Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-09 / 159. szám, szombat
16 SZALON ■ 2016. JULIUS 9. www.ujszo.com H angsúlyozottan nőies jelenség, s közben férfiasán önálló és kezdeményező. Babits diákkorában rajongó verset írt hozzá, Adyra meghatározó hatást gyakorolt szerelmi költészetének felszabadultsága. Erdős Renée, aki a 20. század elejének ünnepelt költőnője volt, majd egy radikális váltás után regényíróként lett hihetetlenül népszerű (elsősorban a keresztény középosztály nőolvasói körében), 60 évvel ezelőtt, 1956. július 9-én hunyt el. Munkásságát napjainkban kezdi újra felfedezni az irodalomtörténet: Kádár Judit és Menyhért Anna tanulmányai a fordulatos életrajzból kiindulva nemcsak a női emancipáció szempontjából érdekes korabeli irodalmi jelenségekre hívták fel a figyelmet, hanem kísérletet tettek a női irodalommal korábban mostohán bánó irodalomtörténeti kánon újraírására is. A felnőttként, egy szerelmi csalódás után katolizált Erdős Renée-nek ugyanakkor kitüntetett helye van a magyarzsidó irodalomban is. Kőbányai János irodalomtörténetében a zsidó nőtípusnak, a Somlyó Zoltán áltan megénekelt „nagy árnyékú, telt, fekete nőnek” a példája, akik múzsaként hatottak a magyar irodalom nagyjaira (ilyen volt pl. Brüll Adél és Böhm Aranka is), ugyanakkor „az Ady és a Nyugatforradalom szálláscsinálói” között is fontos helye van. Életét Születésem című hosszú versében meséli el: szülei „a Csallóközben, a Duna partján” (a ma Nagykeszihez tartozó Érseklélen) három fiú, három leány után hét évig vártak hetedik gyerekük megszületésére. Mivel még a születésnapja is hetedikére esett (a vers szerint másnap apja két borjút vitt Komáromba, a heti vásárra), az asszonyok a három hetes szám miatt szerencsés jövőt jósoltak a gyermeknek. Erdős egyik versében „asszonyi Don Quijotténak”, magától „űzött asszonyi Ahasvérnak” mondja magát, mert soha nem marad meg az örömnél és a szerelemnél. A bolygó zsidóval azonosul tehát, akinek örökké vándorolnia kell: asszonyi változatban ez a férfiszeErdős Renée időskorában (Képarchívum) Egy űzött, asszonyi Ahasvéros 60 éve hunyt el Erdős Renée relmek sűrű váltogatását is jelenti (egy ideig Bródy Sándor szeretője volt, de a kor több ismert alakjával, például Jászi Oszkárral, Molnár Ferenccel is hírbe hozták); kétszer volt férjnél, de rövid időn belül mindkét házassága zátonyra futott (az első férje Fülep Lajos művészettörténész, a másik Erdős 10 évvel fiatalabb titkára, Löfler Artúr). Művészi szempontból a ki- vetettséget, a siker és sikertelenség hullámvölgyeit, a megújulás lehetőségeit is jelenti ez az ahasvérosi sors. Meggyőzően tudta művelni az erotikus költészetet, a katolikus lírát, késői költészetében pedig a szelíd anyai örömök érzelmes ábrázolója lett. Fiatalon az aktív és férfias nők, Szapphó és Kleopátra az ideáljai, versei alapja „a leány / Merész, dicsekvő, nagy őszintesége”. Férfi és nő egyenrangú küzdőA „nagy árnyékú, telt, fekete nő", aki múzsaként hatott a magyar irodalom nagyjaira, ugyanakkor a Nyugat-forradalom szálláscsinálói között is fontos helye van társak a szerelemben, az ölelkezés önfeledten vad és véres harc, mint Adynál: a Sappho dalai egyik darabjában például „két ellenséges sasmadár” esik egymásnak, majd a győztes, a nő, „megtörtén ráborul” az elbukottra és zúzott szárnyait csókolgatja. Az erotikus utalások szecessziós képekbe burkolóznak: „idegen határban, / Gazos fűben jártam” - mondja például Antonius a korábbi szerelmi kapcsolataira utalva. A Kleopátra és Antonius szerelmét megéneklő verses regényben (a Prológus szerint a lány is, a legény is költő, s mindkettő egyszerre király-királynő és koldus is) a szecessziós burjánzás és az erotikus fülledtség erőteljes öniróniával ellensúlyozódik. Megtérése után is hatásosan tudja érzékeltetni magát a váltást, a hedonisztikus életvitelnek kissé fájdalmas kijózanodásba fordulását („Én elhagytam pogány, szép isteneimet, / S az ujjongó dalú, vad Dionysiákat”). Korábbi emlékeit úgy viszi magával, mint „a múltak illatos olajával” teli aranyvedret (Aranyveder című kötete 1910-ben jelent meg). Alapkérdés marad a „Honnan jöttél, leányom?”: összekombinálódik megtagadott zsidó származása és kicsapongó múltja („O, nagy Babylon - szóltam - ott dalolnak, / és nászt ülnek ott és forognak a táncban”). Apám című versében arról vall, hogy gyerekkorában sosem tisztelte a szombatot, s apja előre megjósolta, hogy elevenen el kell majd égnie és korán meglátnia a nyugvó napot. Érett kori verseiben aggódó szeretettel csüng a lányain, meghatóan szépek az anya—gyerek viszonyt tematizáló családi életképei. Az Egy reggel címűben a kislány két levágott, szőke hajfonata miatt bánkódik: az anya egy dobozba rejti a meleg és illatos hajfonatot, melyen „a két szalagcsokor / Úgy csüng, mint két, holtradermedt / Kék pillangó a levágott, / Aranyos búzakévén”. A Kislányom, tartsuk meg a régi stílust! című versben a széles csípőjű kislány panaszkodik, hogy soványító kúrát kellene tartania, anyja viszont arra biztatja, ne legyen lengő nádszál, inkább kariatida, akire az élet rárakhatja a terheit. A lány egyébként feltehetőleg az anyja testalkatát örökölte, aki Kleopatra-ciklusában így vall magáról: ,A termete erős. Nem karcsú lenge nád. / Te, bősz kritikusom, kövérnek mondanád.” Egy másik költeményben (Kornélia is elment) a bendakásos iskolába költözött kislány után otthon maradt „halott” tárgyak láttán az anya kis híján sírva fakad, de „a gép hívogató / Jólismert ábécéje”, vagyis az írói munka rutinja vigasztalást ad. „Én magam egy bús korszak voltam” - írja Ki voltam? című, késői, összegző versében, melyben visz- szatekint életművére. A korszak, amely tele volt megnemértéssel és vágyakozással, letűnt, az idős költőnő úgy érzi, életét már rég levetette magáról, „s már csak mások életében / Folyik tovább, mint bús folyam, / Melyet a szomjas tenger elnyelt”. Polgár Anikó » A nagy sikoly „Mikor a nászszöba elsötétült, és ő magára maradt, a homályba nyitott szemmel még sokáig feküdt ébren, és kérdezte magától; hát ez volt? Milyen furcsa! Csak ennyi? Összebor- zongott a takaró alatt. Nem lehet - gondolta -, itt valami van, amit nem értek. Vagy talán így természetes, és én vagyok bolond, aki valami mást vártam..."- írja Erdős Renée 1923- ban megjelent regényében, A nagy sikolyban, amely a szerző abszolút sikerkönyvének számít, az életmű azon darabja, amely mind a mai napig új kiadásokat ér meg. Nem utolsósorban: ez az az emblematikus Erdősregény, amelyet az utóbbi években talán a leggyakrabban olvasott és értelmezett újra a gender alapú megközelítést alkalmazó irodalomtudomány. A regény címe (egyébként a női orgazmus metaforája) az Erdőséletmű jelölőjévé vált, talán azért is, mert „felmutatja az erotikáról való beszéd alapvető működését, az eltitkolás, elfojtás és a feltárás, felszabadítás egymást erősítő játszmáját"- írja elemzésében Jéga-Szabó Krisztina. A női szexualitás körül forgó regényből idézett belső monológ az első fejezet zárlatából származik: a főszereplő, Roessler Dóra, a tehetős polgárleány nászéjszakáján megfogalmazott benyomásait rögzíti. A nagy sikoly egyrészt a családregény, másrészt a fejlődésregény sémájához köthető. Dóra a Roessler család morális terében mozog, mely a női szereplehetőségek szűk körét kínálja. Ebben a rendszerben három lehetséges női út képzelhető el: a kurva (művésznő), az apáca és az anya útja. A regény végére a főszereplő felnőtté válik, nevelése mintegy befejeződik: a korábban annyira vágyott „nagy sikoly" már az erőszakos férfiuralom eszközeként jelenik meg, Dóra megzabolázza férje kéjsóvárságát és agresszióját, s a jövő a tisztes, erkölcsös, női gyönyörtől mentes házasélet ígéretét hordozza, (as) OTTHONUNK A NYELV Állandósult szókapcsolatainkról A szavak rendszerint szószerkezetekbe rendeződve vesznek részt mondataink felépítésében. E szerkezetek nagy része a mondathoz hasonlóan egyszeri, egyedi, vagyis alkalomszerű szókapcsolat, mely a beszéd közben, tehát nem tervezetten alakul ki. Kommunikációnk egy másik részét azonban olyan szókapcsolatok alkotják, amelyeket egy adott helyzetben rutinszerűen hívunk elő, azaz automatikusan alkalmazunk. Ezeket a két vagy több szóból álló, többnyire kötött nyelvi szerkezeteket állandósult szókapcsolatoknak, idegen szóval frazémáknak nevezzük. Típusaik szerint csoportosítva közéjük soroljuk a szólásokat (ezen belül a szóláshasonlatokat), a közmondásokat és a helyzetmondatokat. írásunkban ezúttal a velük kapcsolatos olvasói kérdésekre, megjegyzésekre válaszolunk. Egy olvasónk véleménye szerint napjainkban nemcsak a beszélt, hanem az írott nyelvben is gyakoriak a pontadan szólások. Példaként a megereszti a gyeplőt alakulatot említi, melynek a hazai sajtóban a nekiereszti a gyeplőt változatával találkozott nemrég. Véleménye szerint nyelvünk állandósult szó- kapcsolatait eredeti alakjukban kell alkalmaznunk, nem lehet őket „nekünk tetszőén alakítgatni”. Éppúgy, ahogy vannak olyan szavaink, melyek a köznyelvben több változatban használatosak (pl.: csepeg - csöpög hova - hová, benn - bent), az állandósult szókapcsolatok között is találunk olyanokat, amelyeknek több változatuk létezik. Ezek a változatok jelentésüket, stílusértéküket tekintve egyenértékűek, és szólástáraink, közmondásgyűjteményeink is feltüntetik őket. A Magyar szólástár (2003) például az olvasónk által említett frazémának a következő szabályos változatait teszi közzé: megereszti [nekiereszti v. tágra ereszti] a gyeplőt; miközben az alábbi jelentéseket rendeli hozzájuk: a) .szabad folyást enged valamely fegyelmezedenségnek, mértéktelenségnek’; b) .felhagy valakinek vagy valamely közösségnek az irányításával, nem törődik többé valakivel vagy valamivel’. Egy másik olvasónk a szóláskeveredés jelenségére hívja fel a figyelmet, mellyel, mint mondja, egyre gyakrabban szembesül az írott nyelvben is. Szókészletünknek több olyan eleme is van, amely eredetét tekintve keverék alak, azaz két önálló szó összevegyítéséből jött létre. így született az ordít és a kiabál igéből az ordibál, a csokor és a bokréta főnévből a csokréta, a zavar és a kerget szavakból a zargat stb. A nyelvészeti szakirodalom ezt a szóalkotási módozatot szóvegyülésnek nevezi. Ennek rokon típusa a szóláskeveredés, melyről akkor beszélünk, amikor két vagy esedeg több szólás összekeveredik, miközben a ve- gyülés leggyakoribb oka a hasonló jelentés vagy egy-egy közös szó. Nyelvtörténettel foglalkozó szakemberek szerint azonban a szóláskeveredés korántsem új jelenség: nyelvemlékeink tanúskodnak róla, hogy több évszázaddal ezelőtt élt őseink nyelvében sem volt isme- reden. Több nyelvi adat bizonyítja, hogy nyelvünk mai állapotában is gyakoriak az olyan vegyülések, mint pl. az „otthagyja a foga fehérét (valahol)” (az otthagyja a fogát (valahol) és a kimutatja a foga fehérét szólások egybevegyítéséből keletkezett); s hasonló kombináció eredménye a „kudarcot mond” alakulat is (a kudarcot vall és a csődöt mond szólásokból eredezhető). A szólásvegyítés legfőbb oka az, hogy nyelvünknek ezek az elemei mára elhomályosultak, feledésbe merültek; a különböző frazeológiai kézikönyvek azonban segítségünkre lehetnek abban, hogy szabályos alakjukban s a megfelelő jelentésben használjuk őket. Következő olvasónk azt kifogásolja, hogy az egyre terjedő durva, közönséges állandósult szókapcsolatok egy része különféle szótárak szóállományában is szerepel, ami szerinte azt sugallja, hogy helyénvaló a használatuk. Szólás- és közmondásgyűjteményeink nyelvünk ősi, évszázadok óta használatos klasszikus, irodalmi, népies fordulatai mellett nem hagyhatják figyelmen kívül a mindenkori nyelvállapot vulgáris és a mai nyelvállapot szlenges rétegét sem. Az ilyen jellegű frazeológiai egységeket azonban - akár csoportnyelvi, akár stiláris vagy egyéb jegyeik tekintetében térnek el a tágan értelmezett semleges nyelvhasználattól - közvetlenül a szókapcsolat mögött minősítő jelzéssel jelölik, pl.: nagy állat szleng (= argó, ifjúsági nyelv, nagyon fesztelen, humoros társalgási nyelv), pej (= pejoratív, rosszalló, lekicsinylő) .nagydarab, erős fizikummal bíró ember’; robizik, mint az [egy] állat szleng .robotol, megfeszített erővel dolgozik’; szemét állat szleng, vulg (= vulgáris, durva, közönséges, sértő) .ellenszenves ember’. Misad Katalin A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
