Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-28 / 150. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. június 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Neonácik és tüntetők Nem tanácsos összemosni a szélsőségeseket a tüntetőkkel TOKÁR GÉZA csak abból kiin- dúlva akarnánk felbecsülni a-JL JL M' szlovákiai szél­sőségesek táborát, hogy mennyien vettek részt a hétvégi pozsonyi neo­náci felvonuláson, akkor megálla­píthatnánk, hogy egy év alatt úgy a tizedére csökkent: míg tavaly nyolc­ezren csődültek össze, addig idén mondjuk ötszázan, és tíz őrizetbe vett szélsőséges a hivatalos mérleg. A valóságban azonban a szélsőjobbol­dal erősödik, és a szlovák belpolitikai problémákból legalább annyit profi­tál, mint az uniós válságokból. Nemzetközi szempontból az Eu­rópai Unióval soha nem szimpatizáló szélsőséges mozgalmakat legalább annyira ösztönzi a brit kilépési tö­rekvések sikere, mint az, hogy Brüsszelnek az utóbbi időben egyre kevesebb problémára sikerült érthe­tő, megvalósítható, könnyen magya­rázható választ találnia. Az unióelle- nesség első számú témájukká válhat. A hétvégén is volt uniószászló-tépés, Brüsszel elleni tüntetés, Marián Kotleba a pedig a kilépésről szóló népszavazást akarja szervezni a kö­vetkező hónapokban. Nem lesz egyedül: egész Európá­ban felerősödnek a hasonló hangok. Ilyen népszavazásoknak esélye sem lenne akkor, ha az Európai Unió egy jól működő szervezetnek látszana, de nem látszik annak: a menekültvál­ságra egyetlen működő megoldást sem sikerült kidolgozni, az európai összetartozás tudata a politikusokban mélyponton van, Brüsszel már rég nem a feltétel nélküli egyetértés fó­ruma, hanem csatatér, ahol a nem­zetállami érdekeket képviselők csapnak össze. Az EU vagy megre- formálódik, vagy egyre gyorsuló ütemben széthullik - még van esély a változásra. Az itteni szélsőségesek térnyeré­sére azonban nagyobb befolyással van az, hogy mi történik a szlovák belpolitikában. Kotlebáék előretöré­sét egy széles társadalmi elfogadott­ságnak örvendő kormány tudná megállítani, de a Smer-SNS-Híd­Sief négyes aligha képes erre, ha a korrupciós ügyektől fiildoklik. A Smemek nemhogy a szélsőségesek elnyomása az érdeke, hanem a meg­tartásuk: ahogy ráomlanak a botrá­nyok, a szélsőséges hatalomátvétellel való riogatás marad az egyetlen ér­telmezhető oka annak, miért van egyáltalán szükség erre a kormányra. Ez a forgatókönyv azonban nem lesz életképes. Hogy egy közeli példát mondjunk, a hasonlóképpen gyengén teljesítő Gyurcsány-kormánynak sem jött be a barna esővel való rio­gatás a krízishelyzetben. A szlovákiai tömegek már az utcán vannak, de a tisztességes állampol­gárok nem a kopaszokkal mennek tüntetni, hanem a náluk egy fokkal vállalhatóbb Egyszerű Emberekkel és a Szabadság és Szolidaritással, a kormány ellen. Ok jobb, kevésbé korrupt országot szeretnének, s velük szemben most a jelenlegi kormány áll, amely megtestesít mindent, ami az elmúlt időszak politikai elitjében rossz. Megpróbálhatják összemosni az ellenzéki tüntetőket a szélsősége­sekkel, de ezzel csak azt érik el, hogy maguk is azt hiszik, másban nem bízhatnak. Széteső királyság,#^ széteső Európa? x A kilépés híveinek győzelmét hozó brit uniós népszavazásnak szinte kizárólag vesztesei vannak, innentől kezdve csak rossz és még rosszabb forgatókönyvek között lehet válogatni. Sajnos azt kell mondani, majdnem mindegy, hogy az Egye­sült Királyság végül kilép-e az EU-ból vagy sem, hogy a távozás gyors és egyszerű lesz-e, vagy nehéz és keservesen elhúzódik. így is, úgy is az euroszkeptikus, populista, nem ritkán