Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-04 / 155. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2016. július 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Arc nélküli unió Az uniós önreklámfelelősök az elmúlt években elégtelenre vizsgáztak M agánál a brexitnél sokkal érdekeseb­bek és tanulságo­sabbak az emberek reakciói. Ezekből leginkább az de­rül ki, hogy az átlagválasztó semmit nem, vagy csak nagyon keveset tud az Európai Unióról, de ezt a kis tu­dáshalmazt is beárnyékolja az az általános vélemény, hogy az Euró­pai Unió egy felettébb unalmas képződmény. Érdekes, hogy az Amerikai Egyesült Államokról senki nem gondol ilyesmit, holott az USA alapjában véve szintén tagállamokból áll. Azoknak persze több közük van egymáshoz, mint mondjuk Portugáliának Lengyel- országhoz, de nem ezért tekintünk rá másképp. Ha kimondjuk, USA, nem Minnesotára, Utahra, Kentu- ckyra vagy a többi államra gondo­lunk, hanem például az amerikai elnökre. Clintonra, Bushra, Oba- mára. Az Európai Uniót említve ugyanakkor nem gondolunk Bar- rossóra, Junckerre, Schulzra, vagy más, magas rangú európai bizott­sági vezetőre, hanem általában egy nagy, kék, steril unalomhalmazra, amit néhány sárga csillag színesít. Az Európai Uniónak nincs arca. Ez pedig baj. Az átlagszavazó pofale­mezek szerint osztja a voksát, ezért reménytelen vállalkozás megpró­bálni elmagyarázni neki, miért fontos számára és országa számára az uniós tagság, meg az, hogy ő el­menjen szavazni. Ebből a tan­tárgyból az uniós önreklámfelelő­sök az utóbbi tíz évben elégtelenre vizsgáztak. Az uniót, az uniós tag­ságot szexivé kell varázsolni a kö­vetkező években. Nem mintha nem lenne rajta mit reformálni, de ez egy másik feladat. Most arcot kell neki adni. Hogy azok az emberek, akik nem olvasnak sem naponta, sem hetente, de még évente sem még egy sort sem arról, hogyan működik és mivel foglalkozik az unió, azok is megértsék, milyen előnyük szár­mazik a tagságból. Mert hogy ezek az előnyök ott vannak a minden­napjaiban, csak nem tudjaróluk, hogy ezeket az uniónak köszönheti. Persze azokban a tagországokban, ahol a politikusok szavazatszerzési céllal privát kis szabadságharcokat folytatnak Brüsszellel szemben (miközben az Európai Parlament­ben szófogadó kiskutyusok módjára mindent megszavaznak), ott ez se­mennyire sem fog sikerülni. Fel ké­ne nőni az unióhoz, ez a helyzet. ^ Tudod, hogyan tréfálkoznak most a SIS-esek? Csapjunk a lovag közé! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Ausztria nevetségessé tette magát MTI-FIGYELŐ Az osztrák lapok szerint az ország lejáratta magát a nem­zetközi színterén azzal, hogy meg kell ismételni az elnök- választás második fordulóját. A Der Standard szerint az alkot­mánybíróság döntésével az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) kettős győzel­met ünnepelhet, hiszen sikeres be­adványa által nemcsak újabb esélyt kapott jelöltje, Norbert Hofer, ha­nem az FPÖ megmutatta, hogy a je­lenlegi szociáldemokrata-néppárti vezetésű rendszer nem működik. A lap elemzése szerint a választási elő­írások átalakítására van szükség, és az alkotmánybíróság „történelmi döntésével” példát statuált a „nem­törődömség és a hanyagság ellen”. „Ausztria felsült, ezért mindennek logikus következménye, hogy nem­zetközi megfigyelők érkezzenek a következő választásra” - íij a a lap. Az Österreich véleménye szerint Ausztria banánköztársaság lett. A kommentár kiemeli, hogy az adófi­zetők