Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-04 / 130. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. június4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 r Úri huncutságok A kormány milliárdokat ont a sportba, cserébe lelkesedést vár MÓZES SZABOLCS NAGY IVÁN ZSOLT A franciaországi foci-Eb kezdetéig egy hét sincs már hátra, harminc év után a magyar válogatott is részt vesz nemzetközi tornán, a csoportja sem végzetesen kemény, úgy illenék, hogy most már minden erről szóljon Magyarországon. De nem szól. Logikus lenne azt mondani, hogy nincs esélyünk megnyerni az Európa-bajnokságot, tehát minek izgulni, de ez túl egyszerű lenne. Ha jól belegondolunk, 1954 óta sosem volt esélyünk - még 1986-ban sem, pedig akkor nem bukdácsolva jutottunk ki, ráadásul a mexikói vb előtt pár héttel lemostuk a brazilokat is. De senki sem hitte el, hogy világbajnokok leszünk, amikor meg belefutottunk a szovjetek elleni 0-6-ba (pont e héten volt az évforduló), már végképp minden világos volt. Az emberekből mégis érzelmeket váltott ki a foci. Gyászt, fájdalmat, dühöt, akármit. .. de érzelmeket. Most jóformán érzelem sincs. Egyszerűen nincs benne a levegőben, hogy jön az Eb. Barátokkal szoktunk tippelni ilyen tornák előtt az eredményekre, egy héttel a kezdés előtt rendszerint már gyűlnek a szelvények, folyik a vita, egymás ugratása, akkor is, ha a magyar válogatott nincs ott - most semmi. Mintegy 30 emberből három tippelt mostanáig, ők is csak azért, mert elegük lett a noszogatásból. Az Eb-nél pedig csak egy dolog érdekli kevésbé az embereket: az éppen két hónap múlva kezdődő olimpia. Arról végképp nem beszél senki, a többség talán még azt sem tudja, mikor és hol lesz. Es az úszó Hosszú Katinkán kívül valószínűleg egyetlen aranyesélyest sem tudna megnevezni (tény, nem sok van). Miközben tehát a kormány elképesztő összegeket önt a sportba (kiváltképpen a futballba), miközben jövőre vízi vb-t szervezünk (iszonyatos mennyiségű pénzből épülnek a létesítmények), és még mindig táplálják az olimpiát Budapestre álmot, az emberek mellett szinte észrevétlenül megy el az egész. (Nem véletlen, hogy például olimpiához köthető hirdetést jóformán nem is látni. Márpedig az üzlet pontosan érzi, mit és mivel kell eladni az embereknek.) Hogy miért? Talán éppen azért, mert a kormány ezt erőlteti. Talán nem hisznek az egészben. De az is lehet, hogy egyszerűen rosszkedvűek, rosszkedvű ember meg nem tud szurkolni, az egészet nem tartja másnak, mint úri huncutságnak, márpedig az urak köre igen jól behatárolt, oda átlagember a kerítésen át sem lát be, mert akkor is leütik, ha csak megközelíti a kerítést. Épp csak addig mehet, ahol még el tudja kapni a maradékot, ami a svédasztalról leesik, és kidobják neki, nehogy hangoskodjon. Cserébe persze azt várnák, hogy lelkesedjen, de nem, nem megy. Morogna kicsit, de nem mer, elégedetlenkedni pláne, így inkább legyint. Mindenre. Pedig kár. A sport klassz dolog, a foci különösen, az meg, hogy ott vagyunk az Eb-n, tényleg jó érzés. A szerző magyarországi publicista NÉPSZAVAZÁS 2016 a kényszerbetelepítés ellen ÜZENJÜNK BRÜSSZELNEK! MINDEN KILÓRA...? MINDENKI LÓRA! (Cartoon izer) Zene kártyáról JUHÁSZ KATALIN M inap dzsesszkoncer- ten voltam Pozsonyban, ahol megcsapott a jövő szele, és nem (csak) zenei értelemben. Az úgynevezett merch-pult megszokott látvány, a koncertezők zöme jól keres zenekaros pólókkal, baseballsapkákkal, és persze a CD-kkel. Buli után általában szépen odaülnek dedikálni, hogy felpörgessék az üzletet. Az amerikai Cory Henry, a Ham- mond-orgona egyik legtehetségesebb fiatal bűvölője, a Snarky Puppy alapító tagja azonban nem CD-ket ad el, hanem letöltő kártyákat. „Ne ijedjetek meg, ez a jövő!”