szélsőséges pártok erősödhetnek Európa-szerte. Ha esetleg megismételnék a referendumot, netán a brit kormány és a parlament a népszavazás eredményével szemben mégis a maradás mellett döntene (egyébként mindkettő helytelen lépés lenne), akkor az lenne a reakció, hogy az EU-ban a nép már nem dönthet saját sorsáról, Brüsszel meg a helyi politikai (és gazdasági) elitek diktatúrája érvényesül, akik nem veszik figyelembe a választók akaratát. Ha a kilépés bekövetkezne, és azt az uniós vezetők megnehezítenék, ott tennének keresztbe, ahol tudnának, hogy negatív precedenst teremt­senek és ezzel ráijesszenek a többi potenciális kiugróra, akkor ez minden bizonnyal visszaütne. A távozást, az EU-tól nagyobb függetlenséget akarók rámutatnának a bosszúálló Brüsszel britekkel szembeni túlkapá­saira, és újabb érvet kapnának arra, hogy miért kell elhagyni az uniót. Paradox módon, ennek ellenkezője is csak az EU-ellenes tábort erő­sítheti. Mert ha a maradék EU bölcsen és pragmatikusan igyekszik minél gyorsabban és fájdalommentesebben elengedni a briteket, és minél ked­vezőbb uniós-brit együttműködést összehozni, akkor az euroszkeptikus tábor azt mondhatja: lám-lám, mire volt a nagy ijesztgetés a negatív kö­vetkezményektől, ha végül is ilyen zökkenőmentesen ment a válás, hát akkor lépjünk ki mi is, elvégre a briteknek alig ártott a dolog. A brit kilépés után természetesen széteshet az Egyesült Királyság (mi­nimum Skócia távozásával), és folytatódhat az EU dezintegrációja. Ám aki esetleg azt válj a, hogy majd a kilépés mellett szavazók rádöbbennek, mekkora hibát követtek el, sőt, a többi tagországban a hozzájuk hasonlók más kárán tanulva elgondolkoznak az ilyen döntés veszélyein, nos, alig­hanem ki fog ábrándulni. Mert a saját tévedések beismerése nem széles körben elterjedt emberi tulajdonság. A brexitre szavazók majd bevallják, hogy alapvető információk hiányában, vagy téves információkra ala­pozva, esetleg nem is gondolkodva, hanem érzelmi alapon szavaztak? Aligha. Majd találnak valami más indokot arra, hogy miért döntöttek he­lyesen, és ha az az álláspont tarthatatlanná válna, akkor jó részük esetleg letagadhatja, hogy így szavazott. És mi van a szorosabb uniós együttműködést szorgalmazó politiku­sokkal és bürokratákkal? Ok most az utolsó vészcsengőként értelmezik a brit népszavazást, és leállnak az emberektől teljesen elszakadt föderációs EU-ról szóló utópista integrációs álmok gyártásával? Talán épp ellenke­zőleg: minthogy távoznak a további integráció és centralizáció legfőbb és legerősebb kerékkötői, a britek, most majd új lendülettel ugranak neki az európai szuperállam projektje megvalósításának, olajat öntve a popu­listák által csiholt tűzre. És mit tesznek térségünk zseb-Napóleonjai, akik lépten-nyomon az uniót támadják és legitimitását gyengítik, és csak azért nem gondolkod­nak a kilépésen, mert elesnének a brüsszeli kasszából jövő pénztől? (Egyébként jórészt ezen, a brüsszeli pénzen áll vagy bukik a demokrácia puszta léte országainkban...) Nos, ők vajon magukba szállnak, belátják, hogy nem okos dolog a tűzzel játszani és visszafogják EU-ellenes kiro­hanásaikat? Szerintem nem. A végén így mind vesztesek leszünk, a britek és a maradék EU polgárai is. Putyin és az általa is támogatott szélsőséges vagy populista erők meg Európa-szerte nyerhetnek, ami azt jelenti, hogy az oroszok és más euró­pai állampolgárok túlnyomó többsége automatikusan veszít. FIGYELŐ Pánik a londoni üzleti negyedben Passporting rights - vagyis pénzügyi szolgáltatásnyújtási jog. Mi lesz veled. City? Ezer- milliárdos tranzakciók és a londoni