Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-20 / 168. szám, szerda
6 | KULTÚRA 2016. július 20.1 www.ujszo.com „Értem, ha szólal bennem” A magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb ikonja, Somló Tamás generációk ízlését formálta dalaival Somló Tamás (1947-2016) (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Elátkozott óv ez az idei. Folyamatos a csillaghullás. Olyannyira, hogy lassan már fal se kapom a fajom, ha szálnak, hogy oda nézz, megint. Kollégám tegnap 9 óra után pár perccel hívott azzal, hogy Somló Tamás is elment. Vele is a rák végzett. Akkor jelentették be a szomorú hírt. Sajnos sejteni lehetett, hogy nagy a baj. A zenészt ugyanis július elején hazaengedték a kórházból, de nem azért, mert jobban lett, hanem pont ellenkezőleg: olyan rossz fizikai állapotban volt, hogy nem tudták rajta elvégezni az életmentő műtétet. Majd, ha egy kicsit felerősödik, írták a lapok. Azt is tudni lehetett, hogy hazautazott hozzá az Egyesült Államokból diákköri szerelme és első felesége, Léna, segíteni a családnak az ápolásban. A bulvársajtó meg arról cikkezett, hogy bujkál, nem veszi a telefont, vajon hol lehet? Pedig nem bujkált, „csak” haldoklott. Hetedikes koromban hallottam először élőben az LGT-t, arra a koncertre én cipeltem el a szüléimét, nem ők engem. És irigyeltem az első sorban csápoló osztálytársamat, Gabit, akit a bátyjával engedtek el, ezért nem kellett szépen, jól nevelten ülnie. A múlt század nyolcvanas éveinek elején Rimaszombatban nem volt szokás tombolni egy rockkoncerten (sem), Somlóéknak fel is tűnt a dolog: megdicsérték a maroknyi kemény magot és némi interaktivitásra biztatták a többieket. Az LGT-nél jobb zenekart azóta sem találtam a magyar palettán, sőt Közép-Európában sem igazán volt vetélytársuk. Egy szlovák ismerősöm azért kezdett magyarul tanulni, hogy értse a szövegeiket, a lengyel közönség pedig azt skandálta egy koncertjükön, hogy „Ringó, Ringó”. Beletelt néhány percbe, amíg a zenészek rájöttek, hogy a Ringasd el magad című dalt követelik tőlük. Ez nyilván akkor történt, amikor „Varsóban elveszett a Somló, és zárva volt az információ”. Hát, most örökre elveszett. A legenda szerint hetek alatt megtanult játszani azokon a hangszereken, amelyek kellettek egy-egy számhoz, lemezhez. A precíz, komoly Presser mellett ő volt a másik véglet a zenekaron belül, ő képviselte a lazaságot, ő hozta a fúnkos ritmusokat, a játékos szólókat, a lezser- séget, fésületlenséget. És végig megőrizte hosszú loboncát, mint az a másik friss halottunk, az írófejedelem. Talán mindketten ezzel jelezték, hogy fiatalok még, vagy legalább is nem érdekli őket a koruk, és senki sem beszélhet bele a dolgaikba, sem a szakma, sem a politikusok. Hogy a maguk urai, és szabadok, bármilyen rendszerben kell is élniük. Somló Tamás nemcsak multiinst- rumentalista zenész és elképesztően tehetséges dalszerző volt, hanem különleges énekes is. Olyan hányaveti módon képezte a hangokat, mintha a mikrofon előtt is rágózott volna, valahol a nyögés és az éneklés között egyensúlyozva. Merész, egyedi, imádni való, már-már színházi énekstílust alakított ki magának, ahol minden hangnak külön üzenete volt. Azt üzente minden hanggal, hogy legyünk önmagunk, ne akarjunk idomulni senkihez, ne a szüléink zenéjét hallgassuk, hanem találjunk magunknak saját példaképeket. És ezzel paradox módon azt érte el, hogy az apák gyerekeikkel, sőt unokáikkal mentek a koncertjeire. Az összes LGT-búcsúkoncertre. Legutóbb 2013-ban „búcsúzott” a csapat a Balaton-parton, persze akkor sem vette komolyan senki, hogy az lesz az utolsó. Pedig az volt az utolsó. „Nincs értelme befejezni, mert ameddig élünk, zenélünk. Különben sincs ennek a zenés szakmának történelmi kultúrája. Senki nem mondta, hogyan kell abbahagyni. Szerintem a Rolling Stones is úgy fogja abbahagyni, hogy a színpadon meghal valamelyikük” - mondta egy 2012-es HVG-inteijúban. Somló volt hivatásos artista, zenebohóc, 56 évesen, 2004-ben elvégezte az EL TE jogi karát „kíváncsiságból”, sőt még egy tévés tehetségkutató zsűrijébe is beült, szintén kíváncsiságból. Amibe belekezdett, azt komolyan vette és