Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-01 / 178. szám, hétfő

141 SPORT 2016. augusztus 1.1 www.ujszo.com Megéri-e olimpiát rendezni? Szabados Gábor sportkozgazdász szerint az olimpiarendezés jó projekt, de jól is kell csinálni BŐD TITAN ILLA Milyen hatással van az olimpiarendezés egy ország gazdaságára, egyáltalán ki lehet-e jól jönni belőle? Mi vár Rióra az ötkarikás játókok után, ós mit jelenthet ez Budapest számára? Rio de Janeiro 2009-ben nyerte el az olimpiarendezés jogát, akkor az ország sokkal jobb gazdasági hely­zetben volt, mint most, az elmúlt hat évben az exportcikkek világpiaci árának csökkenése miatt az egy före eső gazdasági teljesítmény mintegy 20 százalékkal csökkent. Míg a ren­dezés jogát egy dinamikusan fejlődő gazdaság kapta, az olimpiára már egy válságban lévő országban kerül sor. Az ország komoly recesszióval küzd, a nyugdíjak kifizetése is akadozik, ilyen körülmények között kellett elő­készíteni a játékokat. Rió két hónapr pal a játékok előtt egymilliárd eurós gyorssegélyt is igényelt a költségek fedezésére. Válságban a játékok? Közben az ötkarikás mozgalom is kisebb válságba került - ezt jól pél­dázta, hogy a 2022-es téli játékok rendezési jogára csak Almati és Pe­king pályázott, két nem éppen szok­ványos piacgazdasággal rendelkező országból. Oslo háromnegyed évvel a döntés előtt visszalépett. A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ságnak reagálnia kellett, a 2013 óta hivatalban lévő elnök, Thomas Bach eddigi legjelentősebb lépése az Agenda 2020 létrehozása, amelynek értelmében jóval kisebb költségve­tésből is lehet majd olimpiát rendez­ni. Az olimpiai mozgalom mellett nagy érv a hagyomány, ezzel szem­ben a közelmúltban életre hívott eu­rópai játékok jövője egyáltalán nem biztos. 2015-ben Baku adott otthont a kis olimpiának is nevezett ese­ménynek, ám a 2019-es rendezvény eredetileg kijelölt házigazdája, Hol­landia visszalépett, s bár Oroszor­szág (konkrétan Szocsi és Kazany) jelentkezett, hogy szívesen meg­szervezi ajátékokat, ajelenlegi orosz doppingbotrány miatt kérdéses, hogy erre végül sor kerül-e. Az olimpiákat nem fenyegeti ez a sors, az újkori játékok több mint 120 éves története a garancia arra, hogy mindig lesz érdeklődés a házigazda szerepe iránt. Más kérdés, hogy tudnak-e ebből a rendező városok, országok profitálni. Jelenleg úgy néz ki, kevesen tudnak jól megrendezni egy olimpiát. A ,jól” most nem a sportesemények lebonyolítására és a zökkenőmentes szervezésre, hanem a kiegyensúlyozott költségvetésre, valamint a létesítmények, infra­struktúra eredményes hasznosításá­ra vonatkozik. Garantált túlköltekezés Az olimpiarendezésnél általában komoly probléma a túlköltekezés. Az Oxfordi Egyetem 2012-es tanulmá­nyából kitűnik, hogy 1968-tól egyet­len alkalommal sem sikerült a terve­zett összegből kihozni az ötkarikás játékokat. A legnagyobb költségtúl­lépést Montreal produkálta 1976- ban, a kanadai város 796%-kal köl­tött többet a tervezettnél. Barcelona 1992-ben 417%-kal, Lake Piacid 1980-ban 321%-kal költekezett túl. Ezek a legkirívóbb esetek, a legin­kább Peking tudta mederben tartani a költségeket, mindössze 4%-os túllé­péssel, de Vancouver (17%) és Salt Lake City (29%) is viszonylag kis túllépéssel zárt. Az elrontott olim­piarendezések iskolapéldájaként emlegetett Athén esetében 60% volt a