Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-23 / 171. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. július 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Hétvégén kokaintúra! Az alkoholizmus kősziklaként tornyosul elénk, nem lehet megkerülni LAMPL ZSUZSANNA A távolsági buszban odaült mellém egy kicsit borszagú, barátságos ember, akiről kiderült, hogy az Új Szó hűséges olvasója. „Érdekes volt, amit az alkoholról írt, de ilyet csak az ír, aki keveset iszik”, mondta. O naponta felhajt egy bizonyos mennyiséget, reggel, délben, este, az orvos tanácsára(l). Kiszálláskor így búcsúzott: „Zsuzsika, igyon többet maga is, nem igaz, hogy megárt!” Hát én szeretem az olvasót, de... Gyermekkoromban a szomszéd házban lakott egy család. A férfi esténként részegen jött haza, és akkor elkezdődött a cirkusz. Az egész utca látta, ahogy üti-veri az asszonyt és a hat gyereket, mert a szerencsétlenek kifutottak az utcára, ő meg utánuk, szíjjal a kezében. Egyszer kijöttek a rendőrök, de nem történt semmi, mert kiszolgált partizán volt az illető, nem volt szabad megbüntetni. Az italozás nekem azóta egyenlő a durvasággal, trágársággal és a családi erőszakkal. Mert én mindezt a valóságban láttam, nem filmekben. És a valóság kegyetlenebb volt a filmeknél. Most a szlovákiai magyarok életmódját kutatom, s e témában az alkoholizmus kősziklaként tornyosuló jelenség. Nem lehet megkerülni. A szesz átitatta mindennapjainkat - persze nem mindenkiét, de egészségügyi-gazdasági következményei az egész társadalomra, vagyis mindenkire kihatnak. És tudjuk, hogy ez van, és szömyül- ködünk, ha valaki ittasan elüt egy ártatlant, de mégis normálisnak tartjuk az italozást. Sőt, „a nemes italok elkészítése szinte művészetként él a köztudatban” olvasom egy szakkönyvben. így van. Borfesztiválok lépten-nyomon. Könyvbemutatók borkóstolóval. Olyan sikkes manapság könyvvel a kézben kulturáltan iszogatni. Csakhogy a mostani alkoholisták közül a külvilágban sokan kulturáltak. Nem az utcán randalíroznak. Hanem otthon. Vagy ha az utcán, akkor elnézően mosolygunk. Az emberek képesek beülni olyan buszba, amit ittas sofőr vezet, mint nemrég a Dubrovnikből hazafelé tartó turisták. 2,39 ezrelék volt a sofőr véralkoholszintje, ami a szakirodalom szerint egyértelmű részegséget jelent, jól látható tünetekkel, és az emberek mégis rábízták az életüket. Ugyanez történt tavaly, amikor 2,25-ös alkoholszinttel a sofőr 54 embert szállított. A benzinkutas hívta ki a rendőröket. Az utasok, zsolnai zarándokok, állítólag nem vették észre, hogy az illető részeg! Mindeközben nagy drogellenes propaganda folyik, ahol csak lehet. Hogyan reagálnánk, ha valaki marihuánakóstolót rendezne? Nemzeti jointtúrát? Vagy járási kábítószer-fesztivált, ahol a helyi termelők árulhatnák a saját anyagot, persze ingyenes kóstolóval egybekötve? Nem ezt akarom. De ne áltassuk már magunkat: az alkohol is drog. Öl, butít, nyomorba dönt. Akkor is, ha normálisnak tartjuk. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) TÁRGYALTAM MISA MEDVE ELVTÁRSSAL. SAJÁT / DOPPINGOLIMPIÁT RENDEZÜNK MOSZKVÁBAN! N agyon tanulságos a vajdasági Magyar Szó című napilap története, amely a, ,Mi történik egy médiummal, ha rátenyerel a politika?” alcímet is kaphatná. A történetnek természetesen vannak a Vajdaságon túlmutató áthallásai, ezért most főleg hazai magyar politikusok figyeljenek! Nyilvánvalóan a politikusok a lehető legjobb fényben szeretnének megjelenni a nyilvánosság előtt (jogos), tehát kézenfekvőnek látszik, hogy megpróbálják ennek érdekében befolyásolni a médiát (nem jogos). Egy egészséges közegben ez így zajlik:, Jó napot kívánok, XY politikus vagyok. Nagyon nem tetszik, ahogy ma írtak rólam, ezért követelem, hogy a holnapi számban írják meg, hogy milyen jó fej vagyok.” Erre a válasz: „Uram, önnek teljesen elment az esze. A viszonthallásra!” Egy egészséges közegben XY többé nem fog telefonálni, vagy maximum még egyszer, de azt már visszaolvashatja a másnapi újságban. A legtöbb kisebbségi társadalom azonban nem tekinthető egészséges közegnek. Piacuk ugyanis olyan kicsi, hogy nem képes eltartani a médiumokat, amelyek ennélfogva külső segítségre szorulnak. S ez a segítség rendszerint az adott közösség politikai reprezentációjának kezében van. Innentől fogva pedig már ismerős a történet. Ezzel csak az a gond, hogy a dolog egyszerűen nem működik. Azon túl, hogy ez a messzemenőkig erkölcstelen, az a probléma a pártmédiákkal, hogy pártkatonák nem tudnak újságot csinálni. Elkötelezettségükben nem tudják megkülönböztetni, mi a fontos, és mi nem, mi a hír, és mi az, ami nem érdekli az olvasókat. Azt sem értik meg, hogy konfrontáció és kritika nélkül nem lehet hiteles egyetlen párt vagy politikus sem, ahogyan minden normális embernek eleve gyanús, ha egy „független” médium az egekig magasztal egy pártot. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy el tudjuk magunkat tartani a piacról, így nem függünk egyetlen párt kénye-kedvétől sem. Vajdasági barátaink sajnos nincsenek ebben a helyzetben. Ezért kellene a helyi politikának önmegtartóztatást gyakorolnia, s távol maradnia az egyetlen magyar napilaptól. Az az érvelés, hogy máshol sem szokás, hogy a szerkesztőség válassza meg a főszerkesztőt, akkor állná meg a helyét, ha a lap kiadója egy pártoktól teljesen független szervezet lenne. Ezért tehát szolidárisnak kell lennünk a Magyar Szó munkatársaival, hangsúlyozva, hogy független és kritikus - egyszerűbb néven normális - média nélkül nem létezhet egy egészséges közösség. Ezért nekünk sem mindegy, mi történik a Vajdaságban. Már csak azért sem, mert sok tekintetben a Vajdaság veszélyesen közel van. FIGYELŐ Az MTV-n nem láthatjuk az olimpiát Takács Szabolcs uniós ügyekért felelős magyar államtitkár bejelentette, hogy a riói nyári olimpiai játékok magyar nyelvű tévéközvetítését a határon túli magyarok nem tudják majd nézni. Takács a Népszabadságnak azt nyilatkozta, a következő téli olimpiánál már életbe léphet az a szabály, amely ezt lehetővé teszi. Az MTV A megerősítette a lapnak, megszerezte a jogot, hogy a teljes Kárpátmedencében közvetítse a riói olimpia után következő négy olimpiát. A kereskedelmi szabályok szerint jelenleg egy adott ország területén kábeltévén csak annak a tévétársaságnak a közvetítése lesz fogható, amely abban az országban megvásárolta a kizárólagos sugárzásijogokat, a többi, olimpiát közvetítő tévécsatornán nem lesz foghatójel. (ú) A mi „Európánk” héten Orbán Viktor kormánya csúcsra járatta eddigi legocsmányabb kampányát. Hogy lesz-e ennél gusztustalanabb is, meglátjuk, de semmiképpen sem zárnánk ki. Egy biztos, most nagyon mélyen vagyunk. Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta Európában több mint 300-an haltak meg terrortámadásban. Tudta? Tavaly másfél millió illegális bevándorló érkezett Európába. Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlótakar Magyarországra telepíteni. Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta ugrásszerűen emelkedik a nők elleni zaklatások száma Európában. Tudta? A párizsi merényleteket bevándorlók követték el. Tudta? Csak Líbiából közel egymillió bevándorló akar Európába jönni. Ezt a hat felirat jelent meg a kormány plakátjain, amelyekkel az október 2-ra kiírt, a szándékaik szerint a kötelező uniós kvótát elutasítani hivatott népszavazást igyekeznek népszerűsíteni, illetve a lakosságot meggyőzni: úgy szavazzon, amint azt ők szeretnék. Illetve amint az Orbá- néknakjó. Mert az továbbra is tény: a népszavazás valójában jogilag semmit sem ér. Magyarországon referendum nem írhat felül nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségeket, így bármit mondanak az emberek (és bármennyien mondják), akkor is az lesz, amit Brüsszelben eldöntenek. Ennélfogva a népszavazás továbbra is két dologra jó biztosan: erősíteni az emberekben az unióval szembeni ellenérzéseket, illetve növelni az Orbán-kormány népszerűségét. Ennyi! Ja, nem, még van valami. A kormány ezekkel a szövegekkel, azzal, hogy mindezzel négy nappal a nizzai merénylet után áll elő, még egy dolgot biztos elér: idegengyűlöletet erősít. Embercsoportokat bélyegez meg, nem válogat köztük, nem egyénekről kommunikál, nem is próbál tisztességes lenni - csak kijelent és odacsap. És félelmet kelt, rábökve arra is, akitől szerinte félni és félteni kell. Ez rasszizmus. Akkor is az, ha kerítenek mögé egy ideológiát, ha nemzeti öntudatra hivatkoznak, még akkor is, ha netán elfogadnánk, hogy Brüsszel hibázik ebben a kérdésben. Mert, aki ilyen kártyát játszik ki, az emberéletekkel játszik, az méltóság- gal játszik, az verbális erőszakot alkalmaz, és megágyaz annak, hogy valakinek (ha nem is neki) eszébe jusson a fizikai is. Nem kérdés, a kormány népszavazásán azok lesznek elsöprő többségben, akik melléje állnak. Az egyetlen esély az, ha annyira kevesen mennek el szavazni, hogy az már kínos legyen. Ezt akarják most elkerülni. Ezért emelik a tétet, ezért gerjesztik még inkább az indulatokat-kerülj ön az bármibe, nekik nem drága, mert a tét a hatalom, az pedig mindent megtérít. •k is Je Egy tegnapi hír: A külhoni magyarság vezetői Tusnádfürdőről felkértek minden magyar állampolgárt, hogy október 2-án vegyen részt a kényszerbetelepítés elleni népszavazáson. „Nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak, akik évtizedek óta egy nemzetként több hazában vagyunk kénytelenek élni, különösen fontos a közös Európa sorsa. (.) Hisszük és valljuk, hogy a brüsszeli bürokraták nem dönthetnek helyettünk, jogunk van nekünk dönteni közös jövőnkről, jogunk van eldönteni, kikkel akarunk együtt élni. ” Hát, gratulálok! Úgy látszik, nem számít a kisebbségi tapasztalat a kollektív gyűlölködésről, máskor oly lelkesen számon kért szolidaritás, emberség és felháborodás a kirekesztő magatartás miatt, mindez addig tart, míg valaki érintve van, onnan határt szab mindennek az egoizmus és az érdek. Nem, ez nem Európa! Nem az az Európa. A szerző magyarországi publicista Vajdasági példa CZAJLIK KATALIN
