Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-14 / 163. szám, csütörtök
| IV | Fotósuli 2016. július • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI | A gyerekszobában játszó Eszter fotózásakor a rendszervaku fényét a plafonról visszaverve használtam. Ezáltal természetes hatású, szórt világítást értem el. Az ablak irányából érkező főfényt szinte csak kiegészíti a visszaverődés miatt legyengült vaku fénye. Akkor is nagy segítségünkre lehet a villanófény, ha a nap egyenlőtlenül világítja meg témánkat. Amikor lefényképeztem őket, Ádám arca félig, Eszteré pedig teljesen árnyékban volt. Ilyen esetben jó szolgálatot tesz a fényképezőgép beépített vakuja is, én is ezzel derítettem az árnyékokat. Nappali fényben is érdekes, esti hatású képeket készíthetünk az „amerikai éjszaka" nevű világítási fogással. A hátteret szándékosan alulexponáltam, Adámot és Nórit pedig rendszervakuval világítottam meg. Tippek, trükkök Ha nincs más megoldás, beépített vakunk éles fényét tompítsuk diffúzorral: ez lehet akár egy vékony papír zsebkendő is, amit a villanó elé erősítünk. Ablaküvegen, kirakaton, akvárium üvegfalán át soha ne fényképezzük vakuval - a kellemetlen tükröződést ilyenkor szinte lehetetlen kiküszöbölni. Tűző napsütésben is hasznát vehetjük a vakunak: segítségével ellenfényben álló témánk árnyékos részeit deríthetjük. Ha fehér plafonú helyiségben fotózunk, vakunk fejét mindig irányítsuk felfelé - ha nincs túl magasan, a mennyezetről visszavert fény szinte ámyékmen- tes megvilágítást ad. Gondoljunk rá, hogy a külső vaku kondenzátorában kb. 350 V feszültség van, ezért kikapcsolt állapotban se szedjük szét, és óvjuk a megázástól is. Vakuzás közben nemcsak fény, hanem hő is keletkezik, ezért ha sokat használjuk, időről időre pihentessük kicsit a gépet, hogy ne melegedjen túl. Ritkán használt rendszervakunkat pedig időnként kapcsoljuk be, nehogy „ellustuljon” a kondenzátor. Vigyázzunk az olcsón beszerezhető, analóg fényképezőgépekhez való vakukkal. Lehet, hogy ráillik gépünk vakupapucsára, de a feszültségkülönbség tönkreteheti kameránk elektronikáját. Sajnos sok pénzt kémek érte, de remek eszköz a körvaku. Makro felvételek, portrék fényképezésekor vehetjük hasznát, egyenletes, ámyékmentes megvilágítást ad közeli képeknél. 17. RÉSZ A vaku A FOTÓSULI JÚLIUSI RÉSZÉT AZ ÉLETSZERŰSÉG KEDVÉÉRT CSALÁDI FOTÓKKAL ILLUSZTRÁLTAM, HISZEN MICHELANGELO Pl ETÁJÁT VAGY FEKETE PÁKÓ FELLÉPÉSÉT RITKÁBBAN FÉNYKÉPEZZÜK, MINT CSALÁDTAGJAINKAT. inte minden, manapság használatos digitális fényképezőgép rendelkezik beépített vakuval. Azért csak szinte, mert a profik által használt géptesteken nem találunk villanót. És ez nem véletlen. A kompakt és a tükörreflexes gépek beépített vakuja gyakorlatilag alkalmatlan arra, hogy elfogadható minőségben világítsa meg témánkat. A gyakran jelentkező vörösszem-hatás és a túlexponálás miatt „kiégett" képek tönkreteszik felvételeink nagy részét (5-ös kép). Az automata vakuk fénye túlságosan éles és pontszerű, ráadásul természetellenes szögből, szemből világítja meg témánkat. Ezt elkerülendő, modellünket ne állítsuk közvetlenül egy fal elé, mert éles, fekete árnyék csúfítja majd fotónkat. Ha a háttér fekete vagy sötét, az árnyék is kevésbé látszik rajta. De az is jó megoldás, ha modellünket egy nyitott ajtóba állítjuk. Ha komolyan gondoljuk a fényképezést, mindenképpen érdemes 2-3 száz eurót egy külső (rendszer-) vaku vásárlására szánni. A külső vakuk fényét forgatható fejüknek köszönhetően mennyezetre, falra is irányíthatjuk, kellemesebb, lágy és egyenletes, szórt világítást érhetünk el (1-es kép). Ehhez persze az kell, hogy a helyiség ne legyen túl magas, és a mennyezet vagy a fal ne legyen pirosra vagy zöldre festve. De ezek a vakuk a gépről levéve kreatív világításra is alkalmasak, akár ellenfényt, súrlófényt is adhatnak. Nem utolsósorban pedig használatukkal búcsút inthetünk a kellemetlen vörös szemeknek. A vakut természetesen nem csak belső felvételeknél használhatjuk, derítő fény kivitelezésére is alkalmas. Arra viszont nem, amit mondjuk olimpiák megnyitóin vagy műkorcsolya-közvetítések során látunk a tévében: egy stadionban fölösleges bekapcsolnunk fényképezőgépünkön a vakut, úgysem segít rajtunk. Ha odakint, világosban fotózunk, a vakut nem főfényként, hanem _ csak a mély árnyékok vagy az arc derítésére használjuk (3-as kép). A vaku előnye más mesterséges fényforráshoz képest az, hogy kis méretű, fényének színhőmérséklete hasonló a természetes fényéhez, és nagyon rövid idő alatt is elég fényt biztosít a felvétel elkészítéséhez. Hátránya éppen ebből adódik: mivel csak az exponálás pillanatában villan fel, így nem könnyű beállítani a megfelelő fényarányokat - vagyis hogy mit, mennyire és honnan világít meg villa- nónk. A megoldás állandó fényforrás használata vagy sok-sok próbálkozás. Ha igazán jó minőségű portrékat szeretnénk fényképezni, mindenképpen olyan fényforrásokra lesz szükségünk, amelyek gépünktől függetlenül mozgathatók. Az intelligens rendszerva- kuk kommunikálnak a tükörreflexes digitális fényképezőgépekkel, ezért például arra is képesek, hogy az objektív gyújtótávolságának változtatásával (zoomolás) együtt módosítják a vaku fényerejét, fényvillanási szögét is. De ne menjünk most bele az ilyen technikai részletekbe. Mivel a Fotósulit amatőr fotós írja amatőr fotósoknak, ezért szinkronidőkről, hátsó redőnyről, a vakuk kulcsszámáról vagy ITTL-vezériésről ezúttal nem szólunk. Aki még nem dolgozott rendszervakuval, az mindenképpen olvasson utána, mi mindenre képes ez az ügyes kis szerkezet. Haladóknak pedig azt ajánlom, mélyedjenek el a kreatív világítástechnikák világában. Ha családtagok fényképezésekor nem is mindennap veszik hasznát, egy több vakuból összeállított rendszer segítségével igazán látványos felvételeket készíthetnek. MIÉRT NEM SIKERÜLT? Sötétben körülbelül erre képes kompakt fényképezőgépünk beépített villanója. Az előtérben táncolók túlexponáltak és vörös szeműek lettek, a háttér pedig túl sötét Nagyobb fényérzékenységre kellett volna állítanom a gépet, hogy a háttérből is beszűrődjön némi fény, és nem lett volna szabad elfelejtenem aktiválni a beépített vörösszem-csökkentő módot. Ugyanezt a témát beépített vakuval szembevilágítva is megörökítettem. Megfigyelhetők a kellemetlenül éles árnyékok, és a szemből érkező fény miatt „lapos” arc. Nagy fényérzékenységet állítottam be, így mindkét képen megfelelően világos maradt a háttér.
