Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-28 / 150. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. június28. KULTÚRA 115 Csak a lépését meg a járását Michael Frayn Függöny fel! című vígjátékával zárta a 2015/2016-os évadot a Komáromi Jókai Színház LAKATOS KRISZTINA „Színház a színházban" elő­adással zárta a 2015/2016- os évadot a komáromi társulat. Michael Frayn Függöny fel! című bulvárdarabjának első felvonásában azt látjuk, ahogy egy rendező 6 színésszel megpróbál a premier előtti utolsó éjszakán színpad­képessé tenni egy felejthető bohózatot, a második felvonásban pedig a turné sokadik állomásán járunk, és a színfalak mögötti történések fordulnak felénk. Örök igazság, hogy nem érdemes prekoncepciókkal beülni a nézőtér­re. Az is tény, hogy Frayn nyilván nem világmegváltó szándékkal írta meg ezt a komédiát, amelyet 1982- ben Londonban az év legjobb vígjá­tékának választottak, és azóta ma­gyar nyelvterületen is kifejezetten sikeres. (Hamvai Kornél fordítását több helyen, több címmel műsorra tűzték, sőt, mostanra már a Mohácsi testvérek magyarított átirata sem ki­zárólag Kaposvárhoz kötődik - ezt a változatot vitték színre Miskolcon is. Az infó azért kívánkozik ide, mert ebből az előadásból származik a Ko­máromban is látott díszlet, Horesnyi Balázs munkája.) Mégis azt gondol­juk, hogy a Függöny fel!-bői akkor születik igazán szórakoztató elő­adás, ha túlnéz a - jobb esetben - vir­tuóz játéknak lehetőséget teremtő szellemes alapötleten (elölnézet­MOZIJEGY Két pasi meg egy kicsi Shane Black eredeti scripten alapu­ló, Rendes fickók című filmje igazi felüdülés a sok képregény­adaptáció, folytatás és könyvfel­dolgozás között. Ráadásul veszettül szórakoztató! Black nem ma kezdte a filmipart. Olyan kultikus mozik forgatóköny­vét írta, mint a Halálos fegyver 1 -2 vagy Az utolsó cserkész. Emellett megrendezte a kétezres évek egyik legjobb krimivígjátékát, a Durr, durr és csókot, majd rövid kitérőt tett a szuperhősök világába (Vasember 3). Ezekre a mozikra licitált most rá a Rendes fickókkal, és noha a Halálos fegyver által nagyon magasra tett lé­cet nem ugrotta meg, új munkája még így is kimagaslik a hasonló té­májú és stílusú mozik közül. A Rendes fickók egy különböző személyiségű páros nyomozására fókuszál, amely egyszerre rendkívül hangulatos, iszonyat vicces, néhol már-már szürreális. Ráadásul Black kedvéért az elmúlt években az egyik legnagyobb hollywoodi sztárrá vált Ryan Gosling teljesen hülyét csinál magából. Nem sok színész vállalta volna be ezt a szerepet. Gosling az Örült, dilis szerelemben már meg­csillantotta komikus vénáját, ám amit ebben a filmben művel, az zse­niális. Karaktere, Holland March, a több szempontból is jellemhibás magánnyomozó nagyon is komolyan veszi magát, viszont Gosling a játé­kával jó értelemben véve eléri, hogy Függöny fel! Gatya le! hátulnézet), és képes megteremteni a „kicsit több” illúzióját. Azt az illú­ziót, hogy a színház valamiképpen önmagára is reflektál, vagy hogy a színpadra vitt próbafolyamat és hak­nisorozat akár a „valahol itt, vala­mikor most” valósága is lehetne, vagy hogy a színpadon és a színfalak mögött is szerepeket játszó figurák maszkja mögött valami élő, érző ön­tudat is felsejlik. mi, nézők egyáltalán ne tudjuk ko­molyan venni a nagyképű, cinikus, ám kissé bárgyú és kétbalkezes szi­matot. Sőt, a film felére már azzal mosolyt csal az arcunkra, ha csak megjelenik a vásznon. Mindehhez remek partner Russell Crowe, aki Jackson Healy verőembert alakítja. Az egykori gladiátor mára méretes pocakot növesztett, ennek ellenére abszolút hihető a kemény, ám mégis szeretetre éhes kemény legény sze­repében. A pároshoz még Angourie Rice csatlakozik, aki March lányát, Hollyt alakítja. Black meglepően egyenrangúan kezeli a gyerekkarak­tert: több véres jelentben is jelen van, még egy felnőttpartira is belopódzik. Sőt, komoly szerepe van a bűntény megoldásában is. Apropó - ügy. Ez talán a film leg­gyengébb pontja; egyszerű, sablo­nos, kiszámítható, sehol egy na­Ez utóbbi lehetőségből megvillan valami a második felvonásban, leg­inkább a zárlatában, de Méhes Lász­ló, az előadás rendezője alapvetően a Frayn-vígjáték elsődleges humorá­val, helyzetkomikumával dolgozik. A téma — hogy a vélhetőleg egykor jobb napokat látott színészek válo­gatott kínjaikat-bajaikat magukkal vonszolva hogyan tudnak le egy di­lettáns produkciót - a Komáromi Jó­gyobb csavar. De arra pont megfelel, hogy a főszereplőket és a nézőket végigkalauzolja a hetvenes évek csillogó, szextől és korrupciótól túlfűtött világába. Shane