Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-15 / 164. szám, péntek

wvwv.ujszo.com | 2016. július 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A tudós üzenete Sajnos az országos átlagnál jóval gyorsabban fogy a magyarság A népesedési világnap alkalmából a héten gyakran elhangzott, hogy növekszik a Föld lakossága. A népesedés azonban nem mindenhol egyforma, s bár a fejlett és fejlődő országokon belül is vannak különbségek, általánosan elmondható, hogy a fejlett orszá­gokban stagnál vagy csökken a né­pesség és emiatt elöregszik a la­kosság, a fejlődő országokban vi­szont nő a népesség és magas a fia­talok aránya. Ha a globális szintnél maradunk, akkor felmerül a kérdés, vajon meddig és mennyit bír még ki ez a golyóbis? És mi lesz azután? És mit jelent az a valami, ami után lesz az azután, ha lesz ilyen? Elhagyva a globális szintet: mi lesz velünk, magyarokkal? Merthogy mi, beleértve bennünket, szlovákiai magyarokat, folyamatosan fo­gyunk. Ez globálisan nézve nagy szolgálat az emberiségnek, mert ugye nem járulunk hozzá a jelenleg 7 milliárdnyi tömeg növekedésé­hez. De a saját szemszögünkből nézve szomorú. Vagy legalábbis kár, mondom azoknak, akik szerint nincs abban semmi, ha egyes népek elfogynak. Kár, mert mi is egy fontos színfoltja vagyunk ennek a földnek. Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál. Petőfi persze nem erre gondolt, de attól még ez történik velünk. S nem kell ahhoz magyarnak lenni, hogy ezt lássuk. A szlovák demográfusok az ország népese­dését illetően fejlődő északi és ke­leti, valamint visszaeső déli és nyugati régiókról beszélnek. Mi az utóbbiba tartozunk, ami azt jelenti, hogy a magyarlakta vidékeken ke­vesebben házasodnak, kevesebb gyerek születik. Mi, magyar szak­emberek, azt is tudjuk, hogy ez a magyarokra fokozottanjellemző, hiszen adatok bizonyítják, hogy az országosnál 15-20 százalékkal alacsonyabb a szaporulatunk, s több magyar hal meg, mint amennyi születik. És az sem titok, hogy a visszaeső régiókban több az abortusz. 1991-ben egy konferencián ta­lálkoztam Jerome Lejeune világhírű francia genetikussal, akinek nevéhez fűződik többek között a Down-kór okának felfe­dezése. Lejeune egész életében követ­kezetes antifasiszta és keresztény volt. Kiállt amellett, hogy a tudós felelős a felfedezéseiért, s nem en­gedheti, hogy azokat a földi hatal­mak saját hasznukra fordítva má­sok pusztítására alkalmazzák. Nyilvánosan elítélt mindenfajta népirtást, beleértve az abortuszt. A magzati lét nagy védelmezője volt. De a dörgedelemnek egy szikrája sem volt benne, az interjú során is bölcsesség és szeretet áradt belőle. Most, 25 év elteltével, még aktuá­lisabbak a gondolatai. Mondtam neki, hogy a beszélge­tés az egyetlen szlovákiai magyar napilapnak készül, s megkértem írjon valami üdvözletét az olva­sóknak. Ezt írta: „Az a nép, amely megöli a gyermekeit, saját lelkét öli meg. Adja Isten, hogy a magyarok lelke éljen!” Kaliňák brüsszeli égése MÓZES SZABOLCS ellenzék a legrosszabbkor balhézik, Szlovákia uniós el­nöksége idején hoz szégyent az országra - ez a gondolat volt a koalíció védekezési stratégiájának egyik alappil­lére a Bastemák-ügyben. Szerdán Brüsszelben ez lát­ványosan összeomlott. Sőt, a visszájára fordult. Robert Kaliňák azt hitte, miközben ő két óra alatt Pozsonyból Brüsszel­be repül, a hírek még csak