túlköltekezés, míg a sokkal kevés­bé kritizált London 101, Sydney pe­dig 90%-kal lépte túl a költségeket. Átlagosan nagyjából kétszer annyiba kerül egy olimpia, mint amennyire tervezik, ha Rió is tartja ezt a trendet, akkor a 9,7 milliárd dollár költségvetésű esemény vélhe­tően 17 milliárd dollárba fog kerülni. Szabados Gábor sportközgazdász azonban felhívja a figyelmet arra, önmagában a túlköltekezés vagy a hitelfelvétel nem csinál rossz befek­tetést az olimpiából. „Egy lakásfelújítás esetében is ál­talában a kétszeresére rúgnak a költ­ségek annak, amit az ember előze­tesen betervezett, mert jönnek vá­ratlan buktatók. S ha az ember lakást vásárol, akkor is legalább 20 évre vesz fel hitelt. Ez akkor azt jelente­né, hogy ez rossz befektetés? Nem, hiszen megvolt a célja” - mondta la­punknak Szabados. Az öröksóg a lónyag A sportközgazdász rámutatott, az olimpia sikerét az mutatja meg, mennyire tud majd élni az ötkarikás örökséggel a házigazda város. Téves az a módszer, amely úgy próbálja Montreal A montreali játékok költségvetése elké­pesztő 796%-kal lépte túl a terveket, a város 30 éven át törlesztette az olimpia­rendezés miatt felvett hitelt. Ez utóbbi önmagában még nem lenne negatívum, ám nem volt igazi haszna a játékoknak. Athén Az athéni játékokra épült létesítmények nagy része nincs kihasználva, sokuk alig tíz éwel az olimpia után már az enyészeté lett, ráadásul a finanszírozást is rosszul oldották meg, mert az ország­nak nem volt elég forrása a játékokra. megállapítani, nyereséges volt-e egy olimpia, hogy az előkészületek költ­ségeit párhuzamba állítja azzal, mennyi pénzt költöttek a turisták a játékok két és fél hete alatt. Egy olimpiarendezésnek akkor van ér­telme, ha olyan beruházásokat va­lósítanak meg közben, amelyekre az adott városnak amúgy is szüksége lett volna, és képes őket egyszerre végrehajtani. Pozitív példa lehet London, ahol az olimpiai parkot a város egyik legfejletlenebb részébe, az East Endre tervezték, amelyet tel­jesen revitalizáltak. Egy lepukkant környék az olimpiának köszönhető­en új életre kelt, s a működő infra­struktúrának köszönhetően az itteni ingatlanok iránt komoly az érdeklő­dés. Papíron a riói tervek is hason­lóak: az olimpiai park az eddig nem túl felkapott Bárrá városrészben lesz, de hogy mennyire sikerül a gyakor­lati megvalósítás, azt most még nem lehet megmondani. A vb tanulságai Rió specifikus helyzetben van, hi­szen két éve Brazília fütball-vb-t rendezett, s abból már sok következ­tetést le lehet vonni az olimpiára nézve is. Szabados szerint két komoly ha­tása van, ha egy ország/város nagy sporteseménynek ad otthont: létre­jönnek komoly sportlétesítmények? illetve megépül a kiegészítő infra­struktúra, amelyből hosszú évek után is profitálhat a lakosság. „A brazilok a futball-vb kapcsán a sportlétesít­ményeket nem tudták kihasználni, oda építették a stadionokat, ahol nincsenek olyan csapatok, hogy telt házzal működhessenek a létesítmé­nyek. A 2006-os vb-n a németek ezt sokkal jobban csinálták, az akkor épült stadionokban azóta is szinte mindig telt ház van. Nyilván ehhez kell egy minőségi bajnokság is, de azt gondoltuk, hogy Brazíliában is van olyan futball, hogy meg lehet tölteni a stadionokat, mégis el tudták rontani” - magyarázta a sportköz­gazdász. A brazíliai futball-vb előtt ráadá­sul sok beígért infrastrukturális fej­lesztés sem valósult meg, idő- és pénzhiány miatt, pedig pont ezek azok, amelyek később a lakosság ja­vát szolgálhatnák. A riói játékok előtt is fennállt ez a veszély, végül a metró az utolsó pillanatra elkészült, bár az olimpia alatt csak az akkredi­tált személyek és a jeggyel rendel­kező nézők használhatják. A PR-hatás sem elhanyagolható, Brazíliában azonban a futball-vb alatt ez is a visszájára fordult, mert bár a futball igazi vallás a brazilok­nál, sokan tüntettek a vb ellen. Jó projekt Bár napjainkban főleg az olimpia­rendezés negatív hatásait szokás hangsúlyozni, nem gazdasági ön- gyilkosság ötkarikás játékokat ren­dezni. Ez a 2024-es budapesti olim­piarendezésről szóló vitákban is fontos érv lehet. „Az olimpia alapvetően egy jó projekt, de jól is kell csinálni - hangsúlyozta Szabados Gábor. - Ne pénzügyi megtérülést várjunk tőle, mert ez egy infrastrukturális beru­házás, amelynek haszna hosszú tá­von, 25-30 éven belül mutatkozik meg. Pont az a lényeg, hogy az olimpiai fejlesztés során ne azt néz­zük, mire van szüksége a NOB-nak vagy az olimpiának, hanem azt, mi­re van szüksége a rendező ország­nak, az ottani sportéletnek, a lakos­ságnak. Ha ezekre a szükséges fej­lesztésekre rá lehet rakni egy olim­piát, és van is rá pénz, akkor érde­mes belevágni.” Takarékos olimpia? Az Agenda 2020 és a NOB reto­rikája is azt mutatja, a jövőben a ta­karékos olimpiarendezés a cél. En­nek vannak észszerű vetületei, pél­dául az, hogy nem ragaszkodnak hozzá, hogy minden olimpiai hely­szín egy városon belül legyen, ha­nem á központtól távolabb is lehet­nek események, ha ott már állnak megfelelő létesítmények. (Részben erre építi az olimpiai pályázatát Bu­dapest is.) A riói játékok kapcsán azt is hang­súlyozták, a nyitóünnepség sokkal kevesebbe kerül majd, mint a lon­doni, amelynek költségei 40 millió dollárra rúgtak. Szabados Gábor szerint azonban a túlzott spórolás akár vissza is üt­het. „Egy fapados olimpiát sokan csalódásként élnének meg. A meg­nyitó minden olimpia legnézettebb eseménye, abban az évben az a vi­lág legnézettebb sporteseménye, pedig semmilyen sport nem zajlik közben. Ha ezt leredukálják néhány néptáncosra meg egy üdvözlő be­szédre, akkor teljesen más hatást válthat ki, mint a korábbi olimpiák. Óvatosan kell ezzel bánni, mert az olimpia egy termék, amelynek az imázsát nem szabad elrontani” - hangsúlyozta a sportközgazdász. A megnyitó ráadásul az összköltsé­gekhez képest nem is olyan nagy összeg, tehát nem biztos, hogy azon éri meg spórolni. AZ ÉRTELMEZ­HETETLEN A POZITÍV PÉLDÁK Peking A pekingi olimpiát egy kommunista or­szág rendezte, nem a gazdasági vonat­kozások voltak a fontosak, kizárólag a PR-hatás. Ez egy gazdaságilag értelmez­hetetlen presztízsberuházás volt, azzal a céllal, hogy Kína elkápráztassa a világot. Barcelona A katalán város az 1992-es olimpia után vált felkapott turistaközponttá. A játékok rendezése nagyon sokat dobott a PR-ján, az olimpiának köszön­hetően kialakított infrastruktúra pedig vonzóvá és élhetővé tette a várost. London Bár a négy éwel ezelőtti londoni játékok rendezése is a kétszeresébe került a tervezettnek, a létesítmények kihasznált­sága példaértékű, és az East End város­rész megújulása, területrehabilitációja is jót tett a városnak, (bt) Az olimpia rendezése nem olcsó mulatság (TASR/AP-feivétei) :

Next

/
Thumbnails
Contents