Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-05 / 182. szám, péntek

www.ujszo.com I 2016. augusztus 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Anyós a hordóban Hogyan lehet kitalálni és közölni durva, tapintatlan poénokat? LAMPL ZSUZSANNA Ny áron az ember olyanokat is csi­nál, amilyeneket máskor nem, én például kereszt- rejtvényt fejtek. Beírom az „eredeti dzsem” helyére, hogy, jam”, el­csodálkozom azon, hogy némely rejtvénykészítők az olasz színész­nőket illetően leragadtak Mutinál és Lisinél, de ezzel persze senkinek sem ártanak. Az más kérdés, hogy néha nem tudnak magyarul, például nem tudják, hogy a „bennszülött” az „őslakos”, nem pedig „őslakó”. Aztán van itt még egy dolog. Úgy emlékszem, hogy régebben a meg­fejtés mindig valamilyen magvas gondolat volt, néha felemelően szép, máskor vicces, de mindig el­gondolkodtató csattanó, azaz poén. Most? Kezembe akadt egy rejt­vényújság, amelyben ilyen „poé­nok” vannak: „Hanem sikerül jó szóval, győzd meg erőszakkal!” Egy másikban: „Az rizling, az merlot, az meg ott a tíz éve eltűnt anyósom.” Mármint az egyik hor­dóban. Vagy: egy képen három gyerek bőgve veri magát a földhöz, az apjuk foltos ruhában, zsebében bütykös, a nyitott ajtóban az anya, aki azt mondja - ez a megfejtés - „ma este én megyek a haverjaim­mal kocsikázni!” És mehetnék vé­gig, egyik rejtvény alpáribb, mint a másik. De a csúcs a következő, amit egy harmadik új Ságban találtam. Egy idős asszony megy átjárógép­pel a zebrán. Az autók állnak, a legközelebbiból kedélyes (?) arc­kifejezéssel kiszól a sofőr: „igye­kezzen, néni, nem akarok itt meg­öregedni!” Leteszem a ceruzát. Most komolyan kérdezem: ez vic­ces? Felemelően szép? Vagy mi? Éppenséggel elgondolkodtató ab­ban az értelemben, hogyan lehet kitalálni, s ráadásul közölni ilyen durva poénokat. Átfut az agyamon, nem valamiféle rejtett társadalom­kritika akar-e ez lenni, de nem, a rejtvény más műfaj. Az ilyen rejt­vény pedig lassan csepegtetett mé­reg, belerondít az emberek jó ízlé­sébe, mások iránti érzékenységébe, tapintatába. Aki pedig maga is durva, megerősítést nyerhet abban, hogy ez a normális. Pedig van bunkóság e nélkül is, épp elég. Hogy az emberek a tö­megközlekedésben nem állnak fel az időseknek, egy-két kivételtől eltekintve - akiket aztán mindenki néz, hogy mi van, megőrültek? -, úgy tűnik, ma már normális. De láttam olyat is, hogy a buszban a tolókocsiban ülő fiatalt nem akar­ták az erre fenntartott helyre en­gedni. A legújabb „élményem”. Egy anyuka három gyerekkel szállt fel a buszra. Az egyik a kocsiban, a másik a karján, a harmadiknak fel­szállás közben kiesett a kezéből a baba, vissza a járdára. Az anya ki­áltott a sofőrnek, hogy ki kell szállnia, persze a két nagyobb gye­rek azonnal rázenditett, hogy hova megy az anyjuk, mire megszólalt valahonnan egy ideges, durva hang: „na, mi lesz már, indulunk végre?! ” Pedig az egész csak egy-két percig tartott. Szegény gazdagok MOLNÁR IVÁN A Fico-kormányt a legújabb adótörvények kidolgozásánál is a hírhedt betyár - Robert Fico kormányfő példaképe -, Juraj Jánošík ihlette, aki állítólag a gazdagoktól ellopott pénzt a szegények között osztotta szét. A probléma, hogy ez már a több mint 300 éve élt betyárral kapcsolatban sem volt teljesen igaz, a