére. Úgy tűnt, sima lesz a találko­zó, a magyarok szereztek vezetésű és előnyüket biztosan tartották, az első negyedben öt gólt lőttek, ekkor 5:3 volt az állás. „Csak kapkodtam a fe­jem, igazi űrvízilabdát láthattunk mindkét oldalról” - mondta utóbb Benedek Tibor szövetségi kapitány. Sokatmondó, hogy a magyar váloga­tott első félidei kilenc gólját kilenc különböző játékos lőtte, és Nagy Viktor is ihletett állapotban védett. Ha a szerbek reménykedtek volna, hogy felzárkóznak, mindjárt jött egy hig­gadt magyar akció, és újra két gólra nőtt az előny. A szerb válogatottat azonban soha nem szabad leírni, visszakapaszkod­tak a meccsbe, és három perccel a vé­ge előtt kiegyenlítettek. 12:12-nél új meccs kezdődött. Vámos betalált, a szerbek két bődületes kapufát is lőt­tek. 47 másodperccel a lefújás előtt a magyarok támadhattak. Benedek Ti­bor időt kért, de a szerbek jól véde­keztek. Jött egy újabb szerb kapufa ­a 8.! s végül Filipovics négy má­sodperccel a vége előtt emberelőny­ből kiegyenlített. így lett a vége 13:13. Benedek Tibornak a meccs után vigasztalnia kellett a játékosokat, de hangsúlyozta, a szomorúság gyorsan elmúlik. „Ez a szerb csapat nyolc éve játszik együtt, és sok olyan meccset megélt már, amikor három-négy gó­los hátrányból jött vissza. Az egygó- los győzelemnek is örültünk volna, de benne van a játékban, hogy az utolsó pillanatban még kap az ellenfél egy emberelőnyt. Annak viszont nagyon örülök, hogy ott voltunk fejben, ak­kor is, amikor a szerbek felzárkóz­nak” - értékelt a kapitány. Az olimpián mindkét együttes nagyra tör, könnyen előfordulhat, hogy a torna későbbi szakaszában új­ra összekerül a két csapat. Benedek szerint azonban nem lehet összeha­sonlítani egy csoportmeccset az élet­halál küzdelmekkel. Igazán a torna utolsó három találkozóján kell jól tel­jesíteni. A kapitány leszögezte: „A magyar csapat érzi, hogy erős, és csak rajtunk múlik, hogy erősek is marad­junk.” A magyar párbajtőröző boldogan pózol a riói aranyéremmel (TASR/AP-feivéteiek)

Next

/
Thumbnails
Contents