Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-03 / 129. szám, péntek
I www.ujszo.com | 2016. június 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Elégedettség 2016-ban A politikával a legelégedetlenebbek a szlovákiai magyarok N emrég írtam, hogy az Eurostat2013-as adatokon alapuló legfrissebb jelentése szerint az élettel való szubjektív elégedettség uniós átlaga 7,1 pont, Szlovákiában pedig 7 pont, miközben 10 pont volt a maximális érték. A legnagyobb elégedettséget az emberi kapcsolatok terén mutatták ki, aminek uniós átlaga 7,8 pont, Szlovákiában pedig 7,9 volt. A Fórum Intézetnek a Pátria rádió, az RTVS számára tavasszal végzett Médiafelmérés 2016 című kutatása a szlovákiai magyarok körében is megerősíti ezeket az eredményeket. Sőt, úgy tűnik, a szlovákiai átlagnál is elégedettebbek vagyunk. Azért hangsúlyozom, hogy „úgy tűnik”, mert a két felmérés nem hasonlítható össze egy az egyben. Az Eurostat célcsoportját a 16 éven felüli állampolgárok alkották, a médiafelmérésben a 18 éven felüli magyarokat kérdeztük meg, továbbá az utóbbiban a maximális pontszám 9 volt, nem 10. De nézzük az eredményeket. A megkérdezettek az élet nyolc területét értékelték. Általában véve az élettel való elégedettség mértéke a magyarok esetében 9 pontból átlagosan 6,9. A családi életükkel a legelégedettebbek, ez a terület átlagosan 7,5 pontot kapott. Az egészségüket 7 ponttal értékelték. 6,8 pontnyira elégedettek azzal, amit az életben elértek, 6,2 pontnyira elégedettek a munkájukkal, 6,1 ponttal értékelték az életszínvonalukat. Mindez azt jelenti, hogy a szlovákiai magyarok a felsoroltakkal inkább elégedettek vagy nagyon elégedettek. A kutatásban említett nyolc területből az egyik az elégedettség és elégedetlenség határán mozog. Ez a társadalommal való elégedettség, amely 4,9 pontot kapott. A másik viszont az elégedetlenség tartományába esik. Ez a szlovákiai politikai helyzet, amelyet 3,8 ponttal értékelték (nem mellékes, hogy a felmérés az idei parlamenti választások időszakában készült). A „saját” élet összetevőivel és a „külső” élettel való elégedettségnek ez a különböző megítélése nem új jelenség a magyarok körében (de nem csak ott). Persze a társadalommal való elégedetlenség magába foglalja az egyes társadalmi alrendszerek, az egyéb felmérésekből származó adatok alapján nálunk főleg az egészségügy kritikáját. De akkor is érdekes a megítélésnek ez a különbözősége, hiszen a „saját” élet, kezdve a családtól, az egészségi állapoton, munkán, karrieren keresztül egészen az életszínvonalig nem különíthető el a társadalomtól, amelyben élünk. Mert nem önmagunkban, elszigetelten, hanem épp a társadalmon keresztül tudjuk valóra váltani, megélni a „saját” egyéni életünket. S 2016-ban mi a legfontosabb a magyarok szerint? Az egészség, a szerencse, valamint az, hogy békében, háború és erőszak nélkül élhessünk. Mind 8 ponton felül. TEGNAPIG AZ ÁLLAMRA DOLGOZTAM, HOLNAPTÓL MEG AZ ASSZONYRA... (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Pénz beszél, kutya ugat MOLNÁR IVÁN A Hayek Alapítvány és a Szlovákiai Adófizetők Szövetsége tegnap közzétette az adószabadság napjával kapcsolatos, egyébként rendkívül korrekt elemzését, amely talán tudatosan, talán akaratlanul, de lerántotta a leplet arról, hogyan lehet manipulálni a közvéleményt a sajtóban megjelenő „független” elemzésekkel. Az említett szervezetek 1999 óta