City pénzügyi köz­pontban munkahelyek tízezrei függnek attól, hogy az oda települt euréövezeti pénzügyi szolgáltatók megtarthatják-e szolgáltatási jogukat. A brit népszavazás miatt veszély­be került London globális pénzügyi központként betöltött szerepe, mivel a Cityben megtelepedett cégek szin­te biztosan elveszítenék az EU más gazdaságaira is kiterjedő szolgálta­tásnyújtási engedélyüket, ha Nagy- Britannia nem tarthatja meg mara­déktalan hozzáférését az egységes uniós piachoz. Az EU-ban maradó országok in­kább arra törekednének, hogy saját pénzügyi szolgáltatási központjaik­ba - mindenekelőtt Frankfurtba és Párizsba - csábítsák át Londonból a magasan képzett pénzügyi szakértő­ket. A népszavazás óta hallható chy­beli nyilatkozatok és értesülések szerint a folyamat előkészítése már meg is kezdődhetett. A JP Morgan, a világ egyik legna­gyobb pénzügyi szolgáltató csoport­ja máris arra hívta fel londoni alkal­mazottainak figyelmét, hogy szük­ségessé válhat munkahelyek áttele­pítése a Cityből a kontinensre. Jamie Dimon, a JP Morgan vezérigazgató­ja már a népszavazás előtt arról be­szélt, hogy a cég akár négyezer lon­doni munkahelye is veszélybe kerül­het. A JP Morgan londoni központ­jában 16 ezren dolgoznak, és ez csak az egyike a Cityben megtelepült pénzügyi munkaadóknak. A City közvetlenül 350 ezer, közvetve pe­dig kétszer ennyi alkalmazottat tart el - többet, mint ahányan a legfőbb kontinentális riválisnak tartott Frankfurtban összesen laknak. A City esetleges leépülése a brit költségvetést is súlyosan érintené, hiszen a londoni pénzügyi központ adja a brit adóbevételek tíz százalé­kát. Nagy-Britannia a 2008-2009-es pénzügyi válságból és az azzal együtt járó recesszióból békeidőben példát­lan, a hazai össztermék 11 százalékát meghaladó államháztartási hiánnyal keveredett ki, és az előrejelzések szerint csaknem másfél évtizedes költségvetési konszolidációra van szükség ennek leépítésére. A City eróziójával e konszolidációs folya­mat vége a belátható előrejelzési táv­laton túli messzeségbe veszne. (MTI) „Bocsánatot kell kórni a melegektől" Ferenc pápa örményországi útjá­ról hazatérve a repülőgépen adott interjút az őt kísérő újságíróknak, ahol szóba került a melegek diszkriminációja. A pápa azt mondta: az egyháznak bocsánatot kellene kérnie a melegektől, mert hosszú ideje kirekeszti őket. Hozzátette, a katolikus tanítás az elfogadást, nem pedig a kire­kesztést hirdeti. „Az egyház szent, mi keresztények vagyunk bűnösök. Hiszem, hogy nem csupán a melegektől kell bocsá­natot kémünk, akiket megbán­tottunk, hanem a szegényektől is, a kizsákmányolt nőktől, a mun­kára kényszerített gyerekektől és bocsánatot kell kémünk azért is, mert annyi fegyvert megáldot­tunk” - mondta az új ságíróknak a pápa. (Origó) Eldobják a brit állampolgárságot Sokkolta a Brüsszelben dolgozó brit hivatalnokokat a brexit. Néhá- nyan el is sírták magukat, hiszen elveszítik állásukat. Többen közü­lük az fontolgatják, hogy belga ál­lampolgárságért folyamodnak, hi­szen van, aki már 30 éve dolgozik az EU székhelyén. Akinek pedig más uniós tagállamból származik a házastársa, annak az országnak az állampolgárságátveszi fel. „Sok­kolva vagyunk, az itteni álláshoz uniós állampolgárnak kell lenni. De köztisztviselők vagyunk, gya­korlatiasak, átvergődünk ezen”- mondta egy uniós intézmény brit vezetője. Ä britek Brüsszelben a köztisztviselői állások 4 százalékát töltik be, bár Nagy-Britannia az EU lakosságának 12 százalékát adja. Ez a britek rossz idegennyelv­tudására vezethető vissza. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents