Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-27 / 174. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. július 27. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 121 Hagyományőrzés a nyelvhatáron Az imregi népdalok olyan egyediek, hogy még a szomszédos falvakban sem éneklik őket LECZO ZOLTÁN Hagyományainkat, népszoká­sainkat, kultúrkincsiinket különbözőképpen őrizhetjük, ápolhatjuk. Ám ahogyan azt Imregen, ebben a kis kelet­szlovákiai faluban évtizedek óta teszi egy maroknyi közösség, arról csak a legnagyobb tisztelettel ós elismeréssel szólhatunk. mn Az Imregi Hagyományőrző Cso­port 1981 -ben alakult Ádámné Ung- völgyi Erzsébet kezdeményezésére. Az együttest azóta is vezető hölgy elmondása szerint mindig vonzódott a régi táncokhoz, dalokhoz, gyerek­korában szívesen töltötte az időt nagyszüleinél, ahol számtalan él­ménnyel gazdagodott. Miután szü­lőfalujából, a közeli Abaráról Im- regre került, felfigyelt arra, hogy az itteni bálokban, lakodalmakon, ün­nepségeken olyan dalokat hallhat, melyeket eddig sehol sem. Akkori­ban a Nőszövetség felhívást tett közzé Az élet szépségei címmel, ké­zenfekvő volt az ötlet, hogy éneklő­csoportot alapítanak, és ezeket az egyedi dalokat minél több emberrel megismertetik. A gondolatot tett követte, és a csoportot tizenöt jó hangú asszonytársával Erzsébet Az imregi népviselet legalább annyira egyedi, mint az asszonykórus által bemutatott imregi karikázó (Képarchívum) asszony meg is alapította. Első fel­lépőruhájukat maguk varrták, mely az itteni - akkor még a hétköznapo­kon is hordott-népviselet volt. Ez az autentikus imregi viselet egyébként legalább annyira egyedi, mint a re­pertoárjukban szereplő imregi kari­kázó, melynek bemutatásával mindjárt szép sikert értek el. A magyar hagyományok őrzése egyébként már akkoriban sem csu­pán szórakozást jelentett errefelé, hisz Imregen már akkor sem volt se magyar óvoda, se magyar alapisko­la, és idővel a szlovák tannyelvű in­tézmény is bezárta kapuit. A helyzet később csak romlott, manapság jó páran már a helyi magyarok közül sem vállalják származásukat, anya­nyelvűket. Az asszonykórus azon­ban tette a dolgát, próbált és fellé­pett, s már 1985-ben a Tavaszi szél vizet áraszt vetélkedő országos döntőjében Pozsonyban, majd Du- naszerdahelyen szerepelt, de Gom­baszögön is hallhatta őket a közön­ség. Idővel a repertoár is bővült, programjukba egyebek mellett a fonás, a szénarakás, a helyi ünne­pek bemutatása, valamint a lako­dalmas is bekerült. Arany- és ezüst­sávos minősítést szereztek, számta­lan helyen felléptek, egyebek mel­lett Kalocsán, Baján és Szekszár- don, a Duna Menti Fesztiválon, a Budapesti Nemzetközi Vásáron, Egerben, Sárospatakon, Pozsony­ban és Jászberényben, legutóbb Ta­tabányán énekeltek, és már készül­nek a cigándi és a dobóruszkai fel­lépésükre. Műsorukat még a Szlo­vák Televízió stábja is rögzítette, amikor a Kelet-Szlovákiában élő nemzetiségek lakodalmas szokása­iról forgatott sorozatot. A csoport Imregi Hagyományőrző Csoport A megalakulás éve: 1981 Vezető: Ádám Erzsébet Tagolc Szabó Márta, Illés Márta Maco Márta, Géczi Mária Feterik Anasztázia, Majoros Erzsébet, Mifiók Mária Feterik Katalin, Majoros Elvira Homyák Olga, Baranai Mária Mihók Valéria, Levkiv Terézia összetétele persze az idők során változott, de szerencsére van után­pótlás. Erzsébet asszony arra kérte a csoport tagjait, a próbákra, melye­ket a helyi községházán tartanak, hozzák el leányunokáikat is, hogy a kicsik elsajátíthassák a nagyma­máktól hallott magyar dalokat. A csoport vezetője elárulta, CD-t sze­retnének kiadni, melyet továbbiak követnének, mivel légalább három­ra való anyag gyűlt össze az eltelt évek alatt. Adám Erzsébet szerint ugyanis, ha ezek az albumok nem készülnek el, félő, hogy az asszony­kórussal együtt az imregi dalok is elvesznek. Legközelebb a kassai Őszirózsa éneklőcsoportot mutatjuk be. Beje kincsei SZÁSZI ZOLTÁN Ma már nagy ívben elkerüli a forgalom, ezért csendee, nyugodt napokat él Beje, az egykor önálló, Túroc-patak menti falu, ma Tornaija városréeze, amelynek rejtőzködő értékei figyelemre méltóak. BEJE/TORNALJA A vidék már a késő rézkorban, az­az időszámításunk előtt bő három évezreddel lakott volt, amiről a Be­jéhez közeli Mogyoróstetőn talált régészeti leletek tanúskodnak. Egy kis településtörténet A mintegy kéthektárnyi területet 1986-ban kezdték feltárni, rendkívül gazdag lelőhely volt. A falu első írá­sos emléke 1427-ből származik, ak­kor még Beye alakban írták a nevét. 