vizsgálják a lakosság adóterheit, és a könnyebb érthetőség kedvéért vezették be az adószabadság napját. Minél inkább kitolódik a dátum, annál több pénzt visz el tőlünk az állam. Az idei alaphír így hangzik: tavaly június 4-én volt az adószabadság napja, idén pedig már június 2-án, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy tegnapig az államra dolgoztunk, az év hátralevő részében pedig már magunkra, vagyis az adóterhek végre csökkentek. Ha kormánypárti sajtó lennénk, itt le is állhatnánk, hozzátéve, hogy a három jobboldali párt megjelenése a Fico-kabinetben máris meghozta az eredményét, hiszen az adóterhek csökkenése mindenki számára pozitív hír. Az adószabadság napjával kapcsolatos elemzés azonban furcsa módon idén mindehhez azt is hozzáteszi, hogy az alaphír csak optikai csalódás. Idén ugyanis eggyel több munkanap volt, ráadásul az állami ünnepek egy része is a hétvégére esett. Magyarul: míg tavaly 105 napot dolgoztunk az államra, idén már 106-ot, vagyis az adóterhek nem hogy nem csökkentek, hanem még nőttek is. Egyazon elemzés így a kormánypárti és az ellenzéki véleményformálók igényeit is kielégíti, attól függően, hogy mit emelnek ki belőle. Az elemzésben azonban egy fordított példát is találunk: a munkáltató által az egy alkalmazottra fordított teljes összegnek az összes adó levonását követően az alkalmazott idén reálisan már csak a 47,9 százalékához jut hozzá, szemben a tavalyi 48,3 százaléknál. Eszerint az alkalmazottak idén rosszabbul járnak, amit az ellenzéki véleményformálók kihasználhatnának a kormány elleni érvelésekben. Persze csak akkor, ha nem teszik hozzá, hogy mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy a növekvő foglalkoztatottságnak és az alacsony inflációnak köszönhetően megugrott a lakossági fogyasztás, márpedig az adóterhekbe a megvásárolt termékek áfáját is beleszámítják. Magyarul: hajavul a lakosság helyzete, és ennek köszönhetően egyre többet engedhet meg magának az üzletben, ezzel párhuzamosan az adóterhei is nőnek. Folytathatnánk a példák felsorolását, ebből is látszik azonban, hogy egyazon elemzés is szinte bárki igényeit kielégíti, csak megfelelően kell tálalni. Az elemzések többsége azonban korántsem olyan korrekt, mint a Hayek Alapítványé, hiszen többnyire mindig van valaki a háttérben, aki az elemzést fizeti, és elválja, hogy az ő érdekeit szolgálja. A valóban korrekt eljárás ezért az lenne, ha az elemzéseket közzétevő társaságok minden esetben azt is közölnék a lakossággal, hogy ki bízta meg őket annak kidolgozásával, és honnan szerezték az elkészítéséhez szükséges pénzt. Ellenkező esetben minden egyes elemzést fenntartásokkal kell fogadnunk, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy kinek az érdekeit szolgálja. FIGYELŐ Öt év az öngyilkos merénylőnek Svédországban öt év szabadság- vesztésre ítéltek tegnap egy radi- kalizálódott muzulmán fiatalt, aki öngyilkos merényletre készült, és ehhez kuktafazékból, acetonból és acéllövedékekből próbált robbanószerkezetet eszkábálni. A húszéves svéd Aydin Sevigint február 11 -én vették őrizetbe, az anyja értesítette a hatóságokat, hogy fia az Iszlám Állammal szimpatizál. A The Local című svéd lap szerint történelemszakos egyetemi hallgatót előzőleg kétszer is őrizetbe vették Törökországban. Először Görögországba, második alkalommal pedig Svédországba to- loncolták vissza Isztambulból. Szíriába