számára nemcsak drága lesz az új szavazás, hanem megismétlődik az a választási küzdelem, amely egy­szer már megosztotta az országot. Peter Filzmaier politológus sze­rint történelemi jelentőségű a döntés az osztrák választások és a modem demokrácia történetében egyaránt. Az osztrák közszolgálati televízió­nak (ORF) nyilatkozó szakértő sze­rint a választási szabályokat nem szabad hanyag módon kezelni, egy­úttal komolyabban kell venni a vá­lasztási bizottságok tagjainak kép­zését. Hans Bürger, az ORF belpolitikai szerkesztőségének vezetője szerint a két politikai oldal között nem lesz megnyugvás, hiszen az egyik meg­erősödve és igazolva érzi magát. Ki­fejtette: így a kormány számára még nagyobb a kihívás, hogy ne a belső vitákra koncentráljon. A szakértő úgy látja, hogy a kampány hajrájá­ban majd a kormánynak kell ellátnia azt a kiegyenlítő szerepet, amelyet egy beiktatott államfő töltene be. A szakértő szerint a két jelöltnek nem lesz szüksége hagyományos érte­lemben vett intenzív választási kam­pányra, hiszen már a szavazók előtt ismert a portréjuk és programjuk. Úgy vélte: a május óta történt poli­tikai események, főként a brexit le­het a további témája a kampánynak. Az államfőválasztás május 22-i második fordulójában szoros küz­delemben Alexander Van der Bel­len, a Zöldek által támogatott füg­getlen államföjelölt nyert, a voksok 50,35 százalékát szerezve meg, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) je­löltjével, Norbert Hoferrel szemben, akit a szavazásra jogosultak 49,65 százaléka támogatott. Van der Bel­len alig több mint 31 ezer szavazattal előzte meg Hofert. A szavazás meg­ismétlésére ősszel kerülhet sor. A kormány múlt héten jóváhagyta Anton Šafárik kinevezését a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) élére. Amikor egy látszólag inkompetens, nem a politikum, hanem a szakmai közösség által elvárt képességekkel, tapasztalatokkal nem bíró egyén kerül valamilyen állami szerv élére, a kormányzati spin- doctorok alapvető kommunikációs fegyvertárából mindig előkerül ez a mondat: „igaz, hogy XY nem bír szakmai tapasztalattal a (ide tetszőle­ges terület behelyettesíthető) terén, de más területen megszerezte azo­kat a menedzseri képességeket, amelyek alkalmassá teszik őt a feladat ellátására.” (Az is érdekes egyébként, hogy ilyen nyilatkozatok mindig csak az állami szférában történő, józan parasztésszel nehezen érthető személyzeti döntések után jönnek, a versenyszférából természetesen nem, de ebbe most ne menjünk bele.) Egy hierarchikus struktúra felsővezetői pozícióiban az alapvető szakmai képességek csak elméleti szinten elvártak. Ahogy a Volkswa­gen pozsonyi igazgatója sem biztos, hogy össze tudna szerelni egy au­tót, úgy az SIS igazgatójától sem azt várjuk el, hogy tudja kezelni a le­hallgató készüléket, vagy éppen beépüljön egy terrorista csoportba, elég, ha meg tudja szervezni, hogy ezt mások megtegyék. Sajnos, 27 évvel a rendszerváltás után Szlovákiában még mindig bevett gyakor­latnak számít, hogy az állami cégek élére az adott kurzust kiszolgáló pártkatonák kerülnek. Például a távhőszolgáltatás esetében a végfel­használó állampolgárnak nem feltétlenül származik tevőleges hátránya a vezérigazgató pártállásából, a titkosszolgálat azonban különleges üzem, különleges jogosítványokkal. Azt, hogy mi lesz belőle, ha el­szabadul, már megtapasztalhattuk a kilencvenes évek derekán. 