Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-05 / 182. szám, péntek
«ww.ujszo.com I 2016. augusztus 5. NAGYÍTÁS I 9 Sportszerűtlen élsport? Az államilag támogatott orosz doppingbotrány kipattanása számos sportetikai kérdést vet fel (Somogyi Tibor felvétele) MIKLÓSI PÉTER Kétségtelen, hogy a tiltott szerek használata rombolja a nemes versengés presztízsét is a fair play tisztességét. Mert épp a sport tisztasága lehet(ne) az akarat, a kitartás, a becsülettel edzett test győzedelmének bizonysága. Igaz, a múltban is voltak doppingvétségek, bár azokról inkább szű- kebb körben és a sajtó másodrendű híreiben esett szó. Nyitott világunkban azonban élénk közbeszéd tárgya lett a dopping: hogy a győzelmek, a dobogós helyezések hátterében nemegyszer sok-sok tabletta, injekció, transzfuzió állhat. Egyéni rizikót vállalva „rásegítésként”; de ami a slamasztikába került orosz olimpikonok esetében még meghökken- tőbb, hogy kormányzati segítséggel és a titkosszolgálatok bevonásával! Ez duplán sérti a sportszerűség princípiumát, az olimpiai eszmét. A sportolók egészségének felelőtlen kockáztatását már nem is említve. Ezekről a kérdésekről Rácz Olivér professzorral, a kassai orvosegyetem patofiziológiai intézetében pár nappal a riói ötkarikás játékok megnyitása előtt beszélgettünk. Ön szerint a sport vagy a sporterkölcs az igazi vesztese annak, hogy a Nemzetközi Antidopping Ügynökség álláspontjával szemben a Nemzetközi Ölimpiai Bizottság július 24-ei kétarcú döntése alapján - a skandalum dacára - az orosz olimpikonok jelentős hányada ott lehet a riói nyári játékokon? Elolvastam a NOB hivatalos állás- foglalását, és nem találtam benne semmi indokot, ami magyarázatot adna erre a képmutató döntésre. A helyzet lényegét tekintve az nem old meg semmit, hogy álnok módon az orosz sportolók rajtengedélyének megadását végül is átruházták az egyes sportszövetségekre. Ezzel maga a sport, a sportolók, az olimpiai gondolat és a nézők milliói is vesztesei az idei olimpiának. Ez a most kitudódott és a legmagasabb moszkvai kormányzati köröket is érintő szervezett csalás egészen különleges eset, amelyből valóban messzemenő következtetések is levonhatók. A NOB- nak ez a sportvilágot megosztó és csak színleg salamoni döntése nemcsak alkalmi sportetikai kérdés, hanem ennél jóval mélyebb társadalmi és politikai összefüggései is vannak. Hiszen a lebukott sportolók vétkeseknek vétkesek ugyan, ám ők az egész álszent gépezet végén állnak csak. Az eredeti bűnösök aNOB vagy akár a labdarúgásban a FIFA azon mindenkori tagjai, akik a józanul mérlegelhető bizonyosságok helyett - gyakran „figyelmességek” fejében - elfogultan szavaznak a nagy világ- versenyek helyszíneiről. Vagy talán nem egy éppen akkor aktuális összetételű NOB ítélte oda az emberi jogokkal komolyan hadilábon álló Pekingnek a 2008-as olimpiát, a pu- tyini Oroszországnak a 2014-es szo- csi téli olimpiát; a múltban a hitleri Németországnak az 1936-os berlini olimpiát? Eszerint a sport szellemisége helyett, társadalmilag, az érdek és a pénz dominál, újabban esetleg a NOB elnöke, Thomas Bach és Vlagyimir Putyin személyes jó viszonya is? Kár lenne konspirációs elméleteket faragni, de aki a meleg tengerparton rendezhet téli olimpiát, az bizony kedvezményezett pozícióban van. És ha a soros nyári játékokon is éremesővel akar bizonyítani, akkor megfelelő ukázzal állami segítséget nyújt hozzá. Hogy technikailag ezt miképpen oldották meg, szinte mellékes: a minták dátumait hamisították meg, vagy a gépek szoftverjébe nyúltak bele? A biokémiában az ilyen műszereket röpke fél óra alatt úgy tudom beállítani, hogy más eredményt hozzanak ki. Manapság nincs olyan szoftver, amelybe ne lehetne behatolni. És hát a cél szentesíti az eszközt! A hiú politikusok a sikeres sportolók dicsőségének fényében akarnak tetszelegni, s ezért nekik semmi sem drága. Ezért is szembeszökő tanulság az orosz sportolók esete a riói olimpiával. És ha ennek nem próbálunk időben társadalmilag gátat vetni, akkor ez a szemforgató stílus örökre így marad, a sportban az egyetlen bűnbak pedig a tiltott szerek használatán csípett versenyző lesz. Az ön húga, Loksáné Rácz Katalin a hetvenes évek remek tudású vívónője, most pedig a Nemzetközi Fair Play Szövetség szlovákiai nagykövete. Beszéltek az orosz olimpikonokat ért sportcsapdáról? Persze. De arról is beszélgettünk, hogy a gyerekek, a legfiatalabb sportolók elé az egykori élsportolók pozitív példáit kellene állítani. Nálunk például a Zátopek házaspárt, a kitűnő gerelyhajító Danát és hosszútávfutó férjét. Elmesélni nekik, hogy a legendás emlékű Emil Zátopek nehéz katonabakancsban futott naponta 40-50 kilométert, így ha a versenyeken belebújt a fútóci- pőbe, pehelykönnyűnek és gyorsnak érezhette a lábát. Magyar viszonylatokban például Hajós Alfrédről, Gerevichékről, Székely Éváról, Balczó Andrásról kellene minél többet beszélni, vagy akár Takács Károlyról, aki bal kézzel lőtt, mert a jobbját elvitte egy gránát. A húgom viszont friss negatív tapasztalatokat is felhozott, ami nem dopping még, de rossz irányba tereli a fiatalokat. Például a hokisok kölyökcsapatai edzői tanácsra már táplálékkiegészítőket fogyasztanak, ami jobbára sima biznisz. Az, mert egy fejlődő gyerek szervezetének elég az egészséges és változatos étrend, kiegészítésképpen esetleg D- vagy C- vitamin jöhet számításba. Holmi táplálék-kiegészítőknél fontosabb, hogy a leendő sportoló már kölyök- korától kitartóan eddzen, a fölötte bábáskodó felnőttek pedig józanul gondolkodva segítsék. Dr. Rácz Olivér Az igazság kedvéért azt se feledjük, hogy az orosz olimpikonok Rió előtti botránya „csupán” utánnyo- mata ama központilag indukált gyakorlatnak, ami 1989 előtt Csehszlovákiában is, de főként az egykori Német Demokratikus Köztársaság doppinggyárában zajlott. Nyilván helytelen lenne általánosítani, de tény, hogy például a súlylökő Helena Fibingerová biztosan kortikoidokon élt, volt pozitív doppingmintája a diszkoszvető Bugár Imrének, a súlyemelő Oto Zaremba anabolikus szereket szedett, és még sorolhatnánk a neveket. Eltérő viszont a 800 méteres síkfutás verhetetlen csillagának, Jarmila Kratoch- vílovának esete, aki a közhiedelemmel ellentétben valószínűleg nem doppingnak köszönhette világcsúcsot is jelentő sikereit. Öt ugyanis azután nyerték meg az élsport számára, hogy egy földműves-szövetkezetben valaki észrevette: félmázsás krumpliszsákokat szinte fél kézzel hajigái föl egy traktorra. Kra- tochvílová fútókarrierjének titka az lehetett, hogy őnála - veleszületett genetikai elváltozás révén és orvosilag is ellenőrzötten - eleve sokkal magasabb szintet ért el a nők szervezetében különben is elenyésző arányban jelen lévő természetes tesztoszteronérték, ami kihat az izmok teljesítőképességére. Erről most nagy vita folyik szakmai körökben. Azonban a WADA, azaz a Nemzetközi Antidopping Ügynökség ezúttal nem rendhagyó genetikai tüneteket, hanem a konkrét laboratóriumi „bűvészkedések” halmozott számát állapította meg. Saját hatáskörében ezért szorgalmazta az orosz olimpiai csapat kizárását. A NOB részéről is ez lett volna a megfelelő döntés? Azt hiszem, igen. Itt csakis drasztikus intézkedéssel lehetett volna helyes megoldást találni. És a sport jövőjét tekintve példát statuálni. Távolról sem pusztán a kormányzatilag elősegített doppingbotrányba sodródó, ezért kissé sajnálandó sportolók előtt, hanem elsősorban mindazok számára, akik az egész ország nyomorát leplezendő politikai propagandára használják ki a sportot. De hát a sportolók sem makulátlan angyalok! Most Oroszországban, máskor másutt. Magyarázható ez akár azzal, hogy minden sportágban nőtt a teljesítménykényszer? Hogy hihetetlen pénz ömlik a sportba, ami sokakat jelentős egzisztenciához juttat, s ilyen körülmények közt minden sportember a maximumot próbálja kihozni magából - akár minden áron? Nem a nekik jutó jutalmak összegei a legjelentősebbek, hanem a velejáró reklámbevételek tetemesek. A sportoló belekerül egy ördögi körbe, onnan nehéz vagy egyáltalában nem lehet kitömi. Nem lehet nem észrevenni, hogy a hagyományos olimpiai sportok mellett olyan sportágak kerülnek az ötkarikás játékok programjába, amelyek előnyösen mutatnak a televízióban, ezért vonzzák a reklámot, tehát a pénzt. A klasszikus sportok rangja pedig már-már degradálódik. Mit tesz a dopping az emberi szervezettel? Hosszú távon erősen károsítja. Egy sportoló aktív karrierje alatt ebből a szempontból sok mindent elárulhat az illető állóképessége, testének kinézete, izomzatúnak minősége és meny- nyisége. Különösen, ha valaki robbanásszerű teljesítményjavulást mutat. A tiltott szerek használata másként csapódik le az állóképességi és másként az erősportágakban. Újabban a doppingellenőröknek jó segítséget nyújthat az úgynevezett biológiai útlevél, amely bizonyos értékek módosulását követve folyamatosan figyeli a sportolók változásait. A dopping kiszűrésének szándékában ez a jó hír; a kevésbé jó viszont, hogy akik a tiltott szereket kidolgozzák és alkalmazzák - akárcsak a bűnözők -, többnyire egy lépéssel előbbre járnak a doppingellenőröknél. Ezért annyira fontos a tiltott szerek visszaszorítását segítő prevenció. Egészségi szempontból a mai, kizárólag teljesítményfokozó céllal kifejlesztett szerek akár beláthatatlan következményekkel is járhatnak? Olyan kockázat ez, mint az orosz rulett? Igen. Bármikor az életével is fizethet valaki. A doppingoló sportolók ritkán érik meg egészségben az időskort. Tisztességes úton is lehetséges manapság aranyérmeket szerezni, rekordokat dönteni? Bizonyos sportágakban a százszázalékos meggyőződés helyett inkább csak remélni tudom. És el-eltűnődöm azon, vajon nem tisztességesebb, példamutatóbb-e a dopping nélkül elért negyedik helyezés, mint a nemtelen eszközökkel szerzett győzelem. Mert ez szintén értékrend kérdése. Egy verseny, egy döntő vagy egy focimeccs sohasem lehet élet-halál kérdése, elvégre csak egy góllal kell többet adni, mint amennyit mi kaptunk. És akivel szemben kiállunk, ne ellenség, hanem csupán ellenfél legyen. Ön, aki élénken érdeklődik a sport iránt, hinni fog még az egyre újabb csúcsidőknek, a jónál is káprázatosabb eredményeknek? Éz már tudományos kérdés. Mert a dopping sugallta kételyekkel szemben, az érem másik oldalát tekintve, azt is látni kell, hogy a mai fiatalok általában mennyivel magasabbak, erősebbek, mint a náluk most negyven évvel idősebb korosztály volt annak idején. Ma már tudományosan kutatják, hogy például a sprintszámokban milyen legyen a vágtázok legelőnyösebb testtartása. Vagy teniszben a két méternél is magasabb szerb Djoko- vics mégiscsak másként adogat, mint 170 centis ellenfele. Persze, a sporthoz elsősorban tehetség, már a gyermekkortól motiváció, akaraterő szükséges, hiszen aki nem tud focizni, annak hiába adnak teljesítményfokozót vagy akár nagy pénzeket. Ezért minden negatívuma ellenére a riói olimpiának is az lesz a legfőbb erénye, ha szerte a világban minél többen kezdenek el sportolni. Sportszerű keretek között. Dopping a múlt rendszerben „Dokumentumok egyértelműen igazolják, hogy a doppingot a CSKP Központi Bizottsága hagyta jóvá, a megvalósítás az akkori kormány védnöksége alatt zajlott. Ez titkosított politikai feladat volt, az állam szégyellte a dopping támogatását, akiknek intézeti- leg végre kellett hajtaniuk, azok féltek megszólalni (...) Az anaboli- kumok racionális alkalmazása a sport politikai népszerűsítését segítette és a szocialista állam tekintélyét szilárdította. (...) A behozatalból érkezett szereket az NDK élsportolói már nem használták, mert már jobb és könnyebben eltussolható készítményeik voltak." (Mladá fronta Dnes; 2000. aug. 14.)
