Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-29 / 151. szám, szerda

181 Az izlandi válogatott így kell játszani az angolok ellen! Az angolfutball-mániás izlandiak nem ijedtek meg a példaképtől, és arcátlan módon kipenderítet­ték Angliát az Eb-ről. A NAP MONDATA ,Amióta ez a gárda együtt játszik, már legalább tizenötször hallot­tam, hogy az ország történetének legnagyobb meccse vár ránk. Már hozzá vagyunk szokva. ’ Hannes Thór Halldórson, az izlandi válogatott kapusa ANAP SZÁMA Ennyi nap M %i # I | után ért mn mm V,' véget a spa­nyol egyeduralom Európában: a 2008-as és a 2012-es kontinens­bajnok számára a 2016-os torna a nyolcaddöntőben véget ért. Kit« Tibor Noá az olaaz-spanyolról (2:0): Csapatként eddig az olaszok a legjobbak az Európa-bajnokságon. A spanyol aranygene­ráció, reméljük, a tiki- takátis elviszi magával, de Iniesta miatt nagyon fáj a szívünk. Conte: az olaszok Storckja! Sánta Sziláid az angol-izlandiról (1:2): Kontinensviadal? Szigetek csatája! Az eddigi legnagyobb meglepi! Sokak tudása Izlandról elfér 200 karakterben. Hagyjuk a brexites, vul- kánkitöréses poénokat a mémgyáraknak. Bravó, Hófölde héroszai! Olaszország-Spanyolorezág Í 12:0 v Saint-Denis, 76155 néző. Játékvezető: Cakir (török). ® Chiellini (33), Pellé (90). □ De Sciglio, Pellé, Motta, ill. Nolito, Busquets, Silva. OLASZORSZÁG: Buffon-Barzagli, Bonucci, Chiellini—Florenzi (84. Darmian), Pároló, De Rossi (53. Motta), Giaccherini, De Sciglio— Pellé, Éder (82. Insigne). SPANYOLORSZÁG:De Gea- Juanfran, Piqué, Ramos, Jordi Álba— Busquets-Fabregas, Iniesta— Silva, Morata (70. Vázquez), Nolito (46. Aduriz, 81. Pedro Rodriguez). Anglia-lzland ■f 1:2# Nizza, 33 901 néző. Játékvezető: Skomina (szlovén). ® Rooney (4., 11-esből), ill. Ragnar Sigurdsson (6.), Sigthórsson (18.). □ Sturridge, ill. Gylfi Sigurdsson, Gunnarsson. ANGLIA: Hart-Walker, Cahill, Smalling, Rose—Alii, Dier (46. Wil- shere), Rooney (86. Rashford)- Sturridge, Kane, Sterling (60. Vardy). IZLAND: Halldórsson-Saevarsson, Arnasson, R. Sigurdsson, Skúlason- Gudmundsson, G. Sigurdsson, Gunnarsson, B. Bjarnason- Sigthórsson (77. E. Bjarnasson), Bödvarsson (89. Traustason). SPORT Izlandi örömtánc, irány a negyeddöntő! (SiTA/AP-feivétei) Folytatódik az izlandi csoda Kevesebben vannak, mint a szlovákiai magyarság. Izland mégis ott van a labdarúgó-Eb negyeddöntőjében. A reykjavíki fehér éjszakában egy egész ország ünnepel. Az Anglia-lzland sokak számára az Eb egyik legsimább párosításának tűnt. Az angolok Rooney tizen­egyesgóljával nagyon hamar, a 4. percben vezetést szereztek, de Izland két percen belül válaszolt, és újabb 12 perc elteltével a győztes gólt is meg­szerezte. Az angolok a hátralévő 72 percben képtelenek voltak bevenni az izlandi kaput, játékukból hiányzott a meglepetés és az átütő erő. „Az egyenlítő gólunk sokkal job­ban megzavarta az angolokat, mint minket az ő gyors vezető találatuk. Lelki szempontból ez nagyon fontos volt - mondta Sigurdsson góljáról Heimir Hallgrímsson, az izlandiak egyik szakvezetője, aki mellesleg civilben fogorvos. - Az angolok nem igazán tudtak nyomás alá helyezni minket, az osztrákok ellen sokkal inkább védekeznünk kellett.” Pont ez a szerencsétlenkedés bánt­ja az angolokat: az Izland elleni ve­reséget a sajtó a válogatott történeté­nek legmegalázóbb kudarcaként em­legeti: „Egy 330 000 lelkes nemzet ellen, akiket egy fogorvos vezet!” Pedig az izlandi válogatott nem kispályás: az elmúlt 30 válogatott meccsükből csak kettőn nem sze­reztek gólt. Különösen veszélyesek a bedobás utáni figuráik - Roy Hodgson, az angolok szövetségi ka­pitánya is felhívta erre a meccs előtt a figyelmet, aztán mégis Anglia is kapott egy ilyen gólt. „Ez a második vagy a harmadik, olyan gólunk, amit hosszú bedobás után szereztünk. Ez az egyik fegy­verünk, szóval ez nem meglepetés. De az angolok mégis azt hitték, el­lenünk sétagalopp lesz a meccs” — mondta Ragnar Sigurdsson, az első izlandi gól szerzője. Lars