Black a Rendes fickókkal is­mét bebizonyította, hogy remekül ért a hangulatteremtéshez, a remek ka­rakterek megírásához, a pörgő dia­lógusokhoz és a hasfájást okozó po­énokhoz, Ryan Gosling és Russell Crowe pedig lubickol a szerepében, így a film nemcsak a mostani mozis felhozatalból emelkedik ki, hanem ott a helye az akciókomédia legjobb darabjai között. Mészáros György Rendes fickók (The Nice Guys). Amerikai krimivígjáték, 116 perc, 2016. Rendezte: Shane Black. Szereplők: Ryan Gosling, Russell Crowe, Angourie Rice, Kim Ba­singer. (Kiss Gábor Gibbó felvétele) kai Színház előadásában tulajdon­képpen formává válik. Nemcsak a próbált darab bonyolódik a körül, ki hol jön be és hol megy ki, mikor lép színre és mikor távozik, hova teszi a táskát, a ruhát, a szardíniástányért..., hanem a,.háttértörténet” is. Ahogy az első felvonásban a rendezőt alakító Tóth Tibor instruálja a színészeit az ajtó-ablak, jobbról-balról, kimegy­bejön rendszerben, úgy építi fel a Pozsony. Ma lép fel zenekará­val a Babylon klubban Matisyahu, a „haszid reggae” királya. Szemé­lyében egy kurrens reggae- világsztár érkezik fővárosunkba, ráadásul nem is először, hiszen ta­valy már koncertezett az Uprising fesztiválon. Ez a harminchat éves amerikai zsidó dalszerző-előadó (eredeti nevén Matthew Paul Mil­ler) sosem látott színekkel gazda­gította nemcsak a reggae stílust, hanem a hiphopot, a rockzenét, sőt a zsidó folklórt is. „Hagyományos” rapperként kezdte New Yorkban - MC Truth néven kiadott öt albumot és két koncertlemezt. A kétezres évek elején fordult a reggae felé, .akkor fedezte fel Bob Marley, a Police, a ska-punk Mighty Mighty Boss- tones és a Sublime zenéjét. Felvette a Matisyahu művésznevek amely­nek jelentése „isten ajándéka”. Ez az időszak ugyanis egybeesett a zsidó vallás iránti érdeklődésének felélénkülésével. Az új korszak el­ső lemezét 2004-ben adta ki, Youth című, 2006-os második reggae- albumát pedig már Grammy-díjra jelölték. Sikere azóta is töretlen, szinte megállás nélkül turnézik és hirdeti az igét, ami felekezettől füg­getlenül mindenkihez elér. Matisyahu egyedülállót alkotott két, egymástól látszólag nagyon távoli zenei világ és a hozzájuk kapcsolódó hitvilágok ötvözésé­vel. A koncertjeit jellemző energia második felvonást Méhes László a szereplők lépésére meg járására, a színpadról hallatszó végszavak, az ajtók nyitódása és csukódása diktál­ta, egyre felfokozottabb tempóra. Ez a tempó a meglehetősen nehézkesen előremozduló első rész után egyrészt üdítően hat, másrészt viszont egy idő után maga alá temeti a fineszesebb poént (t. i. hogy az első felvonásban próbált előadás jelen időben zajlik, csak éppen számunkra most az van takarásban, de ha odafigyelünk, a ku­lisszák mögött / a szemünk előtt ki­bontakozó privát feszültségeket pontosan bele tudjuk illeszteni abba a másik időkeretbe). Az eredetileg háromfelvonásos szerkezet kettőre redukálása elvben annak a hangsúlyeltolódásnak ágyaz meg, hogy az erősen időzőjelben ér­tett személyes drámák kibontására fut ki a játék, de a hol whiskysüveggel, hol virágcsokrokkal, hol csákánnyal lótó-futó szereplők a burleszkig fe­szített helyzetekben karikatúrák ma­radnak, így személyességről, szemé­lyes tétről aligha beszélhetünk. En­nek a játszmának az az emblematikus pillanata, amikor Mokos Attila letolt nadrágban ugrándozik fel a lépcsőn, vagy amikor Holocsy Krisztina sza­kításként egy méretes kaktuszt tol Tóth Tibor hátsó felébe. Az előadásban a már említetteken kívül Bandor Éva, Fabó Tibor, Tóth Tibor, Szabó Viktor, Tóth Károly, valamint - vendégként - Losonczi Kata és Drága Diána látható. Akik most, az évad végéhez érve megpi­hennek, aztán szeptemberben foly­tatják a szardíniák kergetését. A „haszid reggae" királya (Archívum) és átélés miatt élőben sokkal él­vezetesebb, mint lemezről hall­gatva. Ez az atmoszféra legalább annyira beszippantja a közönsé­get, mint a keresztények gospellje. Matisyahu pozitívan vibráló szer­zeményei azért is különlegesek, mert gyakran és nagy lelkesedés­sel kántál, azaz visszatér a kánto­rok hagyományos előadásmódjá­hoz, amit a jamaikai kultúrközeg- ben raggázásnak neveznek. Ezek­ben a pillanatokban valóban érez­ni lehet, hogy számára a zenélés egyben szolgálat is. A ma esti koncert hazai vendége a Jah Division Sound Gang reggae DJ-duó, melynek mixeiben a het­venes évek stílusai és a mai elő­adók egyaránt helyet kapnak, (juk) Russell Crowe és Ryan Gosling lubickol a szerepében (Képarchívum) Matisyahu, műfajok és vallások egyesítője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents