Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-09 / 159. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. július 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Danko sötét hete Túl nagyra szabták az SNS elnökének felelős államférfiúi öltönyét E ddig úgy tűnt, Andrej Danko tud a legtöbbet profitálni a kormánykoalíciós vezető politikusok bénázásaiból és folyamatos arcvesztéséből, ám a héten az SNS elnöke is megrázta a pofonfát. Igaz, hogy a Focus ügynökség az utóbbi hetekben rögzített közvéleménykutatásában a legnépszerűbb pártelnöknek mérte, ám ha így folytatja, a százalékok már csak kopni fognak. Ki nem kényszerített hiba - a tenisz szaknyelv így hívja azt, amit a napokban sorozatosan produkált a házelnök. Kezdődött a parlamenti cirkusszal: ahelyett, hogy Igor Matovič szépen befejezte volna a mondókáját és visszaült volna a helyére, Dankónak sikerült a bolhából elefántot kreálnia, egyben egy precedens nélküli lépéssel előrukkolnia. A szlovák parlamentben az elmúlt negyedszázadban sok vad dolog megtörtént - volt itt mečiari sötétség, grasszált arrafelé Slota, a „kelnyás” Ľupták és más állatfajták —, ám olyanra még a harcedzettebb képviselők sem emlékeznek, hogy egy miniszter elleni bizalmatlansági indítványt egyszerűen két hónappal arrébb toljanak. Ez önmagában értelmetlen: vagy megfelel a tárcavezető, vagy nem, ha pedig nem, akkor azonnal meneszteni kell, nem majd két hónap múlva. A márciusi bizarr kormányalakítás után a megfontolt vezető, a konszenzuskereső politikus képében tetszelegni kívánó Danko ráadásul nevetségessé is tette magát „horal- kys” eszmefuttatásaival. „Amikor majd egyszer átadom posztomat az utódomnak, senkin sem lesz a parlamentben trikó, senki sem fogja sértegetni kollégáját és nem fog Horalkyt bontogatni” - mondta a házelnök. Ezzel már súrolja Pavol Paška szintjét, aki 2006-2010 között próbálta a Danko által megálmodott figurát hozni, ám róla is kiderült, hogy a szólamok mögül hiányzik a valós tartalom. Es mindezek után jött az aláíráshamisítási ügy, ami ismét csak Dankónak lesz kellemetlen, nem pedig a botrányban vélhetően sokkal inkább érintett Andrej Hmči- amak. Hiába a Sieť parlamenti alel- nöke az első számú politikai gyanúsított, mivel már politikai hulla, nem oszt, nem szoroz, mi történik vele. Marad, leváltják, kitüntetik, önként távozik? Tökmindegy, úgyis ez az utolsó ciklusa a nagypolitikában. Danko azonban hosszú távra tervez, ami ilyen amatőr hibákkal nem megy. Amatőr hibák? Itt megállhatunk egy pillanatra, ugyanis amellett, hogy malőrökről beszélünk, ezek a tettek azt sejtetik, túl nagyra szabták a felelős államférfiúi öltönyt. Danko is tipikusan az a politikus, aki ideig-óráig el tudja adni a megújhodás maszlagját, ám amikor a tettek mezejére lép, könnyűnek bizonyul. Mondhatni: tökéletesen beleillik az SNS-es, smeres politikusi átlagba. Futballnemzet egyesítés SZOMBATHY PÁL E lőttünk a labdarúgó Eb-döntő, mögöttünk elődöntők, mégis mennyivel érdektelenebb, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. Hiába a finis izgalma, ha már nincs ott az ember csapata - ezen a nyáron lett nagykorúvá a magyar fociszurkoló. Amikor legutóbb futball Európa-bajnokságon jártam, 2004-ben, a portugáliai Leiriában horvát sakktáblás mezben ültem a lelátón: a francia csendőrsapkás Ciro Blazevic mester 1998-as vébé-bronzérmes csodacsapata óta az ő szurkolójuk voltam ugyanis. Magyar létemre tehát horvát drukker, meg közben olasz rajongó; ahogyan a gyermek indián lesz vagy éppen cowboy: belebújik a hősök, a nagyok, jók és gonoszok bőrébe, keresi a valódi tényezőket, felnőtt férfiakat; regényszereplőket, filmsztárokat akar utánozni, megtestesíteni, hiszen már miért akarna kölyökként önmaga, azaz Palika lenni? Magyar fociszeretőként utoljára 1986-ban láttam vébé-résztvevő csapatot, odaát Mexikóban, persze csak tévén, előtte piciny életemben még jutott két világbajnokság saját csapattal, aztán felnőhettem a kirekesztettség, kívülállóság érzésében, járhattam külföldön, de sosem lehettem szurkolóként Európa része. Ha úgy tetszik, a magamfajta most élte át az uniós csatlakozást - a labdával persze. Ott voltam Lyonban a magyar-portugálon: a felnőtté válás volt ez számomra, 47. születésnapom előtt. Rengeteget járok Itáliába mint AS Romafan; érdekes játék ez, kedvelem a klubot, amelyről azonban soha nem lennék képes többes szám első személyben beszélni: én és a Farkasok nem lehetünk mi - lelkes kívülálló, szimpatizáns és támogató voltam, maradok, semmi több, bár ez sokkal több a semminél. Mégis és mégsem. Pótlék az egész, mert az elmúlt évtizedekben valódi futballt kerestünk, fociemigrációba vonultunk külföldi kedvencek választásával (nem mindenki persze; aki nem, annak mély hódolat és elismerés, ha megértés nem is feltétlenül). Ehhez képest most Franciaországban hazataláltunk, végre önazonosak lehettünk, büszke magyar szurkolók, akiket kedvelnek vagy sem, de számon tartanak, megsüvegelnek, vállon veregetnek, partnernek tekintenek, közülük valónak. Visszatalálás a nagy európai családba, ahol ezt a szépséges játékot játsszák: hatalmas élmény volt, megható jelenlét, könnyek között. És túl a futballon magyar egymásra találás volt ez: ahogyan honfitársaink, nemzettársaink köszöntötték egymást percről-percre, zászlókba burkolózva, mezekben feszítve a francia városok utcáin, idegenek ölelkeztek, pacsiztak, szóltak barátságosan egymáshoz, tisztelettel a közös élmény hatása alatt - az szintén megrendítő öröm volt, európai hazafiságunk megélése apró semmiségekben. A Rhone-parti nagyváros 8. kerületének szállodája, ahol laktunk, lényegében magyarrá lett: a gyűrött és mattmásnapos, szénné tetovált kopasz, kigyúrt DAC-ultra olyan szelídséggel tudakolta a kisgyerekes családapától, hogy nem zavarta-e hajnalban ablaka alatt a himnusz éneklése, amit mosoly nélkül képtelenség volt figyelni. Az elsöprő többség tűzként, közösségi fellobbanásként élte át egy sportesemény vonzerejét, egy derekasan küzdő középcsapat bátorságát, erőfeszítéseit. Nekem ezt a bizonyságot adta az Eb itthon, az utcákon bárkivel szóba elegyedve, és hasonlóképpen kint a helyszínen néhány röpke napra. Piros- fehér-zöld: a máig látható bevonatok az autók visszapillantójának külső oldalán. Ártalmatlan, pozitívjó kedélyű nemzeti érzések. Aki tagadja jelentőségét, a szív erejét tagadja. Hazamentünk, sorban a barátaink is: lengyelek, a kicsi Izland, a csöpp Wales, s befutott a fináléba a kisebbek (nem futballpicik) képviseletében Portugália. Ha hiszek a sorsszerűségben, elém úszik az elején említett 2004-es Eb, ahol házigazdaként, a szép futball képviselőiként döntőztek, kikapva a kertek alatt odalopakodó meccsgyilkos görögöktől. És most akár ők is lehetnek görögök, kissé már azzá is lettek, a surranópálya elégtételével. Szóval fontos Eb. Kikaptunk végül, mégis üzentünk Brüsszelnek: a magyar - focinemzet. A szerző magyarországi publicista Es akkor Fico megmutatja szélsőségesen uniópárti arcát M eglepően Európa- párti beszédben ismertette a héten az Európai Parlamentben a szlovák elnökség programját Robert Fico miniszterelnök. Elmondta, hogy „az Európai Unió egy csodálatos projekt, amely békét és fejlődést hozott, és két brutális, több tízmillió áldozatot követelő háború romjain született”. Kijelentette, hogy „egyetlen más integrációs folyamat sem volt ilyen sikeres a világon”. Természetesen felhívta arra is a figyelmet, hogy az uniós intézmények bírálatakor tartózkodni kell a szélsőséges álláspontoktól. Az egyik szélsőség szerinte az lenne, hogy „minden rendben van az unióban, semmin nem kell változtatni”, a másik pedig az, ha valaki olyan változásokat akar, amelyek miatt módosítani kellene az unió alapszerződését, a Lisszaboni Szerződést. Fico a következő fél évben, az elnökség ideje alatt várhatóan az unió agilis vezetőjeként próbál majd fellépni, a szeptemberi pozsonyi csúcstalálkozóig mindenképpen ezt a szerepet fogja játszani. Az Európai Parlamentben tett egy meglepő kijelentést is: „Éveken át nagyon kis figyelmet fordítottam az önök munkáj ának” - mondta a képviselőknek a szlovák kormányfő. Ezzel magyarázta, hogy mennyire meglepte őt a vita, amely szerinte nagyon inspiráló volt. Fico azonban éveken át nemcsak az EP-vel, hanem más uniós intézményekkel, az Európai Bizottsággal és az Európai Tanáccsal sem sokat foglalkozott. Természetesen részt vett a tanács minden ülésén, de ez inkább csak a kötelező rossz volt számára. Az uniót mindig gazdasági szemüvegen át nézte. Pontosabban az volt számára a legfontosabb, hogy az uniós támogatások megérkezzenek. Ugyan Ficóról nem bizonyítható, hogy az uniós támogatásokból épít magának gazdasági hátteret, mint ahogyan teszi ezt Orbán Magyarországon - előbb a Közgép, majd Si- micska Lajos kegyvesztése után Mészáros Lőrinc felcsúti „gázszerelő” cégei-, de egyértelmű, hogy nem a magasztos európai elvek és értékek miatt igyekszik most a lehető legelkötelezettebb uniópárti politikusként feltűnni. Kérdés, hogy meddig tart ki ez az uniópártiság. Fico mindig képes volt az érdekeinek megfelelően változtatni a véleményét és irányítani a lépéseit, vállalta például a választások előtt azt is, hogy a jobb eredmény érdekében szembe ment a kötelező menekültkvótákkal, vagyis az Európai Tanács döntésével. Most az Európai Parlamentben arra is rá kellett jönnie, hogy nem elég, ha Strasbourgban (vagy Brüsszelben) uniópárti, annak kellene lennie itthon is. Erre figyelmeztette őt Manfred Weber, a néppárti frakció vezetője is. „Mindannyiunk felelőssége a populizmus elleni harc, de nemcsak külföldön, hanem odahaza is. A választási kampányban Szlovákiában a populizmust táplálták” - mondta Fico szemébe Weber. Le kellett nyelnie azt a békát is, hogy saját uniós pártjának, a szocialistáknak a frakcióvezetőjétől sem csak dicséretet kapott. „Egy szó hiányzik, a befogadás, az áthelyezés. Mondja ki ezt a szót, és jobban fogja érezni magát” - mondta Ficónak Pittella, a menekültekkel kapcsolatos elutasító álláspontjára utalva. Fico ezeket a „beszólásokat” figyelmen kívül hagyta, egymás Jobb megismerésének szükségességét” hangsúlyozta a képviselőknek, de kérdés, meddig lesz képes arra, hogy mosolyogva viselje a korábbi kijelentéseivel való szembesítést. A hazai aprócska moszlim közösség címére tett kirekesztő megjegyzései miatt ugyanis sokan őt is a szélsőségesek közé sorolják Európa fejlettebb részén. WlGEN, AHOGY EGYRÉ^s. Á fBÖLCSEBB, TAPASZTALTABB\m ÉS SZIMPA TTKUSABB \| EGY ÁLLAMFÉRFI, /§ V ÚGY VÁLTOZIK /a /K. AZ ALÁÍRÁSA!