Lagerbäck, az izlandiak társ­szövetségi kapitánya még soha nem veszített Anglia ellen, és a sorozat Franciaországban sem szakadt meg. A negyeddöntőben a házigazdák várnak Izlandra. (uefa.com) 2016. június 29. | www.ujszo.com Tisztelt Hodgson úr! Engedje meg, hogy köszönete- met fejezzem ki, amiért megfo­gadta a tanácsomat, és lemondott az angol kapitányi posztról. Igaz, mindezt négy éve, még a len­gyel-ukrán Eb-n bátorkodtam ja­vasolni e hasábokon, de megér­tem, hosszú a sajtószemle átfutási ideje, főleg így brexit idején. Nem, nem akarok azzal poén- kodni, hogy az ország után a vá­logatott is elhagyta Európát, sok­kal inkább mérges lennék a csa­patra - de nem tudok. Mert igaz, hogy többen közülük formán kívül voltak, de hajtottak, mentek, csak épp hiányzott a koncepció, az ötlet és az összeszokottság. Amit jobb helyeken a szakmai stáb garantál... Mert az az izlandiak elleni meccsen (is) lerítt védenceiről, hogy a leghalványabb fogalmuk sincs arról, hogyan tudnának gólt szerezni, mi az a taktika, amivel fordíthatnának 1:2-ről. Pedig nem kellett volna feltalálni a spanyol- viaszt, bizonyos magyarok ugyanis megmutatták, hogy all védekező „sson” ellen is lehet egyenlíteni, és van működő játék- rendszer. Tudom én, persze, Dzsudzsákék neveit ki se lehet ej­teni englishül, de a videofelvétel lejátszása közben a kommentárt azért el lehet némítani. (Ugye hogy, tudtam én, hogy a segítője, Gary Neville is ezen bukott hatal­masat a Valenciánál. Hogyan lehet a Parejót parechónak mondani...) Na de ne lovagoljunk ilyen ap­róságokon, el kell ismerni, ön re­mekül vette észre rögtön a 85. percben, hogy Rooney katasztro­fálisan .játszik”. Igen, a tizen­egyest szépen bevágta, utána vi­szont mindent elrontott, jószeré­vel már csak akkor nem vesztett labdát, ha jobbra fordulva, pár méterre passzolt. És lecserélése­kor is milyen sprintet vágott ki! Hogy Wilshere-t fennhagyta a pályán, azt is megértem, hiszen ha valaki köddé válik a hajrára, nehéz felfedezni. De amondó vagyok, hogy így viszont feltűnhetett vol­na, hogy elfogyott az angol közép­pálya. Mert hiába tiporta egymás sarkát elöl Kane, Vardy, Sturridge és Rashford is, ha nem akadt senki, akinek szögletei és szabadrúgásai legalább a veszélyes helyzet kiala­kulásának minimális esélyét meg­adták volna, és ne szálltak volna tova a messzi lelátóra. (Ej, azok a szép idők, amikor azon fanyalog­tunk, hogy ez a Beckham gyerek csak beadni tud, egyébként a kis- padra se fémé oda.) Nem, már megint félreért. Nem azt mondom, hogy csak ez ma­gyarázza a Premier League-ben parádézó csatárok kínlódását. Nem is arra gondoltam, hogy az otthon hagyott Walcott-Drinkwater vagy a sérült Welbeck- Oxlade- Chamberlein-duó megváltotta volna a világot. Csupán az tűnt fel, mintha a támadószekció összeállí­tásánál a kínálkozó rengeteg lehe­tőség (a még nem említettek: Ster­ling, Lallana, Milner, Henderson) annyira megzavarta volna, hogy a megfontolt döntés helyett inkább a sorsolásra szavazott. Igen, nagy a terhelés, a rotáció fontos stb., de az elmúlt egy évben, az Eb előtti 12 meccsből 2-szer egyezett meg a középpályás- és a csatársor össze­tétele. Rooney pedig egyetlenegy­szer játszott a Franciaországban ráerőltetett irányító (sic!) poszton. Fő az összeszokottság. Persze, hogy az offenzívát sza- pulom, mert képességeik alapján sokkal többet is mutathatnának, ha jobban felépített rendszerre tá­maszkodhatnának. Ugyan, a hátsó alakzatot nem akarom bántani, bennük ennyi van. Hart, Cahill és Smalling még úgy-ahogy rémlik a PL-ből, de hogy Walker, Bertrand vagy Stones kicsoda, azt inkább majd „kiguglizom”. Igaza van, a számok nem ha­zudnak, 56 találkozóból ez csak a nyolcadik veresége volt a csapat­tal, csak az a fránya játék... És tényleg, szép, hogy védi a játékosait, én is hallottam, ahogy nyilatkozza: „A fiúk fantasztiku­sak voltak, mindent megtettek, amit kértem tőlük.” Remélem, az utódja picit többet kér majd. Orosky Tamás Spanyolország: egy korszak vége KISS TIBOR NOÉ Újabb nyolc csapat búcsúzott az Eb-tői. Szubjektív listánkon Magyarország volt a legjobb közöttük, kiosztjuk viszont Angliát ás Horvátországot. 