Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-28 / 150. szám, kedd
Újabb kudarc: Messi lemondta a válogatottságot 14. oldal 2016. június 28., kedd, XII. évfolyam, 24. szám T alán egy olyan sportág sincs, amelyben az eredményességet ennyire a végeredmény határozná meg. A gólokon túl minden más csak duma - sokszor így látja a közvélemény. A gólokhoz viszont szerencse kell, nem is kevés. Ez a futball egyik alapvető ténye. A szurkolókat viszont nyugtalaníthatja: a következő meccsen mekkora szerepet fog játszani a véletlen az eredmény alakulásában? A csapat a képességei - vagy azok hiánya - miatt fog győzni, esedeg vereséget szenvedni, vagy minden a vakszerencsén múlik? A szerencse szerepe a fociban Felmerül a kérdés: a különböző országokban és sportágakban milyen gyakran nyerik az esélyesek az adott mérkőzéseket? A fociban alig valamivel többször, mint az esetek felében. Kézilabdában, kosárlabdában és amerikai futballban az esélyesebbnek tartott csapatok nagyjából a mérkőzések kétharmadán győznek, míg a baseballban ez az arány 60 százalék. Más szóval: a fogadóirodák a fociban nehezebben találják el az esélyest, mint bármely más sportágban. A foci egyértelműen különbözik a másik négy sportágtól. A kézilabdában sokkal gyakoribbak a teljesen esélytelen csapatok, mint a futballban, és az esélyesek szinte mindig győznek; az oddsok középértéke 1,28. Az NBA-ben és az NFL-ben ugyanez az érték 1,42, illetve 1,49. A baseballban a legszűkebb az oddsok tartománya: mivel itt nincsenek toronymagas esélyesek, a legalacsonyabb odds 1,24. Fociban azonban az esélyesebb klubok győzelmére adott oddsok középértéke 1,95. Mit jelent ez hétköznapi nyelvre lefordítva? A fociban az esetek csaknem felében az esélyesebbnek tartott csapat nem is esélyesebb. Ami két tényezőnek köszönhető: a futballban ritkák a gólok, és gyakoriak a döntedenek. Ennek a kettőnek a kombinációja nagyban megnehezíti a focimeccsek végeredményének megtippelését, és hozzájárul ahhoz, hogy a favoritok ritkábban nyernek. Szinte minden második gól mázlis Nincs még egy tudós, aki annyit tett volna azért, hogy válaszoljon a szurkolókat leginkább izgató kérdésre, mint Martin Farnes, a Müncheni Műszaki Egyetem professzora, aki az FC Augsburgnak és a Bayern Münchennek is dolgozik, munkája pedig többek között abból áll, hogy focimeccseket néz, ráadásul mindezt a tudomány nevében. Lames éveket töltött egy számító- gépes kódrendszer kifejlesztésével, amely lehetővé teszi annak rögzítését és elemzését, hogy mi történik a pályán - és miért történik. Az egyik kedvenc témája a szerencse. Segítőivel együtt Lames arra használja fel az általa kifejlesztett technológiát, hogy rögzítse a pályán bekövetkezett szerencsés és bal- szerencsés eseményeket. A gólok A fociban sokszor centiken múlik a dicsőség és a kudarc (Fotók: képarchívum) Jöttünk, láttunk, visszamennénk Az esélytelen magyar válogatott feltámadása remélhetőleg csak a történet kezdete különösen alkalmasak efféle elemzésre: akadnak köztük olyanok, amelyek egyértelműen a sok gyakorlás és a kemény munka eredményei, vagy egy fantasztikusan tehetséges játékos zseniális meglátásából születnek, és vannak olyanok, amelyek éppen ellenkezőleg: egy váradanul megpattanó labda, egy lecsúszott beadás, egy rossz ütemű becsúszás vagy egy felpör- dülő labda következménye a gól. Lames és csapata az évek során több mint 2500 gólt vizsgáltmeg, és egyenként kategorizálta őket a szerencse szempontjából. Mire jutott sok-sok órányi gólnézés után Lames és csapata? A góloknak vajon hány százalékához kellett szerencse? A válasz: ádagosan 44,4 