Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-29 / 151. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. június 29. KÖZÉLET I 3 Simon Zsolt: Nem stabil a kormány Nem tartja megoldásnak a magyarság parlamenti képviselete szempontjából a Híd és az MKP összefogását Simon Zsolt (Somogyi Tibor felvétele) SZALAY ZOLTÁN A kormányalakítás után egyedüliként lépett ki a Hídból Simon Zsolt, aki azóta független parlamenti képviselő. A kormány első száz napjáról beszélgettünk. Ha egyetlen mondatban kellene értékelnie a kormány eddigi tevé­kenységét, az hogy hangzana? Katasztrófa. Miért? Mert a demokratikus értékrend el­veszni látszik. Vegyük csak Kaliňák, illetve Baštemák ügyét. Ez a de­mokrácia alapjairól szól. Arról, hogy egy demokratikus rendszerben megengedhető-e, hogy a belügymi­niszter saját magát vizsgálja ki. Megengedhető-e, hogy az emberek elveszítsék a rendszer igazságossá­gába vetett hitüket? Nézzük meg Štefan Harabin fegyelmi eljárásának ügyét. A Legfelsőbb Bíróság elnö­kének beadványát elutasítva Hara- binnak adnak igazat, és erre az igaz­ságügyi miniszter egy szót sem szól. Ilyen hozzáállás mellett az emberek hogy bízhatnak abban, hogy az ál­lam az általuk befizetett adóból az ő javukat szolgálja? Sehogy. Rossz nyelvek szerint ön azért lépett ki a kormányalakítás idején a Hídból, mert nem válhatott ön­ből ismét miniszter. Két héttel a választások előtt meg­jelent egy inteijú a Týždeň hetilap­ban, amelyben elmondtam, nem tu­dom elképzelni, hogy bárki beüljön Robert Ficóval egy kormányba, és úgy tekintsen Fico botrányaira, mint­ha nem érintenék. Az én döntésem azon alapult, hogy elutasítottam a fe­lelősségvállalást Fico minden botrá­nyáért. A Híd megteremtette a lehe­tőséget Ficóék további kormányzá­sára, hogy Robert Kaliňák belügymi­niszter, Kažimír pénzügyminiszter, Maďarič kulturális miniszter marad­hasson. Az állam jellege, igazgatá­sának módja megmaradt a régiben. Az összes régi botrányért, ami ma fel­merül, a mostani koalíciós partnerek közösen viselik a felelősséget. A koalícióba belépett jobboldali pártok azzal érvelnek, hogy a je­lenlegi kormánynak nincs alter­natívája. Az, hogy van-e alternatíva, vagy nincs, még nem jogosít fel senkit egy olyan kormány létrehozására, amely szétlopja az országot. Ma pedig azt látjuk, hogy foggal-körömmel védik a belügyminisztert, akit nem lehet el­mozdítani, és így valójában nem a belügyminisztert védik, hanem a de­mokratikus alapelveket vágják sutba. A jelenlegi ellenzék képes kor­mányváltó ellensúlyt képezni? Az, hogy milyen alternatíva fog kialakulni, mindig a választásokon dől el. Meggyőződésem, hogy az emberek ezzel a kormánnyal szem­ben az előrehozott választásokat ré­szesítenék előnyben. Ha az emberek elveszítik a demokrácia alapértékei­be vetett hitüket, az nem Robert Fi- cót fogja erősíteni, hanem a szélső­ségeseket. Ezért is a koalíció viseli a felelősséget. A Szlovák Nemzeti Pártra se tekintsünk úgy, mint egy standard politikai pártra, amely mentes a nacionalizmustól. Most mégis barátkozik a kisebbségekkel... Hogyan barátkozik? A kisiskolák megtartásáról szóló törvény előké­szítésénél az SNS minisztere, Peter Plavčan mit javasolt? Azt, hogy megoldják az alsó tagozatos iskolák helyzetét. Amikor a Híd környezet­védelmi minisztere a tárcaközi egyeztetésben javasolta, hogy a tel­jes szervezettségű, 1-9-es iskolák is maradhassanak meg, mi volt a vá­lasz? Az, hogy ez nem megalapozott kérés. A Kaliňák-Baštemák-Ugynek köszönhető, hogy az SNS-nél ezt vé­gül sikerült kiharcolni, mert nem akarták tovább feszíteni a húrt. Az SNS viszont ezt nem akarta megol­dani, holott két hónappal korábban a kormányprogram elfogadásakor még másképp szavazott. Megnézhetjük ugyanúgy a kormány uniós politiká­ját. A kormányprogramban azt fek­tették le, hogy az euroatlanti politikát fogják támogatni, viszont amikor Montenegrónak a NATO-ba való felvételéről kellett szavazni a parla­mentben, ez csak a csodának kö­szönhetően kapott támogatást, mert a kormány nem biztosított elég szava­zatot. A kormánypártok vezetői azt mondták, ennek a kormánynak stabil többsége van a parlamentben. A sta­bil többségnek mindig meg kellene lennie. Ez a kormány korántsem olyan stabil, és nem olyan értékren­det vall, mint amit a kormányprog­ramban lefektettek. A Híd a koalícióban való sze­repvállalása ellenére a legutóbbi felmérések alapján nagyjából tartja azt a támogatottságot, amit a választások során elért. Mi lehet ennek az oka? Nem értek egyet azzal, hogy a Híd támogatottsága nem csökkent. Min­den egyes közvélemény-kutatás fo­kozatos csökkenést mutat. A Híd egy elég stabil választói bázissal rendel­kezett, amely nem fog egyik napról a másikra eltűnni úgy, mint a Siet’nél láttuk. A csökkenés fokozatos lesz, mint korábban az SDKU vagy a HZDS esetében. Az, hogy a Híd tá­mogatottsága stabilan csökken, egyértelműen bizonyítható, elég megnéznünk, hogy néhány héttel a választások előtt a Hídnak a közvélemény-kutatások még nyolc százalékot mértek. Ma már hatot sem. Történetileg a Híd támogatottsága jelenleg a legalacsonyabb. Annak el­lenére, hogy kormánypozícióban van a párt. Beszélgetett Bugár Bélával az­óta, hogy kilépett a pártból? Beszélgettünk, de nem politiká­ról, abban túlságosan eltér a véle­ményünk. Más hidas politikusokkal be­szélget politikáról? Nemcsak hidasokkal, hanem MKP-sokkal és másokkal is. Politi­kus vagyok, ez elkerülhetetlen. Az MKP tisztújítása idején azt is rebesgették, hogy funkciót vállal­hat a pártban. Volt ilyen szándé­ka? Nem. Hogy látja most a politikai jö­vőjét? Nem gondolkodom rajta, hogyan tovább a politikai karrieremmel. Ez nálam ma nem alapvető kérdés. Sokkal inkább aggaszt, hogy a kö­vetkező parlamenti választások után lesz-e még magyar érdekképviselet a szlovák parlamentben. Ahogyan az is, hogy Szlovákia demokratikus elveket alkalmazó és valló ország lesz-e, mely szerves része az Euró­pai Uniónak. Felmerült nemrégiben egy új magyar párt gondolata is. Meg­alapozott projekt lehet jelen kö­rülmények között egy új párt ala­pítása? Szerintem a jelenlegi politikai fel­állás már nem fogja nagymértékben előrevinni a közösséget. Hangoztat­ták, hogy az MKP-nál változásokra lehet számítani, új vezetés érkezik, a párt preferenciái azonban még így sem stagnálnak, hanem csökkennek. Ha megnézzük például a KDH hely­zetét, ahol ugyanaznap volt a tiszt­újítás, mást láthatunk: ugyanaz a közvélemény-kutatás azt mutatta, a KDH növekszik. Itt tehát az emberek pozitívan kezelték a váltást. Úgy gondolom, az elnökcsere nem garan­tálja a változást. Ha megnézzük pél­dául Rimaszombatot, ott van az MKP új elnökségében egy olyan tag, aki a rimaszombati polgármestert támo­gatja. O pedig Marian Kotlebát tá­mogatja, ahogy több MKP-s megyei képviselő is. Itt tehát szerintem ideo­lógiai probléma is van a párton belül. Nem állítom, hogy mindenhol, de vannak bizonyos hajlandóságok, és nem látom, hogy ezeket a párt kezel­né. Együttműködni Marian Kotlebá- val, aki leköpte a Kossuth-szobrot, és máig nem kért miatta bocsánatot, nem biztos, hogy egy magyar ember ér­tékrendjével azonosítható. Ami pe­dig a Hidat illeti, a népszerűsége szintén csökkenni fog. Összefoghat a Híd és az MKP? A Híd és az MKP közti szakadék a választók között is létezik, és a vá­lasztók nem fogják elfogadni a két párt együttműködését. A Híd 2010 és 2016 között a Dunaszerdahelyi já­rásban több mint 14 ezer szavazatot vesztett. Az MKP-nak viszont nem lett ennyivel több szavazata. A leg­utóbbi helyhatósági választásokon a Híd és az MKP közös jelöltet állított Komáromban - és nem nyert. Mennyire hajlandó ezek szerint a két választótábor akceptálni az együttműködést? Nem automatikus, hogy akik nem a Hidat választják, azok az MKP-t, és fordítva. Az MKP vezető politikusai által 2009-2010- ben folytatott árulózás a mai napig tartó megosztottságot hozott, akár családokon belül is. Ugyanakkor kérdés számomra az is, a Híd mennyire tekinthető még magyar ér­dekképviseletnek, ha a kormányban a hét pozíciójukból csak kettőt tölt be magyar jelölt. Menyhárt Józsefet mennyire látja alkalmasnak arra, hogy új lendületet adjon az MKP-nak? Menyhárt Józsefet nem tudom megítélni, viszont szkeptikus va­gyok, ha az elnökségre tekintek: mennyire fogja megengedni az el­nökség az új elnöknek a változtatást? Abból, amit mond, azt veszem ki, az MKP-n és a Hídon túl kell keresni a megoldást. Megoldást nem a pártok számára kell találni, nem a pártok problémáit kell megoldani, hanem a magyar vá­lasztópolgáréit. Azt, hogy a szlová­kiai magyarságnak legyen a jövőben tényleges érdekképviselete a szlo­vák parlamentben és kormányban. Ez hogy érhető el? Ebben a pillanatban még nem tu­dok erre válaszolni. Most még túl korai ezen töprengeni. A kormány kisiskolákról szóló törvényjavaslata végső szavazá­sánál a parlamentben ön tartóz­kodott. Miért? Ez egy technikai hiba volt, amit mindjárt be is jelentettem. Én az első perctől kezdve amellett voltam, és fel is szólítottam a volt kollégáimat, hogy nemcsak az alsó tagozatos, ha­nem az 1-9-es iskolákat is meg kell menteni. Kisebbségi szempontból ho­gyan értékelné a kormány eddigi tevékenységét? A kisiskolák megmentésével kül­dött a kormány egy jelzést, de a be­iratkozások áprilisban zajlottak, így ez a törvény már elég későn jött. Erre már a kormányprogram tárgyalása­kor figyelmeztettem. A Híd azért is lépett be a kormányba, hogy Dél- Szlovákia fejlődését segítse. Mi minden fog épülni Dél-Szlová- kiában? Semmi. A 15 milliárdos uni­ós csomagot, amelyet 2014-2020- ban költhetünk el, a második Fico- kormány elosztotta. A kérdésemre, amelyet a közlekedési miniszternek tettem fel arról, milyen vasúti fej­lesztéseket terveznek délen, azt a vá­laszt kaptam, hogy semmilyent. Ami megépül, az mindössze a D4/R7-es projekt, amelyet még a második Dzurinda-kormány indított, és a Radiéová-kormány dolgozott rajta, majd a második Fico-kormány bo­nyolította le a közbeszerzést. Érre a szakaszra nem tudok úgy tekinteni, mint a Híd új projektjére. A parla­mentben Sólymos László mondta el a kérdésemre, hogy a Zólyom-Kassa útszakasz olyan ütemben fog épülni, ahogy ezt a második Fico-kormány eltervezte. Az utat csak félprofilban fogják megépíteni. Fizetni viszont ugyanúgy fognak az emberek, mint Zsolnán vagy Pozsonyban a négysá­vos autópályáért. Az első Fico- kormány 2007-ben a Tiszolc és Breznóbánya közötti útszakaszt elsőrendűvé minősítette át, és 14 millióért rekonstruálták. Ezen a sza­kaszon kevesebb mint 500 autó halad át naponta. Losonc és Rimaszombat között ezer halad át óránként. Vi­szont ez utóbbi politikailag nem fon­tos. Most a kormány Rimaszombat­ban arról döntött, a Tiszolc-Murány- Vöröskő útszakaszt minősítik át elsőrendűvé. Ezt tehát fel fogják újí­tani, de a déli gyorsforgalmi útra megint nem lesz pénz. Hogy jönne így befektető ebbe a régióba? Egy Richard Sulik vezette kor­mány nagyobb figyelmet fordíta­na Dél-Szlovákiára? Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy semmilyen új útsza­kasz nem épül, semmilyen vasúti be­ruházás nem indul. A Híd hat és fél százaléka nélkül Robert Fico ma nem kormányfő. Ilyen helyzetből sokkal többet lehetett volna elérni a déli ré­giók fejlesztésért. Milyen új projektet tartalmaz a kormányprogram, amely Dél-Szlovákia fejlesztését szavatol­ja? Semmilyent. Ami pedig még fon­tosabb: akik Maiina Hedviget kiűzték az országból, megverették a duna­szerdahelyi szurkolókat, semmibe vették a peredi népszavazást - velük összeállni, és megvédeni például Ro­bert Kaliňákot, elfogadhatatlan. Én elutasítottam az ebben való részvé­telt. Ami Sulíkot illeti, ez hipoteti­kuskérdés. A puding próbája az evés, és most nem ezt a pudingot esszük. De azt biztosan állíthatom, hogy a Kaliňák-, Fico-, Baštemák-botrá- nyokat nem söpörnék a szőnyeg alá.

Next

/
Thumbnails
Contents