Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-28 / 150. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. június 28. KOZELET I 3 „A Smer zsákmányként tekint az államra” Miroslav Beblavý (Gabriel Kuchta felvétele) SZALAY ZOLTÁN Hamarosan betölti első száz napját a kormány. Miroslav Beblavýval, a Siefből a kormányalakítás után kilépett független parlamenti képviselővel értékelünk. Ha egy mondatban kellene jel­lemeznie a kormány első három hónapját, az hogy hangzana? Szlovákia szempontjából eltéko- zolt száz nap volt ez, hiszen először a kulcsszereplők - a miniszterelnök és a házelnök - betegsége, munka- képtelensége határozta meg, majd pedig a kormány védekezése Kaliňák-iigyben, amelyet a kor­mány képtelen volt megnyugtatóan rendezni, de politikai energiáinak nagy részét főképp az utóbbi egy hó­napban ennek az ügynek kellett szentelnie; végső soron tehát na­gyon kevés konkrét lépést láttunk, amely az emberek javára vált volna. Hogyan értékelné az egyes koa­líciós partnerek eddigi tevékeny­ségét? Kezdjük a Smerrel. A Smer eddigi sikere a kormány­ban a szlovák állampolgárok kárára válik. Főként abban volt sikeres, hogy egyáltalán képes volt kor­mányt alakítani, és hogy megtart­hatta az olyan kompromittálódott politikusait is, mint Robert Kaliňák, de akár maga Robert Fico is. A po­litikai mesterség szintjén tehát a Smer elérte a lehető legtöbbet. A Smer érdekei azonban jelenleg Szlovákia érdekeivel gyökeresen ellentétesek. Az új kezdet, a válto­zás, az erélyes intézkedések helyett azt látjuk, hogy a Smer megmaradt képviselői megfáradtak, kompro­mittálódtak, és energiájuk nagy ré­szét saját maguk, bizniszeik védel- mezésére, múltjuk és botrányaik ki- magyarázására kell hogy fordítsák. Szlovák Nemzeti Párt. A Szlovák Nemzeti Párt különös helyzetben találta magát a választá­sok után. Pozitív választási ered­ményt ért el, és bejutott a kormány­ba, ám Andrej Danko kivételével nem voltak a soraiban olyanok, akik alkalmasak lettek volna magas funk­ciók betöltésére. így aztán a minisz­terek jelölésénél is párton kívüliek­hez kellett fordulniuk, és a parla­menti frakciójukban sem jelentke­zett egyetlen jelentős személyiség sem. Az SNS miniszterei technok­raták, akiktől nem várható el na­gyobb témák felvetése, csak a szin­ten tartás politikája. Az SNS népszerűsége teljesen Andrej Dan- kón múlik, aki pedig jelenlegi erejük megtartására, esetleg növelésére tö­rekszik, így kerüli az ellentmondá­sos témákat. Danko tudja, hogy mi­nél rosszabb a Smemek, annáljobb az SNS-nek, a Smertől elpártolt szava­zók „begyűjtése” jelenti stratégiája lényegét. Politikailag ez érthető, de nem Szlovákia érdekeit képviseli. Híd és Sieť. A két kisebb koalíciós partner fel­adata nehéz volt, egyrészt mert ki­csik, másrészt mert meg kellett in­dokolniuk a koalícióba való belépé­süket választóik felé. A választásuk előtt és után is nagy várakozásokat keltettek, ám ma minden elfogulat­lan megfigyelő láthatja, hogy siker­telenek. Sem ajelképek és elvek, sem a gyakorlati politika szintjén nem ők a kormányon belüli történések meg­határozói, inkább csak afféle pótko­csikként működnek. A Híd és a Sieť érdeke azt diktálja, hogy a kormány sikeres legyen. Jelenleg azonban úgy viselkednek, mint a FIZDS és az SNS az első Fico-kormány idején: a Smer engedi, hogy érvényesítsék bizo­nyos gazdasági érdekeiket a minisz­tériumok szintjén, és esetenként ki­sebb prioritásokat, mint a kis létszá­mú iskolák megtartása a Híd eseté­ben, cserébe pedig ők lemondanak a nagypolitika befolyásolásáról. Ha Robert Kaliňák lemondana, lát esélyt arra, hogy megújuljon a politikai és állami intézményekbe vetett állampolgári bizalom? A Bastemák-ügy ma már nem is annyira a politikai, hanem az állami intézményekkel szembeni bizalmat­lanságról szól. Nem a belügyminisz­ter egyszeri seftjéről beszélünk egy állítólagos csalóval, hanem egy ki­telj edt maffiáról, amely behálózza a rendőrséget, az ügyészséget, a vám- és adóhatóságot. A megoldások tehát politikai szinten kell hogy elkezdőd­jenek, hiszen a politikai intézmények élén érintettek állnak, vagy legalább­is fennáll az érintettségük gyanúja. Ha azonban például a belügyminisztéri­um élén Robert Kaliňákot más Ficó- hoz közeli ember váltaná, például Ján Valko a titkosszolgálattól, semmi