27 év­vel a rendszerváltás után semmi nem indokolja, hogy egy mindennemű titkosszolgálati tapasztalatnak híján levő személyt nevezzenek ki ilyen pozícióba. Ilyen kényszer utoljára a rendszerváltás környékén nehezedett e ha­zára, mikor, ha nem akarták, hogy kommunista legyen egy tisztségben, akkor, úgymond, az utcáról kellett behívni valakit. így történhetett meg, hogy mire Ján Langoš beletanult a belügyminiszterkedésbe, az ŠtB-sek ledarálták a fél irattárat. Anton Šafárik azonban nemcsak tit­kosszolgálati, hanem az államigazgatási tapasztalatoknak is híján van. Minden tiszteletem a szegény, beteg és sebesült keresztes lovagok ápolására 1080 körül alakult máltai lovagrendé, ahol Šafárik eddig dolgozott, de azért érezzük, hogy ez a háttér nem az igazi, bár a balol­dali sajtó is elvetette a sulykot, mikor attól kezdett rettegni, hogy egy­házi befolyás alá kerül a titkosszolgálat. A koalíciós szerződés értelmében a tisztség a Szlovák Nemzeti Párt­nak , jár”, amely most saját, rövidtávú politikai céljai érdekében kész az állam biztonságát is veszélyeztetni egy inkompetens döntéssel. Ez lehet Šafárik kinevezésének egyik olvasata. Látnunk kell azonban a nemzetiek térnyerését a nemzetbiztonság egyéb területein is. Nevezetesen, hogy sikerült elérniük „saját” rendőrfőkapitány-helyettes kinevezését. Az előző koalíciós Fico- kormány idején a HZDS rugózott ezen a téren, de az akkor fizikailag és politikailag egyaránt jobb karban levő Robert Fico simán elhajtotta Mečiarékat. Most viszont eleget kellett tenni Dankóék „kérésének”, és kineveztetni az eddig kevéssé reflektorfényben levő, ám az Országos Rendőr-főkapitányság egy nagyon fontos, gyakorlati értelemben a tit­kosszolgálattal részben rokon tevékenységet folytató egységének ve­zetőjét rendőrfőkapitány-helyettessé. Dankóék biztonságpolitikai igyekezetét látva jogos a kérdés, vajon miért akar a nemzetbiztonság ilyen széles területe felett ellenőrzést szerezni az SNS? A fejcserék egyértelműen jelzik, nincs új a Nap alatt. 27 évvel a rendszerváltás után az apolitikus rendőrség, titkosszolgálat, vagy akár csak az államigazgatás továbbra is hiú ábránd. FIGYELŐ A walesi-magyar ősi szövetségről A Magyarok Világszövetségének sajtóosztálya közleményt adott ki a Wales-Belgium foci-Éb- mérkőzés után, amelyből az aláb­biakban idézünk. „Fantasztikus győzelem. Revanš ez a magyarokért a kelta rokona­ink jóvoltából. Nézve a lelátón drukkoló 3000 kelta arcot Wales- ből, teljesen hasonlóak a magyar arcokra. Kerek kobak, széles arc rövid nyak. Lehetnének kinézetre magyarok is. Ők 3 millióan élnek Wales önálló hercegségben. Cardiff a főváro­suk. Jelképük és zászlójukon a vörös sárkány, amely legyőzte Belgium csapatát, más néven a vörös ördögöket. Történelmileg ők Arthúr Király népe. Arthúr apja Uther Pendra- gon király volt, akit SÁRKÁNY néven ismertek. Sárkány = sár arany = a Nap ősi neve = Fény fiai értelmű Sárkányos zászlók lobogtak Atilla hun király csatáiban. Ő volt a ki­rályok királya Eurázsiában és Pendragon, ill. fia Artúr az ő szö­vetségesei voltak Galliában, a gall avarok felszabadításában a római barbárok igája alól, a rokoni kö­telékek folytán. Ekkor Kr. u. 450- es éveket írtunk. Győzelmükkel megújították cymri-kelta-walesi rokonaink az örök szövetséget a magyarokkal. Mindketten Európa legrégibb né­pei a görög-római idők előtt. A jó sárkány és a gonosz ördög harca nekünk is szívet-lelket me­lengető.” (MVSZ-Sajtóósztály) Hiú ábránd KOCÚR LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents