Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-27 / 149. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. június 27. lwww.ujszo.com Alkalmassági vizsgálat KOCUR LÁSZLÓ még összegyűlnek a pozsonyi Szlovák nemzeti felkelés terén a tüntetők, hogy Robert Kaliňák belügyminiszter leváltását követeljék a „nemzetközi helyzethez” hasonlatosan fokozódó Bastemák-ügy miatt, aztán lecsap a szabadságidőszak, a főváros lakossága megtizedelődik, s tán’ a közéleti elköteleződés is alábbhagy 40 fokban. Pedig tüntetni jó dolog. Andrej Danko házelnök, a második legerősebb koalíciós párt vezetője még pénteken, nem sokkal a brexit hivatalossá válása után „nem helyénvalónak” nevezte az ellenzéki tüntetéseket. Ugyanezt megismételte a hétvégi vitaműsorokban Robert Fico miniszterelnök is, politikai aknamunkának nevezve az ellenzék törekvéseit. Az előbbi a brexittel, az utóbbi az uniós elnökség átvételével érvelt. Mert hát hogy lehet rendkívüli parlamenti ülést tartani az EU-s elnökség kapujában? Természetesen mindkettő nagyon komoly dolog, ám a Bastemák-ügyre aligha ad felmentést. Szlovákia technikai szempontból alaposan rákészült az uniós elnökségre. A külügy és az államigazgatás bürokratái politikamentesen, technokrata módon, hosszú hónapokig készítették elő a folyamatokat. Épp azért sántított a gyors kormánykoalíció-kötés mögé érvként besorakoztatott uniós elnökség, mert az, a dolog természetéből fakadóan akár egy hivatalnokkormánnyal is lezavarható lett volna, de spongyát erre. Szlovákia jó előre megfogalmazta, melyek lesznek az elnökség prioritásai: a gazdasági növekedés, az egységes digitális piac, az energetikai unió továbbépítése, a migrációs válság kezelése, és a további bővítés. A migrációt az „élet adta”, a többi klasszikus „eurokrata” politikai cél, a gazdasági növekedés és a bővítés-bővíthetőség kérdése ráadásul csaknem minden korábbi elnöklő ország tervei közt megjelent az épp akkor aktuális formában. Mindezekről tehát jól elkonferenciázgattak volna Pozsonyban, a munka oroszlánrészét pedig úgyis Brüsszel vitte volna. Ehelyett most meg kell kezdeni Nágy-Britannia kiléptetését a közös akolból. Bár a népszavazás után a britek mintha megijedtek volna önnön tegnapi bátorságuktól, még aznap százezren, tegnapig két és fél millióan, máig pedig ki tudja, hányán kezdeményezték újabb népszavazás kiírását. Ha Rowan Atkinson mondaná, hogy London lépjen ki Nagy-Britanniából, akkor csak somolyognánk egyet, hogy ez is egy újabb Mr. Bean-poén. De ezt felnőtt, elvben felelős, választójoggal rendelkező emberek kezdeményezték, amit már sokkal nehezebb elkenni egy-egy angol humorra való utalással. Az most már biztos, hogy a britek a nyári melegben jól befütöttek a Szabadság térnek, a helyzet azonban korántsem olyan kaotikus, mint első ránézésre tűnhetett. Az EU-ból nem lehet csak úgy, holnap kilépni, az elmúlt napokban kettő és tíz év között már sok minden elhangzott lehetséges időpontként. Szlovákiának tehát kezelni, és nem megoldani kell Nagy- Britannia helyzetét. Ezzel párhuzamosan meg kell próbálni megakadályozni, hogy a britek döntése dominóeffektust indítson el, hisz Marian Kotleba már hazai pályán is jelezte, népszavazást kezdeményez a kilépésről. (Azt már nem mondta, hogyan képzeli el egy 5,3 milliós ország létét a globális piaci viszonyrendszerben.) Mindezeket természetesen nem lehet bagatellizálni, de az élet sem áll meg. Ha az EU-s elnökség a gátja egy adócsalási ügy kivizsgálásának, akkor az nyilvánvaló bizonyítéka annak, Szlovákia (még?) nem alkalmas az EU-s elnökségre. A Szlovákia előtt álló tevékenységek tehát, a kormány által javasolt narratívával szemben sokkal inkább így hangzik: reagálni a brexitre, sikeresen levezényelni az uniós elnökséget, ÉS megoldást találni a Bastemák-ügyre. Nem lesz itt semmi brexit? Földrengés, mennydörgés, figyelmeztető lövés, Európát kiütötték, ég a közös ház - az európai lapok így kommentálták a brit népszavazás eredményét. A kevés kivétel egyike a francia Le Monde, amely szerint a brexit ténylegesen nem fog megvalósulni. A lap ezt arra alapozza, hogy a brit politikusok megszólalásai arra utalnak, hogy Nagy-Britannia ténylegesen nem hagyja el az Európai Uniót, egyszerre fog az elválásban és az együttműködés új formájában megegyezni. David Cameron brit miniszterelnök a helyét októberben átvevő utódjára akaija hagyni, hogy elindítsa a kilépési folyamatot, a miniszter- elnöki poszt várományosának tekintett Boris Johnson pedig úgy vélte, nem kell siettetni a távozást. A Le Monde rámutat, a tényleges szakítás előtt nagyon sok konkrét kérdést kell rendezni, egyebek mellett a több százezer Londonban dolgozó kelet-európai vagy a nyugateurópai országokban élő több százezer brit állampolgár helyzetét. A harcias hangvétel ellenére a briteknek és a többi uniós országnak is a szabadkereskedelmi övezet megtartása az érdeke, ezért az egyetlen kérdés az: London mennyit fog fizetni azért, hogy jogilag kilépve a közösségből annak tagja maradhasson, és a közösségi intézményekben milyen szinten képviseltetheti magát. Feltehetően „nagyon aktív megfigyelői posztokat” kap, s a brexit inkább formális, mintsem tényleges lesz. Az azonban egyértelmű, hogy a britek a politikai Európára nemet mondtak, a liberális Európát, amelyet ők hoztak létre, viszont nem tagadták meg. Arra az embrionális állapotban lévő föderatív szerveződésre mondtak nemet, amelyben nem is vesznek részt: az euróra, a schengeni övezetre és az európai igazságszolgáltatásra. Ezt értette meg a lap szerint többek között Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke is, aki Franciaországban is referendum kiírását követeli az uniós tagságról, és az elutasítás érzése más uniós tagállamokban is jelen van. A Le Monde szerint nem a brüsszeli technokraták okozzák az európai tragédiát, hanem az, hogy közös identitás és projekt híján Európa haldoklik. Az uniós közösség a 20. század második felében virágzott azzal, hogy elutasította a háború gondolatát, és a Szovjetunióval szemben összefogott az Egyesült Államokkal. A'folyamatos bővítéssel 1989 és 2007 között viszont kifulladt a projekt, és az új kihívásokra már nem tudott megfelelő válaszokat adni. A lap szerint gondot okoz, hogy az európaiak úgy érzik, problémáikra elsősorban nem európai válaszokat kell adni, hiszen a közösségi szellem már nem hódít a tagállamokon belül. A bevándorlási kihívás pedig bonyolultabbá tette a viszonyt az etnikai és katolikus egységük megőrzését szorgalmazó kelet-európaiak, valamint az iszlamizmus félelme miatt a saját multikulturalizmusukat nehezen kezelő és a szociális dömpingtől tartó nyugati államok között. Viszont a közbiztonsági kérdések mindig nemzetállami és nem európai hatáskörbe tartoztak. Ebben a helyzetben az európai lakosság legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai a befelé fordulást választják, mert már nem hisznek abban, hogy az európai integrációval megtartható a nemzeti identitás. A Brexit legnagyobb megrázkódtatása az, hogy ezután a leggyengébbek azt hiszik, egyedül védettebbek lehetnek, mint Éurópával. (MTI) FA/ CSAK RUDOLF VAGYOK, A RÉNSZARVAS. ROBO A MIKULÁS Kormányülésen Gömörben (Ľubomír Kotrha karikatúrája) FIGYELŐ Becsapták a brit választókat Nigel Faragé, a brit kilépést támogatók egyik vezére tulajdonképpen beismerte, hogy becsapták a választókat, ígéretük hazugság volt. Az Ukip-párti Nigel Faragé és a konzervatív Boris Johnson az EU- ellenes brexit-kampány két kulcsfigurájává nőtte ki magát. Propagandagépezetük egyik mozgatórugója az az ígéret volt, hogy az eddig a közös EU-s kasszába irányuló brit befizetés, heti 350 millió font a kilépés után az ország egészségügyi pénztárába folyhat. Egy hétvégi interjúban megkérdezték, tehát garantálja, hogy ez a