nem változna, mivel a Smer alapvető hatalmi logikája változatlan marad­na. Ezért a személyi változásokon kí­vül a törvényi változások is elkerül­hetetlenek, hogy depolitizálódjanak, megtisztuljanak az érintett területek. Ezen túl szerintem szorgalmazni kell a szélesebb körű személycseréket is a rendőrség vezetésében, enélkül ugyanis a miniszterváltás sem vezet sehova. A koalíciós partnerek érve, hogy amíg az ügyet nem vizsgálják ki, addig az ártatlanság vélelme je­gyében semmilyen lépések megté­tele nem indokolt. Ezek a kijelentések szembemen­nek a józan ésszel és az ő korábbi ki­jelentéseikkel is. Különbség van ugyanis a büntetőjogi és a társadalmi­politikai vonatkozások között. A büntetőjog védelmezi a gyanúsítottat és a vádlottat, bizonyítani kell velük szemben a törvénysértés tényét. Ezért érvényes a hármas szűrő is: a rend­őrség mellett az ügyészség, majd a bí­róság is jóvá kell hogy hagyja a bűnösséget. így védjük az egyént az állammal szemben. A politikai­társadalmi rendszer lényege, hogy az állampolgároknak el kell hinniük az államról és a politikusokról, hogy azok közérdekből cselekszenek. Ha pedig súlyos gyanú merül fel, hogy ez nincs így, a fejlett demokráciákban távoznak posztjukról a politikusok és más csúcsvezetők, hogy a bizalom megújulhasson. Ennek semmi köze ahhoz, hogy valakit elítélnek-e vagy sem, ez az állammal szembeni biza­lomról szól. Az állammal szembeni bizalom elvesztése ugyanis a rombo­ló erők győzelméhez vezet. Ma azt látjuk, hogy a hatalom több képvise­lőjének - élükön a miniszterelnökkel - érdekében áll a vizsgálat szabotá- lása, és ehhez a politikai eszközeik is megvannak. Kapcsolatban áll még Radoslav Procházkával? Beszéltek, mióta kilépett a Siet’ből? Ha a parlamentben találkozunk, köszönünk egymásnak, de semmi­lyen nagyobb beszélgetést nem folytattunk le azóta. És a Sieť más tagjaival? A Sieť legtöbb tagjával jó a kap­csolatom, néha váltunk egy-két mondatot a parlamentben. Szerin­tem ma ők is tudják, hogy nagy hi­bákat vétettek a választások után, de emberileg nem látom indokoltnak ezt folyamatosan az orruk alá dör­gölni. Olyan csapdában vannak, amelyből már nem mászhatnak ki. Mi állhat a Radoslav Procházka és Andrej Hrnčiar közötti konf­liktus mögött? Mivel nem a kormányban való bennmaradásról folytatott filozófiai vitáról van szó, szerintem tisztán személyes érdekek mentén zajlik a konfliktus. Halott már a Sieť? A Sieť akkor múlt ki, amikor a Fico- kormány ba való belépésről döntött. Ami azóta történik, csak megerősíti ezt. A választói bizalom ilyen mértékű elárulása egy demokratikus társadalomban nem eífogadtatható. A kormányprogramról folyta­tott vita során az ellenzék számon kérte a jobboldali kormánypárto­kon a jobboldali témákat. A kor­mánypártok reakciója erre az volt, ha ennyire fontosak a jobboldali célok az ellenzéki pártok számára, nekik is ott lenne a helyük a kor­mányban. A választások során a választók kiértékelték, folytatnia kellene-e a Smemek eddigi politikáját, és mind­össze 28 százalék gondolta úgy, hogy igen. Mivel a jobboldali pártok nél­kül nem alakulhatott volna kormány, szerintem csak egy olyan koalícióba szabadott volna belépniük, amely garantálta volna az államvezetés módjának jelentős megváltoztatását. Egyértelmű volt, hogy ez a Smerrel kivitelezhetetlen. A jobboldali pár­tok pedig kísérletet sem tettek erre. Sem személyi, sem alapvető politi­kai kérdésekben. Elfogadták a Smer dominanciáját, és megmaradtak a korrigáló szerepben. A Sieť válasz­tói ezt nem fogadták el, mert teljesen más programmal indult. A Híd vá­lasztóinak egy része elfogadta, mert a Híd korábban is afféle kiegészítő pártként viselkedett; azok a szava­zók azonban nem fogadták el, akik mást vártak a Hídtól. Ha egy olyan kampányt folytatnak, amelynek lé­nyege a jellemesség, valamint a Smer korrupciós politikája mint probléma, nem csodálkozhatnak, ha az erre re­agáló választóik csalódottak lesznek. Akik a Hidat kiegészítő pártként ke­zelik, amely elintézi a kis létszámú iskolák ügyét vagy jobb utakat bizo­nyos helyeken, azok elégedettek le­hetnek. Akik azonban komolyan vették a Hidat mint egy elvek mentén politizáló pártot, csalódtak. Képes reális alternatívát nyúj­tani a jelenlegi ellenzék a kor­mánnyal szemben? Ebben a felállásban szerintem