— mondta már a színpadon, és mivel odalent idősödő rajongókat is látott szájat tátani (például engem), elmagyarázta, hogy ez egy műanyag kártya, minden legyártott darab egyedi kóddal rendelkezik, amit a megfelelő helyre beütve (természetesen a számítógépbe, a megfelelő internetes honlapon) hozzáférhetünk a tartalomhoz, vagyis Cory Henry lehengerlő zenéjéhez. Aki azt is közölte - kedvesen, ám határozottan -, hogy a CD-ipar összeomlott, egyre kevesebben hajlandóak fizetni az albumokért, pedig az alkotók ebből élnek, nem tud mindenki állandóan koncertezni. (Azt már én teszem hozzá, hogy a koncertek, az élő zene iránt is alaposan megcsappant a kereslet tájainkon. A nagy sztárok - szintén a CD-ipar összeomlása miatt - egyre magasabb gázsit kémek, mert ebből élnek, ezért a jegyárak az egekbe szöktek. Azokra pedig, akik nem szerepelnek a tévében, nem kíváncsi a nép, legfeljebb akkor, ha ingyenes a koncert. Ezért nem is nagyon hívják őket jobb helyekre.) Inkább ne kérdezzék meg, vettem-e letöltő kártyát. Valamiért még mindig szeretem a kézzel fogható termékeket, akkor is, ha több helyet foglalnak otthon, mint a digitális zene. Az viszont tény, hogy az utóbbi években gyökeresen megváltozott a zenére költő rajongók összetétele. Egy friss angol kutatás eredménye szerint a vásárlóközönség 17 százalékától származik a bevételek 61 százaléka. Vagyis egy kis csoportnak aránytalanul nagy befolyása lett az egész zeneiparra. Korábban a kevésbé elkötelezett zenehallgatók is többet költöttek, ma viszont az a helyzet, hogy akiknek nem annyira fontos a zene, azok tökéletesen elvannak a YouTube kínálatával, és szinte teljesen leszoktak arról, hogy fizessenek a zenéért. A rajongók viszont szívesen fizetnek a megbízható minőségű széles kínálatért. Én már kinőttem a feltétel nélküli rajongásból, viszont belátom, hogy a szerzőknek és az előadóknak meg kell élniük valamiből. Ezért gyakran támogatom őket azzal, hogy vásárolok valamit azon a koncerten, ahol jól érzem magam. Mivel pólót ritkán árulnak az én méretemben, legtöbbször CD-t. Vajon meddig tehetem ezt meg? Mikor tűnnek el végleg a „kézzel fogható” adathordozók a merch-pultokról (is)? N em elég nemzeti a szlovák közszolgálati tévé, gyenge a műsorok színvonala, ezért nem lehet magasabb üzemben- tartási díjat kérni, ha kell, vétózni fog az SNS - így zanzá- sítható a párt követelőzése, amellyel az alig pár hónapja megkötött koalíciós szerződést és a kormányprogramot akarja felrúgni. Szép kis kezdet! Az új SNS-re jellemző, hogy szeret piszlicsáré, ám a nyilvánosság számára jól eladható ügyek mentén politizálni. A koalíciós tárgyalások során nem tankokkal rohant át a Dunán, hanem a rendőrségi radarokat, az InterCity-járatok újraindítását, vagy a nemzeti hajózási társaság megalapítását tartotta fő prioritásának. Ebbe a sorba illik a mostani követelés is: nem fajsúlyos, bármilyen koalíciós konstellációban részletkérdés lenne csupán, itt is az lesz. Lehet, hogy ezért is nyitották meg, itt ugyanis nem kizárt a változtatás. Amelyet, és ez a lényeg, jól el lehet adni: költségvetési szempontból hiába aprópénz az egész, egy nyugdíjas számára nagyon is kézzelfogható, hogy havonta 4,64-et vagy 7 eu- rót kell-e fizetnie. Egy olyan szolgáltatásért, amelyet talán igénybe sem vesz. Ez az ügy egyik vetülete, ám még ennél is fontosabb, amit a követelés köré épített mélynemzeti körítés el kíván takarni: az SNS bejelentkezett az RTVS vezérigazgatói posztjára. Ne legyünk naivak, nem a több, nemzetibb program lesz a követelésük, várhatóan egyszerű üzletet kínálnak majd a kulturális minisztert adó Smemek: megszavazzák a 7 eurós emelést, cserébe azért, hogy Václav Mika mandátumának lejártakor SNS-es jelölt vegye át a médiát. Követelőzésük egyébként két dolgot jelenthet: erről a pozícióról vagy nem született egyezség a koalíciókötéskor, vagy olyan leosztás része lett, amely nem az SNS-nek kedvez. Ja, és persze azt is jelenti, hogy ezúttal sem szakmai szempontok alapján döntenek a közmédia vezetőjéről. A koalíciós pártok a választások után megegyeztek, hogy sokévnyi szünet után emelni fogják a közmédia fenntartására fizetett lakossági hozzájárulást. Gondoljunk erről akármit, mint ahogy magáról az üzembentartási díjról is, ettől még tény marad, hogy erről egyezség született, amelyet mind a négy pártelnök ellátott a kézjegyével. Ezt felrúgni a kezdet kezdetén nem éppen a legjobb jel a koalíció számára. És itt most nem az a lényeg, hogy mennyire fajsúlyos a téma vagy a követelőzés, a lényeg egyértelmű: nincsenek fix célok, mindent meg lehet kérdőjelezni. Az SNS viselkedése nem jó hír a Híd számára sem: megeshet, hogy legközelebb Dankóék - vagy akár a Smer - egy magyarügyet akarnak majd megtorpedózni, módosítani, kiherélni. Magyarügyből pedig eleve nincs sok (négy évre összesen három), az első, a kisiskolamentés pedig már eleve félmegoldással indult. Feladta az SNS a leckét a társaknak, hamarosan meglátjuk, Robert Fico meddig tolerálja a kisebbik partner ugrálását. FIGYELŐ Felháborítja a törököket a népirtás Kormányközeli és ellenzéki török lapok egyaránt felháborodva írtak a német parlament döntéséről, amely népirtásnak minősítette az örmények lemészárlását az Oszmán Birodalomban. A Star kormánypárti napilap Angela Merkel Hitler-bajuszos arcképét tette címlapra. A lap kiemelte Devlet Bahcelinek, a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja elnökének reakcióját, aki szerint fel kell függeszteni az EU-val kötött menekültügyi megállapodást. Az ellenzéki Sözcü napilap úgy fogalmazott: „Hitler unokái Törökországot vádolják népirtással, szégyellj ék magukat! ”, és Mer- kelt horogkeresztes náci karszalaggal ábrázolta. Az újság azzal vádolta meg Németországot, hogy a törökországi szakadár Kurdisztáni Munkáspártnak szállít fegyvereket. Egyúttal azzal hozakodott elő, hogy a németek hatmillió zsidót pusztítottak el a II. világháborúban, ezért ők „a népirtás királyai”. A Sabah kormánypárti napilap szerint Törökországot hátba lőtték. A Habertürk napilap „barátirtásnak” nevezte a történteket. Az újság egyik tárcaírója, Hü- seyin Bagci úgy látta, hogy a döntéssel Berlin a saját lelkiismeretét próbálja tisztára mosni. A lap emlékeztetett: Németország a török export első számú célpontja, a török importban pedig második helyet foglalja el. A Habertürk ezért úgy gondolta, hogy a közeljövőben elsősorban a két ország közötti gazdasági kapcsolatokban történhet változás. Az újság nem tartja kizártnak, hogy Ankara esetleg szankciókat is életbe léptessen. „A legfontosabb ország mért csapást Törökországra” - olvasható a lapban. A Habertürk kifogásolta azt is, hogy Németország az események után mintegy száz évvel reagált. A Vatan napilap azt bírálta, hogy napjainkban is több olyan konfliktus van a világban, például Szíriában, amelyről a Bundestagnak megvannak a kellő információi, mégsem nyilvánítja népirtásnak az ott zajló eseményeket. A kormányközeli Aksam ostobának, a Takvim pedig Brutusnak nevezte Németországot. Mindkét lap kifogásolta, hogy a szavazás eredményét a Reichstag előtt kurdok, görögök és örmények ünnepekék. A török sajtó egyöntetűen elítélően nyilatkozott Cem Özdemir- ről, a német ellenzéki Zöldek vezetőjéről és a Bundestag több másik török képviselőjéről, akik igent mondtak a határozatra. (MTI) Újabb koncot akar az SNS
