Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-27 / 149. szám, hétfő
www.ujszo.com I 2016. június 27. KULTÚRA I 7 Elment, és mégis itt maradt Most jelent meg DVD-n a tragikus sorsú Larisza Sepityko Kálvária Larisza Sepityko a Kálvária forgatásán (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Első filmjével, a Hőséggel ötven évvel ezelőtt Larisza Sepityko, a szovjet új hullám eredeti tehetségű rendezőnője díjat nyert Karlovy Varyban. A világ legjelentősebb fesztiváljai - 36 évvel Sepityko tragikus halála után - most retrospektív sorozatban mutatják be ma is érvényes, nagy horderejű alkotásait. Huszonöt éves volt csupán az ukrán származású rendezőnő, amikor Csingiz Ajtmatov Hőség című könyvéből készült „traktoros” filmjével debütált, érzékenyen megmutatva egy tiszta, világra csodálkozó lány első lépéseit az életben - a könyörtelen kirgiz sztyeppén. Két évvel később készült munkája, a Szárnyak egy szakmunkásképző igazgatónőjének életébe enged betekintést. Nagyezs- da Petruhina a háborús években pilóta volt, szerelmét elvesztette, ideáljai elavultak, emberi kapcsolataiban sorra kudarcot vall, pedagógusként igazságtalan, fogadott lánya elfordult tőle. A visszaemlékezés költészete a film, a jelen drámaivá tételével, a lélektani realizmus orosz hagyományaira építve. Az 1971-ben készült Te és én egy házasság válságának felkavaró története. Öt év elteltével született meg a Kálvária, amely nemcsak új témát - új filmes eszközöket is jelentett Sepityko pályáján. A Vaszilij Bikov novellája alapján készült mű 1942 telét idézi meg Belorussziában, amikor egy partizán és egy tiszt élelemszerző útra indulnak, s miután elfogják őket, kínzások és vallatások során ismerjük meg valós énjüket. A háború minden borzalmát férfiakat megszégyenítő erővel bemutató Larisza Sepityko, a Dovzsenko-féle iskola jeles növendéke Aranymedvét nyer az 1977-es berlini fesztiválon, s ezzel egy csapásra Andrej Tarkóvszkijjal együtt emlegetik a világban. Párizsban a Filmrendezők Nemzetközi Szövetségébe is beválasztják, bár a szó szoros értelmében sosem volt „nőies rendező”. Egészen másfajta filmeket készít, mint a francia Agnes Varda, a cseh Vera Chytilová vagy akár Mészáros Márta. A szovjet hatalom első éveiről Andrej Platónov prózája nyomán Nagyfeszültség címmel forgatott filmet, amely húsz évig állt a trezorban. Hatodik filmjét Valentyin Raszputyin Búcsú Matyómtól című kisregénye alapján kezdett el forgatni, ám végzetes autóbalesete miatt már a férje, Elem Klimov (Agónia, Jöjj és lásd!) fejezett be. A világhírű rendezőpáros fiának, Anton Klimovnak csupán halvány emlékei vannak édesanyjáról, hiszen hatéves volt, amikor Sepityko egy éjszakai forgatásról hazafelé tartva, a stábkocsiban ülve életét vesztette. Elem Klimov hetvenéves korában, 2003-ban hunyt el. „Anyámat mindenki bátor, erőskezű, megalkuvást nem ismerő rendezőnek tünteti fel, aki a legkeményebb helyzetekből is férfias kitartással került ki - emlékezik Anton Klimov. - Ez a klisé már elválaszthatatlan a nevétől, de van benne valami, hiszen a filmjei annyira masz- kulin, olyan brutális alkotások, mintha nem is ő rendezte volna őket. A történetek középpontjában mindig egy hatalmas konfliktus áll, a szereplők között óriási a feszültség, és nemcsak egymással, önmagukkal is meg kell küzdeniük. Megnyugvást, fel- szabadultságot még a történetek vécímű filmje ; gén sem érzünk. Amikor a Kálváriát : forgatták, és a színészek csonttá ; fagytak a szörnyű hidegben, anyám, ; ahelyett, hogy leállította volna az : egészet, rájuk feküdt a hóban, hogy a ; saját testével melegítse őket. De a szí- ; nészek is annyira a hatása alá kerül- ; tek, hogy eszükbe sem jutott szünetet ; vagy forró kávét kérni. Anyám meg- ; szállottsága valósággal rájuk ragadt.” A Kálvária világsikere Holly- ; wood kapuját is megnyitotta Larisza : Sepityko előtt, s bár egyetlen filmje sem a szovjet rendszert éltette, a Moszfilm vezérkara kiengedte Amerikába. „Hónapokig nem is láttam őt - emlékezik Anton Klimov -, de miután hazajött, mindent pótolni : akart. Közvetlenül a halála előtt, amikor a Matyorára készült, több : időt töltött velem. Hatéves voltam, ; amikor a stábkocsi sofőtj e nem vette észre a közeledő vonatot, és belero- I hant a szerelvénybe. Anyámat többé I nem láthattam. Ma már inkább csak : arra emlékszem, hogy angolul tanít, vagy hogy Simon és Garfunkel egyik i dalát énekli nekem. Filmjeit szerte a világon gyakrabban vetítik, mint Oroszországban. Ha a bulvársajtó : nem foglalkozna tragikus sorsával, a i mai fiatalok azt sem tudnák, hogy ; valaha élt és alkotott egy Larisza ; Sepityko nevű rendező. Ha élne, ; szerintem ma is ugyanolyan erős társadalomkritikával átitatott filmeket készítene, mint régen. Nem hódolna be a szponzoroknak, abban is biztos vagyok. Pusztán a pénzért egyetlen- ; egyszer vállalt el munkát. A televí- ; zió számára rendezett egy musicalt Az éjszaka 13. órája címmel, i Szörnyűséges anyagi helyzete ; kényszerítette rá, hogy elvállalja, i 1969-ben történt, három évvel a ; Szárnyak után. Ez volt az első és : egyben az utolsó művészi megalku- ■ vása. Soha többé nem tett ilyet.” Elhunyt Bili Cunningham Albany. Elhunyt Bili Cunningham, a The New York Times divatfotósa, akinek legendás védjegyévé vált, hogy New York utcáin fotózta az új divattrendeket. Cunningham 87 esztendős korában, szombaton halt meg, miután stroke-ot kapott és kórházba szállították. Csaknem negyven évig dolgozott a The New York Times-nak, amely halálhírét megerősítve „a divat elhivatott krónikásaként” és „hihetetlen kulturális antropológuskén” méltatta. Jellegzetes kék zakójában, kerékpárral járta New York utcáit, és úgy tartották róla, hogy páratlan szeme van az új divatirányzatok felfedezéséhez. Fáradhatatlanul készítette képeit az utcákon, és a rangos divatrendezvényeken egyaránt. Bár szoros kapcsolatban állt a legelegánsabb divatházakkal, visszafogott életet élt. A magazinoktól munkáiért kapott csekkeket rendre összetépte. Mikor megkérdezték, hogy miért teszi, így válaszolt: „a pénz a legolcsóbb dolog. A szabadság és a függetlenség a legdrágább”. (MTI) Cunningham a divat elhivatott krónikása volt (Fotó: tasr/ap) Fabó Tibor életműdíjat kapott Kisvárdán Kisvárda. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadása, A nyugalom kapta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által felajánlott legjobb előadásért járó fődíjat, valamint a város közönségdíját a Magyar Színházak 28. Kis- várdai Fesztiválján. A kilencnapos kisvárdai teátrumi seregszemlén huszonöt előadást és egy gálaműsort láthatott a közönség. A kassai Thália Színház a Mizantróp című darabot mutatta be, a Komáromi Jókai Színház viszont idén nem szerepelt a fesztiválon. A szombaton késő este megtartott díjátadó ünnepségen életműdíjjal jutalmazták Bocsárdi Lászlót, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgató-rendezőjét és Fabó Tibort, a Komáromi Jókai Színház tagját. Fabó Tibor egyéb színházi elfoglaltságai miatt nem vett részt a kisvárdai gálán, a díjat később veszi át. A rendezői díjjal az Úrhatnám polgár és Az eset című előadásokért Sardar Tagirovskyt, a legjobb női alakításért járó díjjal Pethő Anikók a Kolozsvári Állami Magyar Színház és B. Fülöp Erzsébetet, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagját Fabó Tibor a Komáromi Jókai Színház Csirkefej című előadásában (Fotó: A színház honlapja) jutalmazták. A legjobb férfi alakításért adható elismerést Bányai Kelemen Barna, a marosváráshelyi színház művésze és Pálffy Tibor, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze vehette át. A legjobb 35 év alatti színész díját Kiss Bora (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata) vihette haza. (MTI, k) Véget ért az Art Film Fest John Moore rendező Pieree Brosnan főszereplésével forgatott I.T. című filmjének világpremierjével szombaton véget ért a 24. Art Film Fest, amelynek első alkalommal Kassa adott otthont. A Kunsthallében szombat este tartott gálán kiosztották a fesztivál díjait is. A nagyjátékfilmek versenyében 13 alkotás közül a legjobb filmnek járó Kék Angyal díjat az izraeli-né- met-amerikai Junction 48 című mozgóképnek ítélte a nemzetközi zsűri, melynek tagja volt Kerekes Vica színésznő is. A legjobb filmnekjáró Kék Angyalt a Junction 48-ban játszó Sa- mar Qupty színésznő vette át. A legjobb férfi alakítás Kék Angyal díjával a Junction 48 főszereplőjét, Tamer Nafart jutalmazták, a legjobb színésznő pedig Michalina Olszanska lett az Én, Olga Hepnaro- vá című filmben nyújtott alakításáért. A legjobb rendezés díját Emir Baj- gazin érdemelte ki kazah, német és francia koprodukcióban forgatott Sérült angyal című munkájával. A zsűri különdíjjal jutalmazta Oliver Laxe Mimóza című spanyol-francia-ma- rokkói alkotását. Á gálaesten Sir Alán Parker Arany kamera díjat vett át a Színészmisszió díjjal frissen kitüntetett Karéi Rodentől. (tb) Samar Qupty színésznő a Kék Angyal díjjal (SITA-felvétel)
