Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-08 / 184. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. augusztus 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Végzetes nyár együttérzünk azzal, ami közel áll hozzánk Azt mondják, jobban K amaszkoromban július elején apámmal Karlovy Varyba jártam a filmfesztiválra. Egyszer a Pupp Szállodában laktunk, közvetlenül az erdő alatt. Az egyik napon egy kismadár röpült be a szobánkba. Apám segített neki kitalálni az ablakon, majd azt mondta, rossz előjel a madár a szobában, valaki meghal. Néhány nappal hazaérkezésünk után megtudtuk, hogy meghalt apám közeli barátja, Jaro Filip. Akkor megdöbbentett ez a szimbólum, a nyári végzet. Nyáron a sajtó tele van halálhírrel. Vízbe fulladások, repülőgépszerencsétlenségek, terrortámadások, öregség, betegség. Nem tudom, hogy nyáron azért élem-e át intenzívebben az elhalálozásokat, mert gyakrabban írnak róluk, vagy azért, mert kegyetlen ellentétben vannak a napsütéssel. Nyár elején a norvég Ásne Seierstad kitűnő könyvét olvastam, az Egy közülünk: történet Norvégiáról címűt. Aprólékosan és dermesztőén írja le azokat az eseményeket, amelyek Anders Breivik brutális tettéhez vezettek Utója szigetén, ahol 77 embert ölt meg. Ez a könyv nemcsak a gyilkos személyiségének szentel figyelmet, hanem áldozatai életének is, Norvégiáról teljes képet rajzol. Ásne Seierstad nem kioktat, nem vádol, közvetve tesz fel kérdéseket, melyeknek megválaszolását az olvasókra bízza. Amikor döbbenettel végigolvastam a könyvet, az interneten böngészve akartam kikapcsolódni. A vezető hír az orlandói támadás volt. Néhány nappal később az isztambuli. Utána Bagdad. Aztán Zsófi. Kovács Kata Zsófiát nem ismertem. A MartFeszten sem voltam soha. Halála mégis jobban megérintett, mint a terrortámadás áldozataié. Egyszer egy fesztiválon sátorban töltöttem egy éjszakát, egy közeli emberért izgultam. Azt mondják, jobban együtt tudunk érezni olyasmivel, ami közel áll hozzánk, vagy amihez személyesen kötődünk. A nizzai sétányon történt támadás napján hunyt el Esterházy Péter. Sokunknak van közös emléke vele, tudjuk, hol találkoztunk, hol hallottuk, mit olvastunk tőle. Életünk, kultúránk része volt, halála ezért fáj. Aki Nizza sétányán járt, annak Nizza fáj, akinek Isztambulban vannak barátai, annak a törökországi hírek hallatán szorul össze a gyomra. Kinek fáj Bagdad? Pozsonynak is. A Facebookon találtam egy meghívást egy szerény meg- • emlékezésre a bagdadi áldozatokról. A találkozót július 14-re tervezték a Szabadság térre. Július 14-én Nizzában emberek haltak meg. A Szabadság téren csak maroknyi csoport gyűlt össze - kiderült, hogy egy iraki közösség néhány család és szlovák barátaik. Gyertyákból rakták ki Bagdad és Nizza nevét, melyek fölött kétnyelvű transzparens lógott: „A terrorizmus az emberiség ellensége”. Sajnos Franciaországban ez ismét beigazolódott - egy templomban. Franciaországban azonban a katolikus egyház és az iszlám közösség békésen reagált a gyilkosságra. Erőszak helyett párbeszéddel, közös imádsággal. Azt kivánom, hogy a madarak kint röpködjenek, a városok, hegyek, folyók, síkságok felett, kerüljék a nyitott ablakokat. A halál felett nem győzhetünk. Megszűnnénk embernek lenni. A félelemmel szemben örökké harcolni fogunk. A legrosszabb egyedül maradni a félelemben. Ha beszélünk a félelemről, segít szembenézni vele. Mára nyomunkban vannak (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Paradicsomi