százalékukhoz, bár ez ligánként és versenysorozatonként némileg változik. A szerencsés gólok akkor a leggyakoriabbak, amikor az állás még 0-0. ,A csapatok ilyenkor a David Alaba lövése a magyarok Ausztria elleni nyitómeccsén a kapufáról kifelé pattant az Eb-n. a Portugália ellen két gólt is szerzett Dzsudzsák Balázs - mindkét lövés irányt változtatott egy ellenfélen, a kapusnak így esélye sem volt a hárításra. a Izland ellen az öngólt szerző Savarsson hibája után egyenlített a magyar csapat, a A Feröer elleni budapesti Eb-selejtezőn a mérkőzés végén Kádár szabálytalansága után egy egyértelmű tizenegyest még saját játékrendszerük szerint játszanak. Valamiféle véledennek kell történnie ahhoz, hogy gól szülessen” - tudhatjuk meg Lamestől a Számháború című könyv oldalain. A magyar válogatott hosszú utat járt be az Európa-bajnokság nyol- caddöntőjéig, és azt nem lehet mondani, hogy a szerencse ne pártolta volna a - az ezért egyébként mindent elkövető — csapatot. Mi kellett a szerencsén túl? A magyar válogatott előtt hatalmas esély adódott, mikor az UEFA úgy döntött: 24 csapatosra bővíti a kontinenstorna létszámát. Az út így sem volt egyszerű. 2013 októberében a magyar válogatott irtózatos, 8-1-es verést kapott Hollandiától. A vereséget követően lemondott Egervári Sándor szövetségi kapitány, a helyét Pintér Attila vette át a csapat élén, de nemhogy nem adott meg a játékvezető az ellenfélnek. Az akkor megszerzett három pont létfontosságú volt a továbbjutás szempontjából. a A pótselejtező sorsolása előtt a válogatott stábja Norvégiát szerette volna ellenfélnek, mert nekik nincsenek olyan játékosaik, akik egyéni villanással el tudnának dönteni egy meccset. Bejött. ▼ Fiola Attila, a magyar válogatott jobbhátvédje már az Eb első mérkőzésén bokasérülést szenvedett, felépülése hosszú időt vesz majd igénybe. visszaélnem” - mondta Dárdai. A német labdarúgásban egy évtizedet eltöltő játékos csodát nem, csak kemény munkát ígért a válogatott élén. ,A németeket egy az egyben nem lehet másolni, de az adaptálható dolgokat felesleges halogatni. Keményen kell dolgozni, csak előre nézni, pozitívan gondolkodni, és összerakni a csapat tudatos játékát” - vázolta elképzeléseit. Vele együtt változott a válogatott stábja is: korábban Pintér Attila nem tartott igényt Késedi Gábor videoelemző munkájára, Dárdai azonban rögtön a csapat mellé rendelte a szakembert. Elkezdődött a telki edzőközpont fejlesztése a legmodernebb technológiával: Késedi vezetésével felszerelték a minden edzést és mérkőzést rögzítő kamerarendszert a hozzá kapcsolódó elemzőszoftverrel, amely nemcsak a nagyválogatott, hanem az utánpótlás felkészülését is segíti. Ilyen háttér nélkül ma már nehéz nemzetközi szinten eredményt elérni. A Hertha közbeszól javult volna a helyzet, első tétmecs- csén kikapott Budapesten az északírektől (1—2). Ahogy azt Csányi Sándor MLSZ-elnök nemrégiben elmondta, szégyellte, ami történt, azon melegében eldöntötte: ez így nem mehet tovább. „Az volt a fejemben, hogy ha ezek ellen így játszunk, akkor mi lesz a nagyobb csapatokkal? így aztán még akkor eldöntöttem, ez így nem mehet tovább, függetlenül az eredménytől” - emlékezett vissza Csányi. Új korszak, új szemlélet A csapat élére a még a pro licenszes tanfolyamra járó Dárdai Pál került, aki ekkor már a Hertha utánpódá- sában dolgozott. „Nem a nevemért kaptam a német állást, meglesték az edzéseimet, és tetszett nekik, amit láttak. A név csak egy plusz, amivel nem szabad ▼ Kleinheisler László, a válogatott egyik kulcsembere izomhúzódás miatt nem léphetett pályára élete legfontosabb meccsén, a Belgium elleni nyolcaddöntőben. ▼ Az addig szinte semmit sem mutató Izland egy minimum véleményes büntetőt kapott ajándékba az orosz játékvezetőtől az első félidő hajrájában. ▼ Észak-írország ellen az utolsó pillanatban veszített két pontot a csapat Belfastban, a Királyról kipattanó labda éppen Laffertyt találta meg. Dárdai precíz munkája mellé társult fanatizmusa, ez átragadt csapatára is, amely rögtön pontot szerzett Bukarestben, a következő négy meccsén pedig gólt sem kapott. Mielőtt azonban karneváli lett volna a hangulat, beütött a krach. „Természetes, hogy a sikerek után most nyomást gyakorolnak rá, de a kezdetekkor ő maga sem hagyott kételyt afelől, hogy a magyarországi küldetése záros határon belül véget ér: az oroszok elleni felkészülési találkozót követően százszázalékosan a Herthánál elvégzendő munkára és az edzői tanulmányaira koncentrál majd” - jelentette ki Michael Preetz, a Hertha BSC menedzsere, és ezzel világossá vált: a magyar válogatottnak új kapitányra van szüksége. Védekezés helyett labdatartás Dárdai javaslatára munkáját Bernd Storck vette át, aki szintén Románia ellen mutatkozott be a válogatott kispadján, és- a budapesti 0-0-val szintén vereden maradt, majd a következő meccsen pontot szerzett Belfastban (1-1), és hazai pályán legyőzte Férőért (2-1). A Görögország elleni, gyakorlatilag tét nélküli idegenbeli meccsen aztán megkezdte a magyar válogatott játékának átalakítását. Ekkor kezdte kialakítani ▼ A válogatott azért kényszerült Eb-pótselejtezőre, mert az utolsó fordulóban minden eredmény a lehető legrosszabbul alakult, végül Selcuk Inán 89. percben szerzett szabadrúgásgólja pecsételte meg a sorsunk. a labdatartásra épülő csapatjátékot, és a támadójáték megszervezését. A csapat ugyan kikapott 4—3-ra, de a bátor játék bizakodásra adott okot. A csoportban megszerzett harmadik hely végül a pótselejtezőre kvalifikálta a csapatot. „Nem az én sikerem, hanem nagy siker mindenkinek. Azt ígértem, adok egy alapot, örülök, hogy sikerült betartani. A slusszpoén Bernd Storck érdeme, jól végigvitte a két pótselejtezőt” - értékelte a helyzetet Dárdai. Kleinheisler, a hős A pótselejtező legnagyobb meglepetését Kleinheisler László csapatba állítása és győztes oslói gólja jelentette. A magyar bajnokságban mellőzött játékos egyértelműen Storck és Andreas Möller felfedezettje, játékával elévülheteden érdemet szerzett az Eb-kvalifikáció kiharcolásában. A megújult szellemiségű magyar csapat képes volt javára fordítani a helyzetet: nemhogy nem esett össze az utolsó pillanatban elúszott kvalifikációt követően, de oda-visz- sza legyőzte Norvégiát. #csakegyütt A kvalifikáció és az Eb-részvétel során a Magyar Labdarúgó-szövetség végig a „csak együtt” szlogent használta a kommunikációja során, és maga is ennek szellemében cselekedett. Bernd Storck számos vitatható döntést hozott a munkássága során, de minden elképzelésében támogatták. A játékosok Dárdai kinevezésétől kezdve igazi egységet alkottak, hibátlan volt a csapatszellem. Az európai szintű taktikai és fizikai felkészülés pedig meghozta a gyümölcsét: a szurkolók rá sem ismertek a csapatra, amely olyan erényeket villantott fel, amelyeket évtizedek óta hiányoltunk, és amellyel minden szurkoló azonnal és feltétel nélkül azonosulni tudott. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy valami nagy dolgot értünk el Franciaországban, épp ellenkezőleg: most léptünk csak rá egy olyan útra, ami vezet valahova. Ha eddig igaz volt, hogy „csak együtt”, akkor mostantól hatványozottan igaz. Hegedűs Henrik Kleinheislernek minden bejött, aztán utolérte a balsors