9. Magyarország A magyarok csoportelsőként való továbbjutása volt az első hatalmas meglepetés az Európa-bajnokságon. A belgák elleni 0:4 rosszul mutat, de legalább elmondhatjuk, hogy - né­hány, a miénknél komolyabbra tak­sált válogatottal szemben - nemcsak betonoztunk egy erősebb csapat el­len. Király Gábor bravúrjai, Gera Zoltán alázatos játéka, Kádár Tamás esemyőcselei, Nagy Adám intelli­genciája, Kleinheisler lendülete, Dzsudzsák bal lába - mind világ- színvonalat képviseltek ezen az Eb-n. Hagyjuk már a szürke mackót, a ma­gyar válogatott focival bizonyított. 10. Horvátország Ők lehettek volna a következő „keleti” csapat Csehszlovákia után, amely Eb-t nyer. A törökök ellen még csikorgóit a gépezet, a cseheket a 2:2 ellenére ledarálták, majd a cse­resorukkal megverték a spanyolokat is. A portugálok elleni, döbbenete­sen defenzív játékukkal aztán a tor­na legnagyobb csalódását okozták. Modrie, Perisic, Rakitic és a többiek még támadás közben is védekeztek, a 115. percig nem vállalták a bátor futballt (vajon miért nem?), utána hiába potyogtak a könnyeik. Ez így -megalázó volt. 11. Spanyolország Aki esetleg azt hitte, hogy a két évvel ezelőtti világbajnoki lebőgés véletlen volt, tévedett. A spanyolok­ban egyedül a törökök ellen volt len­dület, a horvát és az olasz csapat el­len fájdalmas volt látni a kulcsem­berek fásultságát és lassúságát, a to­tális tehetetlenséget. Hiányzott az élesség, az agresszív letámadásnak nyoma sem maradt, a tikitaka unal­mas passzolgatássá vált: apuka és gyermeke piros pöttyös gumilabdá­val passzolgat az udvaron. Egy kor­szaknak vége, csak Iniesta örök. 12. Svájc Legalább játszottak egy jó nyol- caddöntőt Lengyelország ellen, Shaqiri pedig a kapuba ollózta az Eb legszebb gólját (bocs, Gera!). Ami azonban ezt megelőzte, az erősen felejtős volt: a csoportköri nihil Al­bánia és Románia ellen. Ügyesek és lelkesek a svájciak, de egyelőre hi­ányzik belőlük az a megátalkodott- ság, ami miatt Izland, sitty-sutty, be­jutott a legjobb nyolc közé. Ez a kö­zelgő vb-selejtezők előtt nem hang­zik rosszul. 13. Írország Az írek a fél világ kedvencei a megalkuvást nem tűrő, őszinte fo­cijuk miatt, a játék szépsége kedvé­ért tényleg nem az ő meccseiket ér­demes nézni. így volt ez most is, a dekoncentrált olasz B elleni izzad- ságos győzelem megérdemelt volt, ahogy a franciák elleni vereség is jo­gos. Az ötödik perctől kezdve húzni az időt - ez nem volt szép, srácok. 14. Anglia Ó, Anglia. Ezúttal tényleg azt hit­tük, hogy felébredsz az ötvenéves ál­modból, de megint tévedtünk, alszol, egyre mélyebben. Hodgson kivitte az Európa-bajnokságra Vardyt, a Pre­mier League-idény legjobbját, majd félórákat adott neki. Rashfordnak öt­perceket. Ugyanaz az alamuszi, ru­galmatlan futball, mint mindig, har­minc helyett most huszonéves játé­kosokkal. Ez az Európa-bajnokság minden eddiginél szomorúbban ala­kult Anglia számára. No füture, brexit minden fronton, bocs. 15. Szlovákia Az oroszokat bátran és látványo­san lefutballozták a pályáról a szlo­vákok, akkor úgy tűnt, hogy a né­metek elleni felkészülési meccsen aratott 3:l-es győzelmük nem volt véletlen. Az Eb-n aztán - újra a né­metek ellen - minden a helyére ke­rült, Hamšík kedvetlenül lézengett a pályán (Higuaín és Insigne nélkül tényleg nehéz), és az egész csapatot ez jellemezte, a hit nélküli játék. 16. Észak-írország A statisztikák alapján az északí­reknek semmi keresnivalójuk nem volt a legjobb tizenhat között, és a Wales elleni mérkőzés (imalom a köbön) sem győzött meg bennünket az ellenkezőjéről. Az Ukrajna elleni siker azonban nagyot szólt, úgyhogy egy szavunk sem lehet. Alighanem az északír játékosok voltak a legképzet­lenebbek a teljes mezőnyben - ehhez képest kimaxolták az Eb-t, rešpekt!

Next

/
Thumbnails
Contents