végigcsinálta. Egyszer volt alkalmam hosszan beszélgetni vele. Kedves, közvetlen, rendkívül tájékozott és rendkívül szerény embert ismertem meg. Aki nyilván túlzásnak tartaná, hogy ennyit foglalkozik vele most a sajtó. Aki legalább három nemzedéknyi zeneszerető emberben hagyott valamit magából. A mi családunkban biztos, hogy tovább élnek a dalai. És ha ez másoknál is így lesz, ha a mai fiatalok megmutatják majd kamasz gyerekeiknek ezeket a lemezeket, akkor Somló Tamás sosem hal meg. nem szerettem még" „Annyi Somló Tamás a magyar könnyűzenei élet szinte minden jelentős személyiségével dolgozott együtt, számtalan produkcióban működött közre. A zenészkollégák mellett történészek, sőt a cirkusz világának képviselői is emlékeznek rá. Presser Gábor, az LGT vezetője zenésztársára emlékezve arról beszélt, hogy Somló Tamás nagyszerű egyénisége, énekhangja és éneklési stílusa egészen egyedülálló volt. Mint kifejtette, Somló színpadi jelenléte nagy húzóerőt jelentett a zenekar számára és zenészi képességeit mutatta az is, hogy amikor Frenreisz Károly helyett belépett az LGT-be, néhány hét alatt megtanult basszusgitározni. „Nem ismerek olyan embert, aki Tamindent másra haragudott volna. Életét úgy fejezte be, ahogyan élt: utolsó fellépésére, amely talán egy hónappal ezelőtt lehetett, már nagyon nehezen tudott csak elmenni, de nem mondta le, mert Pécsett egy jótékonysági koncerten játszott beteg gyerekeknek” - mondta Presser Gábor. Bomai Tibor zenész, dalszerző, a KFT zenekar egyik alapítója a kilencvenes évek közepétől dolgozott együtt Somló Tamással, aki szerinte az egykori, öt évtizeddel ezelőtti nagy beatgeneráció életérzését, levegőjét képviselte az elmúlt években is. „A nálam nyolc-tíz évvel idősebbek a nagy beatgenerációhoz tartoznak. Ennek legfontosabb emberei közé tartozott Somló Tamás, miatta is döntöttem úgy annak idején, hogy magam is színpadra szeretnék állni. O az idők során olyan maradt, amilyen a beatgeneráció indulásakor volt, az atombékejelvénnyel és a virágszim- bólummal. Azért imádtam a közelében lenni, mert sugározta magából a hippikorszak levegőjét, zenéjéből, beszédéből, az élethez való hozzáállásából egyaránt áradt a szabadság. Sohasem mernék olyan magasan és szabadon repülni, mint ahogyan ő csinálta”—fogalmazott Bomai. Elmondta, hogy amikor együtt dolgoztak, mindig úgy érezte, a nála néhány évvel idősebb Somló Tamás vigyáz rá, gondoskodik róla, gondol rá. „Nem egyenrangú félként éltem meg ezeket a munkákat, hanem úgy, mintha a bátyám lett volna. Mindig hívott vendégnek, amikor koncertezett, legutóbb áprilisban telefonált egy júniusi fellépés miatt. Az Urániában lett volna, de sajnos az már elmaradt”. Csatári Bence történész szerint Somló Tamás évtizedekig a magyar rockzenei élmezőny megkerülhetetlen tagja volt jelentősége átível az egymást követő zenészgenerációkon. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos munkatársa hozzáfűzte, hogy Somló Tamás sok pályatársával ellentétben rendkívül képzett zenész volt, kisgyermekkorától kezdve több hangszeren játszott. Csatári Bence kiemelte: az Omega és az LGT mellett Somló Tamás jelentősét alkotott az Atlas, a Non-Stop és a Kex tagjaként is, utóbbi a korszak egyetlen „alternatív”, Underground együttese volt, amelynek örökségét a Hobo Blues Band vitte tovább. A Magyar Cirkusz és Varieté (MACIVA) arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban emlékhelyet alakítottak ki, ahol az előadások szüneteiben emlékezhetnek a gyászolók Somló Tamásra. A közlemény felidézi, hogy Somló Tamás soha nem szakadt el a cirkusztól, számos cirkuszi rendezvény házigazdájaként is szerepelt. A fiatal zenészek is tisztelegnek Somló emléke előtt. Az Akkezdet Phiai rapcsapat lecserélte coverfotó- ját a Facebookon, a Mary Popkids pedig egy korábbi közös képükkel emlékezett arra, amikor Somló Tamás fellépett a zenekarral két éve a Volt fesztiválon. A 30Y a Ha a csend beszélni tudna 2007-es Sziget-koncert felvételét tette fel a legnagyobb közösségi oldalra. „A magyar zenei élet egyik legnagyobb élő ikonja ment el. Nyugodj békében!” - írták közösségi profiljukra a Hősök zenekar tagjai. (MTI, index)
