Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-02 / 154. szám, szombat
o N SS) Négy prózakötet Csehy Zoltán ajánlásával 20. oldal 2016. július 2., szombat, 10. évfolyam, 27. szám Hogyan lesz a sport nemzeti ügy? A hoki-vb alatt tömve vannak a szlovákiai kocsmák, és minden második autó fel van lobogózva, a nagy futballtornák azonban hidegen hagyják a szlovákokat. Magyarországon ezzel szemben össznépi eufória kísérte a futballválogatott Eb-szereplését. Hogy mi ennek az oka, erre kerestük a választ. egyik ok a két sportág társadalmi beágyazottsága lehet. Magyarországon még ma is óriási kultusza van az Aranycsapatnak, az önálló Szlovákia számára azonban a hokisikerek a meghatározók. Amikor Csehszlovákia kettévált, a cseh jégkorong-válogatott maradt az elitkategóriában, a szlovákot azonban visszasorolták a harmadik vonalba - ezt a döntést igazságtalannak érezték a szurkolók, másrészt ennek köszönhetően átélhették a menetelést a világ élvonalába, amit négy érem koronázott meg (2000,2002, 2003,2012). A franciaországi futball-Eb-n a szlovákok és a magyarok is a nyolcaddöntőig jutottak, de míg Magyarországon ezrek vonultak az utcára, hogy ünnepeljék a nemzeti csapatot, Szlovákiában nem volt különösebb visszhangja az Eb-sze- replésnek. „Magyarország évtizedeket várt egy futballsikerre, ez most megmutatkozott a válogatott fogadtatásán. A szlovák drukkerek reakciója kissé paradox, mert a 2010-es vb-t kivéve nem szerepelt az önálló válogatott egyeden nagy tornán sem, vagyis a drukkerek nem lehetnek eltelve a sikerrel. Nagyobb lelkesedést és örömet vártam, mert a szlovák futball ritkán ér el ilyen jó eredményeket nemzetközi szinten - mondta lapunknak Milan Zeman szociológus. - A fociválogatott médiavisszhangja nem volt olyan kedvező, mint a hokisoké. A nyolcaddöntő előtt is inkább a pesszimista hangok voltak túlsúlyban, mert a németek ellen csak minimális esélye volt a csapatnak. Ez a kissé negatív hangulat rányomhatta a bélyegét az egész eredmény megítélésére.” Zuzana Kusá szociológus ezzel szemben úgy látja, hogy a magyar drukkerekhez képest a szlovákok el vannak kényeztetve: 1976-ban Csehszlovákia - komoly szlovák közreműködéssel - Európa-baj- nok lett, hat éve pedig a szlovák válogatott ott volt a vb-n. „A nyolcaddöntőbe jutást nem élik meg a nemzet önmeghatározásaként, és nem vált ki ünnepi eufóriát” - véli Kusá. Szerinte a hoki jelentősége a szocializmus időszakából ered: „Az 1968-as orosz megszállás után a széles nyilvánosság minden oroszok elleni jégkoronggyőzelmet elégtételként élt meg, egy szimbolikus fricska volt ez a megszállók orrára. Az emberek a tereken ünnepeltek, az orosz nagykövetség és az orosz katonák előtt is gyülekeztek. Vagyis a jégkorong már évtizedek óta a cseh és a szlovák nemzeti identitás egyik fontos eleme.” Kusá úgy véli, minden országban azokat a sportolókat, csapatokat csodálják a nézők (a nemzet), akik és amelyek sikeresek, és nem azokat, amelyeket folyamatosan megaláznak. Szlovákiában Peter Sagannak köszönhetően a Tour de France-közvetítések is nagy népszerűségnek örvendenek, és nagy ovációk kísérik. Egy másik érdekes szempont, hogy míg a fútballdrukkerek között a férfiak vannak túlsúlyban, a jégkorong iránt a nők is lelkesednek. Tomáš Prokop, a Šport napilap szakírója szerint ez a két sportág különböző jellegéből adódik: ,A hoki a nőket is megszólítja, akik számára a futball túlságosan vontatott és lassú.” Zuzana Kusá rámutat, hogy becslések szerint a jégkorong nézőinek egyharmada nő, ezért a hoki nem veri szét a párkapcsolatokat, s így a szurkolók könnyebben mozgósíthatók. Tomáš Prokop azt is kiemeli, hogy a jégkorong-vb egy futballtorná- hoz képest sokkal pörgősebb. „Egy hokitorna két-három hét alatt lezajlik, és a mérkőzések gyors egymásutánban követik egymást. így a drukkerek sokkal jobban bele tudják élni magukat a hangulatba, a futballal ellentétben, ahol kevesebb a meccs, és a selejtezősorozat is hosszú ideig tart, így egy rosz- szabbul sikerült meccs után több idő kell a hiba helyrehozására. A jégkorong dinamikusabb sport, ráadásul a szlovák drukkerek hozzá voltak szokva az érmes helyezésekhez, ami kézzel fogható eredmény. A focisták Eb-nyolcaddöntőbe jutása nagyszerű, de nem olyan diadalmas, mint egy ezüst- vagy bronzérem” - magyarázza Prokop. Az is a jégkorongozók javára billenti a mérleget, hogy hoki-vb minden évben van, míg a nagy futballtornák között két év van, a szlovákok pedig ezt megelőzően hat éve voltak kint nagy futball- eseményen. ,A hokisoknak ebből a szempontból könnyebb dolguk volt, mert egymás után két jó vb-t is produkálhattak - teszi hozzá a Šport szakírója. - A mostani futball Eb-n a szlovákokat többen sötét lónak tartották, ezzel az elvárások is nőttek. A magyaroknál azonban nem sokan számoltak azzal, hogy továbbjutnak a csoportból, és a csoportelsőségük az egyik legnagyobb meglepetés volt, ami tovább fokozta a szurkolók örömét.” Bőd Titanilla „Bizonyára kampánytéma M iért olyan fontos a futball Magyarországon, miért a hoki a nemzeti sport Szlovákiában, és mién kezdtek el most keringeni a Facebookon a korábbi magyar sportsikerekről szóló hírek? Szegedi Péter szocioló- gus-sporttönénészt kérdeztük. Miért váltott ki ekkora eufóriát a magyar fociválogatort szereplése a társadalom legszélesebb rétegeiben? Magyarországon a futball évtizedeken át „nemzeti ügy” volt, az a terep, ahol felkerülhettünk a világtérképre. Az ország pedig futball- hatalom volt, az ötvenes években egyértelműen világelső, de a kezdetektől egészen a hetvenes-nyolcvanas évekig a világ élvonalába, vagy legalább a középmezőny felső régiójába tartoztunk. Más fútball- hatalmak is vesztették már el vezető szerepüket, de egykori „társaink” a skót, uruguayi, osztrák vagy épp a cseh klubok és válogatott csapatok értek el kimagasló eredményeket. Magyarország azonban sokkal mélyebbre zuhant, az elmúlt három évtizedben jóformán csak kudarcok érték fútballunkat. Az Euró- pa-bajnokság csoportkörében elért eredmények, ha nem is helyezték vissza fútballunkat régi pozíciójába, mégis azt jelezték, hogy nem szakadtunk el végletesen az európai élmezőnytől. Természetesen a sajtó hatása sem lebecsülendő, az I Szegedi Péter (Nyitrai Danielia felvétele) Eb eleve kiemelt médiaesemény, a mérkőzések után az utcán ünneplő tömeg látványa pedig olyanokat is magával ragad, akik egyébként nem érdeklődnek a labdarúgás iránt. Miért pont a futball az, ami eny- nyire megmozgatja az embereket? A futball volt az első csapatsportág, s már születésekor jóval szélesebb tömegeket mozgatott meg, mint az egyéni sportágak. A kulcsszó az identitás: amikor egy csapat küzd a pályán, sokkal könnyebben azonosulunk a sportolókkal, akik egy szélesebb közösséget, azaz „minket” képviselnek. Különösen igaz ez, ha olyan csapat az épp aktuális ellenfél, akikkel egyébként is rivalizálunk. A futball ugyanis egy olyan társadalmi erőtér, ahol alkalmasint más társadalmi erőterek ellentétes csoportjai vívják szimbolikus küzdelmeiket. Általában így alakultak ki a nagy klubok közötti rangadók, de ez válogatott szinten is működik. A magyar szurkolók szemében a századelőn az Ausztria elleni mérkőzések voltak a legfontosabbak, amelyek szimbolikus tétje az volt, hogy az egyébként alárendelt helyzetű Magyarország a fútballpályán elhódítsa a birodalmi vezető szerepet. A politikai helyzet változásával változtak a tétek is, később így nőtt meg a szimbolikus szerepe a szovjet, román, illetve a szlovák válogatott elleni mérkőzéseknek. Hangsúlyozom: ezek a küzdelmek elvileg bármilyen sportesemény kapcsán megjelenhetnek, de a kollektív azonosulásra sokkal alkalmasabb egy csapatsportág, mint például egy úszó- vagy adétikai verseny, ahol a sportolók elsősorban mégiscsak önmagukat képviselik, nem egy közösséget. Mitől függ, hogy egy országban mi lesz a nemzeti sport? Szlovákiában a jégkorong lett az, a hoki- vb-k alatt tele vannak a kocsmák, nemzetiszín zászlók lobognak az autókon, de a foci-Eb alatt semmi ilyesmire nem volt példa. Erre egy szlovákiai, akár szlovák, akár magyar kutató autentikusabb, s így pontosabb választ tudna adni. A jégkorong igazi sikertörténet, lesz 2018-ban a futball” aminek ráadásul komoly tradíciói vannak Szlovákiában. Persze Csehszlovákiában a szlovákiai fút- ballklubok több bajnoki aranyat gyűjtöttek, mint a jégkorongcsapatok, de a pozsonyi Slovan sokáig meghatározó szereplője volt a csehszlovák hokinak, a nyolcvanas években pedig a kassaiaknak volt több kiváló szezonjuk. A szétválás után a szlovák hokiválogatott gyorsan a világ élmezőnyébe küzdötte fel magát, míg a labdarúgóknak nincsenek kimagasló eredményeik. Magyarán, a hoki lett a szlovák si- kersportág. Alapvető különbség a csehekkel szemben, hogy a prágai futball már a századelőtől kezdve nagyon erős volt, vagyis a foci a cseheknél sokkal inkább része a nemzeti hagyománynak. A másik magyarázat pedig az lehet, hogy a szlovák jégkorongnak van egy tradicionális ellenfele, a cseh hoki. Hangsúlyozom, hogy csak hipotézisként tudom megfogalmazni, de elképzelhetőnek tartom, hogy egy jégkorong-világbajnokság, ahol egyszerre szerepel a cseh és szlovák válogatott - ráadásul mindkettő sikeresebb, mint a futballban -, sokkal nagyobb sportélményt, s így azonosulási lehetőséget jelent egy szlovák szurkoló számára, mint egy labdarúgótorna. Mit gondol arról a jelenségről, hogy a Facebookon többen elkezdtek cikkeket megosztani más magyar sportsikerekről - jellemzően sokkal régebbiekről-, hogy ezzel „ellensúlyozzák” a fútballmániát? A labdarúgás Magyarországon mindig komoly érzelmeket generált, s nem csak pozitív értelemben. Ennek több szintje is van. Egyrészt a fútballellenesek tábora mindig is jelentős volt, akik egyszerű cirkusznak, buta szórakozásnak tartják, de a huliganizmus is sokakat taszít. Másrészt a futballban a kudarcokat is mélyebben éltük meg, mint más sportágak esetében. Miközben elvesztett futballmérkőzéseket többször utcai tüntetések kísértek, elképzelheteden, hogy egy sikertelen kajak-kenu világbajnokság után hasonló eset történjen. De régi hagyománya van annak is, hogy sokan úgy látják, más sportágak sikerei sokkal kisebb publicitást kapnak, ráadásul a futballistákhoz képest sikeresebb sportolóinkat anyagilag és erkölcsileg is kevésbé becsüljük meg. Végül: az elmúlt években a futball újra politikai üggyé is vált, sokak szemében a sportághoz való viszony egyúttal politikai állásfoglalást is jelent. Úgy vélem tehát, hogy a jelenség e négy tényező dimenziójában értelmezhető. Amikor sokan más sportágak régebbi sikereiről osztanak meg friss eseményként valamilyen hírt, a labdarúgással szembeni ellenséges attitűdjüknek adnak hangot, miközben önkéntelenül is elárulják, hogy valójában más sportágak eseményei sem érdeklik őket. Mindamellett, hogy a focisiker összehozta a nemzetet, voltak negatív hangok is, amelyek úgy értelmezik a fútballsikert, mintha az a kormány minden lépését (de legalábbis a stadionépítéseket) legitimizálná. Mit gondol erről? Az állami finanszírozású stadionépítések óta a labdarúgás óhatatlanul is politikai üggyé vált. Egyelőre nem látni, hogy a kormány a válogatott Európa-bajnoki szerepléséből politikai tőkét kívánna kovácsolni. De jelenleg nem is tudná hitelesen kommunikálni, hogy a sikerhez a kormányzat tevékenysége is hozzájárult, hiszen az fiiggeden azoktól a területektől - a TÄO-pénzektôl, a futballakadémiáktól vagy a stadion- építésektől - amelyekre a kormány az elmúlt években számottevő költségvetési forrásokat fordított. De már pár hónap múlva okosabbak leszünk, hiszen látni fogjuk, hogyan szerepelnek csapataink a nemzetközi kupákban, nő-e a stadionok kihasználtsága, több magyar játékos játszik-e topligákban, a válogatottunk pedig szeptemberben Ferneren, októberben Svájc ellen, hazai pályán lép pályára világbajnoki selejtezőn. Ráadásul 2018 tavaszára már ki fog derülni, hogy kijutunk-e a következő vb-re, tudni fogjuk, hogy a futballunk most csak egy részsikert ért el, vagy épp egy felívelő korszak kezdetén vagyunk. A labdarúgás állami finanszírozásának ügye bizonyára téma lesz a 2018-as választási kampányban, de most nem tudni, hogy ez a kormánynak vagy az ellenzéknek fog-e inkább kedvezni, (bt)