Fico- kormány esetében pedig nem több egyszerű parasztvakításnál. Hogyan is kívánja megfosztani a gazdagokat a pénzüktől a kormány? A pénzügy tervei szerint 15 százalékos adót vetnek ki a cégek részvényesei­nek fizetett osztalékokra, 35 százalékos adóval terhelik az adóparadicso­mokba átutalt pénzt, fenntartják a bankok és az energiacégek ágazati adóit, nagyobb összeget hajtanak be a luxusautók regisztrációjáért és a hazárdjá­tékokat üzemeltetőktől is. Az intézkedéseknek köszönhetően a pénzügy jövőre 178 millió eurós többletbevételre számít. Az így befolyt összeget a tervek szerint tanárbérekre, nyugdíjemelésre és az államháztartási hiány csökkentésére fordítják. Első ránézésre szimpatikus döntésnek tűnhet. Ki ne sarcolná meg azo­kat, akik úsznak a pénzben? Miért ne juthatnának több pénzhez a tanárok és a nyugdíjasok? Ha azonban jobban utánanézünk, rájöhetünk, hogy Fico harmadik kormányában is csak azt teszi, amit már az előző kettőtől meg­szokhattunk: a saját maga által generált problémákat próbálja orvosolni úgy, hogy a lehető legjobb színben tűnjön fel. Az előző Fico-kabinet tavaly jóval nagyobb összeget szedett be az adófizetőktől, mint amennyire ere­detileg számított. A választási kampány finisében azonban ezt eszében sem volt az államháztartási hiány csökkentésére vagy a tanárok kisegíté­sére fordítani. Olyan értelmetlen szociális látványintézkedésekre szórta el a pénzt, amelyek csak néhány kiemelt választói csoportnak kedveztek, rá­adásul a Smer sem nyert sokat, hiszen a népszerűsége meredeken esett. A gazdagok mostani megsarcolása, a tanárok és a nyugdíjasok támogatása is csak ilyen látványintézkedés. Egyéni szintre lebontva ugyanis az említett csoportok alig nyernek valamit, ráadásul az sem biztos, hogy a gazdagok­tól valóban akkora összeget hajtanak be, mint amekkorával számolnak. A tehetősebb rétegeknek ugyanis rengeteg lehetőségük van arra, hogy a fent említett adókat kijátsszák. Ha a Fico-kabinet valóban segíteni szeretne a lakosságon, akkor első­sorban az alkalmazottak adó- és járulékterheit kellene csökkentenie, hi­szen ezek továbbra is rendkívül magasak, miközben az egyszerű alkalma­zottak nem tudják kijátszani az adótörvényeket. Hogy Fico mennyire gon­dolja komolyan a bankok, multik és újgazdag vállalkozók ellen indított baloldali szabadságharcát, azt legjobban a statisztikai adatok bizonyítják. Az elmúlt tíz évben, kétévnyi pihenővel, Fico kormányozta az országot. A végeredmény? A harminc leggazdagabb szlovák állampolgár akkora va­gyont tudhat magáénak, mint az alkalmazottak negyede együttvéve. A la­kosság legfelső tíz százalékának a bevételei hatszor akkorák, mint a leg­szegényebb tíz százaléké. Közben a külföldi tulajdonban levő cégek évente több mint 2 milliárd eurót vonnak ki az országból. Ez Fico balolda­li, „szociálisan érzékeny” gazdaságpolitikájának az eredménye. Rá sem merek gondolni, mi lenne itt, ha Fico véletlenül jobboldali lenne. FIGYELŐ A saría elsőbbségéről írt korábban Kahn A republikánus elnökjelöltet, Do­nald Trumpot élesen bíráló Khizr Khan korábban arról értekezett, hogy az amerikai alkotmányt fe­lülírja a saría, az iszlám törvény­kezés - közölte a jobboldali Bre­itbart News hírportál. A pakisztáni gyökerű amerikai ügyvéd a párt­gyűlés után Washingtonba érke­zett, és a tv-csatomákon folyama­tosan vádbeszédeket tart Donald Trump ellen. A Breitbart News előhalászta Khan korábbi írását, amelyben a jogász amellett érvelt, hogy az alkotmányt „mindig alá kell rendelni a saríának”. (MTI) Gázmaszkok náci múltú cégektől Izraelbe MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A hatnapos háború óta vásárolja Izrael a Lübeckben székelő Drager és a jelenleg amerikai MSA nevű, részben ma is Berlinben működő cégektől ezt a terméket. Az egykori náci Németországot hadianyaggal ellátó cégektől szerzi be Izrael évtizedek óta tudtán kívül a gázmaszkokat - tárta fel gazda­sági mellékletében a Jediót Ahro- nót című újság. A védelmi minisztérium, a rend­őrség, a Sin Bét belbiztonsági szol­gálat, az izraeli vasút, a büntetés­végrehajtás, és még a tűzoltóság is évtizedek óta két olyan német vál­lalattól szerzi be a gázmaszkokat, amelyekről a Jad Vasem Holoka­uszt Emlékintézet egyik kutatója kiderítette, hogy a náci Németor­szág hadianyag-ellátójaként ők szállították a gázmaszkokat nem­csak a német katonáknak, hanem az auschwitzi gázkamrát működtető SS-őröknek is. A Jediót Ahronót értesülése sze­rint 1967, a hatnapos háború óta vá­sárolja Izrael a Lübeckben székelő Drager és a jelenleg amerikai MSA nevű, de régebben Auer néven futó, és részben ma is Berlinben működő cégektől ezt a terméket. A sokéves üzlet révén ezek a megbízható és kipróbált vállalko­zások pályáztatás nélküli, állandó ellátói az izraeli biztonsági szer­veknek. A nácikkal való kapcsola­taikra egy olyan új történeti kutatás derített fényt, amely a gázkamrák náci felügyelői által használt gáz­maszkok eredetét vizsgálta. Egy történész kiderítette, hogy a Drager cég GM38 márkájú, rend­kívül fejlett, sokszor mikrofonnal is ellátott gázmaszkját használták a németek, és a Ciklon B gáz ellen védő szűrőket az Auer gyár szállí­totta hozzá. A gázmaszk egykori használati utasításában egyebek mellett ez is szerepel: „a Ciklon gáz használa­takor csak az Auer gyár különleges, J betűs szűrőjét alkalmazza. Ha gázszivárgást észlel a maszkon, azonnal hagyja el az épületet, cse­rélje ki a filtert, miután ellenőrizte és beállította a maszk szélességét”. Az 1991 -es Öböl-menti háború, a vegyi fegyverekkel való fenyege­tettség óta Izrael minden polgárát ellátta gázmaszkkal, ami hatalmas, milliós nagyságrendű üzlet volt. Legutóbb 2013-ban újították meg ezt a gáztámadás elleni védelmi eszközt, amikor felmerült a Szíriái polgárháborúban az ott elraktáro­zott vegyi fegyverek esetleges be­vetése, és Izrael lakói hosszú so­rokban álltak a maszkokért az átadó állomásokon, a postahivataloknál. 2014 januárjában Jeruzsálem be­jelentette, hogy megszüntetik a gázmaszkok osztását, mert draszti­kusan csökkent egy támadás esé­lye, ráadásul kétségbe vonható hasznosságuk ideggázok ellen, és nagyon drágák, darabonként 380 sékelbe, mintegy 90 euróba kerül­nek. A Jediót Ahronóthoz érkezett válaszok alapján a tűzoltók és a mentők szerint a világon fellelhető egyik legjobb minőségű, életmentő eszköz, de a tűzoltók nem javasol­ják a biztonságiaknak a megvásár­lását. A védelmi minisztérium közölte a lappal, hogy eddig nem tudtak a két német vállalkozás háborús múltjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents