Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-07 / 157. szám, csütörtök
8 KULTÚRA 2016. július 7. | www.ujszo.com Sárgával teremtett dimenziók A Szobor és objekt című kiállítássorozaton két magyar művész is szerepel: Saxon-Szász János és Haász István TALLÓSI BÉLA Pozsony. Huszonegyedik 6ve rendezik meg a Szobor és objekt című, nemzetközi kiállítássorozatot, mely a szlovák főváros egyik legizgalmasabb nyári képzőművészeti eseményévé nőtte ki magát. Idén két magyarországi művész állít ki önállóan, Haász István a Milan DobeS Múzeumban, Saxon Szász János pedig a Z Galériában. Pozsony galériáiban, múzeumaiban és közterein ezen a nyáron ötven művész térkompozícióival - szobraival, objektjeivel - találkozhat a közönség. A hazaiakon kívül cseh, bolgár, francia, argentin, német, lengyel, osztrák, olasz művészvendégei vannak a nagy nyári szoborünnepnek. És a már említett két magyar művész, akik önállóan mutatkoznak be. Van azonban még egy magyar résztvevő: a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli termiben látható A tér és struktúra című nagyszabású nemzetközi tárlat, melynek egyik szereplője Kocsis Imre. Saxon Szász János és Haász István kiváló magyar geometrikus művész, mindketten a nemzetközi MADI művészeti mozgalom szereplői. Saxon Szász festmény-objekteket és szobor-festményeket mutat be a Z Galériában. E két műfaj egymást kiegészítve együtt él, együtt érvényesül. A falakra kerültek fel a geometrikus alapú festmény-objektek, formaviláguk azonban térbeli kiteije- désben is látható az előttük elhelyezett szobor-festményeken. Hogyan születtek ezek az egymással kommunikáló formakompozíciók? Saxon Szász János az ötvenedik életévében, két esztendővel ezelőtt merész célt tűzött ki maga elé. Eltökélte, hogy megalkot ötven szobrot. Tervét meg is valósította, az ún. objektből nyert szobor projekttel. Ezek a munkák Pozsonyban láthatók először. Saxon Szász János geometrikus alapú festmény-objektjeinek formái térben is megjelennek, szobor-festményeken Dárdai Zsuzsa művészettörténész- mindkét magyar művész kiállításának kurátora - kifejtette, hogy Saxon Szász Jánost mindig is foglalkoztatta az a folyamat, ahogy egymásból építkezik festmény, objekt és szobor. A pozsonyi tárlaton megfigyelhető, milyen következménye van ennek az építkezésnek, „annak, ha a mű elhagyja a megszokott síkfestészeti, anyagtalan szellemi terepet, kilép a vászon védő szorításából, direkt kapcsolatba kerül a környezetével, a térrel, amely a végtelen szabadság felé nyit utat”. A Z Galériában prezentált Saxon Szászféle polidimenzionális univerzumban annak lehetünk szemtanúi, hogy a síkfestészeti realitás miként válik körbejárható tárgyi valósággá. Saxon Szász munkásságában évtizedek óta elsősorban a sárga szín, a fehér tónus és az űr hármas egysége van jelen: ezek kontrasztjával, harmóniájával dolgozik. Polidimenzionális univerzumában a sárga szín a fizikai Haász István műfaja a nagyon finom üzenőfelületekkel dolgozó költői tárgy világunk, a fehér a teljes átszellemü- lés, az űr pedig a matérián túli valóság érzetét kelti. Haász István műfaja a nagyon- nagyon finom üzenőfelületekkel dolgozó objekt-poétique, a költői tárgy vagy tárgyköltészet. „Nyomok a fényben című pozsonyi kiállításának reliefjein a felületi, festészeti játékok csak a finomságra érzékeny szem számára tárulnak fel gazdagon. A faalapra kasírozott, aktuális információkat hordozó újságpapír a sárga ecsetnyomok fedettségéből kandikál elő, de már csak mint rejtjel vagy azon túli sejtelem” - fogalmaz Dárdai Zsuzsa. A fényben feltűnő nyomok alapszíne a sárga. A sárgára 25 évvel ezelőtt talált rá Haász István. Világos színt keresett, mivel objektjei felületi faktúráinak rezdülései és a fény- árnyék hatások világosban - fényben, sárgában - érvényesülnek a legerőteljesebben. A 21. Szobor és objekt kiállításai augusztus 21 -ig láthatók. (Somogyi Tibor felvételei) Nyit az avignoni színházi fesztivál Avignon. A nácizmus felemelkedését bemutató drámával nyílt meg a 70. Avignoni Fesztivál tegnap. ALuchino Visconti 1969- es filmje alapján színpadra vitt Elátkozottak című politikai drámát a belga Ivó Van Hove rendezésében láthatta a közönség a Pápák palotájának díszudvarán. A fesztivál „in” programjának csúcspontjai közé tartozik Thomas Bernhard osztrák szerző Heldenplatz című műve, valamint Amos Gitai izraeli rendező darabja, a Rabin: Az utolsó nap, amely a rendező Jichák Rabin egykori izraeli kormányfő 1995- ös meggyilkolásáról szóló dokumentumfilmjének színpadi változata. A világ legnagyobb színházi seregszemléjén az Ifjú Szivek Táncszínház és a Hégli Dusán Társulat Finomhangolás című, kifejezetten a fesztiválra készült műsora is ott van az „off” programban - a Szivek július végéig naponta tart előadást. Szlovákiai társulat eddig még nem szerepelt Avignonban. (MTI, k) PENGE Az olvasó kihívásai Van a magyar prózának egy elágazása, ahova Hazai Attila gyúrta ki az utat. Lehet minimalistának nevezni, ahogy kezdetben tették, vagy másképp is, a lényege leginkább bizonyos, az olvasót általában provokáló egyszerűsítésben, egyfajta abszurBEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA ditásban ragadható meg. Vonatkozzon az akár a beszédhelyzetre, a nyelvre, a történetre, a mesélés módjára... Ennek az útnak egyik újabb vándora Berta Ádám is. Berta volt az, aki a Hazaihagyatékból összeállított A maximalista című kötetet szerkesztette, s akkor a következőképpen vélekedett: „Jól megfigyelhető a gyűjteményben Hazai stílusának alakulása, ahogyan a rövidségre törekvő, szűkszavú történetmondás felől idővel a retorikusabb, nem ritkán monologizáló szerkezetek felé mozdul el.” Nos, mindez a Baleset az építkezésen című kötetről is elmondható, annyi korrekcióval, hogy a megállapítás első része nagyobb mértékben illik Berta kötetére. A rafinált egyszerűsítések, az - olvasóval való - abszurd játék áthatja az egész kötetet. Ami pedig Bertát kiemeli Hazai árnyékából, az a novellabefejezések, a sztorizárlatok bravúrossága. A kitűnő humorral megírt vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is komoly, köznapi nyelven elmondott, az olvasót magukba rántó, olykor jól megrágó történetek - elnagyoltan tipologizálva - kétféleképpen végződnek. Vagy azzal nyűgöznek le, ahogy a klasszikus novellákra haja- zó módon újraértelmezik a korábban leírtakat, vagy azzal, hogy az egész történetet üresbe futtatják, semmibe veszik a szerző és az olvasó paktumát az „értelmes” mondanivalóra törekvő történetről. Az elsőre kitűnő példa a Mosquitoes On The Beach: egy ismeretlen utakra vivő nyaralás apropóján egy házasság felbomlását meséli el, amelynek oka nem más, mint a férj depressziója. Pontos a diagnózis: „...mint mikor eltéved az ember a kiserdőben, és egy villás elágazáshoz ér, ahol előzőleg balra fordult, következésképp tudja, hogy hiába menne balra ismét", de jobbra mégis helytelen volna menni szerinte. „így aztán megint balrafordul, s a fülében zümmögő bölcsesség -járt utat járatlanért - ez alkalommal ördögi színezetet kap. ” (20.) A második megoldásra álljon itt egy olyan példa, a Néni, amely teljesen váratlanul, furcsa humorral, a David Lynch-filmek félelmetes-abszurd hangulatával ér véget. Sok más novella mellett ez is olyan, amelyben női elbeszélőtől tudjuk meg a történteket. Egy új lakótömbbe költözött nő a távcsövön átlátott a tömb egy másik tornyába, ahol egy néni lakott. Az új lakó egyszer arról álmodott, hogy a néni elé állt és fél lábon ugrálni kezdett. Mikor egy esős éjszaka nem a megszokott bejáratot választotta, találkozott a nénivel, aki „fél lábra állt, és ugrálni kezdett". (39.) Olvasó legyen a talpán, aki követi... Berta Ádám: Baleset az építkezésen. Kalligram, Budapest-Po- zsony, 2016.123 oldal. Értékelés: 7/10