1435-ben a Beyey család birtoka volt, majd a Posztós, a Szentmiklóssy, a Csemniczky, a Dapsy és a Szathmá- ry családnak volt birtoktulajdona a faluban. A 19. század végén a Bottá, a Dapsy és a Szentivány családnak volt itt kastélya. Ezek közül ma már csak egy lakható, a Botta-kúriának a portakapuja áll, a Szentiványi- kastélyt pedig nagyszabású tervek szerint elkezdték felújítani, de né­hány éve megtorpantak a munkála­tok. Megint elkezdte visszahódítani a természet a kastélykertet. Lakatlan­sága, elhagyottsága pedig előbb vagy utóbb megint a vandálok céltáblájá­vá teheti. A főbejáratot míves vas­kapu védi, egyelőre teljes épségben. Értékek és hagyományok Azt sokan tudják, hogy járt itt Pe­tőfi, és verset is írt itt, 1847-es napló­jában, az Útirajzokban is emlegeti Bejét. Innen indultak Tompa Mi­hállyal a Bejétől bő negyven kilomé­ternyire, majd 900 méter magasan lé­vő Murány várába, ahol aztán vég­zetesen összevesztek azon, hogy amíg Petőfi lelkesen nézelődött, addig Tompa bizony elaludt a hosszú út fá­radalmaitól. A szent ormokon való hortyogása úgy felbőszítette Petőfit, hogy soha többé nem találkoztak. Be­jén volt református lelkész Tompa Mihály, de sokan azt gondolják, hogy abban a templomban szolgált, amely ma is a falu közepén áll. Nem így van. Beje község egykori református temploma a falu északi végén, a Túroc-patakhoz közeli területen állt, amely ma egy családi ház kertje. A ré­gi templom építését Borovszky me­gy emonográfiáj a forrás megjelölése nélkül 1442-re teszi. Valószínűleg Darvas Iván alig néhány hónapos volt, amikor a család Prágába költözött. Életében egyszer, 2003-ban meglátogatta (A szerző felvétele) egykori szülőházát Bejében Tájoló Beje, Tornaija városrésze a Rimaszombat és Rozsnyó közti 16-os főút mentén fek­szik, de megközelíthető északról a Nagyrőce és Tor­naija közti 532-es úton is. Helyben alapszolgáltatást, teljes körű turisztikai szolgál­tatást pedigTornalján lehet igénybe venni. kőalapra fából ácsolt szakrális épít­mény lehetett Tompa egykori kis temploma, amelynek ma már nyoma sincs. A kert annak a háznak a kertje, amelyben a magyar színház- és filmművészet halhatatlan alakja, Darvas Iván született 1925-ben. Dar­vas Iván, eredeti nevén Darvas Szi­lárd annak a Darvas Jánosnak a fia, aki Szentivány József bizalmasa volt. A művész alig néhány hónapos volt, amikor a család Prágába költözött. Életében egyszer, 2003-ban meglá­togatta egykori szülőházát, ahol a ház akkori tulajdonosai, a Hacsi házaspár nagy tisztelettel fogadta. Darvas Iván ekkor díszpolgári címet kapott Tor­naiján, 2007-ben bekövetkezett halá­la után pedig felmerült, hogy szülő­falujában utcát neveznek el róla. Halálkocsma ós Kutuzov Rudnay Gyula festőművész, az alföldi iskola kiemelkedő alakjá­nak, a posztnagybányai stílus egyik legjelesebb alkotójának édesapja a kisbejei temető melletti Halálkocs­ma bérlője volt a 19. században. A helyiek emlékezete szerint a bejei temető keleti részén van egy hatal­mas tömegsír, ahová az austerlitzi csatából hazafelé menetelő orosz sereg járványban elhunyt katonáit temették el. Történelmi tény, hogy 1805 karácsonya után tényleg erre vonult Mihail Illarionovics Gole- nyiscsev- Kutuzov, a napóleoni há­borúk leghíresebb orosz tábornoka és közel negyvenezer katonája, és a tábornok egy napot Tornaiján a Tomallyay család kastélyában töl­tött, a katonákat a környékbeli fal­vakban szállásolták el.

Next

/
Thumbnails
Contents