akart utazni, hogy a dzsi- hádistákhoz csatlakozzon. Mobil- telefonjának jelszava a dzsihád szó volt. Az ügyész szerint azért akarta felrobbantani magát, hogy mártírrá váljon. (MTI) Az a menekült sem tud hazatérni, aki szeretne MTI-HÁTTÉR A hazaútért is fizetni kell az embercsempészeknek és az eredmény roppant kétséges. Németországból nincs repülőjárat Szíriába, Törökország vízumkényszert vezetett be a szíriaiakkal szemben, Libanon pedig nem enged be olyan menekülteket, akik illegálisan hagyták el Törökországot. Ez akadályozza a szíriai menedékkérőket abban, hogy hazatéijenek — áll az AP amerikai hírügynökség berlini riportjában, amely több konkrét esetet is ismertet. Mohamed Damaszkusz- ból érkezett Németországba, márciusban menekültstátust is kapott, de mert a családegyesítésre még nem került sor, vissza akar menni Szíriába. Azt remélte, gyorsan munkához jut, és családja követheti. Felesége azonban könyörög neki, téijen haza, mert nincs pénze, hogy ételt adjon hét lányuknak, 12 éves fiuk pedig otthagyta az iskolát, hogy zöldséget áruljon a piacon. A 45 éves Mohamed először áprilisban próbálta meg elhagyni Németországot: repülőjegyet vásárolt egy bejrúti járatra, de a német hatóságok nem engedték fel a gépre. Két hete megpróbált feljutni egy athéni járatra, de a hatóságok ekkor sem engedték fel. Alaa Hadroos, a Golf Reisen utazási iroda vezetője azt mondta: naponta 5-10 ember keresi fel az irodát, hogy segítséget kéijen Németország elhagyásához. A legtöbb szíriai athénijáratokra szeretne repülőjegyet, ott pedig embercsempészeket bérelnének fel, hogy átjussanak Törökországba. Az iroda nemcsak azért nem tud segíteni a szíriaiaknak, mert nem akar összefüggésbe kerülni az Athénből Szíriába vezető törvényellenes utazással, hanem mert nem tud érvényes úti okmányok nélkül repülőjegyeket foglalni nekik. Több menedékkérő is elismerte, hogy repülőjegyet vásárolt, vagy tervez vásárolni berlini embercsempészektől, bár nincs érvényes útlevele. Németországban a menekültügyi rendszer annyira túlterhelt, hogy évekig is tarthat a menedékkérelmek feldolgozása és a családegyesítés. Sok szíriai menekült számára elviselhetetlen a hosszú távoliét a családtól, ezért akarnak hazatérni. Honvággyal küszködnek, és sokaknak elegük lett a túlzsúfolt menekülttáborokból. Abdulláh Hamavi Aleppóból menekült Németországba feleségével és kisfiával. Reményeik gyorsan szertefoszlottak. A fiatal pár elmondása szerint 400 másik emberrel élnek egy menekülttáborban, a létesítmény őrei szabadon járnak ki-be a szobájukba, nincs munka, havi 330 euróból élnek, amit a német kormány ad nekik. Abdulláh felesége gyereket vár, és a férfi leszögezte: amint megszületik, visszatérnek Isztambulba, ahol legalább méltóságban élhetnek és dolgozhatnak. Abdulláh már meg is nézte az embercsempészek díjait: fejenként 300 euró Berlinből Athénba, és további 1500 euró Törökországba. Kevés Szíriáinak sikerül hazatérnie. Egyikük Spiro Haddád fotóriporter. Ő Ausztriából ment vissza Szíriába, azért tért haza, mert nem tudta elintézni, hogy az édesanyja utánamehessen. Az osztrák hatóságok eleinte eltanácsolták a visszaút- tól, végül mégis adtak neki repülője- gyetBejrútba. A kérdés csak az volt, hogy a libanoni hatóságok beengedik- e, mivel illegálisan hagyta el Törökországot. A fotóriporter szerencséje az volt, hogy a libanoni hatóságok elfogadták a sajtóigazolványát.
