Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-25 / 148. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. június 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Esély a szembenézésre Addig kell újragombolni a kabátot, amíg nem késő N agy árat fizetünk érte, legfőképpen a britek, de ha ez az ára az unió reformjának, akkor talán jobb, hogy bekövetkezett, mintsem valami súlyosabb összekülönbözés történjen. Megtörtént az elképzelhetetlen, a britek megszavazták a kilépést, ez pedig intő jel Brüsszel és a tagországok számára. Abba kell hagyni a lózungok gyártását („nincs alternatíva”, „az EU-n kívül nincs élet” stb.), és valós integrációs célokat kell megfogalmazni. Vagyis újra kell gombolni a kabátot. Lehet élcelődni vagy szömyül- ködni azon, hogy a britek bedőltek a populista dumáknak, maguk ellen szavaztak, rosszabbul „vizsgáztak”, mint bármely kelet-európai friss demokrácia. De nem éri meg, önáltatás. Nem a britek éretlensége, hanem az EU szerkezeti problémái, vezető politikusainak rizsázásai, a valós problémák szőnyeg alá söprése vezetett oda, hogy a britek többsége elhitte: nekik jobb lesz kívül, mint belül. Közhely, de az utóbbi években ezredszer visszaigazolt tény, hogy az unió válságban van, a megoldás pedig nem a korábban ismételgetett panelszövegek visszaböfogése. Az EU elődjének létrehozása óta két tendencia érvényesült: az integráció mélyítése, valamint a folyamatos bővítés. Mára mindkettő elérte a korlátáit. A bővítés mindenképpen: már csak pár kisebb balkáni állam nincs bent a klubban, meg akik nem akarnak belépni (Svájc, Norvégia), ám az EU-val szomszédos nagy térségekről (orosz érdekzóna, délmediterrán területek) nincs megvalósítható, egységes elképzelés. Ami pedig az integráció mélyítését illeti, ebben a kérdésben homlokegyenest más elképzelései vannak a tagországoknak. A szorosabb integráció kiürült, tartalom nélküli közhellyé vált. Eközben elillant a közös projekt pozitív imázsa. Az 50-es években a gazdasági előnyök, valamint a szovjet ellenséggel szembeni védekező összefogás hajtotta előre az integrációt. És a két világháború szörnyű emléke. Mára ebből semmi sem maradt. Lassan kihalnak azok a generációk, amelyek emlékeznek a világégésekre, már nincs erős keleti ellenség (csak egy roskadozó, ám jól taktikázó és bosszantó orosz medve), és sajnos a gazdasági előnyökből is keveset lámák az emberek. Az EU az egység által biztosított jólét helyett a béklyóba szorító rendeletek és észszerűtlen normák szinonimájává vált, amely nem gazdasági szárnyalást biztosít, ellenkezőleg, gátolja azt. Lehet, hogy ezek egy része urbánus legenda, ám ettől tény, hogy a Nagy Projekt megfeneklett, a politikai elitek sem tudják, merre kéne elmozdulni, csak ismétlik a sablonokat. A brit kilépés káros, mindkét félnek, de esély is a Nagy Közös Európai Alom újragondolására. Kár lenne, ha ezt az alkalmat is elszalaszta- nánk, és nem tanulnánk a más kárán, meg részben a saját kárunkon is. Kiugrásra készülő oroszlán SIDÓH. ZOLTÁN 7 azt tudta, hogy az Európai Unió miatt tilos görbe uborkát I7I árulni, Brüsszel korlátozná, hogy hány kávét lehet meginni naponta, az EU-ban nem lehet tucatjával árulni a tojást, és a M kisgyerekek nem fújhatnak fel lufit? A nagy példányszámú brit bulvárlapok éveken át ilyen válogatott marhaságokkal bombázták a szigetországi közvéleményt, amely eleve fogékony a brüsszeli döntéshozó központot tohonya bürokratafészekként beállító információkra. Természetesen nem csak az unióellenesre hangolt média az oka, hogy az Egyesült Királyság polgárai nemet mondtak az unióra. A függetlenségpártiak fő érvei a szabadság, a döntéshozás visszaszerzése és a bevándorláshullám megállítása voltak - gyorsan tegyük hozzá, mindkét érv meglehetősen sántít. Kiderült, a maradást alátámasztó nyomós gazdasági érvek is súlytalanok voltak az érzelmekkel, indulatokkal szemben, s ez a jövőben dominóhatást válthat ki az Európai Unióban. A Svéd Demokraták euroszkeptikus párt, továbbá Geert Wilders, a bevándorlásellenes holland Szabadságpárt és Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front elnöke máris népszavazást követel országa uniós tagságáról. Emellett azonnal felerősödött Észak-írország és Skócia elszakadási szándéka a brit oroszlántól. Most az volna a legszerencsétlenebb megoldás, ha az unió durcássá válna, és a brit kilépés láttán az EU minden eddiginél szorosabb integrációja mellett tenné le a voksát. Az sem lenne bölcs dolog, ha unió többi tagja a garantáltan elhúzódó kiválási tárgyalások során büntetné Nagy-Britanniát, magyarán megnehezítené a kilépést. Előkerülhetnek a régi sérelmek, feltéphetnek már behegedt sebeket - a csúnya betartás egyben azt a célt is szolgálhatja, hogy a többi tag ne játsszon a kilépés gondolatával. Természetesen nem akarjuk azt állítani, hogy az Európai Unió maga a tökély, hogy a brüsszeli bürokraták esetleg nem akarnak időnként a képtelenség határán mozgó szabályozásokat keresztülerőltetni. De legyünk őszinték, nincs az a kormány, megyei, regionális hivatal, vagy városvezetés, amely időnként (esetleg gyakrabban) ne bombázná ostoba szabályozásokkal a polgárokat. Az unió a maga nemében példátlan vállalkozás, melynek nem az a lényege, hogy a banán görbületét is meghatározza (ez egyébként badarság), hanem az, hogy két borzalmas világégés után az Egyesült Államok atomemyőjének jótékony árnyékában békét hozott kontinensünkre, légiessé tette a határokat, megvalósította az emberek, áruk és szolgáltatások korlátokba nem ütköző áramlását, és amennyire lehet, erősítette az együvé tartozás érzését. És most éppen a túlzott centralizációt fékező, a szabadpiaci gondolkodást erősítő briteket veszíti el a jövőben 27 főre fogyó szervezet, ami egyben növeli a német túlsúlyt és a franciák központosító törekvéseit. De téljünk vissza a brexit, azaz a kilépés híveinek egyik fő érvére, az állítólag elviselhetetlen mértékű bevándorlásra. Az tény, hogy 2008 és 2014 között közel 3,4 millió külföldi polgár telepedett le a szigetországban, ám ennek legalább fele nem uniós országokból érkezett. A Közép- és Kelet- Európából bevándorlók bő 80 százaléka a 20-as, 30-as korosztályba tartozik, dolgozni akaró és tudó fiatal, s mint kiderült, legfeljebb a nagyon alacsony képzettségű helyiektől vették el a munkát. Viszont összességében felpörgették a gazdaság motoiját és csak súlyarányuknál jóval kisebb mértékben terhelik meg a szociális ellátó rendszert. Vajon mit hoz számukra a jövő Angliában? Akik már rendelkeznek stabil állással, azokat bizonyára nem küldik haza, ennél is pontosabban: az évekig tartó kiválási tárgyalások ideje alatt nem változik a helyzetük, legfeljebb egy korábbi döntés alapján a szociális segélyeiket faragják le. Ugyanez vonatkozik azokra az egyetemistákra, akik már kinn tanulnak, ők még az uniós szabályozások mellett, változatlan körülmények között fejezhetik be az iskolát. Amint a britek végleg távoznak az unióból, szinte garantáltan szigorodik az ottani rendszer, de ez már csak az újonnan érkezőkre vonatkozik. Ennél biztosabbat most nem lehet mondani, mert a brexit az eddig ismert uniós lét végét jelenti... Homályos a brit kiválás menete és akár tíz évig is eltarthat Jogi szakértők szerint éveken át tartó folyamat lesz a brit kilépés az Európai Unióból. A jogi hátteret a 2009-es Lisszaboni Szerződés 50. cikke határozza meg, ezt megelőzően semmilyen hivatalos formula nem volt erre. A szabályozást hiányossága és homályos megfogalmazásai miatt sokan bírálták már. Nagy-Britanniának először is be kell jelentenie kilépési szándékát az uniós tagországok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanácsnak. Erre akár néhány napon belül sor kerülhet, és aztán már nincs visszaút. Ezután a feleknek két évük van arra, hogy megállapodjanak a távozás részletes szabályairól. Nagy- Britannia hivatalosan tagja marad az EU-nak addig, amíg nem sikerül új egyezményt elfogadni, vagy le nem jár a két év, amelynek meghosszabbítása is lehetséges. Kezdődik az angolkeringő A kiválási tárgyalásokat az Európai Bizottság folytatja le a tagországok felhatalmazása alapján, az új megállapodást a tagállamok kormányait tömörítő tanácsnak kell elfogadnia minősített többséggel, az Európai Parlament jóváhagyása után. Utóbbi kitétel további bizonytalan- sági tényezőként értékelhető. Elemzők szerint nehéz felmérni, milyen hosszú folyamatra kell készülni. Eddig mindössze a Dániától részben független Grönland lépett ki az EU elődjéből, az Európai Gazdasági Közösségből, a folyamat több mint három évig tartott, a földrajzilag Európán kívül található sziget lakossága 60 ezer fő, és a tárgyalások szinte kizárólag a halászati kvóták kérdése körül zajlottak. Kiváló állapot Egy brit kormányzati dokumentum szerint a kiválás akár egy évtizedig is eltarthat. A nehéznek ígérkező egyeztetések rendkívül sok területre kitérj ednek a biztonsági megállapodásoktól kezdve a brit állampolgároknak az uniós egészségbiztosítási kártyához való hozzáféréséig. Emellett Londonnak az unión kívüli országokkal is meg kellene kezdenie a tárgyalásokat az új kereskedelmi egyezményekről, ez is óriási erőfeszítést igényel. Az unión belül is kemény alkudozás várható a brit egyezséget illetően, ugyanis az egyes tagállamok számára bizonyos területek fontosabbak másoknál, ezért belső kompromisszumok egész sorára lesz szükség. Ha lejár a határidő, vagy megszületik az egyezség, automatikusan megszűnik minden addigi szerződéses kötelezettség Nagy-Britanniára vonatkozóan. Ha egyáltalán nem sikerül megállapodásra jutni, a felek csak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjaira vonatkozó általános szabályok alapján folytathatnák együttműködésüket. Nagy-Britannia kilépése után az Európai Unió megmaradó 27 tagállamának egymás között is újra kellene tárgyalnia egy sor kérdést, ami akár szerződésmódosítást is maga után vonhat. Egyébként visszaút is van, London a jövőben kérhetné ismételt felvételét is az EU-ba, erre a Lisszaboni Szerződés 49. cikke ad lehetőséget. Nem sejtik, mire szavaztak Az internetes Google-keresések alapján úgy tűnik, az angolok nem tudják, miért szavaztak a kilépésre az Európai Unióból - derült ki a Google keresési trendeket figyelő csoportjának Twitter-üzenetéből. A Google's Trends bejegyzése alapján helyi idő szerint éjfél körül, vagyis két órával a népszavazási umazárás után 250 százalékkal növekedett a „mi történik, ha kilépünk az Európai Unióból?” kérdésre választ keresők száma - írta a The Verge, amely szerint a Google keresési adatai azt mutatják, hogy a tények hiánya nyilvánvalóan nem befolyásolta a szavazókat a döntésben.