állapot MOLNÁR NORBERT N agy divat lett offshore-cégekre vadászni. Főleg a Panamairatok nevű botrány kirobbanása óta érzékenyebbek az országok az adóparadicsomokban bejegyzett cégekre. Teljesen helyénvaló reakció, gondolhatnánk, de nem ártana megnézni néhány tényt, mielőtt az offshore-gyűlölő hisztéria minket is elkapna. Offshore (a szlovák nyelv a postaládacég megnevezést használja, ami emberközelibb, mint az offshore) mindig volt és mindig is lesz. Már az ókori görögök is offshore-kodtak. Olyan szigetek kikötőit választották a hajók, ahol nem kellett külön adót fizetniük. Az adóelkerülésnek történelme van. Meg jelene és jövője is. Amíg léteznek helyek, ahol nem kell adót fizetni vagy kevesebbet, addig mindenki spekulálni fog. Márpedig olyan nem lesz, hogy a világon mindenhol azonosak lesznek az adókulcsok. Miért fizessen egy cég társasági adót Franciaországban, ahol 33%-os az adókulcs, ha megteheti Bulgáriában, ahol 10%-os, vagyis 23% a különbség? Önök közül ki akarna 23%-kal magasabb adót fizetni? Senki. Egyelőre azt sem tudja Európa definiálni, mi is az adóparadicsom, és mi az offshore. Egyesek szerint adóparadicsom az az ország, ahol alacsony vagy egyszámjegyű valamelyik adókulcs, mások szerint a teljes anonimitást biztosító ország adóparadicsom, megint mások azt mondják, adóparadicsom az, ahol nem kell könyvelést vezetni. Míg Európa harcol az offshore ellen, az Európai Unión belül is vannak adóparadicsomok, mint Hollandia, Ciprus, Lettország, Málta, Bulgária, az éppen távozni készülő Nagy-Britannia és bizonyos adónemekben Magyarország is. Harcolunk magunk ellen is. Milyen indokai lehetnek annak, hogy valaki adóparadicsomban jegyezteti be a cégét? Az anonimitás miatt. Tiltakoznunk kell, mert itt valószínűleg valamilyen mutyiról lesz szó. Mert a karibi üzleti érdekeltségek ezt kívánják. Teljesen jogos, miért is fizetne itt adót. Az alacsonyabb adókulcs miatt. Teljesenjogos. Az a legnagyobb röhej, hogy a kormányok felháborodnak és üldözik az adóoptimalizálást, miközben éppen az általuk meghatározott szabályokkal van gond. Ha alacsonyabbra termék az adókulcsot, a cégek fele nem azon agyalna, hogy melyik országba menjen kevesebb adót fizetni. És akkor nem kellene üldözni az offshore-t sem. Lucia Zitňanská új törvénye, amely azt hivatott elérni, hogy az offshore- cégek nehezebben tudjanak pályázni az állami tendereken, s hogy a pályázóknál meg lehessen állapítani, ki a legvégső kedvezményezett, nagyon logikus kezdeményezés. Csakhogy egy kicsit mintha boszorkányt üldözne ő is. Az elmúlt pár évben az állami tendereknek csak másfél százalékát nyerték adóparadicsomban bejegyzett cégek. Ugyanilyen arányban nyertek olyanok, amelyek pár nappal a tender kihirdetése előtt vagy a tender kihirdetése után alakultak. Ezekkel senki sem foglalkozik, pedig sokkal gyanúsabbak, mint az offshore-cégek. És a csókosokkal sem foglalkozik senki, pedig azok valószínűleg nagyságrendekkel nagyobb összegeket szakítanak ki az állami testből, mint a fentebb említettek. Summa summarum: ne az offshore-t üldözzük, hanem a rossz intézkedéseket és az evidens csalásokat. FIGYELŐ Putyin nem Európa ellensége Vlagyimir Putyin orosz elnök nem ellensége Európának, és képes eredményesen együttműködni az Egyesült Államokkal a Szíriái konfliktus megoldásáért-nyilatkozta Simon Peresz volt izraeli államfő vasárnap az RT angol nyelvű orosz állami televíziónak. „Megértettem, hogy Putyin szíve vágya nem