pénz az egészségügyi rendszerbe kerül. Faragé válasza:„Nem, nem tudom garantálni. Sosem tudtam volna ezt biztosra állítani, ez egy olyan hiba volt, amit a kilépéspárti kampány követett el.” A riporter ezután kérdőre vonta, hogy az egész propaganda központi eleme volt ez az ígéret, feltehetően sokan csak ezért voksoltak a kilépésre. Faragé erre így reagált: „Meg kell értenie, hogy a hivatalos kilépési kampány miatt meg volt kötve a kezem.” Ugyanakkor Faragé szerint nincs semmi baj, mert az Egyesült Királyság újra saját kezébe veheti a sorsát. (portfoiio.hu) Nooo, mister, fontot azt nem kérünk! Görögországban fizetési gondokkal küzdenek a brit turisták, miután senki nem haj landó fontot váltani. Bár tegnap az automatákból már tudtak eurót felvenni, a hotelek a bizonytalan árfolyam miatt nem váltják át a fontot. A görögországi Kosz szigetén nyaraló brit turista, Matt Rooney a Twitteren tette közzé vendéglátó szállodája üzenetét, mely szerint a szállodának nem áll módjában angol fontot váltani, mert nincs a központi bank által hitelesített átváltási árfolyam - írta a The Sun brit lap. A Daily Monitor szerint számos más ország mellett még az afrikai Ugandában sem váltották a fontot. (hvg) LAKNER ZOLTÁN I gazán kellemetlen, ha valakinek ellopják az autóját. Még kellemetlenebb, ha a megtalált kocsit azért nem adja vissza a rendőrség a tulajdonosnak, mert azt a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálja. Nem világos, hogy Spéder Zoltán BMW-jét eleve a hatóságok vitték-e el a pesti alsó rakpartról, vagy csak utóbb jutott eszükbe áttanulmányozni. Az viszont legalábbis fatális véletlen, hogy az autó éppen akkor tűnt el átmenetileg, amikor Spéder villájában házkutatást tartottak. A visszaélések után kutakodó magyar hatóságoknak nehéz dolguk lesz, ha törvénytelenségen akatják érni a milliárdos bankárt. Ami miatt ugyanis kitört a háború az ország egyik leggazdagabb embere és a kormány - meg a kormányt ebben az ügyben erősen támogató további leggazdagabbak - között, az törvényesen zajlott. A takarékszövetkezeti átalakításról szóló tervezetek úgy mentek át a parlamenten, mint kés a vajon. Spéder nem foglalhatta volna el a takarékszövetkezeti szektort a miniszterelnök személyes felhatalmazása nélkül. Mivel kormányzati menlevéllel rendelkezett, senki és semmi sem tartóztathatta fel. Most Orbán haragja súlyos üzleti károkat okozhat a túlságosan önállóvá vált Spédemek, akinek banki és médiaérdekeltségei bánhatják az ügyet, de azért a Hodorkovszkij-letartóztatás- hoz hasonló jelenetektől egyelőre távol vagyunk. Igaz, a jegybank várhatóan mindent megtesz, hogy frissen szerzett felügyeleti jogkörében hibákra leljen Spéder szövetkezeti és banki érdekeltségeinél. A bennfentes kereskedelem vagy a tőkepiaci csalás gyanúja komoly büntetőjogi következményekkel járhat, márpedig nincs többé politikai védelem Spéder mögött. Ám nem lesz egyszerű elhitetni, hogy a kormány az esetleges szabálytalanságokról eddig semmit sem tudott. Különösen, hogy nyilvánosságra kerültek Lázár János miniszter és Matolcsy György jegybankelnök Spéder-érdekeltségekkel kapcsolatos levelezésének egyes részletei. Ezek arra utalnak, hogy a kormány legalább egy évvel ezelőtt tisztában volt már a bankfelügyeleti problémákkal, és léphetett volna, ha akar. Spéder nem azért bűnhődik, mert átlépte a törvényesség határait. Kegyvesztettségéhez a politikai bizalom elvesztése vezetett. Sajtóérdekeltségei támadták a jegybanki alapítványokat, bírálták a Nemzeti Vagyonkezelőt, az FHB tőkeemeléséből a miniszterelnök figyelmeztetése ellenére kimaradt az állam. Most Spéder médiája megbízhatóbb kezekbe kerülhet, a takarékszövetkezetek fölé pedig kormánybiztost ültethetnek. Spédert és rajta keresztül mindenki mást arra figyelmeztet a kormány, hogy a lojalitás a rendszer iránytűje. A szerző magyarországi politológus A rendszer iránytűje
