Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-25 / 172. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. július 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Meg nem értett lecke Hogyan lett a 25 százalékos emelésből 6? Vagy még kevesebb T ovábbra sincs elég pénz az oktatásügyben, a kormányzati politikusok pedig azt hiszik, elég, ha a rendszeren belül osztják el másként a forrásokat. Nem. Ez már régen nem elég! Ha akarnánk, 25 százalékkal megemelhetnénk a pedagógusok bérét - jelentette ki a kormányfő tavasszal, ám amikor a tettek mezejére kellett lépni, a 25-ből 6 százalék lett. Most pedig úgy néz ki, a valóságban még ez is csak nagyon neccesen jöhet össze, sokak számára nem lesz ilyen arányú béremelés sem. A kabinet ugyanis most, néhány héttel a béremelések előtt sem tudja, pontosan miből fogja azt finanszírozni. Szeptemberben már meg kellenejelennie a plusz 40-50 eurónak a fizetési szalagokon, de csak most megy a tervezgetés. Fico tavasszal, a fent idézett elkottyantásában azt mondta: megvan az anyagi tartalék. Értsd: van honnan átcsoportosítani a szükséges milliókat. Most úgy tűnik, nincs. Az oktatási minisztériumnak 10 millió eurót kellene találnia házon belül az emeléshez, az összeg tizedét a tudományos akadémiától venné el. Vagyis megvágja az egyik alulfinanszírozott szektort egy másik alulfinanszírozott részterületért. Semmi új a nap alatt. A szlovák politika egyik kórképe, hogy nem bírja felfogni: az oktatásügy annyira alultáplált, hogy nincsenek a rendszeren belül jelentős tartalékok. Már a második Dzurinda-kormányban is azzal a feltétellel akart több pénzt adni kollégájának a pénzügyminiszter, hogy először a saját minisztériumán belül spóroljon. A második Fico-kormány kisiskola-bezárós őrületét is ez indította el: csukjunk be pár száz kisiskolát, dobjunk ki pár tucat tanárt, és meglesz a béremelés fedezete. Nem lesz meg. Persze nincs az a rendszer - főként ha államiról beszélünk amelyet ne lehetne még jobban racionalizálni, ám az oktatásügyben spéciéi csak morzsákat lehet megspórolni, komoly felújításokra, fejlesztésekre, radikális béremelésre ebből nem futja. Míg az egészségügyre érvényes, hogy a befektetett pénzért cserébe sokkal jobb ellátást kellene biztosítani-magyarán, százmilliók csorognak ki magánzsebekbe -, addig az oktatásügy finanszírozásában rendre az OECD- és EU-listák végén kullog Szlovákia. Trükközés helyett a kormánynak nyíltan vállalnia kell: jövőre megtalálja azokat a százmilliókat, amelyekkel végre elindulhat a jövő generációk szempontjából legfontosabb terület talpra állítása. HA T DICSÉRTÉ MAR AKÁRKI IS OB AMAT AZON A TUSNÁĎBÍCSEN?! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Asítozó postaládák osszú évek óta nem dobtam be felbélyegzett levelet postaládába. Képeslapot is 2005-ben küldtem utoljára, illetve azt sem én, csak aláfirkantottam egy csoportos üdvözletét Barcelonából, aztán fél órába telt, míg találtunk egy postaládát. Ez főleg azért abszurd, mert kamaszkoromban gyűjtöttem a képeslapokat, és folyamatosan küldtem is őket vastag borítékokban a hozzám hasonlóan szenvedélyes gyűjtőknek Japánba, Pakisztánba, Algériába, Kanadába... A szüleim szerint emiatt meg is figyeltek minket azok, akiknek ez volt a foglalkozásuk a nyolcvanas években. Mostanában nem gyűjtök semmit, és e-mailben intézek mindent: a levelezést, a számlákat, de még húsvéti, karácsonyi, újévi jókívánságok célba juttatását is. Ezért némi bűntudatom támadt, amikor olvastam, hogy a kevés küldemény miatt októbertől drágulnak a postai szolgáltatások. Persze tudtam, hogy mások is úgy vannak a postaládákkal, mint én, de nem sejtettem, hogy ekkora a baj. Az éves forgalomcsökkenés 5-7 százalékos, emiatt magasabbak az egy kézbesítésre jutó költségek. Épp a minap voltam szemtanúja Pozsonyban egy postaláda kiürítésének. Megállt a Szlovák Posta sárga kocsija, kipattant a sofőr, nyitotta a ládát és kivett három-négy levelet. Tizenöt éve még zsákot raktak a postaláda alá, abba ömlött a sok levél. Most 45 centes bélyeg kell a belföldi levélre, az ajánlott küldemény 1,15 euró - a kézbesítés mindkettőnél két nap! De az utóbbi legalább nem kallódhat el. Szóval versenyképesség terén valahogy úgy állnak az e- maillel, mint a taxisok az Uberrel. A levél 5 centtel lesz drágább. Nem tűnik soknak, de nem is lendíthet nagyot a cégen - reklámnak meg pocsék. Az áremelést nem a levelezők szívják meg, hanem mindenki, aki pénzt utal a postán - ez 20 centtel lehet drágább. És ugye tudjuk, kik nem használnak internet bankinget. Bizony: a nyugdíj ások, akik nem igazodnak ki az új technikában, illetve a szegények, akiknek nem telik internetre, de még bankkártyájuk sincs. Apropó: bankkártyák. A hírből azt is megtudtam, hogy a postán októbertől bankkártyával is lehet fizetni. Hurrá! Fogalmam sem volt, hogy jelenleg nem lehet. De honnan is sejthettem volna, hiszen azt hittem, ők is a 21. században élnek. Ráadásul ezt az arcpirító dolgot olyan büszkén közölték, mintha legalábbis a fénypostát készülnének bevezetni. Az áremeléstől idén 3,5, jövőre 14 millió euró pluszt vár a cég. Csupán az nem derül ki a hírből, hogy az állam mennyivel szponzorálja évente, azaz mennyit költ a postára a mi adónkból. Mindenesetre árulkodó, hogy az összcsomagküldés csupán 28 százaléka bonyolódik a Szlovák Postán, a torta többi szelete magáncégeké. Viszont ez a szolgáltatás nem is drágul. Hát mi ez, ha nem jó hír! I 5 Fáziskésés KOCURLÁSZLÓ az SaS jól fogja tematizálni a kommunista rendszer bűneit, akkor esély teremtődhet rá, hogy esetleg Szlovákiában is lezajlik olyan vita, amilyen 2002 táján Magyarországon. 2002-ben sok minden történt, egyebek mellett, hosszas előkészületek után, nem kis társadalmi animozi- tás közepette megnyitotta kapuit a magyar diktatúrák emblematikus szív- csakrájában, az Andrássy út 60. szám alatt a Terror Háza Múzeum, a huszadik századik diktatúrák múzeuma. Az eredetileg polgári lakóháznak készült épületben előbb Szálasi Ferenc nemzetvezető pribékjei tanyáztak, előbb pártházként működtetve azt, majd, a sikertelen kiugrási kísérletet követő nyilas hatalomátvétel után börtönként. A világháború után az ÁVO és az AVH vette birtokba, egyre bővítve a pincebörtön-labirintust. Az épületben az elnyomó diktatúrák ezreket kínoztak vagy öltek meg. A múzeum ellen a kommunista utódpárt, „érthető” módon, a személyi folytonosság okán ágált. Annál furcsább volt az időközben a politikai süllyesztőben eltűnt, egykor jobb sorsra érdemes liberális párt ellenkampánya, hisz a szabad demokraták alapító atyáit rosszindulattal sem nevezhetjük az elmúlt rendszer haszonélvezőinek. A következetes liberális hozzáállás tehát a diktatúrák története feltárásának támogatása lett volna. Az animozitás elmúlt, a múzeum, minden ellenszél dacára gyökeret eresztett a közösségi tudatban, a múzeumi rendszernek is integráns részévé vált. A jegyekért olykor sorban kell állni, ami azért a múzeumokban nem gyakori. Szlovákiában most egy közepesen ismert liberális képviselő, bizonyos Branislav Gröhling felhozta - valószínűleg a magyarországi előzmények ismerete nélkül -, ideje lenne a kommunizmus bűneivel is foglalkozni. A március 6-a hajnalán nyakunkba ömlött barna lé okozta sokk nem olyan régi, hogy ne emlékeznénk: a szélsőségesek előretörésére a fösodorbeli pártok a szlovák félmúlt mélyebb megismerésének szükségességével, egyebek mellett auschwitzi iskolai kirándulások bevezetésével reagáltak. A törekvés helyénvaló, bár azt a sajtó által megszólaltatott szakmai képviselők rögvest elmondták, önmagában egy osztálykirándulás, ha nem szervesül bele mélyebben az oktatási rendszerbe, nem old meg semmit. Ehhez az is kellene, hogy a történelem ne legyen az oktatási rendszer mostoha- gyereke, de ennek taglalása messzire vezetne. Az egykori politikai foglyok nemrég levélben fordultak Andrej Danko házelnökhöz, kérve, hogy az 1996-ban elfogadott, a kommunista rendszer erkölcstelen voltáról szóló törvénynek következetesen szerezzen érvényt, és jáijon közben, hogy a diákok a kommunista rendszer politikai fegyházaiba és intemálótáboraiba is eljussanak, illetve - ezt nem írták bele így, de a magyar példához hasonlatosan -, hozzák létre a kommunizmus bűneit is bemutató múzeumot. Jó lenne, ha a szlovákok most tanulnának a magyar példából, és elkerülnék azt, hogy gusztustalan „tetemkomparatisztikai” vita induljon arról, melyik diktatúra bűnei voltak nagyobbak. Ezt a kört megspórolhatnánk. Továbbá az is üdvös lenne, ha a szlovák liberálisok nemcsak egy aktuális politikai hullámot szeretnének meglovagolni, hanem következetesen kitartanának elképzelésük mellett, és elérnék, hogy a félmúlttal való szembenézés rendszerszinten is meginduljon. Ezzel hosszú távon többet használnának a szlovák társadalomnak, mint megannyi Bonapártyval. Szimpátia VERES ISTVÁN O rbán Viktor magyar miniszterelnök szombaton tusnádfürdői beszédében azt mondta Donald Trumpról: „derék amerikai elnökjelölt”. De mit mondhatott korábban Donald Trump, amivel kivívta a magyar miniszterelnök szimpátiáját? Nézzünk néhány ismert Trump-idézetet. „Ha én lennék a főnöke, kirúgnám ezt a Rosie-t. Belebámulnék abba a kövér, csúnya arcába, és azt mondanám: Rosie, ki van rúgva! Mindannyian kicsit túlsúlyosak vagyunk, de ez a Ro- sie a legtöbbünkön túltesz.” „Ha Hillary Clinton nem volt képes kielégíteni a férjét, akkor miből gondolja, hogy képes lesz kielégíteni Amerikát?” „Hülyék a vezetőink, hülyék a politikusaink. A mexikóiak sokkal okosabbak, rafináltabbak. Ideküldik a selejtjüket, mert nem akarják őket eltartani, nem akarnak gondoskodni róluk.” „Az egyik dolog, ami olyan klassz bennem, az az, hogy gazdag vagyok.” „Szeretem Kínát. Épp most adtam el egy lakást 15 millió dollárért egy kínainak. Hát akkor most ne szeressem őket?” „Egy hatalmas falat fogok felhúzni - nálam jobban senki sem tud falat építeni. Egy hatalmas falat fogok felépíteni a déli határunk mentén, és Mexikóval fogom az egészet kifizettetni - ezt jól jegyezzék meg!” „Semmi sincs, amit jobban szeretnék a nőknél. De azért nagyon mások, mint aminek be vannak állítva. A nők sokkal rosszabbak, mint a férfiak. Sokkal agresszívebbek...” „Igazából tök mindegy, mit írnak rólad a sajtóban, amíg fiatal és gyönyörű a popsid.” „Sok ember... a lépéseit kiszámítja. Én nem számitom ki a lépéseimet előre. Teljes mértékben kiszámíthatatlanok a lépéseim.” „Az a nagy baja ennek az országnak, hogy politikailag korrekt akar maradni. Engem már nagyon sokan támadtak, és az igazat megvallva nincs időm arra, hogy politikailag korrekt legyek. De Amerikának sincs erre ideje!”“ „...persze nagyon nehéz nekik a külsőmét támadniuk, mert én nagyon jóképű vagyok.” Magyarországnak, a magyaroknak Orbán szerint az lenne a jobb, ha Trump lenne a következő amerikai elnök. Mi kérünk elnézést...