középkori tempóban teijednek, s több hétbe be­letelik, míg a szaftos sztorik a kontinens egyik részéből a másikba érnek. Hát nem. Az Európai Parlamentben azzal kellett szembesülnie, hogy míg ő a spindoktorai által megírt sablonos beszédet olvassa fel az uniós képvise­lőknek, azokat sokkal jobban érdeklik a szlovák belügyminiszter hazai vi­selt dolgai. Nem azért, mert a szlovákiai belpolitikai mocsárba szeremének alámerülni, hanem mert a Bastemák-ügy a miniszter szavahihetőségét kezdte ki. Nem mintha a korábbi ciklusok sikertelen politikai projektjei, túlárazott megrendelései és a rendőrség ügyei (Maiina Hedvig, rendőrattak a DAC-stadionban.., hadd ne soroljuk fel újra!) után még szavahihető len­ne, ám ez a kérdés értelemszerűen eddig nem igazán érdekelte a nagyérdemű uniós közönséget. Ezúttal viszont a szlovák belügyminiszter az unió soros belügyi porondmestereként lépett eléjük, vagyis az egész európai közösség képviselőjeként, pro forma arcaként, ez pedig alapvető­en változtat az érdeklődés mélységén és milyenségén. „Kaliňák úr, kérem vállalja a felelősséget és bizonyítsa be, hogy képes jó példát mutatni, hogy a korrupció elleni harc nem pusztán szép szavakat je­lentenek” - ez nem a Bonaparte előtti tüntetésen, hanem az Európai Parla­mentben hangzott el. Nem holmi Matovié szájából, egy francia ÉP-képvi- selő vágta a miniszter arcába. Amikor Ficóék azt hitték, az uniós elnökség apropóján megszabadulhatnak a kínos botránytól, kissé elszámították ma­gukat. Nemhogy könnyebb, most még nehezebb eltussolni valamit. Az érdeklődő és müértő közönség ugyanis sokkal nagyobb. Érthető módon az EP-képviselőknek sem mindegy, mennyire hiteles politikus a közös uniós zászlóvivő. Ha egy sokmilliós csalással gyanúsított egyénnel bizniszei a miniszter, akkor nehezen hihető, hogy uniós szinten képes fellépni az áfa­csalások ellen. Egyáltalán, látja-e a probléma súlyát. S ha látja is, senki sem fogja elhinni neki a korrupció elleni harcban való elkötelezettséget. Ne legyünk naivak, az EP-s beszólogatáson felüli, komolyabb nyomás- gyakorlás brüsszeli szintről nem érkezik - nem a csatlakozási tárgyalások időszakában vagyunk, amikor még bármit számon kérhettek. Jobb is így : sok jóra nem vezet, ha külső, nagyhatalmi nyomásra menesztenek minisz­tereket, még áldozati bárányt kreálnak magukból. Viszont az unió soros elnökeként Szlovákiának érzékeny presztízscsökkenést jelentenek ezek a momentumok. Ja, hogy ez Ficót és koalíciós partnereit nem érdekeli kü­lönösebben? Lehet. Viszont ezek után nem lehet az ellenzék vagy a média szemére verni, hogy Szlovákiát gyengíti a miniszter viselt dolgainak em­legetésével. Ugyanis, mint a brüsszeli ábra is mutatja, az uniós elnökségi csapat igyekezetét pont Kaliňák miniszteri székben maradása gyengíti. FIGYELŐ Poloskás köztóvé Három, viszonylag frissen kineve­zett MTV A-vezető irodájában is találtak lehallgatókészülékeket és rejtett kamerákat márciusban. Fel­tehetően belsős ember intézte a le­hallgatást, politikai okokból. Va- szily Miklós vezérigazgatón kívül több más vezetőt is figyeltek a ma­gyar közmédiánál - írta a 444.hu. Hasonló eszközök kerültek elő a vezérigazgatói kabinetet vezető Enyedi Csaba irodájából, illetve Vas Imre üzemeltetési igazgató irodájának egy zárt szekrényéből is. Az, hogy több embert hallgattak le, kizárja, hogy személyes célból