nem. Richard Sulik és Igor Matovič nem tudnak és nem akarnak a Smer szolid alternatívájaként fellépni. Ha ők nem változtatják meg a politiká­jukat alapvetően, vagy nem lépnek színre új játékosok, ez így is marad, és a Smer hosszú távon hatalmon maradhat. Hogy képzeli el a saját politikai jövőjét? Az én politikai jövőm annak is a függvénye, milyen kínálat mutatko­zik egy másfajta politika iránt. Jelen­leg egyrészt láthatjuk a kormány po­litikáját, amely populizmusa mellett arra irányul, hogy zsákmányként ke­zeli az államot, amelyet szétosztanak maguk között, és néha odavetnek va­lamit az állampolgároknak is, hogy elégedettek legyenek. Ez a politika nem kívánja orvosolni az ország alapvető gondjait, hanem csak vala­hogy működésben tartani. A másik oldalon ott a jelenlegi ellenzék, amelynek az egyik részét a bolondok és fasiszták alkotják, a másikat pedig Sulik és Matovič, akik erősen ellen­zik a Smer-féle államvezetést, de nincs erős alternatív elképzelésük. Egy harmadik erőre lenne szükség, egyértelmű erkölcsi alapállással, a Smerétől eltérő államvezetési elkép­zeléssel és határozott tervekkel az or­szág fejlesztéséről. Egy ilyen pro­jektbe szívesen beszállnék. Szerin­tem sikeresebbek voltak eddig is azok a pártok, amelyek nem személyi am­bíciók, hanem egy erős elképzelés mellett szerveződtek. A kérdés szá­momra, sikerül-e további megbízha­tó, szorgalmas, tisztességes embere­ket találni, akik hasonló látásmóddal rendelkeznek. A második Fico-kormány ide­jén az ön fő témája az egészségügy volt. Az új egészségügyi miniszter, Tomáš Drucker több olyan intéz­kedést tett már, amelyekről az el­lenzék is pozitívan nyilatkozott. Az első száz nap során teret akar­tam adni a miniszternek, mert én is látok benne némi reménységet, fő­képp az eddigiekhez képest. Az első száz nap alatt a miniszter megtett né­hány elkerülhetetlen lépést, elsősor­ban ami az Egészségügyi Felügyeleti Hivatalt és az Általános Egészség- biztosítót illeti, de sok olyan ember maradt hivatalban, akik közvetlenül felelősek bizonyos ügyekért, és a mi­niszter a kórházak szintjén sem vál­lalta a nyílt konfliktust Pavol Paška körével. Az imázs terén Drucker jó benyomást tett, de nem ment bele az igazi harcba a Paška-féle maffiával, ahogy rendszerszintű változtatások­ba sem. Nem hiszem, hogy olyan vál­toztatásokat várhatunk tőle, ame­lyekben a közvélemény bízik. Az oktatás terén számít pozitív változásokra? Peter Plavčan technokrata hivatal­nok, akiben szerintem megvan a jó szándék. A probléma vele többrétegű. Egyrészt visszaélt funkciójával még korábbi pozíciójában, így nincs sem­milyen morális tekintélye. Másrészt nincs politikai ereje sem, hiszen pár- tonkívüli. Végezetül nincs világos el­képzelése az oktatásügyről. Tanács­adói között sok jó szakember akad, ez azonban a tapasztalataim szerint nem elég. A miniszter nem lehet egy üres edény, amelybe beleöntjük a többiek tudását. Az oktatásügyben még ki­sebb javulásra számítok, mint az egészségügyben. Lucia Zitňanská vállalta magá­ra a korrupcióellenes intézkedé­seket is, az ő eddigi tevékenységét hogy értékelné? Lucia Žitňanskának az egyik terü­letéről, az igazságszolgáltatás hely­zetéről régóta világos elképzelése van. Itt a rendszerszintű változásokra többet kell várni, de ezen a téren, úgy gondolom, Lucia Zitňanská jó ered­ményeket érhet el. A korrupcióelle­nes harcban sokkal nehezebb a hely­zete. Itt szükség lenne a rendőrség, az ügyészség reformjára, az uniós ala­pok és a közbeszerzések reformjára, az államigazgatás megváltoztatására, illetve az offshore cégek és a politi­kusok anyagi felelősségvállalásának kezelésére, de ez utóbbi az egész cso­magnak csak a harmada vagy a ne­gyede. Zitňanská mégis csak ez utób­bit tudta a kormányprogram részéve tenni, a többit nem sikerült - vagy senki nem is akarta. Tehát még ha százszázalékosan teljesíti is feladatát, még úgy is sikertelennek fogják ér­tékelni, mert nem tud elérni jelentős előrelépést a korrupcióellenes harc­ban. Számára tehát a Bastemák-ügy paradox módon kedvezhet, mivel en­nek köszönhetően a kormány hajlan­dó lehet komolyabb korrupcióellenes lépésekre is. Ebben azonban azért nem hiszek, mert ez végzetes lenne a Smer számára. A Smer csak a refor­mok imitációját engedheti meg.

Next

/
Thumbnails
Contents