Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-04 / 130. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. június 4. KOZELET 3 Őry: Márciusban nem volt esélyünk Öry MKP-elnokként nem kezdeményezné a magyarországi kisebbségi támogatások elosztásának újragondolását CZAJLIK KATALIN Az MKP alelnöke, aki egy hót múlva Menyhárt Józseffel küzd meg az elnöki posztóit. Mit tart fő feladatának, s hogy viszonyul a párt nevóhez kapcsolódó problémás ügyekhez? Ory Páterrel beszélgettünk. A parlamenti választásokat ér­tékelve, mintha két tábor alakult volna ki az MKP-ban. Van egy - bár meglehetősen gyenge - önkri­tikus hang, s a másik, amely azt mondja, a párt jól teljesített, a probléma máshol keresendő. Ön hova sorolná be önmagát? Azt gondolom, sokkal több néző­pont létezik. Ami a választásokon va­ló szereplésünket illeti, nyilvánvaló, hogy a parlamenti küszöb megugrása volt a cél, ezért dolgoztunk. Ám a va­lódi probléma ennél sokkal mélyebb, s valójában arról szól, milyen álla­potban van a szlovákiai magyar kö­zösség. Az ugyanis egyértelműen ki­jelenthető, hogy a hazai magyarság választási részvétele alacsonyabb volt az országos átlagnál. S a választási kedv ott a legmagasabb, ahova az utóbbi években a legtöbb beruházás érkezett - tehát például a Pozsony- Zsolna tengelyen. Ezért úgy gondo­lom, hogy a választási eredményeket tágabb kontextusban kell értelmezni, beleértve azt, hogyan jutott el a kö­zösség a jelenlegi állapotba, s főleg, merre van a kiút. Mi lehetett az a fő ok, amiért új­ra nem sikerült a bejutás? Elsősorban a lakosság elfordulása a politikumtól. Jelenleg egy nagyon komoly társadalmi átalakulás zajlik, amit mintha nem vennénk észre. Egyre növekszik a társadalom kiáb­rándultsága és polarizálódása, és ez érvényes a hazai magyar közegre is. S nem utolsósorban kihat a közössé­günk körében tapasztalható népes­ségfogyás is, aminek hatására a hazai magyarság már nem biztos, hogy el­bír két egymással vetekedő pártot. Ebből számomra az áll össze, hogy az MKP felismerte, egyedül már nincs esélye bejutni. Jól ér­telmezem ezt? Március 5-én mai szemmel nézve nem volt esélye, de új helyzet állt elő. Nagyon nehezen előrelátható, mi­lyen lesz a jelenlegi kormánykoalí­ció teljesítménye, s azt hogyan ítélik majd meg a választópolgárok. Azt gondolom, mindenképpen el kell in­dítani és intézményesíteni egy magyar-magyar párbeszédet, amely nem ragadhat le pártszinten. Egy olyan fórumra gondolok - nevez­hetjük „közösségi kis MÁERT- nek”, amely összehozná a jelentős hazai magyar intézményeket, s amely a közösség számára fontos kérdésekről tudna érdemi döntése­ket hozni. Mondok egy példát: nem abszurd, hogy az oktatásügy kérdé­séről külön tárgyal a szülői szövet­ség, külön a pedagógusszövetség és külön a pártok? Miért nem lehet egy asztalhoz ülni és valamiféle közös jövőképet kialakítani? Ez azt jelenti, hogy az MKP-nak a Híddal is tárgyalnia kellene az együttműködésről? Azt gondolom, hogy az elkövet­kező fél- vagy egyéves időszakban nem bilaterális kapcsolati rendszer­ben kell gondolkodnunk, hanem azon, hogyan tudjuk létrehozni a magyar-magyar párbeszéd intéz­ményesített formáját. Tehát a Híddal egyelőre nem tartja fontosnak tárgyalni? Nem ezt mondtam. Én azt mon­dom, hogy úgy érzem, annyira po­larizálódott az itteni társadalom, annyi különféle szervezet tevékeny­kedik a magyar közösség érdeké­ben, hogy végre össze kellene fogni, és valamilyen módon koordinálni őket. Arról nem is beszélve, hogy volt itt egy alapdokumentum, amit az MKP, a Híd, és a Kerekasztal is alá­írt, amely alapja lehetett volna egy ilyen összefogásnak, de ez időköz­ben szép lassan elhalt. Ennek szellemében az tűnik lo­gikusnak, hogy a két magyar párt is összefogjon, és közösen induljon a következő választásokon, nem gondolja? Azt gondolom, ebben a történet­ben annyi a kérdőjel, hogy erre a kérdésre ma még lehetetlen érdemi választ adni. Ám azt gondolom, hogy parlamenten kívüli és ellenzéki pártként ehhez méltóan kell visel­kednünk, tehát kritikusnak kell len­nünk a kormánykoalíció és annak pártjai irányába. Ezen belül konst­ruktív, tényekre támaszkodó kriti­kára gondolok. Az utóbbi időben egyre erőtel­jesebb az MKP kommunikációjá­ban az etnikai jelző. Nem aggályos ön szerint, hogy ezzel a párt elri­asztja magától a nem magyar nemzetiségű potenciális választó­kat? Azt gondolom, nem egyedi jelen­ség, hogy etnikai alapon szerveződ­jön egy párt, vagy, hogy pontosabban fogalmazzunk, egy specifikus kö­zösség érdekeinek a védelmét vállal­ja fel. Ilyen szempontból lehet, hogy sokan félreértik az etnikai jelzőt, de mi egy közösségnek a specifikus ügyeit megoldani kívánó politikai tö­mörülésként értelmezzük magunkat. Azt gondolom, ez egy vállalható és vállalandó dolog. Ám ebből a szem­pontból jelzésértékű, hogy a parla­menti választásokat megelőzően egyik szlovák párt sem szólította meg a magyar választókat, tehát elmond­hatjuk, hogy a szlovák pártok is etni­kai alapon szerveződnek. A választások előtt erősen kiéle­ződött az MKP és az Új Szó közötti viszony. A párt szinte kampányté­mává tette lapunk bírálatát. Visszatekintve hogyan értékeli ezt? Úgy gondolom, ha velünk szem­ben kritikus kérdéseket vetnek fel, akkor a médiának önmagával szem­ben is kritikusnak kell lennie. Pont a kisebbségi lét miatt az itteni médiá­nak van egy jelentős közszolgálati funkciója, ami az Új Szó esetében - lévén egyetlen magyar nyelvű napi­lapunk, hatványozottan érvényes. Hogy ezt mennyire tölti be, nem az én tisztem megítélni, ezt a kiadónak vagy a tulajdonosnak kellene meg­tennie. Mindenesetre azt gondolom, bármely médiumnál alapkövetel­mény, hogy mindenkinek teret ad a véleménynyilvánításra. Mégis, szerencsés volt az MKP részéről ennyire kiélezni a konf­liktust? A párt fizetett hirdetések­őry Péter ben szólított fel az előfizetések le­mondására. Mit szólt ehhez? Erről a párt akkori vezetését és a kampányfőnököt kellene megkér­dezni. De még egyszer feltenném a kérdést, amit egyébként lehet, hogy pont egy ilyen magyar-magyar pár­beszéd keretén belül kellene meg­beszélni, éspedig, hogy a közszol- gálatiság terén hol áll az Új Szó. Mondok egy példát, ami a szemé­lyemtől független, jóllehet én veze­tem a Pro Cívis Polgári Társulást: elkészítjük a törvénytár portálját, ami valójában az állam kötelessége lenne. Ez több ezer oldalnyi anyag, óriási munka van benne, és bár igaz, hogy éppen kampányidőszak van, de azért az rendben van, hogy egy ilyen információnak fizetett hirde­tésként kell bekerülnie az Új Szó­ba? Tehát a közszolgálatiság kérdé­se szerintem nagyon erősen felme­rül ebben a történetben. Elnökké választása esetén vál­toztatna az MKP médiapolitiká­ján és kommunikációján, vagy sem? Minden bizonnyal, hiszen nekem eredetileg ez a kenyerem - kommu­nikáció szakon végeztem, tehát sok dolgot kicsit másként látok. De hoz­záteszem, mindig kettőn áll a vásár, ezért azt gondolom, mindenképpen meg kell vizsgálni azt is, hogy a ha­zai magyar médiarendszerben mennyire van meg a közszolgálati­ság és a kiegyensúlyozottság. Vegyük a Szabad Újság esetét. Nemrégiben kiderült, a lapnak az volt a feladata, hogy bejuttassa az MKP-t a parlamentbe, ehhez kö­tötték a magyarországi támoga­tást. Ez ön szerint rendben van? Azt gondolom, egy pártot a sza- vazókjuttatnak be a parlamentbe, bár való igaz, hogy a médiának nagy szerepe lehet ebben. Nem tudom, hogy milyen forrásból származnak a Szabad Újság támogatásai, úgyhogy erről nem tudok beszélni. Ezt az információt maga a lap főszerkesztője, Neszméri Tünde erősítette meg, aki maga is MKP-s politikus. Ő saját elmondása sze­rint személyesen vett részt azon a tárgyaláson, ahol ez elhangzott. Ha jól tudom, közszolgálati fel­adatok ellátására az önök lapja is kap támogatást. Nem is magával a támogatással van a gond, hanem azzal, ha ezt egy párt érdekeinek a kiszolgálásához kötik. Elnézést kérek, de azon kívül, hogy ez a sajtóban megjelent, ezt az információt ki erősítette meg? Maga az a személy, akinek el­mondták. Tehát az értesülés első kézből származik. Én nem voltam ott ezen a tárgya­láson, semmilyen dokumentumot sem láttam ezzel kapcsolatban, ezért nem szeretnék ehhez érdemben hoz­zászólni. Ám még egyszer hangsú­lyozom, hogy nagyon fontosnak tar­tom a hazai magyar média szem­pontjából megvizsgálni a közszol­gálatiság és a kiegyensúlyozottság elvének érvényesülését. Az mennyire van összhangban a közszolgálatisággal és kiegyensú­lyozottsággal, ha egy újságot azért pénzelnek, hogy egy pártot kiszol­gáljon? Még egyszer. Olyasmiről kérdez, amin személyesen nem vettem részt, amiről csak közvetett információim vannak. Nem kérdezte meg Neszméri Tündétől, mi az igazság? Nem, mert nem az én témám. Van a lapnak egy kiadói és tulajdonosi struktúrája, annak a feladata, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Nem az én tisztem, hogy beleszóljak egy lap irányultságába és finanszírozásába. Térjünk rá a nemzeti jelentőségű intézmények kiválasztására. Je­lenleg az MKP kizárólagos kom­petenciájában választja ki azokat a hazai magyar szervezeteket, ame­lyek ezt a rangot és a velejáró nem kis pénzösszeget megkapják. Ez rendben van így? A magyar kormány választja ki a szervezeteket és dönt a támogatás összegéről is, a párt csak javaslatot tesz, ugyanúgy, ahogy más pártok képviselői betöltenek különféle tisztségeket, ahol különféle javasla­tokat tesznek. Azt kell megvizsgál­ni, hogy az adott szervezetek közül a közösség szempontjából ki milyen munkát végez, s azt a szlovák állam mennyire támogatja. Mégis, a jelenlegi tíz nemzeti jelentőségű intézmény közül há­romnak MKP-s politikus a veze­tője, köztük ön az egyik. Már csak azért is célszerű lenne a szakmára delegálni ezeknek a kiválasztását, hogy a párt esetében ne merülhes­sen fel a részrehajlás gyanúja. Még egyszer mondom: a párt csak javaslatot tesz. A magyar kormány illetékesei azonban azt nyilatkozták nekünk, hogy azt minden esetben változat­lanul elfogadják. Tehát, nem kel­lene bevonni a szakmát a folya­matba? Ahhoz, hogy komplex képet kap­junk, azt is meg kellene vizsgálni, hogy hazai forrásokból ki mekkora támogatást kap. Ám, hangsúlyo­zom, nem ez a kérdés lényege, ha­nem az, hogy a közösség szempont­jából ki milyen munkát végez. Egyébként, ha ez a téma ekkora teret kap a média részéről, akkor szerin­tem azt is meg lehetne vizsgálni, hogy a hazai támogatások elosztá­sának mi a mechanizmusa, s ott va­jon lezajlik-e döntéshozatal szakmai szintre való delegálása (a hazai ki­sebbségi támogatásokat szakmai bi­zottságok osztják el - szerk. megj.). Ha ön elnök lesz, bevonja a szakmai szervezeteket is a jelölési folyamatba? Azt kell tekintetbe venni, az érin­tett szervezetek milyen hiánypótló munkát végeznek, s ennek értelmé­ben kell dönteni. Kérem, válaszoljon igennel vagy nemmel! Ha elnök lesz, változtat ezen, vagy sem? Van egy döntéshozatali mechaniz­mus, amiben az MKP-nak javaslat- tevő szerepe van. Ezt nem tisztünk felülbírálni, hiszen az egész a magyar kormány kompetenciája. Egyébként azt gondolom, a történet kissé túl van dimenzionálva. S ismétlem, az egész tortát kellene megnézni, nem csak egy szeletét, tehát azt is meg kellene vizs­gálni, hogyan működik a hazai támo­gatások rendszere. Ön a párt két elnökjelöltjének egyike. Elnöksége esetén mit tart a legfontosabb feladatának? Több irányvonalat is megnevez­tem a jövő szempontjából, ezek kö­zül talán a legfontosabb a közösség­egyesítés, a polarizáltság megszünte­tése. További kiemelkedő feladat­ként azt látom, hogy a reaktív politi­káról, amikor csak utólag reagálunk a történésekre, egy építkező politikára kell áttérni. Ennek szerves része a személyi utánpótlás kinevelése, nem csak párt-, hanem össztársadalmi szinten is.

Next

/
Thumbnails
Contents