figyelték meg a vezérigazgatót, in­kább politikai okok vannak a hát­térben. Hogy nem titkosszolgálati akcióról volt szó, azt az jelzi, hogy a rendőrség nyomozást indított az ügyben. (444.hu) M&M - Merkel és May kezében Európa jövője MTI-HÁTTÉR Két kemény és következetes nő, Angela Merkel és Theresa May határozza meg Európa jövőjét a következő években. Mindkettő bizonyított már a poli­tika harcmezején, legyőzve számos férfi politikustársát pályafutása so­rán. Élemzők szerint nehéz küzde­lem várható a brit kilépési tárgyalá­sokon. A Reuters emlékeztet, hogy mindkét hölgy apja lelkipásztor. A német kancellár apja berlini evangé­likus lelkipásztor volt, az új brit mi­niszterelnök apja pedig anglikán lel­kész. Várható egymásnak feszülé­sük során kétségtelenül Oliver Cromwell egykori bölcs intését tart­ja majd szem előtt: Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport. Véresen nehéz ember A hírügynökségek szerint mind­ketten kijelölték saját harci terepük határait, s mindketten a megfelelő intellektuális felkészültséggel és tárgyalási tapasztalattal fognak hoz­zá az öreg kontinens átszabásához. Merkelről eddig is tudni lehetett, hogy erős kezű s mégis rugalmas ve­zető, de az Oxford Egyetem volt hallgatója, Theresa May sem szűkölködik eltökéltségben, prag­matizmusban. Az EFE spanyol hír- ügynökség új Vasladynek nevezte, akit Berlinben is nagyra értékelnek. „Nagyon fegyelmezett” - így jelle­mezte őt egy vezető német tisztség- viselő, egy brit konzervatív politikus pedig „véresen nehéz embernek”. Ráérős válás Theresa Maynek nem lesz könnyű dolga, hiszen a következő időszak nem csupán a keménységről és a harcról szól. A brit kormányfő és a német kancellár abban az egy dolog­ban egyetért, hogy - mint azt May mondta - a brexit brexitet jelent. Igaz, May nem akar sietni a válási folyamat hivatalos beindításával, berlini partnere viszont siettetni kí­vánja azt. A két politikus asszonynak min­denesetre nemcsak a „harci dobok­ra” kell figyelnie, hanem rugalmas­ságot is kell tanúsítania. Hiszen Merkel lesz az, aki a legtöbbet tehet az EU „fennmaradó” részének egy­ben tartásáért, emellett a jövőben is szüksége lesz Londonra, egyik fő kereskedelmi partnerére. Közös megegyezéssel Maynek viszont ki kell vívnia azt, hogy az Egyesült Királyság ne ve­szítsen túl sokat a kilépésen, a szi­getország továbbra is szeretne hoz­záférni a belső piacokhoz, miközben az EU részéről várhatóan továbbra is elvárás lesz az emberek szabad moz­gásának biztosítása. Theresa May ehhez képest a napokban értésre ad­ta, hogy a Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok eddigi jogainak érvényesülését a brit kormány csak viszonossági alapon tudja garantál­ni. A Reuters szerint a brit minisz­terelnök tárgyalási sikerét a jövőben az unió jóindulatának mértéke is be­folyásolja. A britek számára most új kormá­nyosuk megannyi előnyösnek mon­dott tulajdonsága jelentheti a meg­nyugtató jövendő kulcsát. A politi­kai elemzők és pályatársak nem fu­karkodnak a jelzőkkel: „nagyra be­csült, sokak által tisztelt, felkészült, hatalmas politikusi tapasztalattal, jelentős tárgyalási jártassággal ren­delkező”. Bárhogy is lesz, kemény lesz - sejtetik az elemzők, akik szerint az új brit kormányfő ügyessége, állhata­tossága valódi teszt lesz Merkel és az unió egésze számára.

Next

/
Thumbnails
Contents