Európa ellen harcolni, hanem Európa részévé válni” - állította a 93 éves, Nobel-békedíjas politikus, aki többször találkozott az orosz vezetővel. (MTI) Részben segélyekből finanszírozhatták a támadásokat A belga hatóságok vizsgálatából kiderült, hogy a párizsi és a brüsszeli merénylők közül legalább öten munkanólküli-segélyt kaptak Belgiumban. A párizsi és a brüsszeli terrorcselekmények elkövetői közül többnek is szociális juttatásokat fizetett a belga állam a merényletek előtt, ami komoly kérdéseket vet fel az ellátórendszer működésével kapcsolatban - írta a The Wall Street Journal (WSJ). Az amerikai üzleti újság szerint a belga hatóságok vizsgálatából kiderült, hogy a párizsi és a brüsszeli merénylők közül legalább öten munkanélküli-segélyt kaptak Belgiumban, de a tavaly feloszlatott verviers-i terrorcsoport tagjai közül is sokan éltek segélyen. A juttatásokat kapó merénylők uniós állampolgárok voltak. Salah Abdeslam, a novemberi párizsi terrortámadások feltételezett főszervezője három héttel a merényletek előtt is kapott szociális juttatásokat, holott résztulajdonosa és menedzsere volt egy bárnak, ezért nem is voltjogosultamunkanélküli-segélyre - közölték bennfentes források. Ez a kérdés komoly dilemma elé állítja Európát: a modem jóléti állam elengedhetetlen a szegénység leküzdése és a bevándorlók integrációja végett, de elejét kell venni annak, hogy ezekkel a pénzekkel terrorcselekményeket finanszírozzanak - írta a napilap. „A rendszer sérülékeny a terrorizmusfinanszírozás céljából való visszaélésekkel szemben” — hangsúlyozta Tom Keatinge, a Royal United Services Institute (RUSI) brit stratégiai kutatóintézet vezetője. Elmondta, elképzelhető, hogy a probléma megoldásáért az európai kormányok utalványokat adnak készpénz helyett a rászorulóknak, és felülvizsgálják a gyakorlatot, mely szerint a kedvezményezettek döntenek a juttatások felhasználásáról. Brüsszelnek körültekintőbbnek kellene lennie a szociális juttatások kiutalásánál, hogy kinek fizetnek és ők mit kezdenek a pénzzel” - jelentette ki Keatinge. Philippe de Koster, a belga pénzügyi hírszerzési ügynökség igazgatója úgy vélekedett, a biztonsági és a jóléti szolgálatoknak szorosabban kell együttműködniük, hogy megakadályozzák a kifizetéseket olyanoknak, akik gyaníthatóan terrorista tevékenységek finanszírozására fordítanák a pénzt. Ehhez törvénymódosítások kellenének Belgiumban, a jelenlegi jogszabályok értelmében kizárólag akkor vonhatják meg a juttatásokat, ha jogerősen elítélik az érintettet terrorizmus miatt, vagy ha a gyanúsított elhagyja az országot. A terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem fontos célja a nemzetközi közösségnek. Az elsődleges cél, hogy az Iszlám Állam (IÁ) és az al- Kaida dzsihadista milíciákat megfosszák bevételeiktől, a hatóságok azonban a kisebb terrorsejtek és a „magányos farkasként” lecsapó merénylők ellen is megpróbálnak fellépni. Nehéz feladat, a közelmúltbeli merényletek költsége ugyanis alacsony. A novemberi párizsi terrortámadások megszervezése 30 ezer euróba került, a márciusi brüsszeli merényletek kevesebb mint 3 ezerbe. A nizzai gázolásos merénylet elkövetője 1600 eurót fizetett a bérelt teherautóért. Az IÁ 2015-ös kiadványában azt javasolta a Nyugaton élő követőinek, ha jogosultak állami juttatásokra, éljenek vele. Diákhitelből, biztosítási csalásból és rablásból származó pénzeket is felhasználtak az Európában elkövetett támadások előkészítésekor. (MTI)
